Az idei Szkriptúra novellapályázatban résztvevő írások kaptak helyet az ünnepek előtt megjelent antológiában. Hasonlóan a korábban megjelent Világ közepe kötethez, ebben is elsősorban új tehetségek írásait remélhetjük. Azonban az erioni antológia olyan jól sikerült, hogy komolyan vártam a következő ilyen válogatást. Ezúttal az északi embervadászok kerültek terítékre.
Összességében elmondható a kötetről, hogy nagyon jó novellák lettek nagyon jól összeválogatva. A történetek hátterét a függelék gyanánt szereplő, Északfölde embervadászai írás adja, ami Wayne Chapman tolmácsolásában már jó ideje olvasható teljes terjedelmében az ynev.hu oldalon. Mégis jobb így nyomtatásban fellapozni és olvasni, hogyha egy-egy történet hivatkozik rá.
A háttéranyag és a novellák is egy különös, új világként mutatják be az embervadászokat. Sokkal inkább tűnnek ősmagyar nindzsaklánoknak, mint a korábban megismert tévedhetetlen halálosztóknak. A legenda és valóság összevetése éppúgy részét képezik az írásoknak, mint az ezzel az élettel járó nehézségek tolmácsolása … és ez jó, nagyon jó. Sem nem Ynev 2.0, sem nem Új-Ynev … valami egészen más.
Jeszenszky Zsuzsanna: Kettesben az első írás a kötetben. Érdekes, elgondolkodtató felütése az előttünk álló történeteknek. Bár volt néhány hozzá hasonló darab az utóbbi években, éppen az erioni kötetben is egy, de a fajspecifikus novelláskötetekben is több. Mindegy, mert kellemes, olvasmányos formában megtudjuk, hogy fejvadásznak lenni is nehéz. Tetszett az embervadász település leírása.
Márkus Csaba: Észak az ebeké lesz már egy komolyabb darab. Egy laza és szimpatikus félelf kettősügynök férkőzik az embervadászok bizalmába. Egy querdákkal kapcsolatos toroni terv útját egyengeti ki. A felütés és a kifejtés is nagyon jó … őszintén sajnáltam, hogy a vége előtt elfogy a puskapor és a jó ötlettel nem kezd végül semmit. Kapunk egy lezárás félét, még bedobnak nekünk egy nevet és aztán vége. Kár érte, de bővérű fejvadászcsajokért piros pont.
Néma Ákos: Kardok a ködben nemcsak címadó darab, de az egyik legjobb írás is a kötetben. Nevezzük megosztott ezüstérmesnek. Titokzatos lovas kér bebocsátást egy embervadász klán településére, miközben jellegzetes M.A.G.U.S. klisék üldözik (majdnem slan félelf és nagyon-gonosz-teljesvértes lovagok). Talán pont ezért hamar megkedveltem ezt az írást. Átfogó mágikus világképet talál ki és szórakoztatóan megírja az embervadász klánok közötti kapcsolatrendszereket, amelyeket a háttéranyag csak felvázolt még. Vérzett is a szívem rendesen, amikor az utolsó oldalra érve megint nesze semmi, fogd meg jól befejezéssel szúrja ki a szememet. Jah, és megint dobnak nekünk egy nevet értelmetlenül zárásképpen.
Szarka Zoltán: Árnyak gyülekezete cselesebb írás. Ameddig ki nem derül, hogy mi a csavar nem is igazán tudjuk értékelni. Alapjában véve egy boszorkánymesteri és egy embervadász klán harcába enged betekintést. Érdekes kérdéseket vet fel és jó lezárást ad a történetnek. Nagyon csattanósan állítja szembe a legendák és a valóság fejvadászait. Ügyes írás, csak elég rövid.
Czövek Andrea: A klán szava egy másik rövidebb írás, ami a háttéranyag kiképzéssel kapcsolatos részét lovagolja meg. Nem lenne vele semmi baj … csak aztán nagyon öncélúan irányítja figyelmünket története hősére, akinek egyedi problémájának megoldását ettől a beavatási szertartástól reméli. Bigott vagyok, nem szeretem a nemekkel való kavarást fantasyban (sem). Én értem, hogy önkifejezés és önmegvalósítás, de ez nem nagyon illet ide.
Héja Zsolt: Kiszakítva egy újabb nosztalgikus darab. Az Erioni regékben volt egy nagyon hasonló írás már. Az is tetszett és ez is. Mindenképpen örömmel fogadtam, hogy a kötet elkezdte összeugrasztani az Ikrek klánjával az Embervadászokat. A lezárás kicsit zavarosra sikerült, de gondolatban a kötet egy korábbi novellájához kötöttem (a Kardok a ködben varázstárgya) és úgy rendben volt.
Sántha László: Vér és árnyék írása volt a másik ezüstérmesem ez alkalommal. Párhuzamos fejvadászakciók egymásra alapozva, egymás ellen fordított északi titkosszolgálatok. Nagyon érdekes helyszínen, nagyon jól megírt események váltják egymást és érdekesen tálalja a szereplőket is… egy ideig. Aztán a történet egy érthetetlen káoszba fullad és mikor felcsillanna a remény, hogy az évtized fanservice jelenetével kihúzza magát a csávából és izgatottan lapozok egyet csak egy lapos elmondom-mi-történt befejezéssel csitítja el lelkesedésemet. Régen csalódtam ekkorát …
Kiss Attila: Sebhelyek egy újabb írás, ami közel került kérges szívemhez. Toronban teljesít szolgálatot egy neves embervadász, akinek minden munkája egy bizonyos nemes ház belügyeihez kötődik. Annak ellenére, hogy a nagypolitikai susmus nem marad el egy igazán remek és szórakoztató írás kerekedett a novellából. Újabb jó példa a legendák és valóság összevetésére. Nagyon szimpatikus volt a főszereplő és ahogy utazott … szembe menve a fantasy klisékkel.
Liptay Zoltán Árpád: Átkos szenvedély egy érdekes nyomozós történet és egyben a kötet leghosszabb írása. Az embervadász aspektusról újra elvonja kicsit a figyelmünket egy varázsló aktív jelenléte, de ez mostanra már megszokott. Egy dorani és egy fejvadász kell, hogy közösen eredjenek egy gyilkosság- és támadássorozat nyomába. Van egy nagyon jó atmoszférája az írásnak, csak nem éppen ilyen levezető írásnak való.
Szentesi Kadosa – Szentesi Levente: Vihar előtt című négykezessel érnek véget a novellák. Egyértelműen a Zászlóháború előestéjéről szól és teszi azt jól. Bár sokkal nagyobbat szólt volna (szerintem) az ismert ynevi karakterek szerepeltetése, hogyha a kötet írásairól tudtuk volna, hogy mikor játszódnak. Így is nagyon kellemes zárás és szép munka.
Minden dörgedelmem ellenére nagyon egyben vannak a kötet írásai önmagukban és együttvéve is. Régen tapasztaltam, hogy ennyire hasonló hangnemet üssenek meg egy témáról írások, amiben szerintem a kidolgozott háttéranyagnak nagy szerepe volt. Úgy gondolom, hogyha a résztvevők továbbra is az írásnak szentelik idejüket, akkor pozitív előjelnek tekinthetjük ezt a kötetet a M* írók új generációját illetően.
számomra kcisit unalmas h minden második magus könyvben fejvadászok vannak (persze ez némi költői tulázas de na)
Shalafi: pedig ez a kör most tényleg róluk szólt. 😀 Tud ez a téma tényleg jó lenni és ahogy írtam, most egészen jól is sikerült neki.
Először is köszi a véleményezést.
Megjegyzéseim:
„…öncélúan irányítja figyelmünket története hősére, akinek egyedi problémájának megoldását ettől a beavatási szertartástól reméli. ”
Nem egészen erről szól a történet. A főhős „egyedi problémáját” bármi áron el akarja titkolni, a beavatási szertartástól nem remél semmilyen megoldást, szimplán csak embervadász szeretne lenni.
„Bigott vagyok, nem szeretem a nemekkel való kavarást fantasyban (sem).”
Születési rendellenességről, hermafroditizmusról – azaz született kétneműségről – van szó, amiért száműzés, kitagadás szokott járni. Nem transzvesztita vagy homoszexuális embervadászról írtam, szó sincs nemekkel való kavarásról. A főhősöm ugyanabba a kategóriába tartozik, mint aki kacska ballal, több vagy kevesebb ujjal stb. született.
Ne „kavarjuk” már össze a születési rendellenességet a természetellenes (ki, hogy ítéli meg) szexuális beállítottsággal! Ami a főhősöm szexuális beállítottságát illeti: férfinak nevelték, férfiként viselkedik, annak is tartja magát, és férfiként, embervadászként akarja leélni az életét. Szerencsés, hogy a mágia segítségével a történet végén „meggyógyul”. Ebben a történetben nem arról van szó, hogy a másságáért küzd, hanem éppen ellenkezőleg, olyan akar lenni, mint a társai, férfi és embervadász.
Álláspontodat talán akkor tudnám elfogadni, ha a főhősöm a végén nő akart volna lenni.
Pedig Yneven bármi megtörténhet… 🙂
Üdv:
Czövek Andrea
Mab Tee ne haragudj de sztem ez nem fantasy téma, de ezzel a véleménnyel lehet egyedül vagy, de ugy gondolom a fantasy mint oylan nem azért van h az élet dolgain filozofáljunk ,ez egy szórakoztató irodalom, nem az a célja h egy hermafrodita életcéljait kielemezzük, v éppen egy X beállitottságu emberét.
Gualndor: Visszatérve, nekem akkor is sok a M* témáju köynvekben a fejvadász, ezzel szemben lovag pl alig van, pedig egy lvoag jobban fémjelzi a fantasyt, vagy éppen kevés a más fajuakkal foglakozó írás, mert okés mintha ugy rémlene lett volna egy törpés kiadvány, meg nyakamat rá hogy volt elfes, de például Udvari orkok, dzsennek, amundok nem igazán, pedig talán érdekesebb lenne egy dzsennről szóló könyv (hamár ugyis ellentétes vélemények vannak a dzsennek lelki világárol és szellemiségéről) mint egy 28. fejvadász story, h az a fejvadász miylen ügyesen megdobta a lopozást és hátbaszurt (sarkitok nem kövezni 😛 )
Azért azt ne felejtsd el Shala, hogy a szórakozás nem mindenkinek jelenti ugyanazt… sztem 😉
@Shalafi: nem tudom olvastad-e a novellámat. Amit Gulandro kiemelt az csak a végén derül ki, az utolsó két oldalon. Az utolsó két oldalig semmi sem utal a főhős „problémájára”. Embervadász céljairól írok, nem a hermafroditáéról. Úgy állítjátok be, mintha az egész novella arról szólna, hogy a főhős ül egy katakombában és arról elmélkedik, most nő legyen vagy férfi, ami alapjáraton is nonszensz.
Nem, ez az írás nem erről szól, hanem az embervadászok végső beavatásáról, akik közül egynek súlyos titka van, amit átoknak érez, és nem valami olyannak, amit meg akar mutatni a világnak.
A pörgős akciókkal és kicsattanó, erős, izomaszagú főhősökkel teli írások az egyik fantasy irányzathoz, az esendőbb, gazdagabban kidolgozott lélekrajzú, emberi érzésekkel motivált főhösök pedig egy másik fantasy irányzathoz tartoznak. (Kornya Zsoltnak van erről egy cikke fent a neten.)
Ti az első irányzatot találjátok szórakoztatónak, én – és remélem, van még néhány olvasó – a másodikat.
Szerencsére nem vagyunk egyformák. 🙂
Shalafi: mondjuk egy idő után szerintem fárasztó lenne, hogy minden kötet csak egy fajról vagy kasztról szólna. Ahogy említed a dzsenn faj megítélése is nagyon kettős, ha meg is jelenne egy specifikus kötet csak róluk nem biztos, hogy megoldaná a kérdést.
Szerintem mindenki szereti egy kicsit magának elképzelni ynev alkotóelemeit. Amikor megjelenik valami új mű, akkor az addigi képzelgések is veszélybe kerülnek.
Kivétel, hogyha a mű van olyan jó, hogy ellenállás nélkül átírja a fejünkben létező képet. Csak az ilyen nagyon ritka … szerintem. Ez a kötet ilyen volt.
Üdv,
Hát Shala, azt megszokhattuk már, hogy sajnos-vagy nem sajnos kinek hogy, a Magus kötetek sokkal inkább preferálnak némely kasztokat és fajokat. Ugyan kis elmaradásom van az új Magus regények olvasásával (szándékosan), de már a régiekben is kötetenként minimum(!) egy fejvadász felbukkant, és ez a kijelentésem szerintem kicsit sem túlzó ;). Ugyanez a kyr és/vagy toroni származékokra is érvényes, ilyen vagy olyan formában.
Érdekesnek ígérkezik ez a kötet, már az előző pályázat Erion-os novellái is jól sikerültek (A világ közepe). Ez mindenképpen jó dolog, hogy ha csak minimálisan is, de felkavarják kicsit az állóvizet ilyenekkel.
A klán szava című írás kapcsán meg kell jegyeznem, hogy ez valóban nem egy standard fantasy téma, nagyon nem. De én alapvetően kedvelem a különböző fantasy műfajokat, így látatlanban nem ítélem el ezt a – mondjuk úgy – egyedi témát, sőt ez mindenképpen elég volt arra, hogy felkeltse az érdeklődésemet… Amíg nincsenek meleg cowboyok, addig én érdeklődő vagyok 8)
Mab Tee: Bocsi ha offenzivnak tüntem volna, eszem ágában sem volt. Valamint tény midneki mást szeret egy fantasyban és nem lehet olyat csinálni ami mindenkinek megfelelne. A novellát am nem olvastam, jó ideje felhagytam midnenféle M*os regény/novella olvasásával mert kicsit fáraszto volt hogy a 3. könyv sorban háááát maradjunk annyiban h nem jo 😉 Így az ujabb irásokkal sem vagyok képben, és megmondom őszintén amig tele is lesz minden könyv fejvadászokkal és/vagy toroniakkal meg kyrekkel nem is leszek egyhamar.
Gulandro: Erről beszélek, hogy kicsit fárasztó h minden kötet ugyanarrol szól, változatosságot nah! ezrét szerettem mondjuk a vas idejét meg a hőseposzt, olyan dolgokat mitattak meg amiböl nincs már másik tucat