Magasan süt le a nyári nap sugára, szerepjátékozni érkeztünk a Balaton partjára. Másodszor, Zánkán. Árnyas utakon kanyarogva jutottunk el a helyi Erzsébet Tábor Téli 7-es kuckójába, ezzel már megelőzve a még ki sem jött idei Terminátor filmet. Bár részemről ez volt az első Hullámkirály Szerepjátékos Találkozóm, de a szerencsésebbek már veteránként tértek vissza a magyar tenger partjára újabb élményekért.
A rendezvény főszervezője UNITY (hétköznapjait Bicsak Márton álnéven tengeti) szűkszavú és expeditív megnyitója után mindenki belevethette magát a több mint nyolc órás játékba tetszés szerint az épület nagytermében, folyosóin, lépcsőházában vagy a szabadban, lombok kúszó árnyéka alatt és csobogó patak víze felett. Nem volt nehéz a döntés.
Jó volt látni a résztvevők között harmadízben a Kardok Ünnepe rendezvény csapatát, ahogy mindenki mást, aki követi az eseményeinket és ilyenkor utazni is hajlandó egy jó történet kedvéért messziről. Értékeljük. Magyar Gergely és Catsmile részvételével együttesen pedig gyakorlatilag kijelenthető, hogy egy M.A.G.U.S. szerepjátékos találkozó legitim. Köszönjük, hogy emelték a belterem fényét.
Csapatunk, a KALÓZOK, egyike volt annak a hét kalandozó kompániának, akik nekivágtak Hefremin rettegést ígérő utcáinak kibogozni egy bestiális kettősgyilkosság hátterét. Ezt a történetet TANTINAK (Tantos András) köszönhettük, aki írta. Sok korábbi kalandmodulunknál bábáskodott már korábban, így társszerzőként, tanácsadóként, lektorkánt mindig segítette a háttérmunkát. Illetve az első komplett KÁOSZ Szerepjátékos modult is neki köszönhetjük. Állta a sarat és modulja nélkül sokkal unalmasabb, egyhangúbb lett volna a nap. Köszönjük neki.
Mi abban a kitüntetett élményben részesültünk, hogy maga a főszervező mesélt nekünk. Unity már több világban és rendszerben bizonyította számomra játékos- és kalandmestertársként, hogy otthon van, így a mostani meséje is nagyon szórakoztatóra sikeredett: vevő volt a csapat stílusára, felkészült az előtörténeteinkből és a népesebb (hat fős) társaságunk ellenére igyekezett mindenkinek elegendő időt biztosítani a csillogásra. S mi csillogtunk is.
Kormányosunk, egy udvari ork Antoh-pap, tengeri legendákban jártas nemesi származású bárd leányzó, egy amund bajvívó hajószakács, egy kalózbajtárs boszorkány leánya, ex-kapitány első tisztünk és végül a félig gorviki-félig shadoni hajóskapitány különös vargabetűkkel oldotta meg a kaland gordiuszi csomóit, soha nem feledve el a célt: hajót szerezni a Keleti Óceán feltérképezésére. Végül sikerült, ebédet rendelni is … egyik sem volt könnyű.
Így vagy úgy, de egyszer minden jónak vége szakad. Így történt ezen a mennyei napon is. Egyszer csak elfogyott karaktereink tennivalója, a fogadó maradványai nélkülünk parázslottak tovább, abban a távoli, másik világban. A kalandmesterek elvonultak (balra) titkos katakombáik mélyére torokhangú kántálással kérni ki a szerepjáték túlvilági istenségeinek és Gygax szellemének áldását az eredményre, majd pontozták a pontozhatatlant egymás között holt nyelveken suttogva kitinből őrölt port szórva az égbe és lángoknak adva lombhullató verebek máját.
Ezután következett az ünnepélyes eredményhirdetés, ahol mindenki megnyugtatásra Unity serge szavakkal adta tudtunkra az igazságot: hogy ez nem verseny, hogy mindenki egyformán távozik szép emlékekkel és ajándékokkal hagyományaink szerint, hogy Magyar Gergely Ynev térképe és Gulandro Amundok Könyve is a választható díjak között szerepel fizikailag, hogy minden résztvevő a könyvek és emléklapok mellett egy, a rendezvény saját egyedi aranypénzével (shadoni tantum) gazdagodik a kincsesládából, hogy az élet annak ellenére is szép, hogy a II. Hullámkirály véget ér, de csak azért, hogy legyen időnk lélekben készülni és vágyni egy harmadikat is.
Egyesek számára azonban ez sem volt elég és az este további részét indokolt holdfényes fürdőzéssel, erdei sétákkal, körbeülős beszélgetésekkel és koreai gyalogsági ellátmány lajstromozásával töltötték. A Caledonia nevű lánynak sohasem felejtjük el áldását, amikor éjfél után egy szezon előtti balatoni szituációban egy egész hamburgert, egy egész pizzát ÉS rántott húst ajánlott a férfiembereknek. Valahol itt kezdődnek az indokok a szentté avatásokhoz.
Másnap sem csihadott a lendület és ha Füredig is kellett váltásban autózni (Shalafi hősiesen több kört ment az emberekért, ameddig a B csapat légkondicionált helységben koktélozott), hogy Rafin és Lucius ne azt kapja, amit rendeltek (na jó, a 10+ másik ember azért azt kapta) a rendezvényt ez az aktus, majd a későbbi szabad strand lerohanása zárta le egyértelműen. Hogy később Ishidu Knight Riderezve nehezen hazavitt e minket, az már egy másik történet …
A II. Hullámkirály találkozó egy nagyszerű élmény volt és biztos vagyok benne, hogy akik végigélték, azokkal jövőre is találkozunk ugyanitt, azok pedig akik most távolabb maradtak a partvonalon bizonyosak lehetnek benne, hogy megéri azt a távolságot leküzdeni, ami elválasztja a kalandozókat részvételtől. A pletykák szerint jövőre más szerepjáték rendszerben (is) várható a Hullámkirály kinyilatkoztatása, de az eddigiek alapján csak annyi bizonyos, hogy mindig van valami meglepetés a tarsolyukban.
A rendezvény kalandmodulja INNEN tölthető le. Nektek milyen volt és hogy telt?
Rendkívül élveztem a rendezvényt, nagyon jó volt a csapatommal együtt játszani, azzal együtt is, hogy többen voltunk, mint amit megszoktam. Jókat nevettünk, és tényleg igazi kalózcsapat tagjának éreztem magam 😀 A modul nagyon tetszett, szerencsére a cím ellenére nem volt rémisztő. Bár még az is lehet, hogy úgy is le lehetett volna mesélni, ám a mi mesélőnk, Unity szerencsére pont úgy mesélt, ahogy nekünk kellett 🙂 Szépen, fokozatosan adagolta az információkat, és személyiséget adott a meg nem nevesített NJK-knak is, ha kellett, nagyon rugalmasan alkalmazkodott a csapat igényihez.
Amit az eddigieken felül szeretnék kiemelni, az a helyszín. Egészen különleges élmény egy fa hűsítő árnyékában, csobogó patak mellett játszani, néha-néha felállva és lehűtve lábfejünket a vízben. 🙂 Bármerre nézett az ember, szép zöld füvet fákat látott, engem rendkívül feltöltött a környezet 🙂
Köszönöm az élményt a főszervezőnek és egyben mesélőnknek, a csapattársaimnak, a modulírónak, és mindenki másnak, aki ott volt, és végre hosszú idő után láthattam őket 🙂
Idén frissebben tudtam leülni játszani, tanulva a tavalyi hibából nem örültem annyira az embereknek, hogy mindenkivel igyak 😀 Nagyon jó volt a mesélőnk és ügyesen kezelte az Ordani kompániát. A rettegésre nálunk sem derült fény, de nehéz megijeszteni egy csapatot akik a nevükhöz hűen képesek reagálni egy egy helyzetre (1000E éjszaka), 3 tűzvarázsló, mint 3 nukleáris töltetet nehéz megijeszteni 😛 Nálunk a történet főszála mellékszál kategóriába került, mi szívesen utánamentünk volna a kinetát megátkozó orwellánusnak, de sajnos erre nem volt lehetőség, számomra személy szerint az a szál érdekesebbnek is tűnt, de valaki már megcipőzte és hát messze is járt már, így a kinetákat hazaküldtük ordanba, hogy majd ott hasznát veszik a képességeiknek.
Mesélőnket tényleg csak dícsérni tudom, kihozta a maximumot a lehetőségekből, nagyon színesen mesélt a csapatnak, mindenki megkapta a saját kis pillanatát, kiválló élmény volt!
Mi rafináltak (pun intended) bevonultunk a folyosóra ami kb délután 3 ig kellemes is volt, aztán kezdett felmelegedni, de kényelmesek voltak a székek is, így panaszra nincs okom. A balatoni vendéglátósok meg úgy szégyeljék magukat ahgoy vannak, jelenleg haragszom rájuk, de még így sem tudták csökkenteni a találkozó jó hangulatát.
Külön taps az érméirt, nagyon élem, olyan helyre raktam ahol mindig nálam lesz bárhova is megyek (nem kell rosszra gondolni! 😀 ).
Még egyszer taps a szervezésért és találkozunk még! (igen ez fenyegetés 😛 )
A vérbeli kalandozók szívébe ritkán költözik félelem – akkor is csak némi mágikus ráhatásnak köszönhetően -, de a hefremini polgárok bizony sokat forgolódtak az ágyukban, míg pontot nem tettetek a rejtélyes halálesetek, brutális gyilkosságok végére. 🙂 Örülök, hogy tetszett nektek a modul, mert hosszúnak mondható kutatómunka előzte meg. Talán Tomi szavainak örültem a legjobban, akiről jól tudom, hogy gyűlöli, felgyújtaná a nyomozós modulokat, ám ennek ellenére azt mondta, csillogó szemekkel és fülig érő vigyorral, hogy ezt még ő is szívesen lejátszotta volna. A visszajelzések többnyire pozitívak voltak, úgyhogy a „tantizmusnak” úgy fest, van jövője. Gratulálok a győztes csapatnak, erős mezőny volt, büszkék lehetnek magukra! 😀
Kicsit még engem is zavart a klíma hiánya, sajnáltam is szegény csapatom, mert ők szemlátomást rosszabbul viselték. Ennek ellenére meg vagyok elégedve a helyszínnel, szeretem a természet lágy ölén elnyújtózkodó helyeket. Bár a személyzet által beharangozott peleáradat végül elmaradt – pedig nagyon vártuk őket Beával. Külön öröm, hogy a strand is „közel” volt. De ennyi mozgás kell. 😀
Tavaly ősszel kezdtünk el újra egynapos szerepjátékos találkozókra járni. Sajnos annyi korlátunk van, hogy a Balaton vonalától északra és a Duna vonalától nyugatra tudunk utazni egy ilyen találkozó kedvéért (Budapest még pont belefér), ezért szomorú, hogy Veszprémben és Győrben már évek óta nem szerveznek ilyesmit. Szerencsére azonban a Hullámkirállyal a Balaton partján új esemény született, és ha az elsőn nem is tudtunk ott lenni, a másodikról már nem maradtunk le.
Szerencsére, mivel kalandmesternek újra Magyar Gergelyt kaptuk (akivel, amikor reggel korán találkoztunk a strandon egy kis fürdőzést követően, ezt el sem hittük, pedig már akkor azzal poénkodott, hogy akkor akár itt is játszhatnánk), és mivel olyan jól sikerült kalandot játszhattunk, amihez csak ritkán van szerencsénk. El is mondtuk a szervezőknek, hogy a legutóbbi 3 közül, amelyen játékosként ott voltunk, ezt tartottuk a legjobban sikerültnek (bár a többis is élveztük).
Tetszett a történet, ahogy felépült, és az, hogy a „gonosz” ellenfélnek végülis teljesen érthető indokai voltak arra, amit tett. Így csapatunk ennek megfelelően szolgáltatott minden érintett részére igazságot (és számolta fel végül – sokak fájdalmára – az erre irányuló üzletágat is). Úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat. köszönjük a szerezőknek. Ha tudunk, jövőre is ott leszünk.
Sajnos a vége előtt el kellett jönnünk, így számunkra sem emléklap, sem pedig a rendezvény saját egyedi aranypénzérméje (shadoni tantum) nem jutott, de talán november 9-én Unity elhozza a Holdsólymokét Budapestre. 🙂
Sziasztok!
Az idei volt az első Hullámkirály, összességében pedig a negyedik szerepjáték találkozónk a csapattal, bár itt egyik oszlopos tagunk nem tudott jelen lenni. Nagyon élveztük a játékot! A történetet köszönjük az alkotóknak :-). Nekem kifejezetten tetszett, hogy volt a mesében valamiféle kapcsolat a valósággal, illetve, hogy a történet egy pontján a csapatunk valójában is elgondolkodott, hogy vajon jó oldalon harcol-e.
Zánkán már többekkel ismerősként köszöntöttük egymást, ami nagyon jó érzés volt, s egyben sajnáltuk, hogy nem tudtunk maradni a záróesten 🙁 .
Igazából, amit hátrányként említhetek meg Zánkával kapcsolatban, az csupán annyi, hogy hiányzott a helyi büfé (kávé, sör, üdítő…) és az étel rendeléssel is befürödtünk a horror árak miatt. Azonban ez sem a szervezőkön múlott. Jövőre már tudjuk, hogy miként készüljünk 🙂 .
A csapatunk minden tagja arról álmodozott, hogy egyszer elvesztjük a szüzességünket, de arra egyikőnk sem gondolt, hogy ez pont a Balaton partján fog megtörténni, mármint ami a női kalandmesterrel való játékot illeti… Viccet félretéve, nagyon tetszett mindannyiunknak Bea stílusa. Vele lehetett összességében ilyen jó ez a játék. Még egyszer köszönjük neki is a mesét!
Végül, nem lehet elégszer megköszönni a szervezőknek a nagyszerű napot, a kiváló kalandot az íróknak, a játékostársaknak a csodás napot, valamint nem utolsó sorban Magyar Gergelynek a térkép felajánlást, akinek köszönhetően végre lakásunk falát ékesíti és játékainkat segíti egy hiteles Ynev térkép 😉 .
Remélem hamarosan egy újabb kaland részesei lehetünk csapatunkkal!
Üdv!
Vicky (In vino veritas)
Üdv!
Remek kis esemény volt, nagyon jól éreztem magam.
Az első Hullámkirályra nem jutottam le, mert az élet közbeszólt – és neki mindig igaza van – , így nekem ez volt az első versenyem a siófoki klubbal.
Mindenekelőtt nagyon köszönöm a meghívást, és már a kalandos lejutás során tapasztaltam, mennyi lelkesedéssel és odaadással zajlott a szervezés. Rugalmasságból Mf! A szállás kiváló volt egy ilyen alkalomra – külön érdekesség, hogy egy egynapos versenyen is lehet ott aludni, előtte és utána is! A játék helyszíne is rendben volt, egy iskola általában tökéletes erre. Nem is volt messze a szállástól 🙂
Meglepődtem, hogy ismét a Holdsólymok csapatának mesélhettem, de mindenképpen kellemes élmény volt – megint, szóval harmadjára sem fogom bánni, ha úgy alakul. Köszönöm nekik a játékot, itt is. Igazi profi játékosként fogadták a mese minden részét, és a karaktereik szerint élték a kalandot. A kalandot, ami remek volt! Tanti alkotását elsőre se nem rendkívülinek, se igazán egyedinek nem néztem, mégis egy remek, jól játszható, logikus, és kellően szabadon mesélhető kaland lett belőle. Ez persze csapat függő is, de jó volt mesélni.
Örülök, hogy az általam szállított térkép – ha már én lettem a felelőse – jó kezekbe került, szándékom szerint szeretnék minden versenyre eljuttatni párat, mert hatalmas – és a vélemények alapján közkedvelt – eredmény, hogy 20+ év után van egy nemcsak egységes és elfogadott, de szép és kellőképpen informatív térképünk Ynevről.
Mivel családdal mentem, a szocializációs részekről teljesen lemaradtam – pedig voltak lányok is! -, amiért elnézést kérek, lett volna kivel és miket beszélgetni – majd legközelebb. Nagyon jó volt együtt látni a csapatot, így, plusz napokkal, remekül ki tudott bontakozni a verseny közösségi része is. Ami jó, és kell.
Köszönöm még egyszer a kiváló szervezést, a mesélhető kalandot, és hogy ott lehettem, és ismét összehoztátok ezt nekünk!
Üdv!
Csak hogy ti se ússzátok meg a verseny aranyköpését: „kellene egyszer írni egy SuperMario-s kalandot. Igazi cső modul lenne!” 😀 😀
Nagyon örülök, hogy másodjára is ellátogathattam Zánkára többed magammal Debrecen városából, hogy a Főnixek egy kicsit lehűtsék magukat a magyar tengerben! Elöljáróban már most el tudom mondani, hogy következőnek is megyünk 🙂
Hosszú munkanapot és úgyszintén hosszú utazást követően még éppen, hogy pénteken sikerült megérkeznünk a szállásra. Minden alkalommal fantasztikus látni azokat az embereket akikért gyakorlatilag elmegyek bármerre az országban! 🙂 Kellemes iszogatást követően nyugovóra térünk az ismét fantasztikus szálláson!
Másnap koránkelés -> A csapattársak későn érkeznek Pestről -> Leülünk játszani! Belecsaptunk a lecsóba a szívemhez oly közel álló csapattal amik nem voltak mások mint KALÓZOK!!! EMBEREK HÁT LEHET ENNÉL JOBB?! A csapatunk nagy létszámát és egyedi elképzeléseit mesélőnk Unity (aki nem mellesleg a rendezvény főszerezője is volt és én abban a kegyben részesültem, hogy kettőből kettő alkalommal az én csapatomnak mesélt Hullámkirályon 😀 szerintem ez bunda 🙂 ) nagyszerűen lekezelte és ránk alakította! Nem volt hiány nevetésben izgalom van és végre igazi, nagybetűs Nyomozásban! És amikor kiderült, hogy mik az ellenfelek és, hogy miért bekapcsolt énem legmélyebb bugyrában (mint oly sokszor) a fanboy és visítani támadt kedvem 😀 A karakteremtől ez amúgy sem állt messze mert mindig csak üvöltött. Itt elnézést azoktól akiknek játékát megzavartam ezzel 🙁
Apropó ha már itt tartunk: sokat emelt a hangulaton a tény, hogy a kis patak mellett egy szép fa árnyékában játszhattunk és mikor kedvünk támadt bármikor lehűthettük lábunkat a vízben.
Összegezve köszönöm Unityinek és Tantinak a modul megírását, előbbinek a szervezést valamint csapatomnak a fantasztikus játékot!
A rendezvény után jöttek az elmaradhatatlan sztorizgatások és beszélgetések. Miután megtudtuk ki választhat elsőnek könyvet az ajándékok közül azaz megtörtént az eredmény hirdetés ( valamint kiderült, hogy csapatunk Amund szakácsa Rafin marad másnapig!) akik csak tudtak indultak le kalandos utakon a partra. Külső szemlélőként mi sem lehet félelmetesebb mint este 10 kor 20 ember a Balatonban vonyítja a holdat! 😀
Másnap azt hinné az ember, hogy azonnal búcsúzás de természetesen ellátogattunk Balatonfüredre ahol az elmaradhatatlan már-már hagyományos közös étkezést is megejtettük (Külön köszönet Shalafinak, hogy kétszer fordult, hogy mindenki együtt lehessen!) és még utoljára megmártóztunk a vízben! Ahogy Amund már írta nem volt zökkenőmentes a hazafelé vezető út (nem szeretek Pesten vezetni!) de mind hazaértünk egy gyönyörű szerepjátékos élménnyel! Találkozunk jövőre! Mi ott leszünk!
Sziasztok!
Első Hullámkirály rendezvényem volt és az észak balatoni életképtelenségről mintázott őslakókat leszámítva fantasztikusan éreztem magam! Szállás tudta, amit ígértek, a végtelen melegvíz nekem speciel nem okozott gondot, a Balcsi adta a lehűlés lehetőségét. 🙂
A játékról:
Nagyon jól balanszolt modul volt, szép volt Tanti!
És le a kalappal a KM előtt, gyakorlatilag kihoztuk az arany középutat egy full ordani partyval. Mind a kalandmester, mind pedig a játékosok szinergiában voltak. Már csak egy sört kérek! 🙂
Legközelebb is jövök az biztos! 🙂
És, hogy a teljes élményt át tudjam adni, két érzést is linkelek. A második linknél még egy átformázott Sogron szimbólum is helyet kapott. 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=U1oFIsEu40w
https://www.youtube.com/watch?v=qUnmPMoFUZs&fbclid=IwAR2ck3M5tXrohx_7I_UWoJEARdptoQ0az5d6fhPVuekyxN2QccGh1MxsEpU
Jöjjön már augusztus!!!! 😀