A táborban második alkalommal egy Evil Dead játékot fogok mesélni az érdeklődőknek (2-3 játékos). A játék világa az Evil Dead filmek és sorozat világára fog épülni, az lesz központi szerepben. Aki ismeri, annak nem kell bemutatni, aki nem hallott róla, annak elöljáróban annyit, hogy ebben a világban a horror és a komédia keveredik egymással, amiből meglehetősen morbid és groteszk dolgok szoktak születni. Ja, és persze rengeteg vér is folyik! Úgyhogy, aki egy horror történetre vágyik, de mellette szeretné néhány poénnal oldani a feszültséget, az ne habozzon, keressen engem bizalommal! Háttér információnak még annyit, hogy a GURPS Lite rendszert használom, némi kiegészítéssel. A karaktereket majd a helyszínen fogjuk megalkotni ez alapján. A helyszín az USA keleti partvidékén lesz. Illetve, ami még fontos: az 1988-as esztendőben játszunk.
„Ott állsz a ház előtt. Felmész a nyikorgó lépcsőkön a bejárati ajtóhoz, majd tartasz egy kis pihenőt és kifújod magadat. Annak ellenére, hogy futva tetted meg a kocsidtól az utat, bőrig áztál. Ez az átkozott vihar senkit és semmit nem kímél. Még mindig olyan, mintha dézsából öntenék. Az esőtől védett tornácon lerázod magadról az esőcseppeket, mielőtt odamennél az ajtóhoz. Bár még mindig zuhog, valami nem hagy nyugodni. Vészterhes csend honol a környéken. A lenti szobákban sehol sem ég a lámpa, zaj sem szűrődik ki sehonnan. A ház teljesen elhagyatottnak látszik. Lehet, nem is él már itt senki… De akkor újra bevillan, hogy az egyik emeleti ablakban, mintha fényt láttál volna idefelé jövet. Vagy csak képzelődtél? Ki tudja… Elmélkedésedet egy hatalmas dörrenés szakítja félbe! Nem is olyan messze tőled becsapott valahova a villám. A villámlás egy pillanatra megvilágított mindent. Az alatt a rövid idő alatt láttad csak, hogy milyen öreg és rozoga már ez a ház.
Kissé ijesztő a helyzet. Itt állsz egy vadidegen táj kellős közepén az éjszakában, valakinek a különös, roskatag öreg háza előtt, és arra készülsz, hogy bejuss valahogy. Lehet, jobb is volna, ha nem lenne itt senki, csak meghúznád itt magad a tornácon – gondolod magadban. Viszont eszedbe jut, hogy sürgősen telefonálnod kéne egyet, úgyhogy muszáj megpróbálnod bejutni valahogy, hátha van telefon a házban. Aztán az is lehet, hogy barátságos, vendégszerető emberek élnek itt, akik szívesen segítenek a bajbajutott utazókon. Úgyhogy a kopogtatót határozottan megragadva neki állsz zörögni az ajtón. Erre nem sokára fel is gyullad a fény az egyik szobában. Egy kicsit megnyugszol, bár valami motoszkál a fejedben, lehet mégse volt jó ötlet idejönni… Viszont, mielőtt nagyon nekiállnál törni a fejedet ezeken a dolgokon, nyílik az ajtó. Ekkor még meg sem fordult a fejedben, hogy életed legemlékezetesebb éjszakáját fogod itt tölteni…”
