Egy karakternyi álom

(cikksorozat I. rész)

            A cikkben egy régi tervet szeretnénk meg valósítani, mely nem más, mint az olyan lebilincselő írások, közzététele melyet joggal nevezhetünk kis, vagy épp teljes novellának. Azok a fiók alján, és ram-ok tengerében kallódó történeteket szeretnénk bemutatni, melyek egy-egy karakternyi álmunkat hivatottak lefesteni, ám méltatlanul, nem kapták meg a megfelelő közönséget. Aki szerepjátszik az előbb utóbb íróvá is válik, valamelyest, legyen az kaland, vagy amivel mi itt foglalkozni fogunk, az előtörténet. Terveim szerint két-háromhetente fogunk közzétenni egy efféle kincset, amiben bemutatjuk a karaktert, és az írás stílusára is kitérünk.

            Tehát remélem sokakban lobban fel az írói véna, vagy melengeti fel szívében régi karakterének történetét, s elkülditek nekünk bemutatni őket. Éljetek bátran a lehetőséggel és küldjétek, el előtörténeteiteket melyről úgy érzitek, megmutatnátok a nagyérdeműnek, s művészeti élményt nyújthat. Így talán megismerjük, és megérthetjük egymás fantáziáját.

            Mielőtt bemutatnánk a cikksorozat első, talán kedvcsináló történetét, hadd foglaljam össze gondolataimat erről a műfajról.

            Megannyi táboron, találkozón való részvétel, de főleg a szervezésük, és ezeken teljesített mesélői tevékenységünk során, immáron sokadszor jött szembe az előtörténetek írásában tapasztalható igény, elvárás és típusaik, talán még minőségek béli különbségek is.

          

Ha az előtörténetekről beszélünk elengedhetetlen, hogy az egész játék felől közelítsük meg annak szükségességét, s azt hogyan is kapcsolódik az egész hobbihoz. A legszéleskörűbb művészeti ágat (mert vallom, hogy ez az önkifejezési mód épp annyira művészet, mint akármelyik másik), a szerepjátékot űzve, rengeteg ötletet és ihletett gondolatot váltunk valóra, melyeket elsősorban az asztalnál ülve, szerepbe bújva, adunk elő, vagy egy alap történetet, katarzist, jó alaposan megtervezve, kidolgozva bontunk ki. Így vagy úgy de, az irodalmi művekkel ellentétben, az alkotásunkat az egységes élmény átadása helyett, minden részletének átélésével adjuk át, ahelyett hogy egy az alkotó által megszabott folyamat szerint ülnénk végig az átadni kívánt történetet, mondanivalót. Tehát a legnagyobb próba elé állítjuk, művünket, azaz a kifejtés előtt részleteiben teszteljük le a társaink ízlésében, talán pont ezért is az élmény, amit egy műalkotástól kapunk, ennél az interaktív művészetnél üt a legnagyobbat. Mindegy hogy játékosként a karakter kijátszásával, vagy mesélőként a történet vezetése közben, de a célközönség kritikájára és részvételével kell átadni a műalkotásunk célját, a könyvekkel ellentétben tehát nincs stabil eseménylánc, a megjelenítő felület egyből a közönség elméje és reakciói, amihez elengedhetetlen, hogy szerepben, vagy történetben maradjunk.

            A szerepjáték, mely az asztaloknál történik, tehát interaktivitásából következve, végtelenül változatos előadási módszer. Ám az alkotás maga, ami ez esetben a játékülés, itt is, mint minden más művészetnél, sok alapozással indul. A meséléshez szükséges kaland kidolgozása mellett, egy karakter eljátszása is annak kidolgozásával jár. A rendszer jó alapot kínál, hogy megismerjük karakterünket s képességei, tényezői útmutatást adnak annak kijátszásához, mely folyamat gyakran elég is a játékhoz. De mindnyájan tudjuk, a kidobálást és a pontok elosztását sokszor egy, vágyaink szülte elménkben lebegő történet irányítja, s így a már meglévő koncepciót fogjuk eljátszani.

           

A koncepció tehát a megalkotott karakter előtt már megszületik, a legtöbb esetben. Hogy menyire részletes az eljátszani kívánt hősünk háttere az változó. Bizony az is elég egy jó játékhoz, ha csak a magas erővel élő karakter személyiség változásait és megjelenését tervezzük előadni. Időnként viszont, születik egy egészen komplex személyiség mely talán még a valóságban is megállná a helyét.

            Ő rendelkezik a tulajdonságain felül, szokásokkal, attitűddel és bizony élettörténettel, mely persze elengedhetetlen ahhoz, hogy tudjuk hogyan reagál majd az eseményekre. Így néhány karakternél felmerül az igény egy élettörténet megírására, kidolgozására is, hisz egy személyiséget a vele történt események alakítanak ki.

            Az előtörténet főképp a karakter személyiségének kialakítását szolgálja, és annak megírásával tisztázódik az alapötlet, bennünk is. Elsődleges céljának a szerzett képességek, tudás és származás megindokolását nevezi meg, szinte minden szerepjáték. Másik haszna pedig egy jól kidolgozott történetben való elhelyezés, mellyel a kalandmester dolgát segíthetjük. Mindemellett a kidolgozott ötletünk megértését teheti könnyebbé, hisz időnként egy hajmeresztő karakterötlet, bugyutának tűnhet a koncepció meghatározás, cím szavaival előadva. De lehet érdekes játékot s izgalmas karaktert eredményez, s az elutasítást kerülheti el egy alaposan kidolgozott előtörténet. Tehát akár nevezhetjük karakter magyarázatnak is, mely bevallom egy-egy koncepciónál igen is elkél.

Egy jó előtörténethez mi kell tehát? Mindenek előtt tisztázni kell a célt, hogy hova készül. Általánosságban kijelenthető, az hogy a játékos igényének kell, hogy megfeleljen, és a karakterének szánt jellemzőket, előnyöket, és hangulatot hivatott egyeztetni.

            Rendezvényeken (versenyeken, találkozókon és táborokon) az előtörténetnek rendszerint megvannak a kívánt kritériumai, ami szinte kivétel nélkül az, hogy mindenre térjen ki amivel számolnia kell a mesélőnek, illetve az írás hossza, ami szintén a km felkészülését könnyíti meg, s ez 1-2 oldalt szokott jelenteni. Ez általában elég, egy jól érthető, származását és képességeit tisztázó karakter beszámolóra, ám el kell ismerni ez a hossz a tételességet támogatja. Így egy rendezvényre a majdhogynem címszavakat összekötő szöveg is elegendő előtörténet. A rövidség kényszere ellenére gyakran még így is belefér a művészi igény, és tán pont e kiterjedés okán tud izgalmas, lendületes olvasmányt eredményezni.

Ha otthoni játék a cél, fontosabb lehet a karakter hangulatának, így a vele játszható élmények bemutatása, illetve a rövidség továbbra is előny, viszont nem mindig várja el a mesélő. Sőt nagyon is hasznos lehet ha a karaktert alakító eseményeket, egy szépen kifejtett, történettel mutatjuk be s az eljátszani kívánt hangulatot hosszan, sok különböző helyzetben mélyítjük el. Ilyenkor a nagy terjedelem sokkal inkább előny. Ez esetben már könnyebben előjönnek a művészi, irodalmi eszközök, mert bár hasznos a lényegre törekvés, egy otthoni játéknál nem feltétlenül ez az elsődleges, mivel a karakter részleteinek tisztázására ez esetben más fórumok is rendelkezésűnkre állnak, mely lehetőséget ad a csupán hangulatot bemutató írásokra is. Ilyenkor tökéletes eszköz lehet a verses forma, vagy egyéb különleges történetmesélési megoldások.

            Készüljön akárhova is, mindenképp a játékos röpke, vagy épp nagyon is hosszú távú álmát fogalmazza meg benne illetve az általa vágyott játékosi élményt. Mondhatni egy karakternyi álmot. Mikor egy ennyire kigondolt háttértörténet merül fel, az gyakran meg is érdemli a hosszabb kifejtést, vagy épp a szokatlan stílust. Gyakran tökéletesen átadja a karakter hangulatát egy egyedibb történetmesélési stílus, ami viszont már nem annyira részlet gazdag, mint amennyire élvezhető. A stílusuk sokszínűsége tehát végtelen akár csak egy irodalmi műnek.

            Ez utóbbiakban részletezett igénnyel íródott, olvasmányos kis novellákat vagy az egyedi stílusú, illetve különleges megoldásokkal készült előtörténeteket szeretnénk eljuttatni azoknak, akik szintén kíváncsiak e művészetre, vagy csak egy kellemes olvasással töltenék idejüket. A hossz tehát nincs megszabva. Az elküldött előtörténetekhez kérlek, fűzzetek egy rövid bemutatást jellemzést pár szavas ajánlást, hogy tudjuk az alkotó szavával bemutatni a művet. Természetesen véleményeitekre is kíváncsiak vagyunk. Írjatok kommenteket bátran, vitassuk meg melyik írás kinek hogy tetszett, de előre is szólnék a kommentelőkhöz, az alkotók nevében:

“Álmaim lábad elé terítem, finoman lépj, álmaimon gázolsz“. (W. B. Yeats)

A megosztandó előtörténeteket kérlek, a vodlimario@gmail.com email címre küldjétek.

           

            Tehát cikksorozatunkat indító alkotás egy saját gyártmányú előtörténet. Egy olyan harcosról szól, aki paraszti származása ellenére éles és elemző elmével született, s a csatatereket és a kardforgatást választotta, csatornának a világ megértéséhez, ezt a filozofikus személyiséget próbáltam bemutatni. Az írás célja az volt, hogy akármelyik világba alkalmazható legyen hisz az alapkoncepció a legtöbb fantasybe belefér, illetve másik, s talán elsődleges célja a karakter hangulatának lefestése.

 

 

Halamkir

A Tenger lágy, sótól keserű, nedves illattal, robajlott neki a századévek alatt épített város, üveg simára taposott, bordázott mészkő tömbökből rakott kikötőjének. A hullámok egészen az utcákig csúsztak. Úgy tűnt, az istenek haragjukban le akarták mosni a márványszigetet. E viharban csak két alak törte meg a természet haragja iránti tiszteletet, azzal hogy még mindig a kikötőben időztek. De miért is ne lettek volna itt, hisz oly hosszú idő után végre becserkészte a sötét alak, régóta hajtott prédáját. A dördülő villám fénye csillant meg, egy érmén melyet a fekete köpenye alól pöccintett ellenfele lába elé, hogy az szemügyre vehesse a rajtalevő nemesi címert.

Magas komor alak, az esőtől, hosszú rögökben lógó, szőke fürtjei alól bámult maga elé a semmibe. A gondolataiba merülve, néha meg-megrezdült az arca.

… Örök kérdés; vajon mivé válik az ember és annak élet útja, ha hagyja a sorsot kénye kedve szerint szőni életét. És mivé válhat akkor, ha akaratával nekifeszül a valóság tengerének s saját kezébe veszi, élete kötőtűjét (ropogva szorul rá, a hullámok sós párájától átázott markolatra kérges tenyere). Vagy az, legyen bármi, amit tenni akarsz, nem é, a sors eléd rakott útja? Bizonyára én földművelő lennék egy szakajtónyi gyerekkel akárcsak, derék édesapám, aki mint minden rokonunk, egész életén át szenvedett, hogy teljesítse urainak az egy és egy tizedeket. Szegény azt se tudta mit jelent a tized. Így az ő életét befolyásoló erők között nem volt ott a sors, csupán önmagukat hatalmasságoknak elfogadtató urak. Az élet küzdelmes…

harc…

 erő…

A vihartól alig hallhatóan kezdte összefoglalni gondolatát, s felnézett üldözője üres tekintetébe.

– Ha a sors hullámain hánykolódik a történelem s mind ki él nem é az isten/istenek is csak egy ladikban eveznek velünk. Az égi hatalmak se többek akaratnál, s ez az akarat formálta a szelet, hogy te rám találj az átokverte hajóddal, (túlharsogva a viharos tenger moraját…) s ez az akarat mondta a világ kezdetén, hogy essen víz az égből, hogy a paraszt nevelhesse urának a gabonát, hogy teljesítse akaratát. ÉN nem hiszek a sorsban, az urak pedig, akik ideküldtek téged, tisztességes küzdelemben hullottak el ellenem, senkinek nem jár annyi tisztelet vagy előjog, hogy meg kíméljem. AZ ÉLET HARC.

Fekete köpenyes alak elvigyorodott s nagy léptekkel meglódult, kardját csapásra emelve.

… Igen, mikor úgy döntöttem, hogy otthagyom a paraszti életet, vállaltam a folytonos harcot is… atyám kemény és küzdelmes élete helyett. Ekképp teszi mindenki azt, amit akar.

Szemei felpattantak lelke megkönnyebbülésében, boldog mosolyra húzódott a szája, miközben önkéntelenül, fél kézzel hárított két gyors csapást, s a harmadikba beleakasztotta pengéjét, hogy leszorítsa a bordázott fehér kövekre ellenfele fegyverét. Boldog tekintettel nézett bele a bérgyilkos szemébe, fejéről csatakzott az eső víz.

            – Ő választotta az életét, minden szenvedésével együtt, hisz mindig boldog volt.

Villám dörren, s csillan, a fém majd pendül fémen. Hullám, tarajos háta mosta bele, a vértől iszamós fekete leplet, a kikötő háborgó mély vizébe.

Lucius un Draco

Egy karakternyi álom

3 thoughts on “Egy karakternyi álom

  • Nagyon jól összefoglalja mi is az ami kell ahoz, hogy valaki elkezdjen előtörténetet írni. A Történet ami itt megtalálhatő lélegzet elállító volt. Hihetetlenül jól össze lett rakva minden elismerésem. Várom a többi történetet.

  • Jómagam sokáig az előtörténetekben éltem ki írói hajlamaimat (úgyhogy kapsz majd párat 🙂 ).
    Viszont említed, hogy találkozókra a tömör az általános és elvárt. Amíg volt alkalmam gyakran találkozókra járni, addig ez adta a sava borsát, hogy újra előtörténetet írhatok 🙂 Volt pár alkalom, mikor sikerült értelmes keretbe fűzni az aktuális csapat előtörténeteit (pl.: a Furcsa udvartartás), azt külön élveztem.

  • Gremor köszi és örülök h tetszett. 🙂
    Novan, nekem is mindig fontos része volt a találkozóknak az előtörténet írás örülök h más is így van ezzel, ha jól emlékszem egy időben még külön díjazva is volt az előtörténetek. Nyugodtan küldj amennyit csak szeretnél, ugyan van egy kettő már előjegyezve de idővel mind felkerül amit elküldötök, szóval mi is várjuk a műveket.

Vélemény, hozzászólás?