Areggiata meséi (4. rész)

Az esti vacsoránál igen nagy volt a nyüzsgés. A meghívott Mórian del Arakka, fővárosi bajvívó mellett egy szomszédos család két tagja is képviseltette magát. A La Ezzo család feje és egyetlen férfiutódja, Erik is az asztal körül várta a délutáni nehézségekben megfáradt háziakat.

Erik La Ezzo sportos, lázadó és színész volt, amivel már jó előre elkönyvelhető volt, hogy nehezen illeszkedik be a visszafogottabb, klasszikus nemesi környezetbe. Az apja, egy leharcolt árnyékjáró rangot és vagyont szerzett érdemeiért, de így még nem volt módja kiharcolni az elismerést a magas köröktől.

Ez rögtön a vacsora után is nyilvánvalóvá vált, amikor követte az ifjú a ház reménybeli lovagjait a küzdőterembe. Egy ideig csak nézte, amint azok nehéz vértekben és vad eszközökkel csépelik egymást, majd botor módon elfogadta az idősebb, Rival ves la Morte kihívását. A párviadal jól indult, a fürge pengével harcoló Erik két támadássorozatot is végigvezetett, mielőtt Rival buzogánya alulról érkező lendítéssel ágyékon találta.

A Shadoni Párbajkódexben megfogalmazott Csalános szabályok szerint vívtak meg, ami lehetővé tette a szabad fegyverválasztást. A házban persze kitört a pánik, a könyvtárba elvonult bajvívó is előbújt egy verseskötettel mikor a vérmocskos ifjút kihozták a küzdőtérről. Bizonyos, hogy ha nem érkezik meg Lavla atya hamarost, akkor talán a fiú életének és a család folytonosságának is vége szakad. Azonban a fanatikus pap Domvik erejével megmentette a fiút.

Így esett, hogy Erik La Ezzo látogatása kényszer vendégségbe csapott át. A pap szerint még egy ideig nem volt szállítható állapotban, ami lehetőséget adott apjának, hogy mélyítse a szociális kapcsolatot a ház úrnőjével. Így Erik jobbára a ház könyvtárában ismerkedett az elme erejéről szóló könyvekkel és a legfiatalabb Morte csemetével, a szőke szépségű leányzóval.

Jeggard érdekes ismertséget kötött egy különc őrrel. Miután a háziak egybehangzó véleménye szerint késsel a legtapasztaltabb oktató lehet, a hátsó kapu örökös őre, a rovott múltú Pókháló bizalmába férkőzött. Az egykori folyami matróz megkedvelte a leleményes fiút és némi okítás után megígérte neki, hogy este magával viszi egy helyre, ahol kitanítja minden érdemes fogásra.

Ariel eközben kérdőre vonta bátyját, hogy mégis hogyan bánt a vendégükkel. Óvatosan kitért egy hasonló párviadal elől majd testvéreivel egy kis kiruccanásra indult a kikötő felé. Ariel ezután Lavla atyához fordult, hogy Rival mitől lett ennyire fanatikus. Az atya kiokította őt a hit katonáinak feladatáról, ami sokáig elhúzódó hitvallástételekkel, közös imádságtétellel és a Jóság Forrásához szóló dalokkal járt együtt. Ariel ezután Jeggard keresésére indult, aki éppen izgatottan készült a beígért kiruccanásra.

Így is lett: az éj leple alatt miután mindenki elpihent a folyó fel vették az útjukat. A part mentén haladva elértek egy kis füstös kocsmát, ami már a városfal tövében állt. Odaúton heccből kicseleztek egy városőrjáratot, odabent pedig Pókháló feltárta kalóz múltját és veszett történeteket mesélt Vörös Pepiről, Bátor Bertramról és Slezák kapitányról.

Jeggard megrettent a vad életmód lehetőségétől, így hamar visszakívánkozott a ház otthonos falai közé. Ariel éjjel sokáig fennmaradt és húga biztonsága felett őrködött, de elnyomta a buzgóság. Másnap Mórian búcsúzóul ismét párbajra invitálta némi gyakorlás után és ekkor már ő szakította le a bajvívó virágát a Liliomtipró párbajban.

Felvértezve immáron a magába vetett hittel Ariel ismét bátyjához, Rivalhoz ment, aki hajnalban tért vissza a kikötőből öccseivel. Az elvakult fanatikus kényelmetlen helyzetbe hozta öccsét azzal, hogy mezítelenül meditált a félhomályos szobájában. Monológot tartott a sorsról, miközben testvérének megmutatta egy híres északi gladiátor krómozott csatacsillagjának replikáját. Ariel zavaros érzésekkel és gondolatokkal imbolygott ki a szobából.

Délutánig összekészültek az útra, amire magukkal vitték a La Ezzo fiút és a lányt is. A vidéki birtokra indultak el, hogy az anya betegségének eredetét kikutassák. Egy nemesi batárral vágtak neki az útnak, Erik a lován ülve, a Morte gyerekek a kocsiban, a bakon pedig Jeggard foglalt helyet Pókháló mellett. Így gurultak el az északi kapu felé.