Orosz Mihály: HUNNIA – Szerep és társasjáték (kritika)

Alapvetően egyetértek azzal, hogy nem ártana már egy olyan szerepjáték (világ és rendszer), amely kifejez valamit abból a káoszország élményből, amit mi általában ’hazainak’ nevezünk. Első látásra a borítón olvasható cím alapján itt erről lesz szó. Abban is egyetértek, hogy a jelenben és elképzelt jövőben játszódó magyar szerepjátékok kissé háttérbe vannak szorulva megjelenés és szám tekintetében, mint az alapvetően középkori fantáziavilágok variánsai. S a borítón mintha valami sci-fi testpáncél/robot/valami lenne.

„A VALÓSÁG egy napon beült a sportkocsiájába és elhajtott Orosz Mihály háza előtt. Lassított, de mivel nem égett fény az ablakban így egyedül folytatta inkább az útját. Gyorsított és feledte a kis házat…”

Aztán ott van a név, egy név, mindegy milyen név … aki (ismételten) egyszemélyben vallja magát egy szerepjátékos kiadvány szerzőjének. Ez nem példátlan, hiszen a legutóbbi három magyar fejlesztésű attrakció is egyszemélyes előadás volt több, de inkább kevesebb sikerrel. Ilyenkor joggal félhetünk attól, hogy valaki (megint) feltalálja a spanyol viaszt és esküdözik arról, hogy egy átmulatott éjszaka után erős macskajajos állapotban kitalálta a már több mint 40 éve létező szerepjáték műfaját egyes-egyedül.

„– Mekkora csomagot keresünk?

– Nem tudom.

– Kicsit vagy nagyot?”

Tegyük fel megszállottak vagyunk és válogatás nélkül gyűjtjük a magyarul megjelent ilyen játékkönyveket. Ebben az esetben be akarjuk szerezni a HUNNIÁT, amint tudomást szerzünk a létezéséről. Ebben az esetben (is) ez egy relatív megfogalmazás, hiszen a könyv nem került sem nagykereskedelmi forgalomba, de még a szakboltokban sem árulják pult alól (mert utóbbira is volt már ugye példa). Ez nem bűn, csupán egy jele annak, hogy milyen komolyságú dologról is lehet szó így látatlanban is.

De a filológiai elhatározásunkat az ilyesmi nem töri meg. Tudomásul vesszük, hogy a Publio Kiadó Kft.-n keresztül egy győri nyomdából megrendeljük az 1490 Ft-os könyvet majd lenyeljük, hogy mégegyszer annyiért juthatunk hozzá a kötelező szállítási díj formájában. Ekkor, amikor már többször is járunk a legközelebbi kijelölt „PICK PACK” ponton felmerülhet a kérdés, hogy valóban kell e ez nekünk. A problémák ezután kezdődnek igazán.

„– Mekkora csomagot keresünk?

– Kicsit vagy nagyot.”

Van egy fülszöveg, amitől lovagi kötelességemnek érzem, hogy mindenkit megóvjak. Így summázom: 2090-ben járunk, egy újabb világháború után tíz évvel, ahol a megyek leszakadva egymástól és józan észtől városállamokhoz hasonló módon viaskodnak egymással a „hatalomért”. A fővárosban valami politikai párt niemand miniszterelnökkel próbál rendet tartani nem sok sikerrel. 2112-re ő is meghal és a földbirtokosok egymás torkának ugranak. Szóval kevesebb mint száz éven belül egy elszigetelt anarchiában élünk majd itt, a Kárpátok között. Rendben van, de hol a robot?

„A VALÓSÁG egyik reggel végigment az utcán és elkerülte a figyelmét, amint Orosz Mihály beugrott előle egy sövénybokor mögé, mert felismerni vélte benne azt, aki gyerekkorában rendszeresen elverte őt az általános iskolájuk udvarán. A nagy találkozásra most sem került sor.”

Kinyitva a könyvet találkozunk a belső illusztrációk majdnem 50%-val azonnal a szerző önarcképe/fényképe formájában és némi köszönetnyilvánítással a tesztelők felé. Ezután rosszul szerkesztve és tördelve gyors egymásutánban megtudjuk, hogy játékhoz tartozó honlapról letölthetünk mindent, ami a játékhoz szükséges (mint játéktáblát a társas részhez, újabb kiegészítőket, stb.). Ezúton a mélyvízbe dobva minket megtudjuk, hogy mi is lesz itt a KM feladata: piac és tőzsde létrehozása és azért kicsit a „nem játékos karakterek” irányítása.

Ebből érezhetjük már, hogy szokatlan kihívások elé kerül még a legtapasztaltabb mesélő is a HUNNIA játék vezetése során. Én például nem értek a tőzsdéhez, a piacozáshoz is csak vevő oldalról, de majd talán kiokosítanak itt engem is. Talán … NEM! Ez volt az első és utolsó érdemi rész a könyvben, ami azzal foglalkozik, hogy mit és hogyan is kellene nekünk majd csinálni. Ez nem költői túlzás, rögtön a következő oldalon (amelyet egészben bemásolok) a következő szöveg szerepel:

„NÉHÁNY ÖTLET PÉLDA: Hargita és Hajdú megye katonai szövetségre léptek. Az xy megyét fosztogatók támadták meg. Valamilyen természeti katasztrófa sújtotta xy megyét vagy egy konkrét várost. Kutatóid aranyat találtak xy megyében stb..”

Ez itt fent, kérem szépen, tényleg egy egész oldal a könyvben. Sem több sem kevesebb, sem semmi. Hogy milyen hatása lehet a két megye közötti szövetségnek a vadtegényes xy-ra, illetve, hogy kik azok a fosztogatók, akik egy katasztrófa sújtotta településen próbálkoznak és ez milyen hatással is lesz az aranytermelésre … valóban misztikus. Főleg ha egy konkrét városban élünk éppen … rideg.

Ezútán egy oldalban megismétlődik a fülszöveg, ekkor már „Előtörténet” címmel és egy újabb oldal pazarlódik el arra a szóra, hogy „Játékszabály”. Ez egyébként megtévesztő, mert tovább lapozva sem találunk szabályrendszert. Én próbáltam citromos vízzel és ultraibolyafénnyel előhívni az ezen az üres oldalon esetlen elrejtett titkos szöveget, hátha találok játékszabályokat, de csalódnom kellett, vagy a Publio Kiadó Kft. nyomdagépei nem ismerték fel a vegyi rejtjelezést vagy Orosz Mihály mellett valahol és valamikor végleg elment a valóság.

„Felvette a vörös szoknyáját és magassarkú bőrcipőjét, hogy tessen. Tükörben nézegette magát a VALÓSÁG és elindult a megbeszélt találkozóra Orosz Mihállyal. Elhatározta, hogy bárhogy is lesz: most elkapja, most leteperi, most egyszer és mindenkorra tudatósítja benne a létezését. Vad reményekkel és lelkesen indult el, de a megbeszélt helyen és időben nem találta ott Orosz Mihályt. A régóta várt randevú elmaradt.”

De legalább kiderül, hogy HUNNIA világában is réz-ezüst-arany lett a fizetőeszköz, ezzel is emlékeztetve minket, hogy ez itt egy szerepjáték akart lenni egyszer régen. A rövidítések között találjuk meg a kedvenc passzusomat a könyvből, amit elolvasva hümmögve húznám a kényszerzubbonyt az íróra: „Küldetés: Dobjál 1db k6-os kockával és nézd meg a küldetés lapon, hogy mi lesz a te feladatod. A játékot csak 6-os dobással lehet elkezdeni. Az nyeri a játékot, aki először teljesíti a küldetést …”

Próbálkozzunk ezoterikus megközelítéssel. Tehát még a születésünk előtt rengeteg cél kavarog bennünk, amit aztán majd az életünk során teljesíteni szeretnénk. De csak egyetlen cél megfogalmazása pillanatában leszünk képesek elkezdeni a LÉTEZÉST, aminek során, mindegy, hogy mi mást, mi mennyit is akartunk, csak EGYETLEN küldetés teljesítésével nyerhetünk az életben. Ez szerintem nagyon filozófikus, szinte költői, ilyen mélyre, azt hiszem még soha egyetlen játéktervező sem merült a pszichéjébe, hogy abból mechanizmust TEREMTSEN a saját alkotásába.

„NÓGRÁD MEGYE: Ha erre a mezőre lépsz, itt csinálhatod a mellék küldetéseket. (külön küldetés)” – ez a TELJES 16. oldal, a kedvencem

Itt kell szót ejtenem arról, amit már az alcím is sejtetett rossz helyesírással, hogy a könyv egyszerre igyekszik egy társasjáték (Gazdálkodj HUNosan), egy stratégiai játék (HUNfoglaló) és egy szerepjáték lenni egyetlen műben. A vállalkozás mértéke ambíciózus, a megvalósítás taknyon csúszik el. Végeredményben ez a „dolog”, amit kényelmetlen utanájárás és pofátlan 3000 Ft mellett már a 117 oldal épelmevesztő terjedelmével és A/5-nél sóhajjal nagyobb formátummal rendelkezik, teljesen és tökéletesen alkalmatlan bármire is önmagában.

Az baj, hogy rosszul fogom föl. Erre pedig Nógrád megye leírása a bizonyíték. Szóval a jövőbeli Hunnián csak itt lehet „mást” is csinálni, mint a főküldetés. BlackOps falva lakói nyílván legkeményebb arcok, volt mi ellen összefogni Hargitának és Hajdúnak … Ideje, hogy cserepjátékosan fogjuk fel azt, ami itt történik, nem pedig hibakereső üzzemódba kapcsolva húzzunk le egy ilyen mély és személyes alkotást. IDEJE HOGY BÜSZKE LAKÓI LEGYÜNK XY MEGYÉNEK VAGY EGY KONKRÉT VÁROSNAK!

Orosz Mihály a 28. oldalon bevisz egy jobbhorgot. Elmagyarráza, hogy mi is az a SZEREP ÉS TÁRSASJÁTÉK. Így, mi tévedtünk, ez nem két különböző dolog. A játékszabályok megváltoztak, talán soha nem is voltak. „A történet oroszlánrésze a Kaland Mesternek (KM) jut. Ő egy személyben betölti a sors a végzet a természeti erők és a bíró szerepét. Az ő feladata, hogy a játék folyamán felmerülő kérdőjelekre választ találjon. Irányítson minden a játék folyamán. Ezt a játékot talán lehet egyfajta Freestyle (rögtönzős) szerep játéként is felfogni. Nincs, előre megirt fix szabályrendszer.”

Az a hang, amit hallunk, az csak a levesedett agyunk távozása a hallójáratainkon keresztül. Ezután van egy kihasználtabb oldal végre történelem során hazánkba betelepedett népekről. Majd (tényleg) egy felsorolás következik a haszonállatainkról és növényeinkről. Máskor megkérdezném, hogy a papagáj mióta honos … meg hasznos … de ez nem az a pillanat. Viszont sejthető, hogy valaki ekkor mutatta meg Orosz Mihálynak a wikipediát. Kár volt.

Valamiféle államformák bemutatása következik, de nem teljesen értem, hogy a monarchia és az örökléssel szerzett uralkodók közé, hogyan is kerül a pápa. Miután a könyv vad vágtázásban idézi meg az egykori vizsgáim előtt letöltött netes jegyzetek esztétikáját váltás nélkül uszít ránk egy oldalt, amin küldetések vannak felsorolva (igazából egybefolyt szövegben). Remegő ujjakkal keresem meg a HATODIKAT, ami a könyv felfogása alapján ezen idő szerint a születésünk és az életben elért sikerünk ZÁLOGA. Nem csalódom.

„Hatodik: Foglald el egész Erdélyt. A munkanélküliség ne haladja meg az 50%-t. Adó mértéke 40%. Legyen 2000 fő Vatikáni lakosod. Érd el a 25 000 fős lakosság számot.”

CHIM-POKO! Most, hogy lelepleztük a könyv tudat alatti üzenetét lássuk, hogy Orosz Mihály a revizionista türekvések megvalósulását egy vatikánnak kötött titkos szövetségben látja és Erdély népeinek erőszakos katolicizálásában, megőrizva a jó magyar értékek közül az indokolatlanul magas adókulcsot és látja a veszélyét annak, hogy a magas munkanélküliség elhippisedéshez vezethet. Megfejtettük az OM-kódot (ezután már csak így), de még mindig van a dologból (ezután ezt is csak így).

46. oldal szerint a Kereszténység + 20 VÉ-t ad, a Panteizmus + 5 ÉP-t, pedig a Zoroasztrianizmus bezzeg + 10 ÉP-t!!! Miféle teszteletlen és játékegyensúly nélküli dolog ez? Az Iszlám bezzeg + 20 TÉ? Amikor az Ateizmus (dologban csak mint „ateista” mindegy) + 10 TÉ? A Buddhizmussal és Hinduizmussal nem tudott mit kezdeni OM, ugyanis utóbbi kapta egyedül a felsorolásban az öttel nem osztható +8 VÉ statisztikát. Gondolom a kapcsolódó wikipédia oldal összezavarta.

„A VALÓSÁG hittérítőket küldött Orosz Mihály portájára, de eltévedtek valahol xy megye vagy konkrét város határában így Budapest helyett Bukaresten folytatták üdvözítő munkájukat. Brossúráikon színes szagminták műanyagba zárva hírdették, hogy az Őrület Hegyei között, itt a Kárpátokban, azért a víz az úr.”

Most következik a ’dolog’ leghosszabb fejezete. Azt hinnéd szabálymagyarázat vagy bocsánatkérés, de nem. Tíz oldalon (!!) keresztül másolta be OM nekünk a világ országait azzal a céllal és szándékkal, hogy közülük kiválaszthassuk a körönként (évenként) bevándorló 2000 fő származási helyét. Ezt olyan komolyan mondom, hogy még a wikipédiás linket jelző aláhúzások is megmaradtak az apró zászlók melletti szöveg alatt. De csak rosszul állok hozzá, valójában …

… a Nógrád megyei BlackOps falva tőszomszédságába költözött 2000 bevándorló Kiribatiból hergeli a kedélyeket. Hargia és Hajdú katonai szövetsége (továbbiakban a Har-Haj Konföderáció) felajánlja segítségét, de csak kémeket küldd a konkrét városba (továbbiakban The Concrete City). A feszültség érezhetően nő xy megyében az események hatására. A bevándorlópolgárháború elkerülhetetlennek tűnik mindkét (minden) oldalról.

A legjobbkor következik tehát a ’dologban’ a Katonai egységeket tartalmazó fejezet (ne izgulj, csak egy táblázat). Ezek közül a leghasznosabbnak én a magyar ugarra a Tengeri hadihajót tartom (TÉ: 300 VÉ: 600 ÉP: 45) vagy rögtön utána következik a listában az Atombomba (TÉ: 600 VÉ: 1200 ÉP: 60) úgyhogy már a Robot tankokra alig lesz szükségünk itt Nógrádban.

Ez nem gátol meg, hogy BlackOps falván (Nógrád megye) rendszeresítsek Harci Kutya Századokat (TÉ: 5, VÉ: 15 ÉP: 5) hiszen csak 2 rézbe kerülnek. Mivel pedig lehet és én úgy döntök, ezek a sátánizmust követik, ami miatt + 20 TÉ jár nekik. Ugyanannyit költök rájuk, mint a Har-Haj Konföderáció az Atombombára (ami szerintem ateista) és így a többezer sátán kutyája meggátolja a detonációt az Alföld és a Hortobágy határán. Hunna megmenekült.

Lehet választani vezérkart is, persze a Horthy családnevű a legerősébb és a legdrágább. Ezután tankok és repülök felsorolásai következnek, amelyek mind érezhetően magyar WarFactory-kból gurultak és repültek ki (Hunyadi II tank, Héja 2080, stb.). Gépfegyverek, páncéltörők és gránátvetők következnek én viszont egy kicsit csalódott maradok alföldi gyerekként, hogy nem derül ki soha, hogy mennyi lehet a fokos sebzése és ára ebben a rendszerben/világban.

„A VALÓSÁG egy tornácon üldögél fakó fényképet szorongatva a kezében. Olyan sokszor álmodott róla, hogy találkoznak, hogy megismerik egymást. De csak a HUNNIA szerep és társasjáték könyv kivágott belső lapjáról ismerhette meg azt a férfit, akit örökre és végérvényesen elszalasztott. Sóhajtozva néz fel, mereng a távolba és ajkán bocsánatkérő suttogás száll a világ minden érző, gondolkodó és magyarul olvasni tudó lénye felé.”

Azt hinnénk/remélnénk, hogy vége. De a kiegészítő füzetek bemásolása következik. Hálás vagyok OM-nek, mert nagyon sokszor gondoltam már rá, hogy kinyomtatom a wikipédiáról magamnak a hazánkban bejegyzett egyházak listáját, de eddig valahogy mindig a priorotásaim alján volt ez. Most, potom 3000 Ft-ért és egy épelmeszaggató könyv vége felé tulajdonképpen ingyen megkaptam ezt a listát, amit nagyon szeretek és nagyon köszönöm és elnézem, hogy van még mellette egy ugyanúgy wikipediáról kinyomtatott lista a magyarországi városokról.

Közben a kiegészítő háttéranyagból kiemelkedik egy új résztvevő az ÖRÖK TÖRTÉNETNEK, Nagy-Küküllő megye. Ez a Magyar Demokratiku Köztársaság irányítása alatt áll és a ’dolog’ szerint „senki földjének” minősül. Ti, kik jól ismeritek BlackOps falva Kiribati népével elkeveredett történetét, jól tudjátok, hogy mi következik ebből … totális háború. „A játék folyamán ezt a megyét választani vagy elfoglalni nem lehet.” Ezért fogom elpusztítani.

Élcelődhetnék az MNB és a hitel leírásával, esetleg az Alkotmánybíróság fejezetével (ahol a földesurak többségi támogatása dönti el a törvényeket), megemlíthetném, hogy tényleg meg akar minket tanítani a ’dolog’ tőzsdézni két teljes oldalon keresztül, de ekkor mi már rezignáltan tudjuk, hogy mit akarunk. (van egy oldal Új Épületek címmel, de sem alatta, sem utána, sem kémiai mosással nem tudtam megtalálni mire vonatkozik)

Hiába ajánlgatja a ’dolog’ itt nekem mosmár a Katonai Csónakokat, hiszen The Concrete City határában egy oldalára fordult tengeri csatahajó rozsdáll a pusztában. Hiába rendel a kiemelt bevándorlókhoz statisztikákat, Nógrád megyében már teljesen elkeveredtek a Kiribati, statisztika nélküli polgárok. Eljött a VÉGSŐ HARC ideje HUNNIÁBAN …

„Irány a világűr 4. kiegészítő (…) Ez a füzet az emberiség azon belül is Magyarország helyét, szerepét fogja bemutatni a végtelen univerzumban. (…)”

Bár ez a fejezet a 8 állam (köztük természetesen MO) által létrehozott Földi Erők harcát taglalja a közismert idegen fajokkal szemben (pl. Sárkányok és Annunakik) a Hold, mint egyetlen kidolgozott terület uralmáért én sokkal inkább a ’dolog’ szerint Kassán található hatalmas űrközpont és kilövő állomás dolgaival szeretnék törődni. Innen tarthatjuk a kapcsolatot az öt új városunkkal az űrben: Új Hunnia, Iszmerné, Úrin, Tall és Rodisz. Ez olyan fennséges, olyan nagy lépés ez nekünk, magyaroknak … hogy nem is tudom …

Turán űrcirkáló (TÉ: 400 VÉ: 800 Ép: 25) takarja el a napot Nógrád megye fölött, oldalán a Har-Haj Konföderáció színeivel (szerepjátékos felfogás szerint a sátán kutyái sem tudják levonyítani az égről/űrből). Tudják, hogy mielőtt egyetlen magyar is kilépne az űrbe, előbb olyan rendet kell vágniuk maguk között, ami megrengeti Hunniát. BlackOps-Kirabati falava lakoságga The Concrete City falai között keres védelmet, amikor megrázkódik a föld és xy megye búzamezői (bárhol is legyen azok) elhúzódnak utat engedve a Botond csillagrombolónak (TÉ: 600 VÉ: 1200 ÉP: 60).

„Jó szórakozást a játékhoz! Letölthető az oldalról”

MICSODA? Mi tölthető le? A játék? Akkor ez MI?

(sikoltom kétségbeesve a Hanghullám ágyús század és a Toldi Antigravitációs Tankok összecsapása közben)

Orosz Mihály mellett elment a valóság. Ez nem volna akkora baj, hogyha köreink nem zavarják egymást sohasem. De zavarják, mert hasonlóan másokhoz is hazánkban úgy gondolta meg kell írnia a szerepjátékát és ki kell adnia pénzért. Én nem ismerem őt személyesen, nem tudom milyen ember és miért nem tud helyesen írni. Sajnálom, hogy munkát fektetett abba, hogy a szerepjáték műfaját meggyalázza itthon, ahol sokan és sokféleképpen próbálnak érte tenni. Esetleg elhiszem, hogy nem szándékos volt.

Mégis döbbenetes az az igénytelenség, amivel 2016-ban a HUNNIÁT képes valaki megjelentetni. Az sem lehet rá mondani, hogy rossz, mert nincs mire mondani, hogy rossz. Jól-rosszul bemásolt wikipédia oldalakat kritizáljak? Hagymázas odavetett félmondatokat arról, hogy egyszer látott ablakon keresztül távcsővel fejjel lefelé lógva embereket asztal körül ülni és mivel nem veszekedtek akkor valószínűleg szerepjátékoztak? Ha vannak barátai (tesztelők) azok miért nem mondják meg neki azt, hogy ezt így ne?

Csak azért nem hülyézek le senkit látatlanban, mert én vettem meg, én olvastam el és én írok róla már hatodik oldal óta. Valójában tehát itt (is) én vagyok a hülye.

U.i.: de aki ismer tudja, hogy újra megvenném, ahogy megveszem majd a következő ’dolgot’ is, mert a hobbim része, hogy gyűjtöm a magyar szerepjátékokat milyenségüktől függetlenül „That’s all Folks!”

…

..

.

„HATHOROK Fizikai jellemzők: emberszerű lények. Füleik eltérő formájúak az emberekénél. Egyéb információk: Egyiptomban sokat segítettek és sok tudást adtak át az emberiségnek azokban az időkben. Még most is segítik az emberiséget, bár már nem olyan nyílt módon, mint akkoriban. A játékban az idegen fajokal is lehet lenni.”

Nagy-Küküllő megye központi piramisában az MDK pártházának mélyén a napszemüveges hathor fáradtan dőlt hátra ültében. Megmasszírozta halántékát és újra értelmezni próbálta az előtte lévő monitorok és holografikus kivetítők elemzését. A térképen vörössel rajzolta körbe a történelmi Magyarország vonalát a legújabb Árpád-software. Erdély háromdimenziós képén jól kivehető volt Istenszéke és a rejtett légvédelmi állások minden pontja.

„A magyarok sohasem fogják megérteni …” dünnyögte magában, miközben egy gombnyomással kieresztette a piramisból a Tornádó Űrvadászokat és új paranccsal a Nógrád megye fölött összeölelkező űrhajók felé fordította. A kijelzők élénk kék színnel mutatták a támadó egységek statisztikáját, de a hathor nem figyelt rájuk. Megigazította bocskaiját és a terem túlfelén egy chrono-vitrinben tárolt kisméretű fekete könyv felé nézett.

A tartály mélyén lassan hömpölygő füstben több mint 100 esztendeje szunnyadt az egykori kinyilatkoztatás, amit még időben tudtak elfolytani a népszerűvé válás előtt. Közelebb lépett és megérintette a vitrin hideg üvegét. A dolog, ami a mélyén szunnyadt pont ugyanolyan volt, mint annak idején: borítóján egy név, egy cím és robot mellett egy hibás magyar kifejezés díszelgett. A hathor értetlenül nézte, miközben mögötte a kivetítők a légi csata felvételeit sugároztak. „Vajon honnan tudta?”

…