Ne feledjétek közeledik a tábor jelentkezési határidejealig két hét van vissza, hogy fokozzuk felkészülést, íme egy hangulatkeltő, de ha ez sem hozza meg a kedvet, néhány hét múlva érkezik a következő is!
Jó olvasgatást!
- Biztosíthatom önöket, hogy az uram szándékai felettébb komolyak és a feltételei az önök számára is kielégítőek lesznek.
Magyarázott széles gesztusokkal a negyvenes évei elején járó de már erősen őszülő világoskék szemű férfi, ahogy a két Dzsad vendéget vezette a ház szalonja felé. A látogatók elismerően tekintettek körbe a műremekekkel gazdagon díszített épületben, ami még erioni mércével is tehetősnek számított. Volt a kúriában valami furcsa alázat és egyszerűség mégis a berendezés azt sugallta, hogy a tulajdonos igen tehetős ember. Szemük nem volt hozzászokva ehhez a finom eleganciához, hiszen a sivatag homokjához hasonlatos aranykupolás épületeikkel ők messze hirdették gazdagságukat, hogy ezzel is tudtára adják mindenkinek társadalmi helyzetüket. Ezzel ellenben vendéglátójuk úgy festett nem szeret kérkedni a vagyonával, de amit kitesz az párját ritkítja. Követték az elnyújtott léptű szolgát egyenesen a szalonba, ahol a kényelmes brokát fotelek a falhoz tolva helyezkedtek el és a szoba központi részén Dzsad szokás szerint egy alacsony asztal és az azt körülvevő díszes ülőpárnák foglaltak helyet. A fiatal nő elrendezte ruháit, hogy egy apró gyűrődés se látszódjon rajta, úgy festett, hogy maga a mozdulat annyira megszokott, hogy nem is tudatosan teszi ezt. Gyönyörű napcserzett bőrének csillogását csak kiemelte a kora délutáni beszűrődő napsütés. Társa pedig egy hivatalnokképű turbános, aszkéta könnyed bólintással fogadta a számára nyújtott kávét és úrnője előtt kortyolt bele, aki megvárta míg bólint felé és csak utána kóstolta meg. Enyhe biccentéssel jelezte, hogy ízletes. Nem volt idejük sokáig nézelődni a szobában, mert egy fiatal dús fekete hajú, éles vonású férfi lépett be illőn üdvözölte a vendégeit, a szolgát szótlanul, kezének egy halovány intésével kitessékelte, majd helyet foglalt a szemközti párnák egyikén. Szavait Dzsad nyelven fogalmazta meg, ezzel is megtisztelve asztaltársait.
- Nagy örömömre szolgál, hogy személyesen fogadhatom az al Ratta ház úrnőjét, engedjék meg, hogy elnézésüket kérjem, hogy ilyen közeli időpontban kértem találkozót, de bizonyára ismerik a mondás mi szerint „az idő pénz” és szeretném üzletünket minél hamarabb nyélbe ütni.
Ezt követően órákig tárgyaltak egy új bankház és kereskedelmi poszt telepítéséről, kitértek minden részletre, hiszen a házigazda egyértelműsítette, hogy nem szeretne még egy alkalommal leülni és erről tárgyalni, szeretné nyélbe ütni az elképzelését.
Már jócskán estére járt az idő mikor a kúriát elhagyták azon a hintón amin érkeztek. Mindkettőjükön látszott, hogy rettenetesen elfáradtak, pedig a férfi semmit sem szólt az egész esemény alatt. Az ő feladata az volt, hogy megvédje úrnőjét minden fajta mágikus praktikáktól és hosszú évek óta dolgozott már a családnak, így megbízható bizalmasnak számított.
- Engedje meg úrnőm, hogy megjegyezzem, beszélgető partnere az egész nap folyamán nem próbálkozott semmiféle illetlen módon befolyásolni az ügy kimenetelét. Ebből a szempontból igazán könnyűnek bizonyult a számomra a mai tárgyalás, de vettem a bátorságot, hogy megpróbáljam kikémlelni üzlettársa indítékait, de olyan ellenállásba botlottam amilyen még korábban sosem tapasztaltam. Így óvatosabbá váltam, de a kíváncsiságom hajtott, így megpróbáltam elméjéhez egy zárt hátsó ajtón hozzáférni, amit senki sem óv.
- És? Sikerült kideríts valamit, hogy mi ez a hirtelen érdeklődése a bankházunk iránt? Miért szeretné egy semmi közepén lévő városba telepíteni pont a mi bankházunkat? Amikor az északi Dreina bankok sokkal közelebb lennének, és talán kézenfekvőbb megoldásokat kínálnának?
- Szégyellem magam asszonyom – hajolt mélyre ültében a férfi – Amikor beléptem az imént említett ajtón csupán bálteremet láttam ahol a férfi táncolt egy gyönyörű szőke hölggyel, miközben a hangszerek keringőt játszottak maguktól a háttérben.
- Ez meg miféle badarság lenne? No de sebaj, azt mondom jelezzünk ez Üllőn tartózkodó embereinknek, hogy változott a program, látogassák meg ezt a Krisel várost és mérjék fel a gazdasági lehetőségeket. Mond meg nekik, hogy keressék a város vezetőjét ő biztosít a számukra megfelelő erőforrásokat és kezdjék el egy bankház alapjait lefektetni a városban. Úgy fest, hogy a kis expedíciójuk több még számunkra is előre nem látott lehetőséggel kecsegtet!