Ma is felkeltél,

Dicsőséges napkorong.

Látni szeretlek.”

 

 

Mindig mondom (4 dimenzióban), hogy a szerepjáték egyik legfontosabb sarokköve a regionális események szervezése. Ezt a szép hagyományt vitte tovább idén szeptember 22-én, egy borongós szombati napon, immáron sokadik alkalommal Fajger János vezetésével a már bejáratott Tiszti Kaszinóban a Farkasodú szerepjátékos csapat Gyöngyösön. S milyen jól tették.

A M.A.G.U.S. versenyek hosszú sorának üde színfoltja ez a rendezvénysorozat, ahol eddig jómagam csak mesélőként tudtam jelen lenni korábban (már amikor), de társaim már korábbi alkalommal is kitöltötték a játékosok számára fenntartott helyeket és ez alkalommal én is átültem a képzeletbeli paraván másik oldalára. Minő változatosság!

Az alkalom számomra már korábban elkezdődött a hetekkel korábbi felkészüléssel, egyeztetéssel és csapatkoncepció kidolgozásával, ami kivételesen egy szívemnek kedves tematikát érintett (csak amund karakterekkel készültünk). A látszólag modulgyilkos ötlet ellenére (P.sz. 3705-ben a menekültáradattal teli Manifesztáció utáni Erionban …) lelkiismeretesen és lelkesen hegesztettük, vitatkoztuk egymás karaktereit (volt, aki három teljesen kidolgozott karaktert kukázott a végére).

Sőt, még az előző este is ennek a hevében telt, aminek folytán a (hajnali) háromkor elkezdett Rutger Hauer filmet nem is tudtam befejezni (szóval ha reggel valaki a csapatunkhoz közelebb jőve morcosabbnak talált a megszokottnál, akkor utólag is elnézést). A korai buszutazás nem volt könnyebb hasonló állapotú társaimmal (bár ők szebbek voltak) tudván-tudva, hogy a csapatunk másik fele már félig elkezdte a helyszínen az egyeztetést a Kalandmesterünkkel élőben.

Ilyen esetekben csak a Manhattan Burger ad erőt és mindent lebíró akaratot (meg a „forró süti”). A helyszínre érve az asztal elfoglalása után és némi egyeztetést követően konstatáltam a megszokott köszönések között, hogy hiányérzetem van, ami az egyébként nagyon hangulatos és ünnepélyes megnyitó alatt csúcsosodott ki: hol van Catsmile és Magyar Gergely?

Nélkülük egy szerepjátékos rendezvény és pláne M.A.G.U.S. verseny olyan … mint egy asztal. Csak egy asztal. A szervezőknek erre a hiányosságra legközelebb sokkal jobban oda kell figyelni. Ezen túltéve magamat és beállva az idős kosárfonó hölgyek mellé azért enyhült a nyomás a mellkasomon, amikor felismertem a megszokott arcokat, Valheru és Lozartan (utóbbi kedves párja) képében, akiket a Két Város óta öröm viszontlátni egy ilyen alkalmon.

Miracor, a rendezvénysorozat bizonyított kalandmodulírója is erősítette a mesélői oldalt, akinek egyébként az aktuális művet is köszönhettük, hogy ne csak a kockáinkkal játszunk egész nap sóhajtozva, hanem legyen valami történet is. Fejvesztés terhe címen szállította Erion sötét sikátorai közül a legújabb nyomozásra késztető fejtörőkkel és szociális csapdákkal terhelt kalandot. Egyedül az ékezetek hiányát hoznám fel hibájául, azt is csak utólag, de ez a mesélés minőségére nem volt kihatással (mondjuk az furcsa is lett volna) és különben is találkoztunk már nagyobb hiányossággal is versenymodul kapcsán (legendás anekdóta egy rendezvény ebédszünetéből: – Te, hol a modul vége? – Még írják hátul egy szobában aztán fénymásolva megkapod!).

Mesélőnk ezen az alkalmon Sziriusz volt, akinek ezúton is még egyszer elismerés jár, hogy nemcsak elvállalta kompániánkat, hanem még kifejezetten előre kérte is. Végiggondolva mennyi nehéz kérdést zúdítottunk rá magunk mesélői háttértudásából azt hiszem komolyan járna neki egy plecsni, vagy valami. Ez egy ilyen hely, ez egy ilyen nap és ez egy Farkasodú volt.

„Postásnak hisznek,

halált osztunk ehelyett.

Kik helyett ölünk?”

Igen hamar megadtuk/megkaptuk az alaphangot a fajtánkat nem kedvelő tömegektől (csak irigykedtek) majd némi szóváltás után fel is vettük a küldetést és az események innentől lavina szerűen követték egymást. Egy másik fogadónk leégett … a fürdőházban gyilkos erotikus masszőrök rohantak meg … és árnyékok … szerintem volt valami huri … én egy szaunában ültem … a városiak nem ismerték Themes törvényét … aztán fény gyúlt az elméjükben … vagy a boszorkánymester hamvasztotta el őket … zavaros képek.

Vasmarkú Ank hatalma

 

A sivatagban nem nő alma,

Themesnek ekkora hatalma.

 

Nőkkel háltam, hattal ma,

Themesnek ekkora hatalma.

 

Ezrekkel kelek bürökra,

Themesnek ekkora hatalma.

 

Vasmarkú Ank vagyok, rinna!

Remélem rémít, Themes hatalma!

Amikor viszont feltűnt a 13-as városőrség fogdabörtöne VHS tokban fogant lelkem pontosan tudta, hogy itt mi fog történni a ’80-as évek stílusában. Rács rácson nem maradt. Mint fogazott tőr az emberhúson vágott át csapatunk a célpontért. Közben taktikusan az EGYSÉG másik felén lévő része kívülről igyekezett lefedni a benti pusztítás nyomait a külvilág elől. Azt hiszem, hogy ekkor a gyöngyösi valóságban is Erionhoz hasonlóan elkezdett esni elég illő volt. De persze csak szerintem.

Az események tehát krónikásan alakultak … egészen az elkerülhetetlen fináléig. Sajnos a modult teljesen nem sikerült befejezni és az ÖRÖKSÉGÉRT már csak körülbelül Marvel filmesen a betűk utáni részben jutottunk el, de hála kalandmesterünk rendszer és világismeretének az eredetileg győzhetetlennek (ejtsd: lelassíthatatlannak) hitt csapatunk tagjai is megkapták a személyes szerepjátékos élményüket (volt aki prehistoric amundként szétrombolva kisebb városnegyedeket fejezte abba az érdemi játékot, volt aki egy kóbor mentálmágus ****rabszolgájaként végezte. A lehetőségek száma végtelen…

Az Aréna homokja

 

Az Aréna homokja

Sár lett már a vértől.

Fájdalom részegít

Karom sebétől.

Most itt fekszel előttem,

Kitárt mellkassal.

Szenvedni hagytalak

Egyetlen csapással.

Éhes rád a halál,

Elragad magával.

Nyertem még egy napot

Tőled, magammal.

Elközelgett lassan a rendezvényt lezáró fatális eredményhirdetés, amelyet mesélői megbeszélés és pontozólapos egyeztetés előzött meg, ami egy nagyon alapos megoldás. A játék folyamán többek hallgatták víg játékunkat, aminek örültünk, vagy gyönyörködtek a próbaútra hozott jubileumi karakterlapunk béta verziójában, amit novemberre szánunk majd. Jöjjenek tehát a helyezettek:

  1. Csapat: Pro Megölés Sárkány
  2. Csapat: Síkok vándorai
  3. Csapat: Hontalanok

A további csapatok sorrend szerint: Random Players, Bukottak, La Familia, Kaffantó Láncvidrák, Párnázott Sárkánymancs. A kalandmesterek pedig Wolio, hERK, Artorin Atya, Asdreus, Xanner, Sziriusz, Frosty és Miracor voltak. Több vendég, és látogató is volt, akik lelkesen hallgatták a csapatok munkásságát, ami mindig öröm (ha nem pontoznak közben). A kiosztott (nagy választékú) díjak között pedig idén is volt egy, a Krónikák.hu által felajánlott AranyTenger, avagy az Amundok Könyve is. Rafin mondjuk úgy kinézte a helyiek által készített egyik szobrot, hogy máig futásban van vele, úgyhogy megyek is vissza keresni … mert ez egy ilyen hely, ez egy ilyen nap és ez egy Farkasodú volt. Köszönjük, hogy részt vehettünk.

(a beszámolót színesítő irodalmi betétek csapatunk költő-amundjának, Rafinnak köszönhetőek, akiről nem készült fénykép sajnos külön)

Zárásul pedig egy aranyköpés:

“Aki akaratod ellenére tetet Veled dolgokat, az vagy a feleséged vagy dzsenn, és nem vagyunk házasok!”

Beszámoló a VI. Farkasodú rendezvényről – Jöttünk, láttunk, Gyöngyös!

One thought on “Beszámoló a VI. Farkasodú rendezvényről – Jöttünk, láttunk, Gyöngyös!

  • Sajnos tényleg nem sikerült eljutni erre az alkalomra, de köszönöm, hogy számoltál velem is. 🙂
    Túl sok dolog jött össze végül, ezért el kellett engedjem. Annak ellenére, hogy a karakterem (amelyet végül nem tudtam teljesen befejezni) máshol, egy más alkalommal nem fogom tudni játszani. 🙂

Vélemény, hozzászólás?