wizardry_shot21Milyen volt a tábor? Tetszett a póló? Meghaltál a kalandban? Kétszer? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre várjuk a válaszaitokat, amikor a második őszi táborunk élményeit rendezgetitek magatokban és arra készültök, hogy írásban megosszátok velünk. Legközelebb csak tavasszal találkozunk „hivatalos” krónikás alkalom zászlaja alatt, úgyhogy jól osszátok be az élményt addig. A képen olvasható okos észrevételekkel se kíméljetek!

Vélemények és Észrevételek a II. Lombok Árnyán táborról
Gulandro Lombok Árnyán 26 hozzászólás

26 thoughts on “Vélemények és Észrevételek a II. Lombok Árnyán táborról”

  • Üdv!

    Nos, a mezőkövesdi buszt nem értük el, de jött egy egri, aminek menetrend szerint nem kellett volna, így aránylag mérsékelt parával hazajutottunk.

    A tábor és a kaland szuper volt; a dándzsön eleje eléggé megijesztett (szörny, szörny, csapda, csapda) – főleg, mert a legelső encounternél majdnem elhasaltunk – de később szerencsére kiderült, hogy a történet nem csak erről szól, sőt. Nekem IRL még egy kullancsot is sikerült belootolnom, jól kiegészítette a buszon szerzett darázsmarást 🙂 Kár, hogy a haonwelli kalandra nem maradt idő, remélem, lesz lehetőség bepótolni majd valamelyik táborban. Köszönet az élményt a rendezőknek és a résztvevőknek, Pszychónak pedig külön kudos az önzetlen – és életmentő – DHL szolgáltatásért 😀

    Akkor téli álomra el, illetve ha valaki mazo megy a pegazusra, akkor majd okvetlenül számoljon be róla 😀

  • Nohátakkor … mégegyszer szeretném megköszönni mindenkinek, hogy hozzájárult az idei „more than meets the eye” szerepjátékos adagomhoz és jelenlétével, játékával, meséjével, hozzáállásával, beszólásival vagy modulírásával. Már odafelé féltem attól, hogy igen hamar elröppen ez a pár nap és lőn.

    Az első reggelen megrohant az érzés, hogy jajj, mindjárt megyünk haza és mire kilábaltam volna ebből a gondolatból, máris hazafelé utaztunk egy borongós, esős délutánon. Na de majd vigasztalódom a hamarosan kikerülő videóból, a kalanddal kapcsolatos téziseimet pedig majd az alatt osztom meg, amikor kikerül.

    Első este kis késéssel futottunk be a vacsorára, amit nagyon köszönjük, hogy a már ott lévők megvártak vele („lám, lám, vannak még apró csodák”) és után nemsokkal bele is vághattunk a Shadowrun életút kampány folytatásába, mert minden résztvevő jelen volt a táborban. A napi adag a Harlequin modulsorozat második kalandjának első fele volt (wetwork), ami nagyon akciódúsra és hangulatosra sikeredett, miután ‘Bodri Nukem’ utcai szamurája csatlakozott egy fél órára.

    Egy heves alvást követő mámoros reggelen vetett ki az ágy és a szoba, hogy megfelelő hangulatban fogadhassuk az ekkor érkezőket és egyszersmind ünnepélyesen megnyissuk a tábort. Ezután még elrendeztük az ebéd kérdését arra a napra és nekiállhattunk a tábor kalandjának is végre. Remek csapatot kaptam a Slayers A csapatának képében.

    Vii fenyő illatú udvari orkja emlékeztetett rá, hogy ez egy mennyire oktalanul mellőzött, de külön faj a játék világában. Shiffer árnyvadászának külön öröm volt mesélni, hogy együtt győzzük le a kasztos sújtó átkot és a Hosszú álom kalandomból megtért íjásza Wiziernek is jó ismerősként üdvözölt. Így esett, hogy eredeti tervemmel ellentétben nem „csak” lemeséltem a kalandot.

    Mert úgy ahogy volt max egy nap lett volna, de ez a csapat és ez a játékosok okkal nehezményezték volna. Inkább hagytam az eseményeket a maga medrében folydogálni, a játékosokban is elmélyülni a kaland okozta revelációkat (márminthogy dándzsön). Így bár végül le kellett mondanom a másik tervezett kalandom meséléséről, de összességében nem bántam meg.

    Jó volt látni azt is, ahogy a csapatok szinte fej-fej mellett haladtak. A kaland tematikájából adódóan („Ti hanyadik szinten vagytok?”) egyszerűbb volt belőni, hogy ki merre tart, melyik mesélő hogyan halad és ehhez képest alakítani a történetet. Ehhez persze az is kellett, hogy a modulíró Sixy mellett a két legtapasztaltabb és legjobb KM-et tudjam a többi csapat mellett Komattre és Phoenix személyében.

    Az órák gyorsan teltek … a playlist csak pörgött, a whiskey folyt, a szörnyek hullottak, a nap lement, a cigaretták fogytak és a hangulat emelkedett a szűk helységekben. Nem csak a történet városa alatti kazamatarendszert, de a különleges táborhelyet is bekalandoztuk, nem maradt szerintem olyan területe, ami ne zengett volna kockadobások csengésétől.

    Végül a háromból egy halott játékossal zárult a kaland nálam (de az sem halt meg igazán, csak „hazament”). Éjjel pedig borzalmasan mély- illetve magas filozofálás zajlott szerepjáték-elméletről a kaland kapcsán, amit külön köszönök. Talán ezért is volt nehéz másnap a lassan kiürülő házat hátrahagyni az esőben.

    Pedig csak ültünk a verandán és odabentről hol harcba hívó, hol melankóliát sugárzó dallamok érték el minket. Talán jövőre újra eljutunk ide, degeszre esszük magunkat és kiderül végre, hogy mi lesz Sixy történetének a vége … vagy nem, de remélem mind itt leszünk.

    (utóirat: az élő wookiepedia sofőrünk, Zverkó 4d4mk4 hatására, hogy három órán keresztül Star Wars volt a téma hazaérve azonnal be is raktuk VHS-en a Birodalom visszavágot.)

  • Második csodás őszi alkalom volt, mely nem csak, hogy kiragadott a környezeti egyhangúságból, hanem még szép emlékeket és sok tapasztaltatott is adományozott.

    Első napi megérkezésünk kicsit szomorú, hogy félig utazással telt, de hát ez van ha az ember manamentes övezetre utazik… 😛

    Elkezdtük a játékot és úgy voltam, hogy jólvan essünk neki a csodás barlangi tömegverekedésnek aztán csináljunk valami mást. Eme negatív hozzáállásom magának a modul „fajtájának” volt köszönhető, s annak, hogy én inkább beszélek, mint harcolok teljességében. Viszont hamar kiderült, hogy közel sem úgy lesz ahogy elképzeltem…
    Drága mesélőnk egy hangulatos harci bemeséléssel kezdte ahol már kapásból csörgött a kocka, de mégsem a vérontás volt a célja. Szépen bevezette nekünk miként jutunk el oda ahova a Quest szól. Magamban már felkészültem lelkileg, hogy na innentől „follow” üzemmódra váltva hentelnünk és csapdát kerülgetnünk kell majd és kész. Az első szintig így is éreztem, egy kis-rohadt-nagy félelemmel párosítva, mivel amint beléptünk a kapun kb 5 percre rá megkaptam az első két túlütésemet és a maradék 1-ép kényszerpihenőt ki is vettem azonnal. Hála a gyógyitaloknak, s annak, hogy a KM nem akart öldökölni innen még tovább mehetünk egy Íjász-karóba-húzás -10Ép-s csapdáig.
    Ekkor egy kicsit ki voltam akadva bevallom őszintén… 😀

    Viszont a második szinttől kezdve szépen lassan kezdett kiformálódni, hogy ez nem erről szólt végig ez csupán a szerencsétlenségünk és a helyszín zord valósága volt. Tény, hogy egy ilyen helyen a Halál mindig ott liheg a tarkónknál, s szépen lassan realizáltam is miután ismét kiütötték az Íjászt, hogy itt bizony „mindmeghalunkhanemfutunk”…

    Mégis valahogy eme véresen komollyá vált, sőt szinte abszurd helyzet nem tudott elégé elriasztani, mert a mesélőnk mindig gondoskodott róla, hogy aktuális hangulatos leírásokkal lekötözzön. Átszenvedve a következő szintre már beleszoktam a helyzetbe, így az előítéletes szemszögemet képes voltam félretenni, s meglátni a modul szépségeit is…

    Szóval gyakorlatilag a modul sokkal jobb lett, mint amilyennek elképzeltem, bár reméltem is hiszen Sixy a magyar Sheldon írta. 😀
    Mesélőnk a véres kezű, mégis nagylelkű KM pedig mindig ijesztgetett, de sosem gonoszkodott, s képes volt csodásan kiszínezni az aktuális szociális elemeket, valamint átadni az igazi „dungeon lifestyle”-t…

    Köszönöm mind kettőtöknek eme jó kis tábor kalandos élményt.

    A többiről:
    Helyszín? Hát a hobbitlak kifordított verziójaként elfogadott egérlyuk egy kicsit problémás volt, mert nehéz volt így pakolgatnom a cuccaim között (mert hiába vagyok kicsi a cuccom azért nem fért el annyira ott fent)…
    Kaja? Mind láttuk, hogy nagyon kimérten kaptuk, de ízileg legalább jó volt. Személyes szerencsém, hogy egyesek kevesebbet ettek mindig, így jutott számomra kellő mennyiség. 😀
    Közösség? Bárhova mentem nevetés és vidámság áradt, s már csak ennek tudata is jókedvet adott. Néha voltak megfáradt pillanatok, de a sok pozitív élmény, a folytonos nevetésre késztető társalgás elég emlékezetessé tette ezt a tábort is. Külön jó volt, hogy idén 1 helyszínen voltunk mind, így igazán családiasra sikeredett a környezett.

    Szóval köszönet mindenkinek, akivel beszélhettem, vagy legalább hallhattam éppen aktuális vicces megjegyzéseit. Valamint külön köszönet a Szervezőknek és a mindent elemésztő Savdémonnak Bodrinak a helyszínért. ^^

    (Ui: Ja és az esti „Amund filmkritikái” című esemény is rendkívül jó volt. „Köcsög Gandalf, cigány törpék”…)

  • Remek kis buli volt, kezdve az első napi banzájtól és SR debütálásomtól (amelynek bizonyos részletei ködösek ugyan ám élményként él a fejemben) egészen a dungeonig minden jó volt.
    A csapatomnak köszönöm, hogy elviselték, hogy néha bedurcáztam és inkább magamban monologizáltam legyőzve az átkot, amely minden szereplőnek lehetővé tette, hogy a belső gondolataimra reflektáljanak :). Nálunk a jó varázslónő nem jutott el vágyai csarnokába, mert egy szuke férfit egy dorani megamágus legfeljebb kétszer sértegethet büntetlenül.
    Köszönöm Phinixnek a remek mesét és a jó sört, kiválóan alkalmazkodott a csapathoz. Sajnáltam a retekgazdát, de meg kellett halnia! Köszönöm Jucinak, hogy elviselte a csapat meglehetősen fókuszált asszociációit.
    A kaja nekem is ízlett a helyet már ismertem.
    Összességében nagyon jó volt, köszi.

  • Szeretném megköszönni mindenkinek a részvételt és a remek közreműködést a tábor hangulatában. : ) Nagyon félve indultam neki a dolognak, hogy hogy fog elsülni a találkozó, elvégre én köztudottan elemi gyűlöletet érzek a dungeon-kalandok iránt, de jó kihívásnak tartottam írni egyet. Összességében véve úgy éreztem, hogy mindannyian jól szórakoztunk, de legalábbis az én csapatom egészen biztosan. A Slayers csapat Players különítményének meséltem, és noha szegény Doreo Merdall egészen méltatlanul korán halálozott el, végül csak sikerült az összecsapásokat egyre epikusabbá tenni és aminek különösen örültem, hogy átjött az a bizonyos WoW-raidboss hangulat is, ami némely összecsapás elkészítése közben a fejemben motoszkált, leginkább a Gibborn-fightnál, ahol a szerzetesünk ügyes tankként úgy kite-olta végig a bosst, hogy közben még az addokra is tudott figyelni. ; )

    Ami a játékosokat illeti, én nagyon élveztem Kuribó (bocs, elfelejtettem, hogy kell leírni és asszem „w” van a végén, de így tűnt hangulatosnak) bugyivadász mangarajzolóját, lenyűgöztek Faer 15k6-os tűzféreg-sebződobásai és egészen meglepően passzolt a kaland hangulatába Nova „ez-az-utolsó-estém-hagy-élvezzem-ki”-Arel-papja. Időnként kicsit elmentünk a poénlökősebb irányba, de hamar visszataláltunk és a végén szerintem egészen meghatóra sikeredett a nagy összecsapás. De ezt majd a mozinézők elmesélik. : )

    Ami a tábor egyéb részeit illeti: nekem nagyon bejött a hely, még úgy is, hogy nagyon szűkösen voltunk. A kaja is egész tűrhető volt szerintem, nem szívtunk a fűtéssel vagy a melegvízzel és csak a vízforralóról kellett lemondani a szüntelen áramszolgáltatás végett. Persze, jobban örültem volna napsütésnek és kinti mesélésnek, de hát basszus, ez az őszi tábor és egy dándzsönkaland, mindent nem lehet.

    Csatlakozom Gulandróhoz, nagyon jó volt látni, hogy minden csapat nagyjából azonos mértékben haladt előre és bár (természetesen) mi voltunk az utolsók, akik végeztek, azért nem maradtunk le mi sem túlzott mértékben. Nem győzök elég hálás lenni három remek mesélőtársamnak, amiért ekkora megértéssel és türelemmel viseltetnek évről évre a Sixy-kalandok iránt, mert hát elismerem, hogy nem egy egyszerű műfaj, főleg a terjedelmét és a szerkezetét nézve. Jó volt látni, hogy átadtátok a kaland hangulatát és megjelentek azok a szálak, amik számomra is fontosak voltak a történetben. Külön köszönet Amundnak, aki a tábor előtt tucatszor olvasta el a kaland újabb és újabb változatait, kérlelhetetlenül kigyomlálva mindenféle monokróm inkognóhoz köthető térkép- és tájleíró részletet belőle.

    A kaland – gondolom – hamarosan elérhető lesz a honlapon. Én magam készülök egy javított – tartalmilag jobban letisztázott és szerkezetileg JÓVAL átláthatóbb – változattal, amit szerintem az előző kaland szintén javított változatával együtt fogok majd elküldeni, hogy ha kívánjátok, le tudjátok saját csapataitoknak is mesélni a történeteket. Jövőre pedig remélhetőleg ismét sikerül nyélbe ütni egy találkozót, feltéve, hogy ti is vevők vagytok rá. ; )

  • Na akkor már énis már. 😀

    Minden faja volt, kellemes meglepetésként ért a cicaszoba léte a „padláson”, ugyanis ott volt a legmelegebb, és én melegben alvós lány vagyok. 🙂
    Jó volt a koszt, a hely is adta! 😉

    Köszönöm a játékot, egyrészről Phinixnek, aki, mint mindig most is kiválóan mesélt (most sem okozott csalódást ahogy eddig még soha), és a csapattársaimnak is a remek kalandot. 🙂
    Bár erősen szexcentrikus volt a csapat háromnegyedének beállítottsága, de nagyon nagyon élveztem a játékot velük, és néha belehisztizni az éjszakába kicsit. 😀 Savdémon barátunk tán úgy érezhette nem teljesedhetett ki a belső monológjaival, ám a sértődött szamuráj annyira vicces karakter volt, hogy ezt már csak elrontani lehetett volna. 😀 A tűzszerzetes nagyon adta, és a dagi elf is belopta magát a szívembe. Szóval összességében nagyszerű volt, kicsit azt sajnálom, hogy kevés idő jutott interakcionálni a játékon kívül, hiszen a legtöbben vagy éjszakába nyúlóan játszottunk, különféle helyeken, vagy mire végetért a játék, befáradtunk. Amund Weedle-ről szóló kismonológját videóra kellett volna venni. 😀

    Jah és egy közérdekű közlemény: a talált tárgyak osztálya: mikor eljöttünk, találtunk egy piszkosfehér színű kapucnis pulóvert az emeleten, de senki sem jelentkezett érte. Akinek hiányzik egy ilyen, keresse a PhoenixJuci rezidencián, és majd meglátom, hogy visszaadom e. 😀

  • (Na igen a közérdekű, ha már szoba jött: Személy szerint kicsit szétszóródtam úgy aznap reggel és elhagytam egy-két apróságot, bár a pont említett ruházathoz nincs közöm. 😀
    Amiket elhagytam: a samsung-usb kábel, Igenis Sötétnagyúr játék és egy kék fésű, ezek az áruló tárgyak nem jöttek velem haza… :D)

  • Az USB kábel nálam van, beszámolóval hamarosan jelentkezem. 🙂

  • Áttetsző kék fésűt és Igenis Sötétnagyurat találtunk, de sajnos az utóbbi már megvan … el lesz juttatva hozzád. Találtunk még egy Vii méretű mellényt is … hmm … de szerintem ennek rejtélye nem fogja megidézni bennem a Sherlock Holmes-t.

  • A kapucnis felső a CERN-logóval az enyém lesz. ; )

  • @Gulandro: egy elhagyott teherautó-ponyva is lehetett volna, vagy leeresztett hőlégballon… nem kell mindjárt rám gondolni 😉

  • Szóval
    a testtömegindex.hu szerint az 1,90 magas felnőtt férfi testtömegének a 90 kg teljesen megfelelő.
    ráadásul egy izmos fülvad… akarom mondani fejvadászról van szó..
    szóval a lényeg ,hogy az elfem nem dagi…. 😀

  • Sixy, akkor valamikor megeszközüljük a visszajuttatását, vegyük fel a kontaktot. Pedig nekem is egészen jól áll! 😉

  • Nokéremszépen… 🙂 Megint csak jól telt ez a pár nap őszi tábor, bár én sajnos az első (illetve nulladik) napot legnagyobb sajnálatomra ki kellett hagyjam, pedig egy jó kis SR kalandra kiváncsi lettem volna. A kaland tetszett, nem áll távol tőlem a dungeon bár be kell valljam soha ennyi nullát nem dobtam a próbákra, emiatt gondollatban ki is osztottam magamnak egy „legszerencsétlenebb játékos” címet… Ezekből kifolyólag igen én voltam aki kétszer is szembenézett a halállal, de szerencsére nem ragadott magával Darton (hála Amundnak, akinek ezúton is köszönöm a remek mesélést 🙂 ) hanem csak nyakon ragadott és kitett az árnyékvilágból 🙂

    A hely is jó volt, bár kissé szűkösnek hatott néha. Ebből kifolyólag Vii-vel lestoppoltuk legközelebbi alkalommal ha ott leszünk, a közeli termálfürdő medencéjét 🙂 Kaja jó volt… egyedül a tzatziki-tartár billentette ki egy kicsit amúgy is akkor kényes egyensúlyomat 🙂
    Remélem mihamarabb folyt. köv 🙂

    (Ui: amikor haza értem mi fogad a TV-ben….? A Gyűrűk Ura… Nekem is eszembe jutott “Amund filmkritikái” című eseményből is rendkívül jó volt. “Köcsög Gandalf, cigány törpék” 😀 )

  • Nagy, nedves esőcseppek tépték a fák utolsó, élettől elsárgult leveleit utam során. A föld felé szakítva apró lelkük mivoltát, hogy ott egyesülhessenek a természet örök testével.
    Hűvös szelek közt utaztam, idegen tájakon vágtattam keresztül, ahol a szellemem igyekezett a szemem korlátait túllépve szárnyalni az újdonságon, a más élet keltette érzelem hullámain. Sötétben kanyarogtam hegyek közt, csak a lámpások lángjai és néhány vándor volt társam az ősz tutajában. Rohantam volna, futva indultam volna saját lábamon, de lemondással nyugtáztam, nem lennék képes rá. Így hát türelmesen vártam türelmetlen lelkemmel, hogy végre csatlakozhassak társaimhoz.
    Kacagó csillagok alatt,a holdfény által keltett lombok árnyaiban találtam meg társaimat a táborunkban. Baráti öleléssel, örömteli szavakkal köszöntöttük egymást, csak ahogy azt jó ismerősök közt szokás.
    Sokan jöttünk, messzi földekről, nagy utat megtéve, idén abból a célból, hogy Sixy társunk regéjét halljuk hogyan is járt, amikor leereszkedett a sötétbe, a félhomály acsargó szörnyei és fényesen csillogó kincsei közé. Aztán természetesen nagy lakomák és öblös torkokon átfutó italok közepette, kis csapatokba gyűlve mind elmeséltük, hogyan is cselekedtünk volna helyében.

    És a szürke napok ködében megbúvó nevetéssel töltött napok, észre se vettük olyan gyorsan elillantak.
    Azon kaptam magam, hogy már búcsúzom és az utolsó szavakat váltom rég nem látott barátaimmal.
    Majd nagy, nedves esőcseppek tépték a fák utolsó, élettől elsárgult leveleit. És én visszafele tartottam a megszokott ismeretlenbe. Az ürességtől meghűlt testemben viszont meleg tüzet vetett a tudat, hogy mind gyűjtünk majd új történeteket és mind visszatérünk majd, hogy újra egymás közt nevessük azokat a világra…

  • Szép volt, jó volt! WC-ben és fürdőszobában ugyan hiány mutatkozott, jókedvből, hangulatból, kalandokból és finom ételből annál több jutott. És nagyon ügyesen áthidaltuk a hideg okozta problémát! 🙂 A csapatom kiváló volt, és az átmeneti feszültségeimet is nagyon jól tolerálták. Köszönet ezúton is a türelemért és az élvezetes szerepjátékért! Végeredményben nagyon hasznos tapasztalat volt ez mesélés terén, rávilágított számos hibámra, ugyanakkor ismét motivációt és kedvet adott a további kalandmesteri kihívásokhoz. A tábor humorsztárjai a törpék és a borzok voltak, ennek megfelelően e két zeneszámmal emlékeznék meg a kitűnő hangulatról:

    http://www.youtube.com/watch?v=g3MtaVS60eY

    http://www.youtube.com/watch?v=HMtcqfQNd2Y

    Köszönöm mindenkinek ezeket a pompás napokat! 🙂

  • Sziasztok!

    Ha tudnátok, milyen jól esett nekem ez a kis tábor… Végre egy hosszú hétvége jó társaságban, szerepjátékkal. Az út hosszú volt, de hamar letudtuk azt a pár kilométert. A szállás is kellemes volt, köszönet Bodrinak érte. A hamm is jó volt, bár első este megijedtünk a mennyiségen. 🙂
    Köszönet Sixy-nek a kalandért, illetve a mesélésért, nagyon élveztem. Bábukkal, térképekkel, zenével. Minden megvolt, ami kellett. (Beszéltük, hogy átküldöm a rúnákat, meg teljes tartalomjegyzéket, ha küldesz egy mailt, akkor meg is teszem. messor83@yahoo.co.uk.)
    A dungeon mindig veszélyes, túl sok a lehetőség a jk-k halálozására, amit én mondjuk nem szeretek (érthető okokból). Viszont csapatunk, a névhez igazodva – Prayers – csak papokat vonultatott fel, így extrém fontos volt a veszélyes elemek elkerülése, amiben szerencsére partner volt Sixy. A legepikusabb csatától tartottam (gladiátorviadal az élőholt óriással), elvégre nem voltunk ütőemberek. Azért a tank szerzetes, az íjász Arel-pap, meg a Sogron útjás tűzvari összehozta szépen a csatát. 🙂 Még jó, hogy az orkokat meg diplomatikusan leszereltük, csak a kutyusukkal kellett bajlódni. Mivel minket a kijáratnál már vártak, ezért kíváncsi vagyok a folytatásra. Ha a köv esemény ugyanott veszi fel a fonalat, ahol most abbahagytuk, akkor pláne jó lesz. Úgyis visszatérőként hozom majd a karakterem, hogy meglegyen az életút-hangulat. (Éppen ezért nem zavart a nem megoldható modul annyira, mivel úgy gondolom, ez így lett kitalálva, és nem lesznek a karakterek felkoncolva.)

    A kérdés most már csak az, hogy mikor lesz a következő tábor. 🙂
    November végén? 🙂

  • Üdvözletem az Uraknak!

    Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, hogy tolerálták tapasztalatlanságomat ebben a kalandban. Drax-nak szeretném külön megköszönni, hogy türelmesen mindent elmagyarázott nekem és segítette a játékban való részvételt. Bár az ő karaktere hihetetlen nehézséget okozott az enyémnek, mert sokszor próbára tette a türelmét, de belátom így volt jó a játék.
    Ábrándos képzeletem nem volt felkészülve egy harcos magatartásra.(Sajnos komolyan veszek mindent…..) Újdonság volt számomra a játék időtartama. Mély víz volt számomra 🙂

    Nem használtam ki a kalad adta lehetőségeket és utólag persze folyamatosan azon járt az eszem, mit kellet volna tennem? Mit kellett volna mondanom? És persze kicsit bátrabban kellett volna fellépnem. A kaland maga, nagyon izgalmas lehetett volna (minden nap eszembe jut), ha hagytuk volna kibontakozni a mesélőnket. Kiváncsi lettem volna még egy csomó dologra…..

    Mindent egybevetve, élveztem a hosszú hétvégét és a Star Wars lexikális előadást.

    „…Kedves Kalandozó Társaim!….Megúsztuk! Jók voltatok….most visszavonulok egy kis időre, hiszen három kis fát ültettem valamikor réges régen…terméstelen mágia van rajtuk és nagyon sok hasíték, melyet az óvatlanság és a varázslat hagyott rajtuk. Ennek gyógyításáért most elutazom, hogy tovább kutassam a mágust, ki leveszi a gonosz varázslatot rólam és a fáimról, hogy végre termésük legyen. Azért indultam útnak és hagytam hátra fajtársaimat, hogy megtapasztaljam más fajok viselkedését és szokásait, melyben rátalálhatok a gonosz mágia ellenszerére. Társamul szegődött egy bölcs Vándor aki ígéretet tett,(átadva tudását nekem) hogy mellettem lesz a bajban és örömben egyaránt. Bízom benne, hogy segítségével reményteli utunkon sikerrel járunk.

    Kedves barátaim hagyok nektek egy galambot, ha a segítségetekre lehetek egy újabb kalandban, üzenjetek vele. Bár mily’ messze visz az utunk visszatérek hozzátok, hiszen ha ti akkor nem vagytok mellettem én sem lehetnék most itt. Köszönöm nektek. Az Istenetek legyen veletek!….”

  • Nekem már meghozta a kedvemet egy elf karakterhez 🙂

  • Üdv!

    Kicsit talán megkésve bár, de én is hozzászólok a témához…

    Nos, ami a helyszínt illeti, nekem Vas megyéből kicsit messze esett, de ettől függetlenül összességében szerintem jó volt – bár azért ha nekem kellett volna az emeletes ágyak fölötti egérlyuk-képződmények valamelyikében aludni, akkor azért nem biztos, hogy ezt mondanám.

    A társaság jó volt, az idő hamar elszállt, s szintén öröm, hogy sikerült a modul végére jutnunk, méghozzá élve 🙂
    Ami a modult illeti: itthoni átolvasás után is azt tudom mondani róla, hogy sok helyen tudnék vele kötözködni… – de minek? Már az első egy-két óra játék után megértettem és elfogadtam, hogy nem az „általam megszokott” Yneven, hanem a Sixy-féle Árnyékvilág sajátos Ynevén játszunk, amit Sixy igazán remekül, hangulatosan adott elő mesélésével. Ez a világ se nem jobb, se nem rosszabb, mint „amit én otthon megszoktam”, egyszerűen más. A magam részéről pedig nagyon élveztem a mesét, s megtiszteltetésnek venném, ha legközelebb ugyan ezekkel a játékostársakkal és karakterekkel szintén Sixy mesélésében folytathatnánk ezt a kalandot onnan, ahol abbahagytuk.

    Remélem találkozunk tavasszal is.

    Tisztelettel: Lord Nova

  • Megkésve bár de törve nem…
    Törtem az agyam, hogy mi szépet írhatnék még ide, amit az előttem szólók még nem írtak. Volt még prózába szedett érzéscsokor is. 😉 Jah, eszembe jutott egy jó kifogás a késésre! Vártam a tábor videóját! 😉
    Röviden: Az út hosszú volt, a kaland rövid, az élmény sok volt, az idő kevés, a lelkesedés nagy volt, a hely kicsi, a társaság jó volt, az étel… kevésbé 😉 Élveztem a dolgot, távozásunkat még az idő is megsiratta. Tetszett Sixy mesélése is, éreztem a Wowos kikacsintásokat. A mese is jóra sikeredett, rengeteget borultunk meg izgultunk és izzadtunk. 😉 Szegény kyr sakk csapda készítő nem készült fel egy repülőszőnyeges Arel papra, Gibborn meg a „szőnyegbombázásra”. 😛
    Szóval mikor is találkozunk legközelebb?

    Khuriboow / Feri

    Ui.: Készítettem egy kis statisztikát a táborban szereplő karakterekről (nem egy nagy cucc tényleg, csak kíváncsi voltam a megoszlásra), de hiányzik még AJuci és 4d4mk4 karaktere (kaszt, faj, vallás). Illetve vallás tekintetében kérdéses még számomra Kacat és Angyal karaktere is. Ha megírnátok privátba (vagy valaki aki tudja; kisferenc@freemail.hu), azt megköszönném.

Vélemény, hozzászólás?