Khálok könyve

24 thoughts on “Khálok könyve”

• Nah jó. Azt hiszem nálam is az a sztereotípia élt, hogy a Khálok azok szőrös, másfél-két méteres humanoid macsaka kinézetű lények. Most meglepődtem.

• Meglepődni nem kell feltétlenül. Elgondolkodni viszont érdemes a fentieken. Szerintem fontos a faj integrációja ilyen eszközökkel: megjelent anno játszhatóként, de a világ későbbi alkotói elfordultak tőle és a rajongók közül is sokan a hátuk közepére kívánják. Szerintem ez egy nagyon jó közelítés ahhoz, hogy legyen helye mindannyiunk Ynevén. Ezért is külön dícséretes volt a szekszárdi Hősök Napja kaland, ahol kiemelt szerepük volt.

• Nekem a faj alapvetően szimpatikus, de a játéktechnikai része nem valami kiegyensúlyozott, képességbónuszok és fegyverek stb. szerintem sokaknál ezek verték ki a biztosítékot. Az alap khálnak 11+ mellett mindössze 6-, és van olyan alfaj (reep) ahol az arány még durvább 10+ mellé 3-. A fegyverük meg ugye ha az összes értéket nézzük TÉ: 15, VÉ: 25, KÉ: 10 egy kétkezes fegyvernek (összesen 50 érték), a többi kétkezes fegyver jó ha a 10 pontot átlépi a legtöbbnek KÉ-je sincs. A szrvkardnak nagyobb a KÉ-je mint egy ramierának azért ez így szerintem nem állja meg a helyét. Össz értékekhez visszatéve a szarvkard ugyebár 50 pontot hoz, emellett a Slan kard 40-et, de még a dzsenn szablya is csak 46-ot. Szerintem ki kellene balanszolni a fajt és utána remek lenne.

• Jogos, hogy a játéktechnikai előnyeit kellene megnyírbálni elsősorban, de szerintem az olyan lavinát indítana e, hogy akkor már a fegyverek értékeit is lehetne újragondolni és más fajok bónuszait is.

• Szerintem az is a baj, hogy nehéz mesélőként a világ khálra való reakcióit konstruktívan leképezni, mert a leírás is csak sablonokat ad. Nehéz továbbá a khált játszani kívánó játékost eltávolítani a képletből.

  Életútban még csak-csak, főleg alacsony szinten. A „környék” megszokja a khált, nagyjából, ld. Drizzt a Jeges Szelek Völgyében. Ha meg kimozdulnak a kezdő terepről, követi a jó/rossz híre, és legalább részben annak alapján ítélik meg.

  De pár alkalmas játékban, esetleg versenyen mit lehet tenni? Az idő megoszlik a játékosok közt, fontos mindenki szórakozása, de a haladás is. Vagy bedobom az általános szivatást (Úristen, démon! Őrség!), jön az őrség, mivoltittkérem, hátlássák ez az állat ide nem jöhet be, khál falon kívül alszik vagy az istállóban; esetleg a khál szétdobálja a nulaldik-első szintű városőrséget, és kész is a menekülős kényszerkaland.

  A másik lehetőség, hogy mindneki tudós fő, jah, ez csak egy khál, kalandozókkal van, nem kell tőle félni, mint egy szabvány kalandozótól.

  A harmadik, hogy ráállok asztrálisan aljaskodni. De ah ez a faj tényleg ennyire ritka és ismeretlen, akkor honnan tudnák a varázshasználók, hogy mínusz huszat kap asztrális mágiák ellen? Miért pont fakaróval támadom a vámpírnak látszó statisztát, ha nem értek az élőholtakhoz? Ennyire legendás nem lehet a khálok érzelmi kiegyensúlyozatlansága.

  Így alkalmi mesénél marad az, hogy a khál nem több, mint egy szteroidos udvari ork, akinek úgyis épít pajzsot az a papírpáncélos, akit épp a khál fizikailag védelmez. Ha meg a khál azt mondja, van kultúrám, van etikettem, van 12-es asztrálom és pl 14-es iq-m, akkor mit reagáljak?
  1. Rendben, Mr. Macskaember, hallgatom az érveit?
  2. Phöhh, nem beszélek háziállatokhoz?

  Amit a csapongásból ki akarok hozni: szerintem az is oka a khálunszimpátiának, hogy számai alapján leginkább kockadobálós közelharcra való, ahol majdnem ingyen borítja a többi fajt, sőt, némiképp vadászgatni, erdőjárni és kicsit fejvadászkodni is lehet vele.
  A hátrányaival viszont jellemzően sokkal inkább a játékost bünteted/frusztrálod, minthogy a karaktert hoznád egyensúlyba. Így mesélőként vagy azt mondom, jöjjön az udvari orkok szuperlatívuszával, hadd tépje össze a saját karlapját a második csata után a hosszú kardos ember harcos. Vagy pedig céltudatosan szívatom az egyik játékost, csak mert khált mert hozni.

• A fajok sajnos az idő előrehaladtával lenyomták egymást. „Kedvencem” a vadork, ami azonnal megölte az udvari orkot, pedig még csak nem is jelent meg ETK rendszerére. Ő lett a ‘faster, stronger, hunter’ amivel átrajzolta a történelmet is. Orwella teremtette harcos fajból lett egy ősfaj, ami a jelenre puszta kézzel harcolta ki magának a lelkét.

  Ami viszont szerintem nagyon előremutató a fenti cikkben is integráció terén, az a generációk bevezetése. Azt szem előtt tartva máris értékesebb njk-kat lehet kifundálni és idővel már olyan helyzetet, ismerettségeket (életútban is) teremt, amiből már lehet egy JK. Még azt fűzném hozzá, hogy szerintem a statisztikái a fajnak, az első generációra vonatkoznak. A harmadikra, ahol a játékos is van már „gyengébb” kell legyen a faj.

  Ezért is lehetne érdekes kérdés, hogy a maremitáknál szolgáló vadorkok mennyi idő után válnak majd játéktechnikailag udvarivá. Mert szerintem a környezet szükségszerűen meghatározza egy faj lehetőségeit. Lehet, hogy a Khag-ból jöttek sok tekintetben ütik az ynevi közelharci átlagot, de aki már itt születik és nem veszi körül az a környezet és társadalom nem lehet szerintem ugyanolyan erős, persze mondhatja és törekedhet rá, de nem.

  szerintem

• Ez megint olyan, mint a varázsló. Nem ajánlott kezdők kezébe, mert ha a mesélő olyan, megfogja szivatni. Aki nem ismer egy fajt, kasztot, ynevi vallást, mágia rendszert és a mögötte húzódó ideológiát az ne próbálkozzon vele. Én speciel többször is befürödtem vele(általában ezért viszek embert, és abból is inkább erioni származású harcost). A varázslót mai napig ki akarom értelmesen játszani, de soha se sikerül. Sztem megválok tőle, mert lusta vagyok utána olvasni jobban.

• A khál faj nekem is azt egyik kedvencem, szerintem ez a könyv is nagyon hiánypótló, még ebben az egyszerűbb formában is.
  Bár valóban, ahogy írtátok is, a játszhatósága megkérdőjelezhető, ha igazán hitelesre akarod, akkor egy speciális csapatfelállást is igényel, akárcsak pl. a vadork. Így kétségtelen, hogy sokszor csak a hangulatot és a hitelességet rombolja, egy khál játékos. Ám egy hasonló, még részletesebb munkával ezen is lehetne segíteni, más kérdés hogy ezt már anno az alkotóknak illett volna megtenni, ami most így a rajongókra marad.

• Legnagyobb sajnálatomra egyet kel értsek az Orkokkal huzott párhuzamon, speciális parti kell neki a stilusa miatt, ezt saját bőrömön tapasztaltam mikor a varázslónk arcát letéptem mert nem gondolta át mit mondott :/
  De egy civilizáltabb Khált aki mondjuk lovag v már eleve városban fenőtt harco v ilyesmi talán könyebb integrálni, mivel magáévá tette az emberek szokásait vmilyen formán, de figyelni kell rá a mind a JK mind a KM nek, hogy (csakugy mint az orkoknál) ezek sokkal természetközelibb állatiasabb fajok, az alacsonyabb asztrál szte inkbb jelent egyfajta meggondolatlanságot mint hogy idegbeteg enne, hogy olyn mint egy vadállat ha eveszed a kajáját elöször pofángyűr aztán tünik fel neki, hogy az már csak csont a tányéron (oké ez hülye példa de taán érzékelteti)
  Mindazonáltal ez a könyv nagyon jó és ad egy kissé részletesebb képet a fajról, így még könyebb egy iyen karit integrálni.
  BTW nem értek egyet, h a vadork mindenben jobb az udvarinál az utbbi kiegyensuyozotabb és mesze elfogadotabb főleg az északi szövetség területén!

• Üdv!

  Az ork és khál / udvari ork témához: talán nem elég fantasy-s a felfogásom, de nálam mesélőként úgy működik a dolog, hogy mivel az udvari orkok Északi Szövetség-szerte jelentős számban vannak jelen a nemesek testőrsége és katonái között, az átlag ember számára is elfogadottak. Nekik is van persze valamilyen hirnevük a köznép körében, akárcsak az elfeknek és törpéknek, de ismert és elfogadott a létük, ezért nem kelt akkora félelmet és megbotránkozást egy magányos vagy épp kalandozókkal mászkáló udvari ork fegyveres. Tehát nem szenved el komoly szociális hátrányokat a faja miatt, maximum ha olyan eldugott vidéken jár, ahol még udvari orkot sem láttak. A vadorkok ellenben, bár létük szintén ismert, de inkább mesebeli szörnyek akikkel lehet ijesztgetni a gyerekeket, vagy épp valós fenyegetés. Tekintve, hogy mig az udvari orkok együtt élnek az emberekkel, addig a vadorkok törzsekben, saját szállásterületeiken élnek, és az emberekkel való kapcsolatuk többnyire kimerül abban, hogy zsákmányszerző hadjáratokat folytatnak ellenük. Hiába harcolnak vadork törzsek pl a Fekete Hadurak oldalán, nem keverednek a köznéppel, nem járnak köztük. Ráadásul az orkok rabszolgatartó és azokkal dolgoztató szokása sem jó hirüket táplálja, s a törzsi sátraik sem kedvelt turista-célpontok. Ebből fakadóan, ha egy falusi paraszt azt látja, hogy egy magányos udvari ork jön a faluba, akkor azt max jól megnézi magának, mig ha egy vadork, akkor bezárkózik a házába és/vagy vasvillát ragad. Az emberek nagyon előitéletesek a mai világban is, ez egy középkori-szerű világ tanulatlan embereire fokozottan igaz. Tehát a vadork lehet hogy „bigger, faster, stronger”, de ezt bőven ellensúlyozzák szociális hátrányai – és nem azért ‘mer köcsög a KM, hanem mert ilyen a világ és ilyen az emberi természet. A khálra ez fokozottan igaz, mert ő még csak a köztudatban sincs benn, mint az ork, és megjelenése okán nagyon szépen beskatulyázza az átlag paraszt egy olyan fogalom keretei közé, amit már ismer mesék, mondák, történetek kapcsán, mint pl: démon, szörnyeteg stb… Tény, hogy a pusztán szociális hátrány nem segit a khállal szemben felálló hosszú kardos ember harcoson, és egy idő után a játékosnak sanszosan tele lesz a töke, hogy minden második faluban vasvillára akarják tűzni a fejét, de szerintem ez egy humán-központú világban nem irreális. Ebből kifolyólag, aki vadork vagy khál karaktert szeretne, az egyeztessen a mesélővel előre egy életképes koncepciót. Pl ha az a bizonyos khál harcos egy kalandor hajlamú nemes lovaggal utazik, aki alapvetően kedvező fogadtatásra talál a köznép körében, akkor ha a „démonmacska” egy nemes cimeres általvetőjét viseli és vele mozog, jó eséllyel gondolják a testőrének, ami már elég ahhoz,hogy bár megbotránkoztató a kinézete, nem fogják pusztán emiatt megtámadni, hiszen mégiscsak egy nemes kiséretéhez tartozik és ebből kifolyólag a védelme alatt áll.

  Tisztelettel: Lord Nova

• Tudom, hogy a mániám, de én minden fajhoz igénylem az Ádámtól és Évától való eredeztetést (de kiegyezek abban is, hogy Ynevre érkezéstől). Ahhoz, hogy a khál fajról érdemben írhassunk bármit, ahhoz szükséges egy kiadós Démonikus Ó-Birodalom leírás és aztán információk Khaggról. Az utóbbi évek könyvmegjelenései között volt ilyesmi is, de ezeket személy szerint nem ismerem, így nem tudom jók vagy rosszak.

  Ha érdekel sokakat ennyire a khál faj vagy variációk több témára, akkor majd írunk egy cikket a krónikákon kiegészítve és bővítve a fenti kiegészítőt. Már többekkel is egyeztettem, hogy rakjuk össze az ötleteinket s ezzel is múltat-jelent-jövőt adjunk ennek az ynevi fajnak.

• Ha bővítjük a kiegészítőt, akkor mindenképp meg kell kérdeznem, hogy IRL földi biológia mennyire szempont? Pl. a reep-et kisebbnek és gyengébbnek mondják a thom-nál, holott a tigris nagyobb az oroszlánnál. A törzsi, egy kupacban élés passzol az oroszlánfalkára, de a tigris és a párduc szólóspíler, máshogy vadászik, máshogy párzódik, máshogy neveli a kölyköket… szóval nem falkázik, és így a „jelleme” is tök más; a tigris pl. egyeduralkodó, kb. a kutya nem verekszik vele, max hímek nagy ritkán, ha összefutnak. Az oroszlánok élete full bunyó külsős hímek és belső rendfenntartás végett. A párduc=leopárd élete meg full stressz, hiszen sok más ragadozóval osztja meg életterét, akikkel nem áll(hat) le pofozkodni. Vagy pl. a scorgoknak adták a superjump skillt, pedig a tigris másfél-kétszer akkorát is tud ugrani, mint a leopárd… arról nem is beszélve, hogy a fekete párduc feketesége csak genetikai allél, míg a scorgoknál default sötét szőrű az egész nép. Nah ennyi, (macska)szőrszáll hasogatása abbahagyva 😀

• Gee … ha lesz kérdésem cicológiából akkor már tudom, hogy kihez forduljak. Az az igazság ezzel kapcsolatban, hogy osztom azt a véleményt, miszerint a khál nem egy kétlábra állt nagymacska, hanem egy alapvetően humanoid faj, amelyik az általunk ismert nagymacskák külsőségeivel bír. Ezért sincsen például a khál nőknek hat melle (bár tudom, sokan reménykedtek benne) vagy éppen ezért nem tudna szaporodni az ynevi állatokkal külsőleg hasonló tagjaival (bár tudom, ebben talán mégtöbben reménykedtetetek titkon). 😉

• Én többeket is ismerek 8)

• Oké, vettem az adást: ha eljön az idő a Khálok könyvének 2. kiadására, először az extrém pornót érintő kérdéseket kell tisztázni, és csak utána a törzsfejlődésre vonatkozókat 😀

• Nekem ezek az alfajok szúrják a szemem. Nekem az az érzésem, hogy szimplán így jöttek létre: „Akkor én is khállal leszek, de én olyan tigris-szerűvel akarok Béla meg olyan párducember lesz. Lehetek? Lécci!”
  Az alap faj is gyatrán van kidolgozva, s erre belevenni 2 olyan nagymacskafajt, amik még fajilag is tök mások?! Ettől nekem olyan fajok könyve fílingje lesz. Tudjátok, amelyikben volt kentaur meg sáskaharcos is. Agyrém. 😛 Csajoknak lehetne olyan kis rózsaszínes „Hello Khál” is? 😛
  A fegyvereikkel nincs gondom, mert a táposnak kiáltott kardjuk ugyebár kétkezes fegyó, ami sztem alapból bukó, mint az összes, bár ez keményebb szó se róla. Mondjuk nem igazán értem, hogy biztosíthat egy 2kezes fegyver belharcban abszolút kezdeményt? Ez olyan klingon bat’leth féleség vagy mi?

• Szerintem semmi baj ezekkel, a kidolgozottság már más kérdés, de alapvetően a szerepjáték pont arról kell szóljon szerintem, hogy mindenki játszhat amivel szeretne. így azt, hogy valaki tágítja a lehetőségek tárházát én inkább dicséretesnek mondanám.
  Mindenkinek mások a „Belefér” kategória határai persze, de ha már Khálnál tartunk, nekem pl. a mesterfokú pszi használó Khál sem fér bele (félreértés ne essék, semmi személyes, csal épp idevágott, ezért jutott eszembe, csak egy példa a sok közül). Mint, ahogy sáskaharcosok is léteznek Yneven, most ha valaki rovar fetisiszta és kedve támad kipróbálni? Tegye. Beszéljük meg értelmes keretek között, gondolja át, én pedig felszerelkezek megfelelő mennyiségű chemotox-al, és csináljuk ;).
  Sokkal rosszabb, általános körben elfogadott, hivatalos dolgok is élhetnek Yneven… de ez már egy másik történet.
  Mellesleg a tigris khál nekem nagyon bejön (és nem csak ami az extrém pornót illeti 8) ), mégha kicsit egyszerű is a logika ami mentén megteremtetett.

• Bár belegondolva, láttam már varázshasználó khált is… nah az tuti nem fér bele 🙂

• Sziasztok!
  Nah végre én is hadd szóljak hozzá. 🙂
  Elolvastam a kiegészítőt, és többé-kevésbé tetszett (inkább többé). Ráfért már egy kis infó szegény „kicsi” khálokra. A háttértörténet sajnos még mindig elég kevés, de most már legalább fixálódni látszik a helyzet, hogy a Démonikus Óbirodalomban milyen szerepet játszottak. Mert ugye itt aztán sok változat volt, amiről olvastam.
  Egészen a kasztokig tetszik a leírás. A kasztoknál viszont nincs pl gladiátor, ami eddig lehetett (ettől még szerintem használható, a dzsadok előszeretettel fogják be őket szerintem). Illetve fejvadász képzés lehet? (Erre még később kitérek).

  Életkor még mindig nagyon kevés sajna. 🙁 Igaz, egyik hősük 384 évig élt. Ezt gondolom a démonnak köszönhette, akit sikerült uralma alá hajtania.

  Különleges képességek: szaglást nem használhatja nyomkövetésre. Ezt a kitételt nagyon nem értem. Egy félig ragadozó jellemű lényről beszélünk, vadászattal, erdőjárással. Ha nem használhatja a szaglását a vad becserkészéséhez, akkor mihez használná? Szerintem ez így felesleges tiltás.
  Puszta mancsának nincs kezdeményező értéke. Itt használnám a második törvénykönyvet 🙂
  %-os képzettségek. Ez a „ha tanulják” csak a zsebmetszésre és zárnyitásra vonatkozik? Vagy minden mínuszos képzettségre? Vagy mindegyikre? Amennyiben mindegyikre, akkor összeadódik a khál harcos kaszt százalékos képzettségeivel? Gondolom nem, de ugyebár külön van szedve faji, és kaszt bónuszként, amit máshol ugyebár összeadunk.
  Kétszeres kp-ért tanulja a kötéltáncot. Most nincs előttem törvénykönyv, de a kötéltánc nem az egyensúlyérzékről szól? Ha így nézzük, akkor egy ilyen testfelépítéssel, és a ragadozó ösztönöknek hála szerintem nem kéne nehezíteni a képzettséget. Jó, nem fog kötélen sétálni (A kötélről természetesen le kell tiltani a khált, nem marad meg rajta.), de a várfal vagy háztető 15-20 cm-es tetején való séta is kötéltánc. Vagy erre adjon bónuszt a km?
  Pszi-használat: e szerint a kieg szerint egy khálnak akkor lehet mf pszije, ha a kaszt megadja neki (a leírás szerint lovagrend, nem tudom, hogy a harcos alkasztok mf pszije is ideérthető-e), és akkor is kifizeti, nem ingyen kapja. Sőt, fizesse duplán. Ezzel gyakorlatilag soha nem lesz mf pszije, maxos 13-as asztrállal sem, mivel az égvilágon nincs ennyi kp. Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy nem tanulhatja meg, és kész. Itt jelezném, hogy a tavaszi táboros khálomnak azért mertem felvenni a pszi mf-t, mert 13-as asztrálja van, és olyan helyen képezték, ahol erre figyelmet fordítottak. Neki pedig jól felfogott érdeke volt, hogy megtanulja, hiszen egy felderítő hatékonyságát nagyban befolyásolja, hogy tud-e kommunikálni a főnökséggel anélkül, hogy nyávognia, fényjeleznie, vagy haza kéne mennie. Persze a belefér-e eset mindenkinél más. Mágiát ne ismerjen, az brutális lenne. Bár rövid élete során boszmesterkén eljuthat a 3. szintig max. És akkor lehet, hogy sokat mondtam. És csak ez az egy mágiában. De már ez is túl durva, nem engedném, főleg nem JK-nak.

  Khál alfajok:
  Thom (oroszlán): alap faj, ennyi. 🙂
  Reep (tigris): a méretkérdés mindegy, itt kisebb a csíkos cica, mint a sima. Ami durva benne, hogy 10-15 évvel tovább él, mint a Thom, és statban meg +10/-3-al él. Hmmm. Asszem ez az über khál. Csoda, hogy eddig csak a Thom-ot ismertük (véletlen, hogy pont Thom-nak hívják? Vagy tényleg tomcat? :)).
  Scorg (párduc): a másik tápos khál faj. Igaz kisebb, de +11/-4-es a statja, tipikus fejvadász karakter. Lehetne erre a fejvadász kasztot engedélyezni? 🙂

  A khál karakter Yneven
  Na ez kifejezetten érdekes volt, főleg, hogy szét lett véve a generációs rész. Amit hiányolok a kiegből, az a khál „falvak” Ha a khálok ennyire keresik társaikat, akkor szerintem hamar kialakul egy olyan hely, ahova gyűlnek. Na nem mint az elefánttemetők, hanem mint találkozó-pont. Ilyenre rábukkani persze nagyon nehéz, legfeljebb egy másik kháltól tudhat róla a karakter, vagy véletlenül rábukkant, hála ösztöneinek. Erre mondjuk lehetne százalékos esélye. Kb 1-2 szintenként 1%, és „területváltás”-kor dobhatná. Vagy a km megmondja, hogy hopp, belebotlottál. Elvégre a Matthias-kampányban is volt egy khál falu. 🙂

  A tanulság az, hogy ezentúl is fogok khált hozni. Bocs Phinix 🙂
  Illetve még lehet, hogy írok, csak most nagyon kavarodnak még a gondolatok. 🙂

  Előtörténet, khál mentalitás, km-mentalitás mind-mind érdekes kérdés. Remélem hamar jön majd a további kieg a khálokra, hogy minél teljesebb képet kapjunk róluk.

• Tőlem ugyan nem kell bocsánatot kérned, mondtam is fentebb, hogy nekem is nagy kedvencem a khál faj, játszom is vele ha úgy esik.

  Egyébiránt pedig, csak hogy a méltán híres Korgothot idézzem: Nálad rondábbat is ettem már reggelire 8)

• Most visszanézve látom, hogy elég sok lett, amit írtam. Azért remélem olvassátok, és reagáltok. 🙂

  Amit még hozzátennék a fenti szösszenethez.
  A khálok nem igényelnek annyira speciális környezetet.
  Ha életút játék megy, akkor nehéz a dolog, hiszen sokáig óvatosnak kell lennie khálunknak, nehogy véletlenül elkapják és megöljék. De életútban erre lehet kényelmesen figyelni.
  Versenyre már más a helyzet. Ahhoz, hogy játszható legyen, és ne legyen mindenhol hátrányban, el lehet lépni a lovagoktól. Igaz, hogy a khálok álmainak teteje a lovagi élet, hiszen becsületkódexükhöz ez áll a legközelebb. Viszont nem minden khálból lehet lovag. Ezek a kalandozó khálok előbb vagy utóbb bekerülnek egy (zsoldos)seregbe. Ösztöneik révén kíváló felderítők. Egy ilyen khál híre hamar elterjed. Főleg, ha zsoldosseregben él(t), mivel a mercenaryk járják a világot. Amint kilép a seregből, azt fogja hallani, hogy „te vagy az a khál, aki megtalálta a toroniakat a dwoon és tiadlani határon?” Vagy ilyesmit.
  Mehet gladiátorként, pl a dzsadok ha találnak egy „vad” khált, azt valszeg elkapják, és arénába vetik. Ha ez a khál kamasz, akkor valamilyen képzést már kapott szüleitől, így fel fog tűnni, hogy beszél, még ha nem is emberi nyelven. Gondolkodik, tervez. Fegyvert használ. Híres lesz. Lehet, hogy a jelleme Rend/Élet lesz, ritkább esetben Rend ezáltal, de ha kiszabadul, és nem feltétlen erővel, akkor megint híres khálként járhat-kelhet.
  De ezek persze csak felvetések, de szerintem mutatják, hogy a környezete innentől kezdve nem speciális. Csak a háttértörténete kötöttebb.

  Illetve jó lenne tudni, hogy hány khál is szakad ki mondjuk egy évezredben (hozzávetőlegesen). Mivel a becsület nagyon fontos dolog az életükben, 1-2 családnál többet nem tudok elképzelni, akiket száműznek az otthonukból, mondjuk egy 4-500 éves időintervallum alatt. Ha így nézzük, a khálok kihaltak a Völgyön kívül. Hacsak nem jött létre nagyon régen egy khál falu nem messze a barlangfolyó szájától, hogy a kiérkező khálokat fogadják. Mondjuk nem egy szívet melengettető fogadtatás, hogy „Üdvözöllek számkivetett, akinek becsületét megkérdőjelezték! Ülj le közénk testvérem!”
  De ugyancsak faluval tudom elképzelni azt, hogy a legyengült khálokat ne fogják be egyből megérkezéskor a dzsadok, mint egzotikus vadállat. Néhány csapda (mágikus), és a kijövő khál szépen egy arénában találja magát, ketrecben. Nyüssz.

  Erre van valami gondolat, hogy a kiérkező első generáció mivel szembesül?

• Phinix: Akkor jó, örülök, hogy nem okoztam olyam nagy ellenérzést az mf pszis khálommal. 🙂 Illetve ha ez a kieg a versenyeken használandó lesz, akkor nem nagyon fogsz találkozni ilyennel megint. Pedig egy kis telepátia jó lehet egy khálnak. Képzeld, ahogy üzeni, hogy meglátta az ellent az erdőben. Meg a nyuszit vacsorára, és már megy is a kép a nyárson sülő nagyfülűről (asztrál 12) 🙂

  Hát igen, a khál csúcsragadozó, de mindig van nagyobb. Nem szívesen találkoznék ezzel a Korgoth-al. 🙂

• Néha napján nekem is rátalál az elmém erre a járatlan ösvényre, és mindig pörög rajta egy kicsit, ámbátor, én az érkezési oldalon felépített falut kicsit direktnek érzem. Bár az is kétségtelen, hogy a fajt pusztán az élettartamával gyakorlatilag halálra ítélték Yneven.

  Ennek ellenére sok khál maga sem tudja hogy hol is van ez a hely, nemhogy pályaudvart építenének oda. Egyrészt sokan születnek már alapból ezeken a földeken, sőt feltételezhetőleg többen, mint ahány új számkivetett érkezik, adott időegység alatt (mondjuk év). Másrészt gondolj bele hogy zaklatottan – mind érzelmileg mind fizikálisan – kipottyansz valahol egy vízeséssen, mivel épp most húzott le a nagytanács a budin. Azt se tudod hol vagy, mi van, lehet már azt sem hogy ki vagy, elindulsz ázottan -nyúzottan … és valószínűleg az első találkozásaid, bármilyen élőlénnyel, szintén rendre negatív élménnyel fognak zárulni (hiszen még csak a nyelvet sem beszéled). Nah ezekután, közel sem biztos hogy emlékezni fogsz hogy hol is volt az a vízesés, hiszen földrajzilag meg aztán végképp nulla vagy. Innentől kezdve van vajon aki emlékszik rá egyáltalán? És ha meg is találod, honnan tudod hogy az? Addig vársz míg ki nem pottyan rajta egy khál? Baromi valószínűtlen hogy ez összejöjjön, és ha még is, akkor oké te vagy ott egyedül. kiből lesz a falu? Mivel életed felét már amúgy is valószínűleg leélted, kb. húsz év múlva elpatkolsz. Egy szó mint száz, nekem az a „pályaudvar” tézis nem áll össze egyenlőre.

  Ellenben a rejtett khál falu ötlete sokkal inkább tetszik, sőt már-már kínálja magát, hiszen ehhez nem kell mindenféle misztikus folyamokat felkutatni, ami vagy létezik vagy nem. Néhány khál, egy karizmatikus vezető keze alatt elvándorolt egy fennsíkra, és összedobta a legendák ködébe burkolt falvat. Bár a népesség kérdése itt is sarkalatos, hiszen még ha rendre rá is találnak néhányan a helyre, akkor sem lehet túl népes, sőt rosszabb szezonban (mivel elvándorlás is biztosan van), vagy egy gyenge kezű vezető alatt, akár még a kihalás veszélye is fenyegetheti a helyet.

• Úgy képzelem a kapunál lévő falut, hogy anno volt egy néhány ezer fős csoport, akik felismerték a hanyatlást a kultúrában, de mivel nem ők voltak a legerősebbek, és a többiek nem tették magukénak az eszmét, ezért kérnyetelen voltak máshogy megoldani. A Völgyben bár lett volna hely, a többi khál nem vette jó néven az ő klikkesedésüket, így inkább a külvilágot választották. Vagy belekényszerítették őket, ez gyakorlatilag mindegy. Mondjuk történt ez 1-2 ezer éve. Amikor kiértek, csapatként értek ki, legalábbis tudták, hogy jönnek mások is, ezért bevárták egymást. A néhány ezer fő természetesen lecsökkent mondjuk 500 főre, de ezzel már lehetett falut alapítani. Mivel többen megmaradtak, ezért szerintem így nem gond a kijáratnál egy kisebb település létrehozása, még akkor sem, ha néha megindulnak vándorolni. Elvégre úgyis visszatérnek megosztani az ismereteket.
  Szerintem ezzel ki lehetne küszöbölni a khálok 40-50 éves élettartamukból fakadó irdatlan gyors kihalási mutatót.

  A rejtett falu jó ötlet, támogatom, csak ott is az van, hogy legalább néhány száz khál kell hozzá, hogy a „beltenyésztés” miatt ne korcsosuljanak el és haljanak ki. De ha ennyi khált egyszerre összehozunk, szerintem egyszerűbb őket az őshazából száműzni, és nem összeszedni őket Yneven, elvégre elszórva meg végképp nem fogsz ennyi khált találni egy időben.
  Illetve annyira rejtett sem lehet, legalább egy jó kis legendát terjeszteni kell róla, amit kizárólag khálok érthetnek meg valami miatt, nehogy mások is megleljék. És ezt a szöveget még délen is, meg északon is gyakorlatilag nyílttá kéne tenni, hogy bármelyik khál hallhasson róla.
  Hmmm. Ez izgalmas kalandalap is lehetne. Khálnak, meg nem khálnak egyaránt. 🙂