Megérkezette a Regélő Főnix találkozó hangulatkeltője! Elolvashatjuk Ephano al Rolhon krad kutató lovagjának nagy utazását megelőző utolsó fohászát amit valahol az Északi Városállamokban vetett papírra. A karakteralkotás már elérhető és várjuk még a csapatok jelentkezését! Jó olvasást kívánunk mindenkinek!
***
„Krad isten, ki a panteon főhelyén ülsz, és kinek tudása átjárja a halandók és halhatatlanok mindennapjait egyaránt. Halld szavam és fogadd hálámat, amiért utamat könnyűvé és gyorssá tetted a tengeren át, a Szelek Városából e szent öbölbe, mely idegen föld ölében nyugszik. Vad vidék ez és igazságaidat kevesen visszhangozzák itt, nekem mégis helyem és kötelességem van itt, a sómarta sziklák között.
Köszönöm, amiért életemet arra az útra vezetted, hogy Kutató lehessek, nem csupán értője és őrizője, de keresője is a valónak, ama fundámentumoknak, mely pilléreken a világ nyugszik és rendben telik ki ideje napról-napra, homokszemről-homokszemre. Ott voltál velem próbáimnál éppúgy, mint magányos óráim mélyülésében. Te árasztottad a Kódextár gyertyáinak fényét, te vagy a pergameneket óvó por varázsa és illata is.
Köszönöm, hogy megmentettél és megtartottál, amikor más csak szerencséjében bízhatott volna … már születésem előtt, mielőtt életem farkasok és vágánsok martaléka lett volna vérszerinti atyám karmai között. Ó, te Örök Bölcs, ki eljuttattad hozzám halálának hírét, kérlek, vezesd el a magad honába, hogy meglelje a könyvespolcok közötti fényt és békét, amit én is kerestem és megtaláltam. Rolth jó ember volt, habár nem a legjobb az alapján, amit én tudok. S talán az éppen elég.
Fogadd e meggyújtott gyertya lángját és oltsa ki vihar majd, hogy vezesse őt hozzád. Szélzászlók kísérjék lelkének végső útját. S ha tudja, vagy tudhassa, hogy milyen veszedelmekkel nézek majd szembe talán, öreg arca komor mosolyra húzódik majd: az alma nem esett messzebb a fától, mint amilyenre hajította. Szakmájához méltó kihívás előtt állok, mely elé te állítottál uram, s áthágva minden törvényt és minden szabályt uram, Krad Atya, itt állok készen a következő próbádra.
Tudom, hogy minden evilági híved és talán evilágibbak is rossz szemmel nézik majd jöttömet, hogy a te nevedben mit teszek, és félek jobban reszketnek majd attól, amire találok, mint én magam a kutatás hevének lázában égve. Ne engedd elgyengülnöm kezem, ne engedd elmémet hamis utakra térni, és hogyha az iszonyat netén lelkem épségét is venné, hadd vigye csak, de helyetted más urat ne szolgálhasson sohasem!
Nem vagyok papod, nem vagyok lovagod. Harcosod vagyok, eszközöd vagyok, sormutató pálcád és könyvjelződ vagyok eljövendő korok nemzedékeinek szemében. Hadd legyek azzá, amire rendeltettél, hadd tölthessem be helyem a legnagyobb híveid körében. Dacolnom kell idegen föld, idegen kultúra, idegen seregével. Ha kevés vagyok hozzá, inkább felejtsenek el, minthogy bukásom krónikáját zengje a történelem. Hamarosan indul a vitorlás, amely a partra visz és feladatomhoz közelebb.
Legyen a pergamentartóm száraz, legyen tintám mindig nedves, legyen lúdtollam hegyes és figyelmem lankadatlanul éles. Látom, gyertyám lángját elsodorta a késő esti szél. Érzem, elmémet feltöltötte beléd vetett hitem és tudásod ismerete megacélozza akaratomat. Köszönöm neked mindezt, köszönöm azt, hogy erre az ösvényre vezettél és köszönöm, hogy te el nem hagysz, köszönöm, hogy nevedben cselekedhetek.
KRAD A TUDÁS!”
– Ephano al Rolhon, Krad felkent Kutató szolgáló papja –