A Megbízó lehangoltan bámulta a Küldetéstárgyat. Olyan nincs, hogy valami _ennyire_ ne hagyja feltárni a titkait! Mennyire nem passzol _semmi_ ebben a tárgyban… saját magához! A kinézete egyszerű, a faragás rosszul kivitelezett, de ennek ellenére aprólékos. A kisugárzása döbbenetesen furcsa, és hát… érdekesen kettős.

Az asztrálmentál-pillantós, tudálékos Krad-pap várja, hogy visszatérjen a belső látása, az eredetkutatós szakértő hölgy transzban ragadt, az élő történelmes énekmondót pedig alig sikerült megtalálni a spontán képződő sötétséggömbben; azt mondta, órákat bolyongott bent, pedig nem is.

Közben pedig _nem veszélyes_ a holmi, hopp, megfogta, semmi, itt duruzsol a kezében. Nem olyan, mint, például – csak a realitások talaján maradva – egy korcssárkánypikkely vagy egy felrobbanó démonkapu.

Nyilván van _egy_ módja, hogy megtudja, amire kíváncsi: a _szabályos_ mód. Amihez Kalandozók kellenek. De a _szabályos_ módhoz el kell mondania a Kalandozóknak azt, amit a tárgyról tud, és akkor oda a titok. Ráadásul mennyire poros és köznapi, ha a Megbízó őszinte a Kalandozókkal, semmi hátsó szándék, semmi átverés, semmi másik csapat a háttérben, semmi végig én voltam az Ellenség, semmi bruhaha.

A Megbízó sóhajtott. Hát akkor ez egy ilyen nap lesz. Köznapi Megbízás, köznapi Fizetség, köznapi Szituáció-reprezentáció (hű, micsoda szép szó, áldott legyen Kahre). Hogy mennyire lesznek köznapiak a Kalandozók… azt majd a kártya mondja meg.

Kedves köznapi vagy köznapiatlan Kalandozók!

A tábor első napjára terveztem ezt a 3718-ban játszódó ynevi mesét a vállalkozó 3-4 karakternek (kik preferáltan a jelenlegi karakteralkotás szerint készüljenek, kivéve, ha az egész csapat egyhangúlag megegyezik valamely korábbi karakteralkotásban). A karakterekre se földrajzi, se egyéb megkötés nincsen; összeforrott vagy összeforratlan csapatnak sem kell lennetek. Annyi csak az elvárás, hogy a karakterek rendelkezzenek aggyal (ez most nem beszólogatás), és motiválja őket annyira a fényesen csengő arany, hogy ne kelljen kimesélni őket a játék tízedik percében, amikor a Megbízó _őszinte_ felkérését a _könnyű és veszélytelen_ Küldetésre visszautasítják.

Vii: Egy jó kupa… valami (M.A.G.U.S.)

9 thoughts on “Vii: Egy jó kupa… valami (M.A.G.U.S.)

  • Na most! Senki nem tarthat vissza! Jövök! 😛

  • És már Péter is tuti szeretne csatlakozni 🙂

  • Igen, igen! Vinnénk Afraddal a tavalyi párosunk. Kyr nemes Sogronita és női harcos testőr.

  • Én egy bérvarázslot hozok, igazi zsoldos jellemmel, van e vmi kérés a varázsloval kapcsolatban?
    Illetve lenne repülö szönyegem, de nem ragaszkodnék a szönyeg formához 🙂 ha lehet

  • szia, itt van még hely egy játékos számára?

Vélemény, hozzászólás?