A kampány eredeti ötlete nem idei, de még csak nem is tavalyi termés. Abból az időből származik, amikor a szerepjátékos rendezvények zsúfolásig teltek minden különösebb reklám és hirdetés nélkül is. Ekkor merült fel először egy összefüggő történet elmesélése találkozóról-találkozóra, kalandmodulról-kalandmodulra. Ez akkor a Nagy Dél Ynev kampány során (Váratlan vendég – Nesire mosolya) meg is valósult, amennyire tudott.
Akkor azonban a mesélők és modulírók összeszokott csapatának nem volt egy saját rendezvénysorozata, ahol rendezettebben és átláthatóbban lehetett volna ezt végigvinni. Így a legkülönfélébb egynapos találkozókon és nyári táborokon debütált a sorozat, életre hívva a ma is futó Fanfár a Hősökért tavaszi táborsorozatot. A kampánysorozat indítása évekre szinte teljesen el is felejtődött.
2010 őszén került elő ismét a lehetőség, hogy valami komoly-komor vállalkozásba fogjunk. A 8. Kalandorkrónikák rendhagyó kalandmodulja után jogos kérdés volt, hogy hová lehet még tovább indulni. Közeledett a 10. KK és a táboraink is lassan „iskoláskorba” léptek. Arra gondoltunk, hogy nem egy egynapos dínom-dánommal köszönjük meg játékosainknak, mesélőinkenk, modulíróinknak és szervezőtársainknak ezt az öt közös kalandokkal teli évet, hanem egy egész éven át tartó izgalmas történettel és pontversennyel.
Évek óta hiányolom a papír alapú, asztali szerepjátékokból (de amúgy a videojátékokból is) a méltó ellenségeket. Azokat a gonoszokat, akik napokig, hetekig fenyegetést jelenthetnek a karakter életére, aki ellen testben és lélekben fel kell készülniük a karaktereknek és nem bízhatnak abban, hogy egy sikeres kockadobás a 6-8 órás játék végén majd pontot tesz az ügy végére. Leegyszerűsítve: szükség volt egy olyan főgonoszra, aki nem szegmensekig vagy körökig, de kalandokon keresztül meg tud állni a játékosok hatalmával szemben.
Akkoriban, mikor a Krónikák.hu elindult nem volt tervben, hogy újra kalandokat írjak. Az első kalandot az egyik alapítónk, A’frad írta meg, a másodikat a szárszói utótábor ötletének atyja, Troll tervezte megírni. Akkor már tudtuk, hogy az első KK, egy új rendezvénysorozat indítókalandját Ettore fogja megálmodni. Mégis úgy alakult, hogy Troll helyett (magánéleti okokból kifolyólag), előbb közösen, végül magam fejeztem be az Út az Emlékek Völgyében című kalandot. Ha nem így lett volna … lehet, hogy az elmúlt évben egy sárkányt kergettek volna a játékosok egy vámpír helyett.
Öreg vagyok. Ennek a rengeteg szörnyű hátránya között van egy, amelyikre csak nagy ritkán tudok büszke lenni: szeretem a régi videojátékokat. Ez régebben nem volt akkora átok, mint ma, de ahogy egyre távolodtam a csili-vili látványtól és igényeltem a tartalmas élményt hamarosan az ipar leírt szegmensében találtam magamat. Igaz, ezzel nem vagyok teljesen egyedül. Mikor öt éve Mathias Cronqvist (alias Drakula) karakterét importáltam a népszerű Castlevania sorozatból azt örömteli lelkesedésből tettem, mert rajongtam a Lament of Innocence című részéért a sorozatnak.
Az azóta eltelt időben azonban sok minden történt és megváltozott szerepjátékon innen és túl. 2010-ben az új Castlevania játék egy olyan 3D-s újraértelmezése volt a sorozatnak, ami majdnem 25 év játékkronológiáját csapta arcul és tette semmissé. Egy más igényekkel felnőtt nemzedék sikeresen magáévá tette ezt az epizódot és így a korábbi időfolyam ismerői, rajongói, játékosai … cserben lettek hagyva. Szomorú történet ez. Mindenképpen az lenne, hogyha nem lenne miénk a legdinamikusabb hobbi a világon: a szerepjáték.
Az utolsó, még az eredeti kronológia szerint készült, játék befejezésekor sem végezhettünk egyszer és mindenkorra Mathias Cronqvist szellemével. Nem, ehelyett azonban egy különös időutazó figura szemtől szemben azt ígérte, hogy a következőkben a Belmontok és Drakula végső harcát ismerhetjük majd meg. Erre pedig az eredeti Castlevania sorozatban már soha nem lesz módunk … nem is kívánhattunk volna modulíróként és szervezőként ennél méltóbb kihívást. Így döntetett el, hogy az Átkozott fészkekben címre keresztelt kampány során ezt a régi főellenségünket hozzuk vissza és lehetőségeinkhez képest más régi adósságát, mi törlesztjük.
Naív célkitűzésnek tűnhet, azonban, ahogy a kampány eseményei és népszerűsége igazolta, mégis volt annyi szervezői, mesélői és írói tapasztalat már a társaság mögött, hogy próbát sikerrel vegye. Buktatók természetesen akadtak és a szándék, hogy egyformán megfeleljünk mindenkinek, sokszor úgy tűnt kevés lesz a kampány befejezéséhez. Mégis itt vagyunk és az utolsó felvonáshoz készülődve elhagyom a nosztalgiázás hárfáját, hogy a gyakorlatiasság dobfelszereléséhez üljek át. A táborban feltett kérdésekre adott válaszok írásos formájával ugyanis még tartozom.
A kampány célja és a nyertesek díjazása: a kampány pontversenyében első helyen szereplő csapat (vagy csapatok) a Krónikák. Bajnokai cím mellett a róluk formált hivatalos Kiválasztottak kártyajáték lapokat vehetik majd át a tavaszi szezon során, illetve véleményükre kiemelten kíváncsiak leszünk a készülő M.A.G.U.S törvénykönyv tesztjátékai során. Bár Mathias meghalt, emléke még egy kaland erejéig tovább él, amely során a győztes csapatok kedvükre dorbézolhatnak Erionban a vagyonukból. Az Átok vagy a Városok Városa jelenti számukra a nagyobb veszélyt?
Esélytelen egy csapat, hogyha el van maradva a pontversenyben: ahogy azt kampány tervezői eddig is kiemelték, a megszerezhető pontok nem képviselik a találkozók időtartamát vagy a kaland hosszát. Ennek megfelelően a X. KK több pontot ért, mint az 5.FaH tábor és a soron következő KK X-2. is kiemelt pontozással fut majd le. Akárkinek is legyen akármennyi pontja, az utolsó fordulóban lesz esélye győzni.(a novemberi Kalandor Krónikák X-2. találkozó és verseny kalandmoduljában eddig biztosan 150 pont érhető el maximum, de elképzelhető, hogy nem lesz teteje a számnak…)
Egyesülő csapatok és kóborló játékosok: elképzelhető, hogy nem tud egy csapat teljes létszámban kiállni minden alkalommal egy versenyen. Ekkor sincsen azonban oka elesni a csapat fennmaradó tagjai által szerzett pontoktól. Abban az esetben, hogy legalább két ember csatlakozik egy másik kalandozó csapathoz, akkor a pontverseny tekintetében a saját csapatának képviseletében vesz részt és a megszerzett pontok így nekik is járnak. A pontrendszer a jelenlegi felállás szerint ezt követte le, hogy az így vándorolt csapatok-félcsapatok milyen bandákhoz csapódtak. Egy játékos azonban nem tudja képviselni pontverseny tekintetében a csapatát, minimum ketten kellenek hozzá.
Elképzelhető, hogy a kampány „célegyenesében” a győzelem kedvéért végleg egyesüljenek csapatok. Ehhez az kell, hogy a novemberi megmérettetésen legalább két-két fő alkosson mind a két csapatból egyet. Ekkor minden megszerzett pontjuk összeadódik a csapatoknak. Fontos azonban, hogy ekkor sem haladhatja meg egy csapat létszáma a nyolc főt, illetve, hogy nem lehetséges, hogy egy csapatból két-két fő más-más csapathoz álljon be. Kérjük, hogy ezt vegyétek figyelembe az esetleges szövetségkötéseknél. Mivel a helyszínen kell majd a végleges kalkulációkat elvégeznünk, kérjük, hogy ilyen szándékotokat legkésőbb a jelentkezési határidő lejártáig jelezzétek majd felénk.
Ki tartozik egy csapatba: a kampány díjai kifejezetten személyesek lesznek, így fontos, hogy kik is érdemlik ki őket majd. Ezért az a csapat, amelyik végül diadalt arat, minden olyan játékosát érint a győzelem, aki a kampány során az asztaluknál játékosként vett részt, akkor is, hogyha csak egy alkalomról is van szó. Amennyiben félreértés alakulna ki bármi miatt is ez ügyben, fenntartjuk a jogot, hogy a hozzánk beérkezett regisztrációk alapján hozzunk döntést.
Ezüst és Bronz helyezettek és többi csapat: a Krónikák rendezvényeit mindig is inkább képzeltük el találkozóknak, mint versenyeknek. Tudjuk és érezzük, hogy a kampány természete ezt a szándékunkat megcsorbította kissé, de ennek ellenére sem szeretnénk elfeledkezni róla. A kampányban résztvevő csapatok mindegyikének véleményére és igényeire is kiemelten kíváncsiak vagyunk a készülő M.A.G.U.S. törvénykönyv kapcsán. Ezen felül még az ősz kezdetén szeretnénk majd róluk egy-egy bekezdést megjelentetni a rendezvényen debütáló Nomád Fantasy Fanzin hasábjain.
Mi lesz a kampány befejeződése után: sokan kérdezték, hogy tervezünk e újabb kampányt ezután elindítani. Egyértelműen nem, de biztosan nem azonnal. Nagyon értékes tapasztalatokat szereztünk és azt sem szeretnénk, hogy ezek elfelejtődjenek, de valami hasonlóan nagy horderejű eseménynek kellene történnie, mint a Krónikák fél évtizedes fennállása. Ahogy az előző bekezdésben is fogalmaztam, nem szeretnénk eltérni az eredeti célkitűzéstől egyáltalán és a kampány borotvaélen táncol e téren.
Amund tényleg nem ír több kalandot: az Átkozott fészkekben kampány az Amund búcsúzása a rendezvényről-rendezvényre történő modulírástól. Nincsen ezzel semmi baj, leszolgálta az idejét és írt sok jó, jobb és rosszabb kalandot is a maga idején. Azonban érezhetőek az írásain, hogy jócskán ki van égve és már nagyon szeretne más irányzatokban is tevékenykedni. Előfordul, a legjobbakkal is. Állítólag mesélni azért még fog (sajnos). (Majd beverem azt a duda orrodat, azt! – Amund)
Ki fog akkor kalandot írni: ez a legjobb kérdés. Ahogy azt a hírlevélben már előre jeleztük nyár végén fogjuk kiírni „hivatalosan” a 2. Kóborló Krónikák Kalandmodul író Pályázatot, amelytől azt reméljük, hogy a jövő évi versenyek moduljainak garmadáját tartalmazni fogják. Már most is több reményteljes tervezetet láttam vagy hallottam, így biztos vagyok benne, hogy sikeres lesz ez a pályázat. Ha pedig nem akkor egyesek addig lesznek rugdosva ameddig nem írnak megint kalandot … (Pedig én aztán tényleg nem! – Amund)
Remélem sikerült a legégetőbb kérdésekre válaszolnunk és megosztanunk néhány értékesebb műhelytitkot. A cikk tervezett folytatásában (ki tudja mikor lesz az) a kampány egyes kalandjainak születését venném majd górcső alá, ezért nem elképzelhetetlen, hogy csak a novemberi események lezajlása után lesz rá alkalmam. Addig is azonban ha bármi kérdésetek lenne, akkor forduljatok hozzánk bizalommal és igyekszünk mihamarabb válaszolni. (A pályázat kiírásának környékén azért számíthattok egy kalandmodulírással kapcsolatos cikkre tőlem … már ha érdekel valakit az ilyesmi. – Amund)
„A pályázat kiírásának környékén azért számíthattok egy kalandmodulírással kapcsolatos cikkre tőlem … már ha érdekel valakit az ilyesmi. – Amund”
engem nagyon érdekelne.
Ha lehet akkor egy virtuális tisztelgéssel szeretném megköszönni Amund eddigi fáradhatatlan munkáját és tettrekészségét a modulírások terén! Kösz Amund.
Engem is érdekelne egy ilyen cikk…
és egy virt kézfogást én is feladnék ,)
Én még mindig igen csak hevesen tiltakozok Amund döntése ellen! Tudom, taplóság nem tiszteletben tartani, de maradok hű önmagamhoz… Ha kell, ostorral kergetem a gép elé, mert önző módon már 8 éve, hogy rajongok a moduljaiért, pedig rengetegszer (mostanában is) veszekedtem vele, piszkáltam, szekáltam, zsaroltam, kritizáltam, és könyörögtem a modulokkal kapcsolatosan, éppen csak le nem fizettem, de már lassan az következik…
Mostanában nincs lehetőségem rendszeresen játszani, vagy mesélni, de bármelyik modulját el tudnám mesélni az elejétől a végéig. Ráadásul imádom a kooperációinkat, az ötletelgetéseket, és már érzem, hogy üresebb lenne az életem a moduljai nélkül, mert még azokat is gyermeki lelkesedéssel várom, amiknek korábban elmesélte a vázlatát, és mindre ilyen érzésekkel emlékszek vissza.
Amikor kikéri a véleményem, az első amit mondok mindig az, hogy: jó, de elszállt. De ez az ő stílusa, és ugyan a héten is naponta szóba került az őszi modul, az (elvileg) utolsó, rendületlenül cseszegetem, kritizálom, de tudom, hogy így vagy úgy, akkor is pokolian jó lesz! Ha kitöröm éppen a nyakam, vagy a kórházba akarnak becibálni, senki, és semmi nem állíthat meg, hogy ősszel ne legyek ott a versenyen! Ha addig nem sikerül meggyőznöm arról, hogy írjon még még még modulokat, akkor per helyszín bevetem a női könnyek hatalmát, és utána már okkal mondhatja, hogy gonosz vagyok 🙂 A zsarolásra is gyűjtöm az ötleteket, a lefizetésre pedig a pénzt 😉 Mindkettőbe be lehet szállni… 😛
Halihó!
Nem tudom itt lehet-e rákérdezni, de az uccsó hírlevélben a novemberi találkozó „ETK búcsúztató”-ként volt jellemezve. Új rendszer lesz netán?
Ahoy,
a korábban meghirdetett menetrend szerint a találkozóhoz képest nem sokkal később már megjelenik a most készülő M* törvénykönyv. Remélem tartani tudjuk a lépést majd.
Afrad: Mint ahogy a „Férfiak alapszabályai nőknek” című örökbecsű műben is szerepel: a sírás zsarolás! Ebbe a zsarolásba esetleg bele tudok segíteni, s melletted ott fogok kuporogni nagy könnyes szemekkel, mint egy kidobott kölyökkutya, de nem hiszem, hogy egy szőrös bőgő törpe meghatná Amund kőszívét. 😉 Ha montázsolok vele egy Kiszel Tündés & Fekete Pákós képet, amin az UTK-t tartják kézben hárman együtt, avval lehet zsarolni? 🙂
Khuriboow: Még ha nem is sikerülne ilyen kegyetlen zsarosáll meggyőzni Amundot, a látvány minden pénzt megérne. 😀 Az ötletet a végkimeneteltől függetlenül is támogatom:P
Gulandro:
Köszönöm az infót (már csak azért is, mert teljesen új 🙂 ), már csak annyi érdekelne, hogy valahol erről keringenek a neten hivatalos/nem hivatalos hírek és ha igen hol?
aNDy87: erről élőszóban lehetett hallani az utolsó Deltavision szervezte M* író-olvasó találkozón. Érdemes eljárni az ilyen alkalmakra, sok olyan tervről hallani ott, amikről még sokáig nem lesz kézzelfogható információ.
Köszi a felvilágosítást
Örömmel venném a csatlakozásodat Khuriboow, és amúgy is unikum lenne egy pityergő kiskutyaszemű törpe 😀 Rafin, te is besegíthetnél 😛
Remek alakítást nyújtottatok a live-on, szóval nem lehet gond a tömeges sírás, és zsarolás 😉
Ahoy,
nagyon kedvesek ezek a sorok, igazán. Az az igazság, hogy több okból is ki szeretnék tartani a döntésem mellett. Az évben volt egy péntek, amikor végiggondoltam, hogy mennyi novellát terveztem megírni az évek során és milyen kevés készült el végül (hogy a vágószoba padlóján végezze csak). Ahhoz, hogy a korábbi történetekhez tartozó kifejtések (regények és novellák) valaha napvilágot láthassanak, ahhoz az kell, hogy ne nyomja a vállamat a rendszeres modulírás kötelezettsége.
A másik pedig (szerintem ez lesz A’frad kedvence), hogy ha továbbra is írnék akkor igen hamar szembe kellene már mennem a játékosok igényeivel és ízlésével. Tudom (ahogyan évekkel ezelőtt is tudtam), hogy milyen kalandokat várnak el az emberek az ilyen találkozók alkalmával: unalmasat. Bevett és megszokott ynevi kliséket halmozni egymásra, loot-olható ellenségeket és, hogy a kalandozók harcértéküket latba vetve minden király trónjáig elvagdalhassák magukat.
Szeretem azt gondolni, hogy amit mi itt a Krónikákkal csinálunk és nyújtunk az más és hogy a vízió szerű, művészi kalandmodulokkal, újszerű megoldásokkal sikerült a közönségben egy igényt feltámasztani az ilyen szerepjáték iránt. Ennek is van azonban egy teteje, ami részünkről az őszi „extravagnzia” lesz Jelhordozók szerepeltetésével …
Korántsem arról van szó részemről, hogy ne szeretnék kalandokat írni. Sőt. Azonban nem szeretném megélni (ismét …), hogy szembe menjek azokkal a játékos igényekkel, amik alkalomról alkalomra megtöltik a rendezvényeinket. Unalmas kell, tudom, olyat már nem szeretnék írni többet. Szeretném a kalandmodul pályázat beérkező írásai között felfedezni azt a kreatív tenni akarást amivel anno én kezdtem neki az egésznek. Szerintem attól lehet csak szép ez a hobbi, hogyha nem egy hagymázas őrült képzelődései határozzák meg mások szórakozását huzamosabb ideig, hanem perpetuum mobile módjára egymásnak írnátok/írnánk kalandmodulokat a következő években.