X. Farkasodú, vélemény és beszámoló Ishidu, a Voul tollából

Azt terveztem, hogy az idei évben, ahova csak tudok, eljutok és játszani fogok. Nem állhat se kötelezettség, se család az utamba, és ahol csak lehet, én bizony a hobbimnak fogom szentelni, amim van. Erre a felvetésemre még tavaly a kedves nejem ugyan elég rosszul reagált, de végül mégis úgy alakult, hogy meg tudtam oldani, hogy majd’ az összes M.A.G.U.S. tematikájú versenyre / találkozóra / rendezvényre el tudjak menni. Na persze hátra van még a XXVIII. Kalandorkrónikák, de ott már mesélni fogok, úgyhogy hivatalosan is lezárom magamban ezt a fantasztikus időszakot 😊. Ahova meg nem tudtam, vagy nem fogok tudni eljutni, azt őszintén sajnálom, de talán majd egyszer egy újabb hasonló évben az is összejön.

Szöllösi Kristóf: A baziliszkusz árnyéka (Fantasy játékkönyv) kritika

A téboly erődje után nyaktörő sebességgel jött ki a legújabb HalhatatlanoK lapozgatós könyv, s egy kis késéssel be is szereztem (így nem dedikált) és megint egy kis késéssel be is fejeztem. Mondjuk megadtam a módját: péntek estét utoljára 8 évesen töltöttem lapozgatós könyvvel, háttérben DALLAS sorozatot hallgatva, de azért az csak nem töltöttem le hozzá.

A borítón Szendrei Tibor legújabb festménye díszeleg, ami azon kívül, hogy szerintem nagyon pöpec illik is a könyvhöz. Simán tudok 2-3 jelenetet, ami illik hozzá, úgyhogy király. Ami kicsit elterelte a figyelmemet az a pisztolytáska és végig nagyon vártam, hogy mikor kapok a sztorriban egy magiko-technológia hatlövetűt amivel aztán szaggathatok … ez a pillanat sajnos sohasem jött el, de ez nem von le a kép értékéből.

Csapatkereső a 28. Kalandorkrónikákra

Ebben a bejegyzésben tudtok csapatot keresni és magatokat (és/vagy karaktereteket) bemutatni leendő játékostársaitok számára. A rendezvényre való jelentkezés a október 17-én  kezdődik el.

“Ahol egy kalandozó van … ott előbb-utóbb feltűnik több is.” Az ősi bölcsesség módjára ebben a bejegyzésben van mód csapatot verbuválni, illetve pótolni a hézagokat a csapat soraiban. Érdemes elérhetőséget is írni a hozzászólásokhoz a könnyebb kommunikáció végett. Jó csapatkeresést kívánunk.

Magyar Szerepjátékos Fanzinok 16 – Troll (8.szám)

Egy időre sikerült elzavarni Amundot Kuklis képeket nézegetni így visszatérhetünk rpg filológiai régészkedésünk eredeti idővonalára. Itt már 1995 decemberében járunk, ami sokak szerint (például egy legutóbbi remek videóban is hallható két szakértőtől) a magyar szerepjáték talán legfényesebb aranykora volt. Való igaz, a bejegyzések végén látható összegzés alapján is ekkor jelent meg a legtöbb féle fajta magazin és kiadvány párhuzamosan, az akkori felmérések szerint voltunk vagy 30 000-en kimutathatóan.

A Trollbarlang egy mára legendák homályába veszett hely, az Opera környékén (is) volt egy Andrássy úti emeleten. Fő profilja a Warhammer bolt volt, de sok más szerepjáték forgalmazásával is foglalkozott. Amit kevesen tudnak, mert az újságaiból nem olvasható ki, hogy hatalmas képregény, azon belül manga és anime központ volt. Olyan kínálattal rendelkezett, ami lélegzetelállító volt.

Magyar Szerepjátékos Fanzinok 15 – Csillagmesék

Összenéztünk párszor a szobám lakójával mire eldöntöttük, hogy ezzel folytatjuk a szerepjáték filológiai régészkedésünket. Igen, technikailag a Csillagvadász Légió folytatása/kiadványa, de van annyi önálló érték benne, hogy talán tán még nem tűnik soknak vagy egyformának a két bejegyzés egymás után. Ez egy objektív érv mellette, de valójában, mind a ketten rájöttünk, hogy túlságosan beleszerettünk Kuklis István művészeti stílusába, aki (vállt-vállnak vetve Újveczki Józseffel) ennek a kiadványnak is jegyzi az illusztrációit.

Most komolyan, nézzétek meg ezt az illusztrációt, ami a kötet 20-21. oldalán külön szerepel, a tartalomjegyzékben Pószterként megnevezve és a lehetőségek szerint egybe raktuk nektek, hogy gyönyörködhessetek a részleteiben. 1992 decemberében járunk ugyan a kiadvánnyal, két Csillagvadász Légiós hírlevél között, de a képaláírás szerint ez még a 80-as évek végén készült el. Most pörgessük végig a kiadvány képeit és egy pillanatra hunyjuk le a szemünket, hogy egy egész szerepjáték kiadványban ilyen képekkel ’90-ben milyen planetary-romance RPG készülhetett volna a kor divatja szerint és akkor milyen lehetett volna a magyar szcéne (amúgy nagyon hasonló, mert szinte mindenki ilyen sci-fibe ágyazott fantasy világokat képzelt, csak volt akinek nem volt ideje kibontani vagy mire megtette volna látványosan leáldozott a műfajnak).