Tanti: Sötét vérvonal (Cthulhu kaland)

Karakteralkotás és hangulatkeltő

A Cthulhu Hívása modulom lemeséléséhez 3-4 emberre volna szükségem a tábor pénteki napján. A történet Arkham sötét rejtélyekkel teli városában kezdődik majd, tehát a nyomozóitok helyi kötődésűek kell, hogy legyenek. A kaland kezdetének időpontja 1929. május 6-a, egy hétfői nap.

A karakterek értékeinek kidobása, kiszámolása:

ERŐ, FIZIKUM, AKARATERŐ, ÜGYESSÉG: MEGJELENÉS: 3d6

MÉRET, INTELLIGENCIA: 2d6+6

MŰVELTSÉG: 3d6+3

Tudás: MŰVELTSÉGx5

Ötlet: INTELLIGENCIAx5

Szerencse, Épelme, Épelme-pont: AKARATERŐx5

A nyomozókat alapvetően a helyszínen fogjuk majd megalkotni a magyar nyelvű szabálykönyv és a 1920’s Investigators’ Companion Volume II. alapján. Tehát a sebzésbónusszal, a képzettségekkel és az életerővel is otttörődünk majd, de a kidobást addigra le kellene tudni.A pontcsúsztatás engedélyezett, elvégre elég lelombozó, ha az ember egy szikár és sármos magándetektívvel akar játszani, de egy hájasat és rondát dob ki.A CH képzettségrendszere százalékos, és mindenkinek választania kell egy foglalkozást, amihez különböző alapképzettségek is tartoznak (egy rendőrnél pl. a Pisztoly és a Jog). Ezen képzettségek alapértékéhez a MŰVELTSÉG 20-szorosa adódik és egészen 89%-ig lehet menni. A többi szabadon választható képzettségre az INTELLIGENCIA 10-szereséből osztható pont. Ezek bármik lehetnek (pl. Hőlégballon vezetése is) csak meg kell indokolni a felvételüket. A választott hivatás módosíthatjaa kidobott értékeket. A képzettségek mindegyikének van egy alapszázaléka, ami 00-tól MŰVx5-ig terjedhet, szóval még ne osztogassatok, mert könnyen lehet, hogy 89 fölé mentek! A képzettségek listája a Kémiától a Géppuskán át az Úszásigterjed.

A félreeső ház

 Az ódon, boszorkányhistóriák kísértette, olykor bizony véresen kegyetlen múltú Arkhamtől északra lévő fehér deszkaházhoz meglepő módon semmiféle hátborzongató legenda sem kötődött. A tágas, neokoloniális stílusú otthon a század legelején épült, amikor a búrok második nagy szabadságharcukat vívták a Brit Birodalom ellen Dél-Afrika véráztatta, sivár pusztaságában, és még mindig ugyanazok az emberek lakták.Egy tősgyökeres új-angliai família, mely a gennyedző, nyüvekkel teli seb módjára nyüzsgő Bostonból költözött el, mert szabadulni óhajtott annak a roppant vasmaroknak a szorításából, mely az angolszász lakosságot fojtogatja az egyre nagyobb számban megtelepülő írek, olaszok, askenázi zsidók és ki tudja még, miféle nemzetek, fajok képében.

 A High Lane-en lévőkopott festésű, terebélyes lombú fák között kucorgófarmház körül csendesség honolt. Csak a tücskök ciripelése és egy közeli porta kacsaúsztatójában tanyázó békák kuruttyolása hallatszott, amint szerenádot adtak a Holdnak, ennek a néma, betegesen sápadtéji vagabundnak, mely előtt undok denevérek cikáztak.Arkham toronyórája már rég elütötte a tizenegyet, de az ablaküveg mögül kiszűrődő halovány fény arra utalt, hogy a lakók szemére még nem jött álom. A legtágasabb, ám spártai módon berendezett szobát uraló félhomálybanhárom és fél tucatnyi csuklyás, palástos figura gyűlt össze, ennek ellenére még a halálórája bogár percegését is hallani lehetett a falban.Valahol a távolban panaszosan felvonyított egy házőrző eb,a gyülekezet vezetője pedigmintha csak erre várt volna, felállt, és megtörteaz áhítatos csendet. Felemelte a kopottas markolatú kardot és a vaskos, fekete bőrbe kötött könyvet az előtte lévő, oltárként szolgáló asztalról, majdimigyen szólott a hallgatóságához:

– Rémeim és testvéreim, ma esti összejövetelünk szent célja majdnem teljesült. Van-e olyasvalaki köztetek, aki még szólni kíván? Amennyiben igen, felszólítom, hogy tegye meg most, mielőtt magasztos küklopszi titulusomnál fogva berekesztem eme gyűlést!

– Excellenciás Uram, fontos mondanivalóm van –a csoportból egy alacsony férfi lépett elő, kinek ceremoniális ruházata szinte világított a sejtelmesgyertyafényben.

– Engedélyezem, hogy beszélj, testvér! Mondd el, mi az, amit számunkra fontos információnak vélsz!–hallatszott a vezető kútmély, félelmetesorgánuma.

– Köszönöm – a férfi meghajolt, majd beszélni kezdett, reszelős hangja betöltötte a helyiséget -Nagyra tartott Excellenciás Uram, birodalmunk helyi képviselője, egybegyűltek! Az idegen világban jártam során olyan hírek jutottak a fülembe, amit szent és elhivatott testvériségünk nem hagyhat figyelmen kívül. Nemrég egy család költözött a városba. Olyan emberek ezek, akikről a hivatásom révén már sokat hallottam, és akik oly messzire letértek Urunk ösvényéről, hogy menthetetlenül belevesztek a sötétségbe.Egy az idegen világból való sajtótermék van a kezemben, amiben az átkos család egyik tagjáról írnak. Vettem a bátorságot, hogy bekarikázzam a cikket.

A megszólított férfi elvette a felé nyújtott újságot, és az egyik gyertyatartóhoz lépett, hogy elolvassa az írást. Hosszasan nézegette a fényképen lévő arcot a gyér világosságnál.

– Mi a bűnük, hűséges testvérem? – kérdezte végül.

A másik férfi hosszastörténetbe fogott, a gyülekezet tagjai pedig időnként felmordultak. A vezérük sztoikus nyugalommal hallgatta, majd a végén egy másik görnyedt hátú, nagydarab palástoshoz fordult:

-Valóban kellemetlen hírek ezek. Hű rémem, hitünk harcosa, mit gondolsz minderről?

– Mindenható Urunkszerint könyörtelenül le kell sújtani mindazokra, akik ilyen gyalázatosságra vetemednek! – állt fel a székéből az öreg férfi, hangja, akár egy keselyű baljóslatú rikoltása – Ezt a gennyes furunkulust késedelem nélkül ki kell metszeniláthatatlan, szakrálisbirodalmunk szeplőtelen testéből, mielőtt még jobban elterjedne!Hiszem, hogy nagyobb veszélyt jelentenek ránk, mint az álnok pápista kígyók. Miénk a büntetés és a rend fenntartásának joga! Ne feledjétek, mindannyian az igaz ügyet szolgáljuk, érte hozunk áldozatokat, hullatjuk vérünket, ha szükséges!Nem magunkért, hanem másokért! Mert Urunk áldását adja nagyhatalmúuralkodónkra, ahogytitkos rendünk hierarchiájának minden egyes tagjára is!

– Mi a feleletetek erre, rémek és testvérek?

A csuklyás fejek hevesen bólogattak, kezek emelkedtek a magasba, a mozgás által életre keltetthajmeresztő árnyak pedig morbidhaláltáncot jártak a fehér deszkafalon.Valaki a falábával kopácsolt a padlón.

– Hű rémeim és birodalmunk varázslójának minden alattvalója! – mennydörögte a magasztos küklopsz –A makulátlan igazság kimondatott. Örömmel tölti el szívem, hogy szent célunk, hatalmas testvériségünk és istenünk iránt érzett elkötelezettségünk sziklaszilárd.Sorakozzatok, a fényes rituálé még hátravan! Hű estifecske, kérlek, vedd magadhoz hivatalod jelképét, mely soha el nem csituló lángot gyújt minden társunk kebelében! Te pedig, szent helyiségünk őre, tárd ki az idegen világra nyíló kaput, hogy kiléphessünk rajta! S nagy köszönet illet eddigi éberségedért.

 A szónoklat végével a csuhás, rettentőtársaság elhagyta a szinte üres szobát, és a molyrágta, csíkos szövettel borított oltár egyedül maradt a terem közepén. Valahonnan egy förtelmes százlábú bújt elő, végigszaladt a kard mezítelen pengéjén, majd egy pillanatra elidőzött a csukott könyv fedelén lévő aranyozott O betű felett, mielőtt folytatta volna halálos éjszakai vadászatát.