Most, hogy a Krónikák sikeresen lépett be a hatodik évadjába is az utolsó KalandorKrónikák rendezvénnyel objektívebben is visszatekinthetünk a tavalyi év történetfolyamára. Korábbi cikkünkben a kampány előzményeit és technikai kérdéseit tárgyaltuk, most az egyes kalandokat vennénk kicsit górcső alá egyenként.
A kampány azt a régi álmunkat testesíti meg, hogy lehessen egy csapatnak több összefüggő kalandot mesélni, akár otthon is. Úgy is lett megírva, hogyha a csapat eléri az 5-6. szintet otthon akkor különösebb nehézség nélkül folyhatnak bele az Átkozott Fészkekben eseményeibe.
Magam részéről mindig is hiányoltam az olyan kalandmodul kiadványokat, amik ilyen lehetőséggel kecsegtetnek. Persze, ezzel is a könnyebbik végét ragadtuk meg a kérdésnek, hiszen a M.A.G.U.S. alapból a 6-8. szintű játékot támogatja rendszerével és világával. Ennél alacsonyabb szinten már komoly taktikázás és koncentráció szükséges, efölött pedig csak a sznob semmittevés lehetősége leledzik.
Bár a történet ezer lábbal támaszkodik a korábbi kalandok cselekményére és karaktereire, ezeket elég csak a mesélőnek ismernie. Mostanra kialakult egy kisebb „mitológiája” a Krónikák mellékszereplőinek és egyes játékos karaktereknek. Hogy mihez mit érdemes ismerni azt az utolsó kalandmodul is tételesen tartalmazza.
A kampány első felvonása a Mesél az erdő. Bár a végleges verzió már jócskán tartalmaz lehetőségeket egy harcos kaland levezénylésére, valójában ez egy nyomozós, gondolkodós, hangulat-kaland. A modulsorozat főgonosza egyetlen varázslatot használ: megrontja az erdő nardaeljét. Két mellékszereplő is mehet tovább ebből a kalandból: a klánját vesztett harcművész és a félelf lány a varázslóval.
A kampánysorozat célkitűzése volt, hogy a játékosok is alakíthassanak az eseményeken. Így néhány dolog megváltozik, hogyha otthon, saját csapatodnak meséled le a kalandokat. Ezért is érdemes, hogy egészében lásd át az eseményeket, amiből a játékosaid mindig csak egy-egy szilánkot látnak, de megérzik ha egy mozaik nem a helyén van.
A második felvonás a beszédes nevű Odalent. Ahogy címéből is sejteni lehet, a kaland ihletését egy nagy kaliberű társasjáték adta. Persze ez csak az alapgondolatig terjedt, ami nem más, mint az ereszkedjünk le a föld alá. A történet helyszíne egy klasszikus vidék, Ediomad, ami jelen esetben nem teljesen klasszikus módon kerül elő. Egy új Magus novelláskötetnek hála, a törpe nép újra kaphatott egy kis figyelmet, többek között ezért is töltöttük meg ezt a classic dungeont apró törpe lábak dohogásával. A két fő NJK természetesen az előző kalandból keveredik ide, mint ahogy jó esetben a JK-k is, így motivációjuk, és miértjeik is részint ott keresendőek. Ez egy hosszabb hangvételű és terjedelmű kaland, hiszen a Fanfár a Hősökért táborra íródott, mely igen sok képel és illusztrációval lett színesítve, a hangulat jobb érzékeltetése végett.
A harmadik kaland a Csendes móló. Ez az átvezetés a két táboros kaland között valójában kihagyható rész. Úgy is képzeltem el és írtam is meg, hogy inkább a fantasy világokban élő legendák természetével foglalkozik és mint ilyen elvont gondolatkísérlet kevésbé illik egy ilyen célorientált kampány eseményeihez.
Kiváltképpen, hogy végül egy erőteljesen tollfosztott verzió került belőle lemesélésre és megjelenésre. Erre azért volt szükség, mert az egynapos találkozók időkerete nem engedélyezett mindent, amit elképzeltem. Sajnos egyes témák (kalózok, nindzsák, amundok) túl közel állnak hozzám, hogy könnyen le tudjam őket rendezni.
A rendezői verzióban a főgonosz egyetlen varázslata egy Balszerencse-fegyvergólem létrehozása volt, amivel a Kobrák, a Kalandozók és a Lindigass démonai ellen védekezett. Bár utalások vannak rá, a kaland lényege, egy a Vértengeren való hajókázás kimaradt. Bár ez is olyasmi, amit kevesen fogadtak volna el.
A negyedik felvonás, tulajdonképpeni végjáték, a Tűzön át az égbe fel. Itt is alkalmaztam azt a modulírási trükköt, hogyha egy témában van nálam érdemesebbe és alkalmasabb ember, akkor megkérem, hogy vegyen részt a kalandírásban. A’frad pedig a dzsad és gorviki kultúrkör legavatottabb ismerője. Nem utolsósorban remek kalandokat ír.
Ennél a kalandnál már nem kötöttem kompromisszumokat. Kedvenc szerepjátékos élményeinket sűrítettem a történetbe, új opcionális szabályt vezettünk be a nagy seregek csatájának szimulálására. A főgonosz egyetlen varázslata itt a Rozsdatemető mágiájának legyűrése volt és a tornyának egyben tartása.
Persze lehet mindenkinek másmilyen a varázsló, de én ilyennek képzelem el. Ifjúkori tapasztalataim alapján a jobb szerepjátékosok hasonló megoldásokkal éltek. Minden varázslónak volt egy „signiture move” varázslata, amivel nem oldotta meg a kalandokat, de a saját szubjektív céljait elérte (pl. a legendás Botos Ádám varázslója, aki a saját testét formálta át, hogy minden értéke 18 lehessen pár napra „És mostantól hívjatok a Hegynek!”)
Erre azért tértem ki így, hogy érzékeltessem, a kampány, de kivált ez a része egy másik korszakból származik eszmények megtestesítése kapcsán. Ahogy a főgonosz valódi célja is nehezen megfogható és megérthető ebben a mai megváltozott szerepjátékos közegben.
Az utolsó felvonás a Sötétség átka. Ebben a jutalomjátékban függetlenül a kampány befejezésétől egy átok hatása alá kerülnek a játékosok. Lehetőségeimhez képest a legrészletesebben kidolgoztam és leírtam a lehetőségeiket és Erion adott területét. A probléma talán messze nem eredeti, de a megoldás attól még az.
Ahogy a korábbi Csendes móló esetében, úgy a LIVE rész itt is opcionális. Valóban vannak, akik nem alkalmasak a teljesítésére, de őket sem kell kihagyni ezért a játékból. Az egész kampányra igaz, hogy teljesíthető úgyis, ahogyan le van írva és úgyis, hogyha a csapatot csak a saját túlütés statisztikái tudják izgalmi állapotban tartani. Nem szégyen az, de tudni kell mérlegelni a mesélőnek, mire van igénye a csapatnak inkább.
A kampány utolsó alkalma egy ingyenes rendezvény volt, amire az utóbbi évek legnagyobb játékos sereglete jött el. Igazán ünnepi alkalom volt és minden nehézségünkért még nagyobb elismerés volt az, hogy idén az első tavaszi rendezvényünk is teltházas buli lett. Jó érzés volt, hogy ennyien értékelték azt, amit évek óta a szerepjátékért teszünk.
A hatodik évad tervei között szerepel egy új helyszínen tartott tavaszi tábor, egy minden eddiginél nagyobb nyári tábor és egy új őszi rendezvénysorozat indítása is. Az újraalakult Krónikák Szervezőinek első próbatétele volt csak az idei első egynapos, remélhetőleg legalább olyan hosszú út áll előttük, mint ami a Kalandorkrónikák mögött.