Véget ért immár tizedik alkalommal is a Fanfár a Hősökért tábor. Nagyon köszönjük a részvételeteket, reméljük, hogy mindenki igazán jól érezte magát, és feltöltekezett élményekkel ez alatt a pár nap alatt. 🙂
Itt oszthatjátok meg az átélt napok eseményeit egymással.
X. Fanfár a Hősökért Jubileumi Tavaszi Tábor
KÉPEK
Élménybeszámoló
Élménybeszámolás előtt: Találtunk egy laptop töltőnek látszó tárgyat, el is hoztuk, úgyhogy a tulajdonosa jelentkezzen érte. 🙂
Kiválloan ereztem magam, sok játék sok bor, jó hangulat mi mást kívánhat még egy hozzám hasonló simple man?
Annyi hogy nekem kissé hiányzott a központi kaland!
Teljes mértékben meg voltam elégedve a szervezőkkel, a társasággal, a koszttal, a kvártéllyal, nem utolsó sorban pedig a játékosaimmal is. A kalandjaimat ugyan nem sikerült befejeznünk, de a visszajelzésekből ítélve senki sem orrolt meg emiatt:
A Slae-Yeorth tagjai, valamint a betársuló új játékos, miután jobb útra téríteni nem tudták, megölték az életüket megkeserítő boszorkányt, és megszabadultak az őket sújtó átkoktól. Bár a szipirtyó kihűlő teteme fölött talán kicsit elmerengtek azon, hogy akár jó emberré is válhatott volna, ha az élettől nem csak pofonokat kap. A becsületbeli ügy lerendezése után már bátran a halálos orvlövész nyomába eredhetnek.
A rendhagyó arkhami nyomozókülönítmény pedig egy a legkedvesebb Lovecraft novellám utórezgéseiből adódó újabb rejtéllyel szembesült, és sikeresen fényt is derített a Whateley-k elkorcsosult ágának titokzatos machinációjára. Bár a java még hátra van. Isten hozta Önöket Dunwich-ben! Kellemes itt tartózkodást kívánok!
Szóval ne aggódjanak, mindkét történetet be fogjuk fejezni.
Jó volt, szép volt, köszönjük!
Ugyan még most is fáradt vagyok, de azért visszamennék 😉
Ahoy,
igazán nagy élmény volt megpihenni idén is a tavaszi táborban, s a jubileumi körítés is sokat tett hozzá. Többek között egy új pólót, aminek grafikájáért köszönet AJucinak innen is. Technikailag a leérkezés utáni szunyókálástól majdhogynem a hazaérkezés utáni lenyugvásig folyamatosan ment a játék és a jó beszélgetések. Szeretem az ilyet, a három alkalomról, amin részt is vettem, bővebben is írnék.
Első este Nova: Befogók című kalandját kezdtük el, ami hasonlóan tavalyhoz éjszakába nyúlt és dicsőséges mantikór befogással csúcsosodott ki. Másnap délelőttre azért már kibújt a szög a zsákból és a kaland metodikájának megfelelően az addig háttérben rejtőző személyes célok is felszínre kerültek. Nagy dolog, de Cungenmarut leszúrta egy elf nő pszi-rohammal … de valahogy ilyesmi előfordult már a karaktereimmel. Hála a csapattársak lélekjelenlétének azonban volt módom visszatérni és bosszút állni („Sayonara serenaya!”). Így a Szellemnek módja van bármikor „megidézni” Kaoraku púpos haiku szerzetesét, hogyha szüksége van a segítségére. Nova nagyon készült az alkalomra és példaértékű módon a játék után mindenkinek ki is osztott egy nyomtatott verziót a kész moduljából, amit remélhetőleg hamarosan a honlapon is viszont láthattok, olvashattok. Derék munka.
A második nap estéjéhez közeledve már elkapott a régi jó szorongás, s úgy izgultam mint az első randin, pedig „csak” egy új kalandot készültem lemesélni első alkalommal. A Hajnalvár debütálása úgy gondolom, hogy jól sikerült, elérte azt a célt, amit szerettem volna a játékosainál és a közönségénél is (Zverklárt várom majd, hogy átjöjjön aludni amikor mesélek otthon, mert nagyon élénken álmodik tőle). A sikerre való tekintettel bele is kezdtem a kaland jegyzetből vázlattá formálásába, ami jövőhétre (ha minden jól megy) teljes értékű kalanddá terebélyesedik (amolyan Aki farkas kiált módra). Nagyon jó érzés volt régi játékostársaimat szórakoztatni, az oroszlánszív lovagok ráébresztettek, hogy helyesen követtem a jeleket és szimbólumokat és sok év után Wizier karakterének is lehetőséget adtam elkezdett románca folytatásához. Mi mást kívánhatnék még?
Így az utolsó délutánon elkezdett kaland szinte már jutalomjátéknak tűnt. Pedig ritkán teszek olyat, hogy két teljesen különböző kalandból készülök fel egy táborra. Valheru Végzetes vidékének lemesélését amúgy is egy kalandmesteri vizsgának éreztem a körülmények miatt. Bíráim tapasztalt szerepjátékosok voltak, akiknek nehéz újat mutatni ebben a témában. Mégis, a kezdéstől a katarzisig és utána is még sokáig a különös hangulatú modul hatása alatt éreztem magunkat. Kétségtelen, hogy egyik NJK kijátszása élvezetesebb volt, mint a másiké, az interakciókat megszakító akciórészek pedig az old-school vibe pörgetését segítette. Szóval a kaland jó, egy kicsit félreértett, de méltó darabja a gyűjteménynek. Érezni kell … és töprengeni rajta egy kicsit.
Az indulás szokatlanul gördülékeny volt, az utazás egy mustáros alappal könnyebb mint szokott és még a város sem vágott mellbe úgy, ahogyan szokott (sokat segített benne, hogy a külső kerületekbe érkeztem teljes harci díszbe). Az élményt az aznapi képregény fesztivál meglátogatása tette teljessé, de az esti Hang előadást sajnos már nem értem meg ébren. Éjszaka még megnéztem (újra) az utolsó Jesse Stone filmet és ezzel véget ért számomra az idei tizedik és egyben jubileumi tavaszi tábor. Ezúton köszönöm meg mindenkinek, akik hozzájárultak az élmény teljességéhez szervezőként, játékosként, kalandmesterként és hangulatfelelősként.
„Ne adj igazat. // Neked túl sokba kerül; // nekem meg épp van.”
Sziasztok!
Jól éreztem magamat a táborban, feltöltött a természet közelsége és a társaság.
Bár rányomta a bélyegét a tartózkodásomra egy áttehetetlen családi esemény, amely miatt egyik kalandomat sem tudtam orrvérzésig játszani.
Cthulhut először játszottam, de Tanti előadásában megelevenedett 1928 és a Lovecraft atmoszféra, a nyomozó kollégákra és kolleginára sem lehet panasz.
Hajnalvár kaland is tetszett, de a félelem a másnapi zombiléttől megadásra késztetett. (ezúton is bocs Gulandro)
A szervezőknek pedig köszönöm, mert jó volt a kaja és mindig volt rágcsa.
Sziasztok!
Kicsit megkésve de így az élmények újbóli átgondolása után szeretném megköszönni mindenkinek a jubileumi tábort! Jó volt régi és új ismerősökkel is találkozni és együtt játszani!
A játszott kalandok ismét remekek voltak, mind Messor, mind Vii, mind Gulandronak akinek külön köszönet is amiért a Hajnalvárban folytatódhatott a karakterem története 🙂 Kíváncsi vagyok az esetleges folytatásra is 🙂
Köszönet a szervezőknek és minden résztvevőnek is!
Wizier