VII. Szárnyatlan Pegazus Szerepjáték Verseny

9 thoughts on “VII. Szárnyatlan Pegazus Szerepjáték Verseny”

• Igen, igen! A Slae-Yeorth már nevezett is rá, szóval mi leszünk. A karakteralkotás ugyan nem a legtökéletesebb (pl.: előny-hátrány nincs, kp-képzettségtanulás arány rossz, csak anyanyelvet kapunk alapból), ami kissé behatárolja a kibontakozást „customization” (hm, van ilyen szó?) terén. Majd teszünk javaslatokat a javításra. 😉 Eddig 2x voltam, s bár nem a legjobb kalandjaim voltak (bár a kalózhajós csata ász volt a tavaly tavasziban), azért várom.

• Ha a riegoy-os törpés-kalózosra gondolsz akkor az szerintem is egy nagyon előremutató és értékes kaland volt. Relatíve alacsony volt az eretnekségi együtthatója (néhány ‘szürke’ fantazmagória-térkép és leírás), de ami mellette volt az nekem is tetszett mesélőként is. Bizakodó vagyok, hogy hasonlóan eredeti történet kerekedik ki most abból, amit a hangulatkeltő sugall. Ha minden igaz én KM-ként veszek részt majd.

• Helló!
  A Slae-Yeorth még nem nevezett (legalábbis hozzám még nem érkezett meg a levél), szóval, ha szeretnétek jönni semmiképpen nem felejtsetek el szólni róla nekünk is :D:D.
  A karakteralkotás pedig olyan, amilyen, vannak okai ;).
  Ja, és köszi, Gulandro, hogy kitetted ide is a hirdetést!!

• Üdv!

  A jelentkezési határidőt kitoltuk 2012.11.16. péntek 11.00-ig. Továbbra is várjuk a lelkes csapatokat!

• ÜDV!

  A Goat Riders immáron új nevén képviseltette már magát itt is. Jó volt, a kaland kiváló, nem bonyolult, de a csavar és a „homlokra csapás” feeling megvolt. Szóval köszönjük a mesélőnek és a szervezőknek is. A tornaterem azért kicsikét hideg volt, de szerencsére volt pálinka.. ..)

• Tűnődtem, hogy „illik-e” más versenyről itt offolni, de szerencsére GoatRidersék beszámolója – külön gratula nekik az első helyért! – megoldotta a dolgokat 🙂
  Szóval, a Szléjersz is képviseltette magát a fenti versenyen, és elég felemás tapasztalatokkal távoztunk. A szervezésre, díjazásra egy rossz szót se lehet ejteni, sőt. Megkülönböztető jelzésű szervezők nyüzsögtek a játékosok körül, segítettek mindenben; az ojjektum is rendben volt, spec jellege miatt nem okozott gondot a csúszás és volt hol átbeszélni utána a dolgokat. A díjazás szinte a krónikás szuperlatívuszokat idézi: biztostotta, hogy senki ne érezze úgy, hiába jött. Szóval, szervezés és lebonyolítás csilalgos ötös, gratula és köszönjük!

  Szót kell ejtenem, sajnos, a kaland „speciális” voltáról, mely igen inkompatibisnek bizonyult csapatunkkal. A játék utáni szabadkonzultáción a szervezők kifejtették: a kaland azért lett olyan, amilyen, mert „kalandozóknak” készült. Nos – és hangsúlyozom, a modult nem láttam, szóval csak az asztalnál zajlottakat tudom véleményezni – a modul szvsz leginkább zsoldos karaktereknek készült, akik teljesítik a parancsukat, nem igénylik a különösebben mélyen elemző gondolkodást és a kaland hátterébe való betekintést. Mivel az eredeti címét nem ismerem, a „Hajsza” nevet adnám a kalandnak. Gyakoratilag egy bizalmatlan, semmi infót meg nem osztó, de nyíltan a karakterek képébe hazudó, ám engedelmeséget váró npc-vel és láthatólag szellemileg terhelt kísérőjével indultunk el egy bizonytalanul definiált vadlibavadászatra, ahol az út állomásai csak egyről a kettőre derültek ki, és közben úton-útfélen szörnyek, fejvadászok, rejtőzködő varázstudók és profi íjászok támadtak ránk láthatólag indok nélkül és roppant gyakran; fejvadászok jártak ki-be a táborunkba mindenféle ellenintézkedésünket abszolválva, folymatosan mérgeződtünk ételtől, italtól, nyilaktól, fegyvertől, miközben a szumma motiváció 20 arany volt fejenként. Lássuk be, akárhány éves keresete is ez egy ereni favágónak, eljön az idő, amikor a kalandozó tudni szeretné, kinek dolgozik, mit, miért és ki ellen. No, erre nem kaptunk választ titokzatos megbízónktól, még akkor se, mikor egy nyílvessző túlütés után gyak az életét mentettük meg már csak azzal is, hogy nem hagytuk ott meghalni.

  Én persze remekül szórakoztam, hiszen – szokástól eltérően – egy antiszociális, szótlan bahradát alakítottam, akit a főzésen kívül senki és semmi nem érdekelt. Így, mindenféle szociális képzettség nélkül, kilences szépséggel élmény volt eljátszani a betalált szerelemvarázs effektjeit és a konspiráló npc boszi kegyeiben járni, mert sokat röhögtünk rajtam; akkor is, mikor boszivarázzsal trollá változtatva, káosz-halállá módosított jellemmel a hajónkon tombolni kezdtem, és – végre, rizikó nélkül, minden addigi frusztrációt belesajtolva, teljesen jogosan – péppé verhettem eddigi kisérő npc-inket egy lócával 😀 Utána persze meghaltam, sőt, az egész csapat is, kivéve bárdunk, aki majd hírül viszi a spártaiaknak…

  … szóval, „ilyen” karakterrel, főleg, hogy a sors meg az ócska szépség nekem sorsolta a palimadár szerepet, a semmiből is össze lehetett vakarni valamit, de csapatunk szociális részlege a kaland harmadától kb. csak becsületből volt jelen. Hiába lett volna a kaland végkifejlete valóban egy magas coolság-faktorú államleszakadvazze, Ami Mindent Megmagyaráz, ha kihalunk előtte, csak a nagy katyvaszra fogunk majd visszaemlékezni emlékirataink megírásakor.

  Szóval, ha lehet tanácsot adni – bár már többször hangoztattam, Yodának túl magas és túl ronda vagyok – versenymodul-íráskor érdemes figyelembe venni a T. résztvevők várhatóan sok éves RPG tapasztalatát; lehet bármennyire is nagyszabású a kaland, ha scriptelve nem lehet megtudni semmit a hátteréről, akkor csak egy sima lépegetős társasjáték, ahol megyünk előre és reagálunk jól vagy rosszul arra, ami az adott mezőn történik… ebből pedig szerintem már sokan „kinőttünk”.

• Vii: magam részéről még örülök is neki, hogy olvashatom mások véleményét a rendezvényekről (ez, vagy GoatRiders) illetve hogyha úgy van akkor megoszthatom én is a magamét (bár ezen alkalommal egészségem tartott távol).

• Annyit én azért hozzáfűznék, hogy szerencsénkre egy az ÉSZ-hez teljesen hű csapatot hoztunk, amiről az NPC teljesen megbizonyosodott Adron papom „mentsük meg az ártatlanokat” kis akcióin keresztül, így elkezdett mesélni és információkat csepegtetni, s ha már így volt, egy Igaz Szó varázslat azért nem ártott. Társaim unszolására, úgyis éppen ezt terveztem a gyanús megbízónkkal kapcsolatban. Ekkor pont jó időben, jó pillanatban kaptuk el, és tulajdonképpen a mi csapatunknak világossá vált a tét, s az eddig idegesítő ügynök, kinek ímmel ámmal segítettünk egy részt magától, egy részt a mágia hatásától ismertette velünk a részleteket. Ez természetesen még az ilanori bárdunk hozzáállását is teljesen megváltoztatta, és heroikus önfeláldozó magatartással kísértük nyáladzó védencünket a bizonytalan cél felé.
  Ebben a megvilágításban nekünk szerencsénk volt, mind a csapatkoncepció választásánál, mind a helyzet szülte információszerzéssel.

• Hmm… nálunk nem igazán jött ki, hogy mit akar a megbízó… és a többiek a „zsoldos” becsületszó, meg a 15 arany miatt veletartottak… meg persze én is… azonben fenntartással kezeltem az egész helyezetet. Az „örült”-et (majdnem) permanens emlék- és gondolatolvasással próbáltam „megismerni”, de használható információt nem szereztem. Ugyanezt szívesen megtettem volna a zsoldossal is, de abban a csapattársak a fentebb említett becsületszó miatt nem voltak partnerek. Annak ellenére nem kaptunk semmi információt, hogy először kihoztuk neki a rabot, aztán az emberét is megmentettük a máglyahaláltól, és végén a hátsóját is a kolostorban, ahová a térkapukkal érkeztünk.
  Az örület képei nagyomn szépek voltak, egy kis tanulmányozást még megértek volna, ha már nem igazán volt tiszta pillanata az örültünknek. Információ hiányában, azonban, úgy gondolom, hogy a következő „mérföldkő”-nél a csapatunk elvérzett volna: Valamely szinten persze érhető az információ megosztás hiánya is… minél kevesebber tudunk, annél kevesebbet tudunk esetleg elmondani… a leenő veszélyekre azonban nem ártott volna felhívni a figyelmünket…. legalábbis, amennyit a megbízónk (a zsoldos) tud… még, ha a kolostornál tovább nem is jutottunk idő hiányában.