Mostanra megvívtuk 37. Zászlóháborút, leváltottuk demokratikusan Shackallort, felszolgáltuk egy sushi bárban Cthulhut (kétszer), tehát elmondhatjuk, hogy véget ért idei nyári táborunk, rekordszámú résztvevővel, tavalyinál is változatosabb és merészebb kalandokkal és nagyon (nagyon) kevés alvással.
Miközben sokan talán még a végeláthatatlan pusztákon bolyonganak hazafelé már van lehetőségetek, hogy szavakba öntsétek magatoknak, egymásnak, nekünk véleményeiteket és élményeiteket ebben a bejegyzésben a táborról, szervezésről, egymásról és az átélt kalandokról.
Az elkövetkező napokban is hetekben folyamatosan jelennek majd meg az oldalon a tábor utóéletével kapcsolatos hírek, kerülnek fel a lemesélt kalandmodulok, elkészült és a táborban debütált új kiegészítő anyagaink és fényképek a tábor mindennapjairól. Kérünk mindenkit, hogyha kattintott pár képet, akkor küldjön belőlük (mindet) az erre érdemes Tair-nak e-mail formájában (minneroth@gmail.com).
Köszönjük, hogy ennyien velünk tartottak ezen az utazáson, ez bátorító ahhoz, hogy hasonlóan folytassuk a munkát és ha lehet jövőre még többet és még jobbat adhassunk nektek mindenből. A krónikások már elkezdték a következő év rendezvényeinek szervezését (sokan már a táborban ás azóta is) tehát érdemes lesz figyelni a következő hetekben a híreket akkor, hogyha tovább kalandoznátok velünk hiszen, mostmár talán, senkinek sem okoz meglepetést a tény, hogy …
… a Krónikánk lapjai tovább peregnek.
Kezdeném. A helyszín és az emberek továbra is csodálatos volt. Olyan élményt nyujtott amivel ujra nem tudok mit kkezdeni. A játékok amiket játszottam nagyon izgalmasak és jók voltak a km ekkel együtt. A fő kaland nagyon jól összerakott volt. Már az őrület határán voltam egyes helyeken. A leg emlékezetes karakter cefer volt akihez hadonló minden játékba elkél 1. A kalandmesterünk nagyon jól átadta a jeleneteket és a részeket. Köszönöm a lehetőséget hogy én is hozzájárulhattam a potcast-hoz. Csak így tovább. Várom a többit.
Sziasztok!
Nekem eddig ez volt a legjobb tábor.
– Barakk: korrekt, beépített szekrények miatt megfelelő pakoló felülettel, az ágyak strapabíróak voltak, a szivacs meglepően kényelmes. Én jókat aludtam.
– Kaja: Nekem nem volt különösebb problémám, az adagokat korrektnek éreztem, nekem minden ebéd ízlett. Főleg a reggeli és sokszor a vacsora volt ugyanaz, amit már utolós nap kihagytam. A felvágott és kenyér kombinációt nagyon meg lehet unni. Megoldás: Ebédlő hűtőjében változatosabb reggeli élelmiszer felhalmozása, esetleg a reggeli kihagyása az étlapról.
– Víz közelség: Hát apa. 20 méterre víz, ami tökéletes hőmérsékletű volt. Ehhez nincs mit hozzáfűzni.
– Kényelem: Nehéz megítélni, mivel saját űrtechnológiás széket vittem. A padok nem tűntek a legkonfortbarátabb ülőalkalmatosságnak, a székek is korlátozottan. Tanácsként mondom mindnekinek, hogy, aki tehet hozzon magával összecsukható kemping/horgász széket, vagy valami felfújható/szivacsos dolgot, mert nagyban megkönnyíti a folyamatos ülést.
– Szabad játékok: Gratulálni tudok, és köszönönetemet szeretném kifejezni azoknak, akik meséltek. A rengeteg kontent és lehetőség megteremtésével együtt igényes játékokat játszottam, és hallottam. A jelenkezési rendszer érthetző és követhető, de én személy szerint értékelnék egy PHP-ban írt, űrlapszerű kitöltő felületnek is.
– Fő modul: Végtelen hálámat és gratulációmat fogadjátok szeretettel kedves modul írók és mesélők. Ez össze volt rakva! Arany középút az általam fontosnak tartott modulfelépítésben (apró küldetések a nagy küldetés előtt, reális mértékben kutatható információk, színes NJK-k, remek helyszínek, JK-k nagy pillanatainak lehetősége, érzem, hogy kalandozó vagyok, nem pedig egy háttérsztory, stb.)
– Fő modul csapat: A „Teherlift” nevű csapat zászlaja alatt küzdöttünk és parádésat játszottunk. Mindenki értette és tudta a dolgát, szépen kialalakult a szinergia a játékosok és a mesélő között. Dicső pillanatok, fantasztikus előadások, testvéri féltés és elszakadás drámai hangulata, egyéni felelősségvállalás, több arcú színészet és ármány, szerelem, harc)
– Mesélő: Kedves Rafin! Köszönöm az élményt! Elképesztő, hogy milyen színes NJK armadád van! Minden pillanatát élveztem a mesélésednek, és gratulálok neked és modul író társaidnak. Fantasztikusan szórakoztam.
– Emberek: Egész évben erre a táborra várok. Én ide haza jövök. Örülök, hogy ennyien eljöttek és örülök az új embereknek is. Remélem veletek is lesz majd alkalmam játszani.
Kedves szervezők!
Jövőre is ide szervezzétek, mert a véleményem az, hogy: „…a rossz az nem ilyen, fiú…” 😀
Sziasztok! 🙂
Mivel én csak a főmodulban játszottam, de jelen voltam mind a nyolc napon a táborban, kicsit izgultam, hogy mivel fogom tudni lefoglalni magam. A helyszín önmagában megoldotta a problémát (persze a sok könyv, amit kölcsönkaptam, is sokat segített), annyira közel volt a vízpart, hogy ha oda kifeküdtem, vagy úszkáltam a vízben, könnyen ráláttam a többiekre, és nem éreztem teljesen egyedül magamat.
A szállással, mivel barakkban aludtam, teljesen elégedett voltam, mert igényes volt, tiszta, és közel volt hozzá a vizesblokk. Azonban a faház egyáltalán nem tetszett. 🙁 Az ételből nekem is nagyon sok volt a kenyér-felvágott kombináció, de az ebédet mindig finomnak és megfelelő mennyiségnek találtam.
Számunkra a hely legnagyobb hátránya, hogy nagyon messze van. Sokan jövünk Debrecenből, és közülünk nem mindenki tudja megoldani, hogy autóval jöjjön, még úgy sem, hogy az autósok hoznak-visznek embereket. Vonattal nagyon messze van, én nem hiszem, hogy vállalnám, hogy levonatozok odáig.
A modul nekem az egyik kedvencem lett, imádtam az egész üdülővárost, a hangulatát, az NJK-kat, és minden pillanatát a játéknak. Egyetértek Babamuth-tal, tényleg arany középút volt, és az apró küldetések nagyon feldobták. Nagyon finoman kapcsolódott mindegyik a fő szálhoz, és tetszik, hogy ezeknek az alakulása jelentősen is befolyásolhatta a kaland kimenetét.
A mesélőnk, Rafin a lehető legtökéletesebb módon mesélte a történetet, bravúros NJK-alakítását nagyon sokáig nem fogom elfelejteni. Cefer mellett nekem egy, a kalandban eredetileg nem szereplő tolvaj kasztú leány (talán Gisele) és a társnői lettek a kedvenceim. 😀 Nagyon szépen formálta a játékosokra a kalandot, különös figyelmet fordítva arra, hogy minden játékosnak meglehessen A Pillanata. Köszönöm az élményt! 🙂
A csapat egyszerűen zseniális volt. Nagyon hamar egymásra hangolódtunk a karakterekkel, és a jellembeli különbségek ellenére is össze tudtunk dolgozni különösebb konfliktus nélkül. Shalafi, Shima, Neveny és Bahamuth, szuper volt veletek együtt játszani!! 🙂
Összességében nagyon élvezetes volt a tábor, én jól éreztem magam nagyon 🙂
Köszönök mindent a szervezőknek!
Gyerekkori élmények fűznek ehhez a holtághoz, ezért nagyon örülök a helyszínválasztásnak. Mondjuk az sem utolsó szempont, hogy nekünk tolnaiaknak már-már a kertek alatt van. 😀 Én tettem egy sétát a közstrandon, örülök, hogy nem kellett a plebsszel vegyülnünk, ha meg akartunk mártózni, nagyon zsúfolt tud lenni. A szállással meg voltam elégedve, talán annyi, hogy több faház kéne azoknak, akik némi magánszférára vágynak. A konyha nem tudom, milyen volt, az MRE-hegyem a tábor végéig kitartott, pedig többen is kaptak belőle.
A játékosok a visszhang alapján nagyon jól fogadták az alaposan megtervezett főmodult, ránézésre is szép volt, pl. egy oda nem illő kép, motívum sem volt benne. Tényleg NAGYON szép munka! 🙂 Nem haragszom, hogy nem a mi kráni elf triumvirátusunkra – ami egyébként nagyon hosszú vajúdás után lett véglegesítve – írták, mely ugyan logikus, jól megválasztott céllal érkezett az Ibarába, ugyanakkor viszont tökéletesen alkalmatlan volt a modul mellékküldetéseinek megoldására. Mi legalább tudtuk, hogyan kell kijátszani az ilyen karaktereket, mert a korábbi megközelítések a szóbeszéd szerint oktalan vérengzésbe és a legdurvább übermensch gőgbe torkolltak. Jó volna, ha a következő főmodul beharangozójában származási, jellembeli, hitbeli korlátozások is lennének. Már volt ilyenre példa, a csapás azonban elmaradt (értsd: https://www.youtube.com/watch?v=O3ZOKDmorj0 ), másnap pedig ugyanúgy feljött a Nap. A másik gondunk az volt, hogy bevallottan nem szeretjük a high fantasy-t, és most három ilyen ember is egy csapatban játszott. S – mint azt már sokszor mondtam – ez nem azt jelenti, hogy a mágiaszegény, „Ismertem egy embert, akinek a nagyapjának a második szomszédja egyszer beszélt egy pappal, aki látott már Gyógyitalt”-típusú Ynevet akarjuk, hanem amolyan medium fantasy-t. Mondjuk legalább nem rontottuk el mások kalandozását, élményét. Csillagbagoly, a mesélőnk volt a hétvége hőse számomra. Tudom, hogy odavan a Sötét Birodalomban élő hosszúéletűeket, lelkes volt, és többször is megpróbálta visszaterelni a kompániánkat a helyes útra, de a célunkat sem engedte feledésbe merülni. Mindezek ellenére jól játszottunk.
A szabad játékok kapcsán csak annyit tudok írni, hogy örülök, hogy ismét ennyi és ilyen sokféle játékból lehetett válogatni – a HÉT (!!!) Cthulhu-modul külön megdobogtatta a fekete szívemet -, a sok kalózos, tengeri kalandtól pedig olyan érzésem volt, mintha összebeszéltünk volna. Emellett merész meséket kapott a közönség: Mercury és Caledonia négykezes MAGUS-a, Ishidu, Shalafi és Lucius közös 7Tengere, Neveny Vadonos debütálása, MagicHorse Codexe, Rozsomák STALKER-e, vagy Unity Expanse-e. Továbbá a decsi agrárproletár Levi és az utolérhetetlen Shima eddig elhanyagolt korban játszódó, vagy PSZICHOHORROR CoC-moduljait is meg kell említeni.
Az én összefüggő, korokon átívelő, külön-külön is lejátszható kampányom is egy ilyen, eddig páratlan, „menő” elképzelésnek lett titulálva. Volt, ami egy-két játékos szerint nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, inkább egy Lovecraft-novellára hajazott, ahol minden éjsötét, sivár és reménytelen, de megbeszéltük, és levontam a következtetéseket. Az ősfürkészek és a mi-gók háborúja folytatódni fog. Az utolsó, az ötvenes évek Kubáján játszódó, Delta Green-es részre az őszi találkozón fog sor kerülni. S aki azt hiszi, hogy most lelőttem a poént, nem ismer. 😛
Summázva: remekül éreztem magam, jókat meséltem, beszélgettem, hülyültem. Kibírtam volna még egy hetet. Persze ehhez egy ilyen társaság sem árt. 😉
Kezdeném azzal, hogy jól éreztem magam! Mindazonáltal a fentebbi endorfin és oxitocin hangulatú véleményektől kicsit szeretnék eltérni.
A szállással többnyire ki voltam békülve, de ahogy a szomszédokkal beszéltünk, ez inkább a lutri kategória. A mi faházunk nagyjából rendben volt (bár nem tökéletes), mellettünk a másik pedig gondoskodott a lakók játék időn kívüli horror-szórakoztatásáról.
A távolságot sokan felhozták, szerintem ha nem is volt mindig a legkényelmesebb, de egyáltalán nem volt vészes. Ennyi mozgás, séta, pláne ennyi ülés közepette kell. Egy hétre, három étkezéssel szerintem remek az ár és ahogy fentebb említették, a víz közelsége, a saját strand fenomenális, főként kánikula idején.
A kaja ehető volt, sima menzás koszt, nem megterhelő adagokban (kivéve a fehér kenyér mérgezést). A reggelit beszélgettük Amunddal, hogy akár ki is lehetne hagyni, ám abban maradtunk, hogy ez egyben ébresztő is. A tábor nagyja felkel hozzá időben.
A reggeli megbeszélések eléggé elmaradoztak annak dacára, hogy hányan megjelentek a két sorral fentebb megemlített reggelin. Ez ha nem is szervezetlenné, de szétszórttá tette a társaságot. Nehezebb volt összevadászni az embereket a barakkból, fa alól, vízből, faházból, boltból, és összehangolni a kezdéseket.
Fő modul. Nosss…
Volt hangulata, de végeredményben számomra inkább a negatív irányba billen a mérleg nyelve. Persze még nem volt alkalmam átolvasni, viszont így is fogalmazódtak meg bennem problémák, azon túl, hogy a végtelen+1 mennyiségű pénzből, sivatag közepén felépített Las Vegas nekem sok volt. (Arról nem is beszélve, hogy ennyi mágia eldurrogtatása után milyen állapotban lehet a mana-háló, PPL nyomán milyen esélye lenne itt bárkinek is manát tölteni.)
Először is van egy fő szál, ami a háttérben történő dolgokat takarja és gyakorlatilag a végjátékig nulla ráhatása és felderítési lehetősége van a karaktereknek, mivel csak az okozatokkal találkozhatnak. A fő mozgatórugó a városon kívül, egy alapvetően nem felderíthető, nehezen megközelíthető helyen történik, ahova természetesen meg fognak érkezni idővel a JK-k, ám addig van egy megfoghatatlan misztériumuk és ha belegebednek sem jutnak közelebb a megoldáshoz. Ha (és tekintettel arra hány kaszt képes rá, erős ha) képesek látni a befolyásoláshoz tartozó asztrál/mentál fonalakat, akkor is csak annyit tudnak, hogy nem a városból jön.
Közben meg jönnek a kis questek, szépen sorban, mint valami videojátékban, pipáljuk is ki őket rendesen, csak épp a szintlépegetés hiányzik utánuk. Azt elismerem, hogy ez kiváló lehetőséget adott arra, hogy mindenkinek meglehessen a maga pillanata, többféle karakter is találjon olyan részletet, ami a zsánere! Ugyanakkor, ha valaki az okokat keresné, rém frusztráló tud lenni a szituáció: „Felbéreltek probléma megoldónak, látom is, hogy valami komoly van a háttérben, de sem időm, sem eszközöm, hogy a problémák gyökerét megkeressem, tegyek ellene, mivel megfulladok az egyre sűrűbb és erősebb hatásaiban, ahogy egyre másra esnek be.”
És igen. Ha megetted a desszertet, nem jó ha a végén még beközlik, hogy ja és itt a sajttorta! (Bocsánat, nem emlékszem a szó szerinti megfogalmazásra.) Meg van a szemét, a nagy hatalmú lény, nagy nehezen kezdesz vele valamit, bár hogy mit miért tett, ahhoz közelebb nem kerülsz és erre visszamész a városba és van még egy. Puff neki.
BTW tök jó, hogy csak úgy lehet megsebezni, ha elvonják a figyelmét. Elárulná nekem valaki, hogy realisztikusan hogy lehet egy több ezer éves, óriási hatalommal rendelkező valami figyelmét elvonni, ami képes ekkora energiákat összpontosítani és közben még irányít pár tucat-pár száz halandót az elméjével? És tudja, hogy amíg nem hagyja elkalandozni a figyelmét, addig nincs mitől félnie. .. De mint említettem, még olvasnom kell a modult.
A KM-ünk Caledonia nagyon jó útikalauzunk volt! Élveztem a játékot vele. Ami kis zavar volt a játék összhangjában, azt pedig megbeszéltük utána. Apropó! Tessék róla példát venni! Sosem szégyen egymástól tanulni. A játék végeztével minden játékosról elmondta a véleményét, meglátásait külön-külön és sorban meghallgatta a mienkét is.
Ez nagyon sokat segít mindkét félnek! Játékosnak és mesélőnek egyaránt, mivel mindig van mindannyiunknak hova fejlődni. Valamint jó levezető is tud lenni egyben, pláne egy felfokozottabb lezárás után. Én adom a csillagos ötöst és a főhajtást mellé!
Köszönném itt egyúttal csapatomnak a közös kalandot, az „Ősök vagy amit akartok” kompániának a közös megmerítkezést a holt-dunaág partján Ynev világában.
Üdvözletességesség!
-TL;DR/röviden egy szóban : Imádtam
Hosszabban:
-A helyszín, bár messze van és megbeszéltük már, hogy minden messze van Debrecentől, király volt. A Víz közelsége erős plusz pont és az idő is jó volt ránk. Az a fajta ember vagyok aki ha strandra megy akkor is a 32-36 fokos vízbe megy és ebben nem fáztam egyáltalán. A Barakkok kényelmesek voltak, bár kicsik, viszont jól szellőztek szóval 4 srác nem fulladt meg egymástól az ott felgyülemlő emberszagtól. Az ágyak kényelmesek voltak, bár sajnos vagy szerencsére nem sokat aludtam benne. Talán az egyetlen kényelmi rossz amit fellehet hozni az az ülőpadok. Erről mesélni nem kell, ha ültél rajta 2 óránál többet tudod.
-A kaja alapvetően nem volt rossz, bár a soltvadkerti felhozatalt jobban szerettem.
A nulladik napon sajnos játékba beleférni nem tudtam, de igazából nekem az első nap mindig az atmoszféra napja. Ráhangolódni az elkövetkezendő napokra amiket annyira várunk minden évben.
Az első nap végig tudtam játszani Lucius Akkurácium játékát melynek várom a folytatását már nagyon. LUCIUS ÍRD MEG A FOLYTATÁST!
A Második napra nem jelentkeztem a Podcast előre konfigurálása miatt, de voltak komplikációk(a laptopot nem kaptam meg tulajdonosától) így hát beültem tanti Tanti COC játékához hallgatózni ami baromi szórakoztató volt.
A Harmadik nap elkezdhettem a Podcast setup konfigurálását amivel a kezdeti hibák megoldódhattak. Eközben több játékot meghallgathattam. Ennyi csodás mesélőt és játékost hallgatni igen felemelő érzés.
A Negyedik és ötödik nap a főmodulé volt. Csapatunk a Kritikus balsiker, még ha nem is a kockadobásaival de a döntéseivel bizonyosan felélt a nevéhez. A modul igen jó volt, néhol elgondolkodtató volt a feladatok mibenléte. A „mit-miért-mi célból” kérdés minden feladattal egyre erősebben pumpálta agyunkat kétkedéssel, várván a twistet. Mesélőnk Julián kitett magáért, hogy jól érezzük magunkat és úgyhiszem a rengeteg röhögésből ítélve sikerült is neki. Volt lehetőségem tesztelni az Aknilap papot melyet Luciussal karöltve alkottunk, de ezt egy két napos játékra tesztelni nem feltétlen volt jó ötlet. Main character reroll incoming(vagy visszahozom a régi karakterem az új alkotásban)
Az hatodik napon mesélnem kellett volna Shadowrunt, viszont nem voltam szalonképes állapotban. A nyakam és a vállam borzalmas mód sajgott és a fejem is, bár másnapos az nem voltam. Noh de a Kifogás.txt fájlt bezárnám. Emiatt ezúton is szeretnék ismét elnézést kérni a játékosaimtól. Ha el is kezdtem volna mesélni az borzalmas vontatott ötlettelen lett volna és az esti podcast miatt be se tudtuk volna fejezni.
És akkor szeretnék itt kitérni a Podcastre:
Elsősorban köszönöm mindenkinek az együttműködést. Egy ilyen programot kivitelezni nem egyszerű és azt sem hittem volna, hogy ennyi embert érdekel mint amennyien megjelentek. A beállításban is sok segítséget kaptam Dánieltől és Beától amit nagyon köszönök. A témakörök kiválóak voltak és fontosak melyeket érdemes is átbeszélni. Az előadó tagok nagyon professzionálisan kezelték a helyzetet és a kérdéseket és nekik is köszönöm a részvételt. Ez egy ilyen „köszönöm” része ezen irományomnak úgy fest.
A felvétel közben minden tökéletes is volt… Aztán jött a lezárást követő pánik. Shalafi ébresztett az este miután lementek az esti filmek, hogy baj van és a felvétel hibás. Mondanom se kell, remegtem az idegtől, hisz a közel kétórás felvétel de alapvető 3 és fél órás munka után ez nem az a mondat amit szívesen hall az ember főleg, hogy a felvétel közben több embernek is mutattam, hogy mekkora királyul is megy minden. Biztos bevonzottam.
A hibát épp próbáljuk korrigálni Köge barátunkkal, emiatt sajnos késhet a podcast felvétele, de legrosszabb esetben ha menthetetlen, akkor nem is kerül ki, hanem online csinálunk még egyet, hisz amúgy is szériálisra terveztük ezt a projektet. Bár a felvétellel még küzdünk, és magát ha a hibát nem vesszük figyelembe, akkor is ez egy hatalmas ötlet volt és egy jó próbálkozás. Első sorban ezt egy Béta verziónak könyvelem el, és a büdös életben nem adom fel, hogy ne csináljuk meg a tökéletest.
Dorottya tűztáncát pedig szerintem amíg élek nem felejtem el. Nagyon köszönöm neked az ajándékot melyet mi táborlakók láthattunk. Ishidunak pedig üzenném itt: Gyűrűt a hölgyre!
A szervezőknek és modul íróknak köszönöm ezt a lehetőséget. A 8adik avagy nulladik nap az kellett mindenféleképp. Örülök, hogy volt lehetőségem ott lenni ezen a rendezvényen és jövőre is fogok menni.
Tair Out.
Először is köszönet a szervezésért, a munkáért és köszönet a kalandokért!
A helyszín nagyon bejött, visszafele az utazással is okosabbak voltunk, egy órát spóroltunk magunknak Budapestig azzal, hogy vonat helyett végig buszoztunk. A faházunk, nem kertelek, pókhálós és poros volt, de megérkezésünkkor hárman öt perc alatt kitakarítottuk a szobát, levadásztuk és költöztettük a pókokat, utána boldogság volt. Kicsit messze voltak a házak a fősodortól, aminek volt előnye pl. alvásnál, és hátránya pl. az enni mászkálásnál, de a kemping/tábor egy ilyen műfaj. Imádtam, hogy saját strandunk volt a hőségben, nyilván enélkül is remekül lehet szórakozni, de most nagy volt a hozzáadott értéke. A szállás-kaja témában még szeretném megemlíteni a konyhán dolgozókat, akik segítségemre voltak egész héten, hihetetlen kedvesek voltak, köszönet nekik.
A szabad játékok közül mind remek volt. Kyrg cyberpunkjában olyan társaság verődött össze, mintha ezer éve együtt játszottunk volna már. Az a kaland rengeteg anekdotát szült és biztosan sokat fogjuk még emlegetni Ivánt (DA!), és Jürgent (Ja!). Folytatása következik. A Star Wars nekem elsőzés volt, előtte csak 1001 történetet hallottam a d6-s SW-ről. Skarab, ha olvasod, csak így tovább, imádtuk! Utólag is elnézést, hogy közben szünetelnem kellett abban az órácskában. Élmény volt a csapat sokszínűsége, ami a játékosok és a karakterek tekintetében is maximálisan igaz. Jelly örökre a fejünkbe égett… 😀 Tanti, ha olvasod, a tábor óta kb tízszer jutott eszembe a pont, ahol abbahagytuk a játékot hétfő éjjel, szóval be kéne majd fejezni, mert nagyon jó volt!
A főmodulra térve. Ishidu, köszönjük! 2001 óta játszom MAGUS-t kisebb-nagyobb megszakításokkal, de ilyet még nem tapasztaltam. Rengeteg rossz élményem volt már, de tény, az ember mindig vissza-visszatér ehhez a játékhoz. A főmodul azt bizonyította be számomra, hogy miért. Gondolom másoknál is, a mi csapatunkban is voltak nagy pillanatok: a varázslónő rohamán még most is hangosat röhögök, ahogy azon is, ahogy a félelf azon mereng, hogy már megint miért mereng, ahogy a depis boszorkánypengéből epikus hős lett a végére, vagy épp sötét bárd előadására a vízmágusokkal. A saját karakterem messze volt az epikus pillanatoktól, viszont lerázta magáról addigi kötöttségeit és új életet kezdett, és ez csakis annak köszönhető, hogy volt alkalmunk tényleg játszani, volt időnk és kedvünk a karaktereink jellemfejlődésével foglalkozni. Egy szónak is száz a vége, én nagyon bírtam a főmodult. Cefert, a szerelembe szerelmes önimádó bárdot, meg hát RUFTUUUL!
Mindent összevetve, életem egyik legjobb nyaralása volt, és ez mindenkinek IS köszönhető! Jövőre is biztosan jön az AVU, remélem a nulladik naptól.
Üdvözletem,
Elsőnek is ki szeretném hangsúlyozni a hálámat amiért idei évben részese lehettem a tábor szervezésének és a fő kaland írásának. Alkotó társaimnak köszönöm a türelmet amivel hozzám viszonyultak az előző hónapokban! 🙂
Mint ahogy a fentiekből is kivehető nagyon stresszes volt számomra a táborra való készülődés így amikor már ott voltunk nagyon nagy kő esett le a szívemről. 20-an érkeztünk Debrecenből és próbáltam az utazásokat is kordában tartani 🙂 De szerencsére amint megérkezett az utolsó Főnix is, teljes nyugalom szállt rám és végre tudtam élvezni a régen látott barátokat, a közeli vízben a csobbanást, az italozást és a hajnalig elnyúló beszélgetéseket ( na meg nem mellesleg a szerepjátékot 🙂 )
Nulladik napon folytattam Levinél a korábban megkezdett Evil Dead karakteremet ami ismét bravúrosan sikeredett és köszönöm a folytatást 🙂 Jövőre is szeretném folytatni, hátha mostmár időt utazhatok Köpködős Joe 😀
Első napon Helvécziát meséltem ismét és természetesen nem utoljára! Nagyon élvezte mint mindig és folytathattuk Patesz karakterének történetét a Pokol felé vezető úton és élveztem az újonnan csatlakozott kér játékos játékát is (kiemelve a tehenészlányt 😀 )
Második napon a Szuper 7Tenger következett. Nagy munka előzte meg ezt az eventet is Shalafival és Luciussal! A kívánt hatást pedig elértük ezzel az egyedi eseménnyel ahol is mind a 15 ember egy nagy csapatban volt ahol mindenki a saját döntése szerint rendeződhetett a másikkal egy kisebb csapatba, hogy elmenjenek a világ egy távoli pontjára megszerezni a kincset 🙂 Az avaloni kalandrészlet véleményem szerint egyedülálló volt számomra és a játékosok számára is! A végkifejlet pedig kellőképpen epicre sikeredett!
Harmadik napot szerettem volna pihenéssel és a fő kalandra való készüléssel tölteni ami teljesen sikerült is! Nagy beszélgetések, viccmesélés és hekk evés, fürdőzés volt egész nap amit valahogy elviseltem/elviseltünk! 🙂
A fő kaland: jajj jajj mit is mondhatnék 😀 nem szeretném túlságosan elhúzni a vélmeényezést… legyen elég annyi, hogy álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire szuper lesz! Az AVU emberei mindent kihoztak véleményem szerint a kalandból ami benne rejlett és a csapaton belül szerepjátékkal még tovább emelték a történet dramaturgiáját! Köszönöm ezt a fantasztikus élményt! RUFTUUUUL!
Hatodik napon végre valahára a CODEX eddig rejtelmes világába szerettem volna belecsöppenni amire igencsak sokat készült ugyan a KM de a hatalmas hőségre ő sem számíthatott! A karakteralkotás megértését (hatszor egymás után 😀 ) követően már gördülékenyen ment a macskaölés is 🙂 Folyt. köv. reményeim szerint!
Az esti beszélgetős felvétel és utána életem szerelmének Tűzshowja tovább emelte az esemény színvonalát a M.A.G.U.S. filmek egymás után való megnézéséről ne is beszéljünk!
Egy szó mint száz ismét fájó szívvel jöttünk haza és ismét elkezdtük számolni vissza a napokat a következő rendezvényig ami nem is lesz annyira soká 🙂 Addig is mindenkinek kitartást és jó játékot!
Először is kell egy kommuna!
Amit megtanultam, hogy kevesebb mesét kell vállaljak, mert vagy a készülés vagy az energiáim rovására megy a szervezés mellett! De azért remélem a játékosaim jól érezték magukat.
Amit kiemelnék a 7tenger kaland, szívem csücske a világ és az egyik, ha nem A legjobb szerepjáték ami létezik szerény véleményem szerint, és ez a vállalkozás példa nélküli volt számomra is. Külön öröm volt a Vodacce részt lemesélni, kedvenc drámám (Rómeó és Júlia) folytatását.
A hétvégi kalandról superlativusokban tudok beszélni. Bizonyosan voltak benne olyan részek amikbe bele lehet kötni, vagy ki lehetett volna egészíteni, de nekem végig egy olyan jó és kellemes hangulatot adott, a végén pedig egy olyan epikus lezárást ami mellett bármi más eltörpül, volt minden harc, szerelem, ármány, intrika, kaland. Nagyon örültem, hogy végre letesztelhettem az Acél Lótuszt és jobb volt vele játszani mint reméltem. Mindenki megtanulta, hogy a szerelem mindenen győzedelmeskedik! 😛
Minden másodperce kincs a tábornak és ugyanaz a helyzet mint a főkalanddal Hiába akadnak nehézségek az szervezésben, vagy más dologban, annyi a jó dolog, hogy elnyomja ezeket. Mert a rossz tényleg nem ilyen fiú! 😀
Végül csak annyit, hogy most már tényleg kellene egy kommuna 😛
Hölgyek, Urak, ez igazán fejedelmi volt!
Nem állt módomban végig jelen lenni, de a lent töltött napok során nagyszerűen éreztem magam. Külön játékokon nem vettem részt, csak a főmodult meséltem, így a fennmaradó napokat strandolással, napozással, beszélgetéssel és pihenéssel kellett eltöltenem. (Ó jaj. 🙂 ) Jó volt látni a régi és az új arcokat egyaránt, sőt még olyanok is meglátogattak bennünket, akikkel már évek óta nem kínálkozott lehetőség a találkozásra.
Számomra ez a helyszín határozottan szimpatikusabb volt, mint a soltvadkerti – talán a dús vegetáció, a gazdag élővilág és a karnyújtásnyira lévő víz miatt. (Megjegyzem, ennek hőmérséklete tényleg ideális volt, elvégre strandolni szeretnél, nem lefagyasztani minden alkalommal a …)
A kaja vegyes érzésekkel teli nosztalgiát ébresztett az egyetemi évek étkezési szokásait illetően, így hamar rá kellett jönnöm, hogy spájzolni kell még némi plusz kalóriát kolbász, sajt és barna kenyér formájában, szerencsére a hűtő ezt lehetővé tette. Egyébként tényleg mindössze ez volt a helyszín egyetlen apró gyengesége. Tetszett, hogy rengeteg a dús lombú fa, nem kell az árnyékot kergetni, a szemfülesek pedig még a mókusok viháncolását is láthatták a reggeli és esti órákban.
Kaland:
Hát ez egy igazi csőmo…Kellemesen változatos, jól megírt, érdekes, izgalmas – igazán mesés – kalandot hozott össze a négytagú íróbrigád, jól állt a modulnak, hogy több ember munkája volt benne, ezért lehetett olyan gazdag és sokszínű. Az a néhány logikai buktató és forrásanyagbeli eltérés, ami volt, inkább csak a szakavatottabb modulíróknak tűnhetett fel, számomra azonban nem csorbította a modul kvalitásait. Minden NJK alaposan ki volt dolgozva, öröm volt őket mesélni. A csapat nálam jól vette az egyre bonyolódó kihívásokat, megfelelően működött a kaland alapkoncepciója a közbeékelődő kisebb, egymásra épülő epizódokkal, és az ezeket keretező, felfelé ívelő központi bonyodalommal. Nyilván, közelebb is álltak az egészhez, hiszen „helyiek” voltak, ezért magukénak érezték ezt a világot és annak történéseit. Bizonyos értelemben tehát szerencsés is volt a választás, ezért jól működött a kölcsönhatás a kaland és a játékosok közt.Csapatom, az Arnor diplomatái (Laci – Domvik dzsad papja, Boti – lovag, Álmos – dzsenn harcos, Drienn – dzsad bárd, Kálmán – dzsenn varázsló) hősiesen állta a sarat a fokozatosan elharapódzó káoszban, és a fináléban egy trükkösen befogott mahrahadival gazdagították Lar-dor 51-es körzetét. Mindemellett rendkívül élvezetes módon személyesítették meg a karaktereiket. (Az egyik ilyen emlékezetes pillanat a sok közül, amikor a dzsenn harcos lecsapja Estelle íróasztalára az Awerigorg egy levágott csápját, és az óriás másfél arasznyi ujjpercét, miközben elkerekedett szemekkel, megbotránkozva förmed rá a hölgyre, hogy „Erről nem volt szóóó!”)
Ezúton is küldök egy virtuális vállveregetést Andornak, aki igazán rátermetten küzdött meg a szervezés folyamatosan gerjedő feszültségével és minden alattomos buktatójával, és természetesen Luciusnak, Unitynek és Rafinnak az áldozatos munkájukért. 🙂
Saját Cefert mindenkinek!
Ősök árnyékában 2019
Előre leszögezem én csak egy kis metszetét láthattam a rendezvénynek mivel én csak hétvégére érkeztem, a benyomásaim erre a két napra szoritkoznak. Menjünk szép sorjában mint az aknamezőn.
– Utazás: Budapestiként nekem az ország nagy része messze van de szerencsére össze tudtam beszélni Zénóval aki az országot keresztbe átszelve felvett Veszprémben úgyhogy nekem nagyon kellemes és komfortos volt az utam. Ha ez lehetőség nem adódott volna, valószínűleg vonattal/telekocsival Szekszárdig mentem volna és onnan helyi járattal.
– Szállás/Helyszín/Étel: Alapvetően megvoltam elégedve ár/érték arányban, nagyjából annyi időt töltöttem a barakkban amíg kivettem valamit a táskámból vagy aludtam. Ellenben ha egy hétre mennék következő alkalommal megfontolnám a sátrazást már csak az élmény miatt is. A tábor területe jól bejárható, elég sok árnyék van, a padok valóban inkább deresre húzásra valók mint pihenésre, egy horgászszék megléte jó ötlet. A víz közelsége hatalmas plusz ezt szerintem kevés hely mondhatja el magáról. A kultúrház hasznos lehet, akár ha egy esős nap üt be. Magamat fogom ismételni de az étel ár/érték arányban valóban vállalható volt 2 napra, de ha egész hétre mennék valószínűleg valami alternatív megoldást választanék.
– Programok: Én csak a főmodulra érkeztem de nagyon szimpatikusnak a meghirdetett játékok és rendszerek szívesen részt vettem volna Tanti valamelyik COC moduljában vagy Csillagbagoly SW rendszere által hajtott Falloutban. Ha minden jól megy jövőre szeretnék én is vinni valamilyen obskórus rendszert. A podcast premiert (bár már nem lehettem ott) örömmel fogadtam mint lelkes rajongója ennek a médiumnak. Remélem sorozat lesz belőle mivel ha nem tévedek jelenleg nincs magyar nyelvű szerepjátékkal foglalkozó podcast, pedig igény volna rá.
– Főmodul: Öttagú csapatunk az „Ősök vagy amit akartok” változatos karakterekkel vágott neki az útnak. Tolvajként próbáltam a többet ésszel (és ravaszsággal) mint erővel módszer alapján boldogulni, ahol a varázslatoké volt a főszerep ott inkább háttérbe vonultam. Mivel nagyon hosszú idő után idén kezdtem újra játszani rendszeresen asztali szerepjátékot úgy érzem még nekem is újra bele kell rázodnom a ritmusba.
A kaland története és cselekménye számomra kicsit vegyes volt, Magichorse-hoz hasonlóan úgy éreztem a kevesebb talán több lett volna. A kezdetileg jól fokozódó feszültséget feszültséget kioltotta a számos kis „quest” és a végjáték elhúzódott ezáltal elvesztette az erejét, és fináléra a játékosok és a mesélő is elfáradt valós időben is. Cefer karakterét is kettősség jellemzi egyfelől jó hogy túl tudunk lépni a fekete-fehér karaktereken vagyis attól hogy valaki egy seggfej nem biztos hogy ellenség is a karakterek számára, ugyanakkor kicsit túlságosan kordában tartotta, terelgette a karaktereket mintha nem bízna a játékosok ítélő képességében.
Nagyra értékelem hogy intelligens emberekkel játszhattam együtt és a mesélőnk Caledonia (Barbara) egyenként értékelt ki minket, mi pedig őt elláthatuk el építő jellegű kritikával, meglátásokkal.
– Adminisztráció/Szervezés: Bahamuthhoz hasonlóan vélekedek („A jelentkezési rendszer érthető és követhető, de én személy szerint értékelnék egy PHP-ban írt, űrlapszerű kitöltő felületnek is.”) annyit hozzáfűzve hogy egy Google form is megtenné magára a táborra és a programokra való jelentkezést amit szervezők valós időben tudnak követni. A tábor kiértékelésére adott lap nem alkalmas szerintem, mivel túl fáradt voltam hogy ott és akkor összeszedjem a gondolataimat és hely sem elég hogy kifejtsem, a kiértélesre is javasolnék egy megfelelő Google formot.
– Összegzés: Mindent összevetve jól éreztem, kedvet kaptam hogy további rendezvényekre járjak, jobban része legyek a közösségnek. Szimpatikus, intelligens embereket ismertem meg, sokat kaptam ettől a két naptól.
Személyes benyomásaim:
– Szállás: nosztalgikus volt, tinédzser koromban jártam erre, most kicsit időutazós volt. A faházakban kb annyi pók volt, mint a kalandjaimban (imádom, amikor a játékosaim ölik öket), de egyébként vállalható volt.
– Kaja: mint az olcsó stukker a CP-ben, „semmi extra, de abból sok”. Egyszer sem volt ehetetlen, tábori volt, pont. A konyhások viszont kedvesek és rendesek voltak.
– Víz: gyerekként a lesőharcsáktól rettegtünk itt, most már az alligátorteknőstől se. 😀 Kellemes volt, minden szempontból.
– Szabad mesék: hát, a vadidegen partinak mesélt CP után kicsit sajnáltam, hogy nem hírdettem meg több mesét, de ennek lesz még folytatása (DA!). Skarab Star Wars meséjében kitört belőlem az állat, és átélhettem egy birodalmi tengerésztiszt minden arroganciáját, Tantinál pedig Eddie „Az Ásó” szelíd pszichopátiáját. Mindkét sztorit szívesen folytatnám, nagyon jó érzés volt új emberekkel együtt játszani, emlékezetes csapattársak voltak.
– Főmodul: voltak pillanatok, ahol nem értette a karakter, mi miért történik, és sokáig meg volt győződve, hogy ez egy szappanbunorék, ami ki fog pukkadni. De a hangulat nagyon elkapott, az NJK-k nagyon ott voltak, a romantikus szál elsodort minket, és hát RUFTUL!!!
– Podcast: én nem szeretek a szerepjátékról beszélni, ahogyan mások játékát sem szoktam nézni. Bevallom, ez engem untat, csinálni szeretem. Viszont a társalgóban ülve hangulatos volt fél füllel a beszélgetést hallgatni, és közben írni a következi heti D&D kaland folytatását.
– Tűztánc: hátttőőő, 20 év utálat után kedvem támadt tőle megint tűzvarázslóval lenni. 😀
Nagyon rég jöttem vissza nyaralásról ennyire kipihenten, ötletekkel tele. A következő táborba garantáltan több mesét hozok. 🙂
Szép napot Mindenkinek!
Helyszín: magas fák sok árnyékkal, füves rész sátorozni, álló víz 20 méterre, amiben lehet pancsolni ez mind tökéletes. Ilyen kényelmesen ritkán aludtam még táborban, kis sátramba befészkeltem magam. Közös zuhanyzó rész rendben, wc — hát volt, hogy közben a japán titkos ügynök( Matata Kakiban) elfoglalta, de elég gyorsan elüldözték és volt wcpapír, sok helyen még az sincs. Távolság Debrecentől még mindig nagy és költséges kicsit.
Kaja: otthonról hoztam egy táskányit, szóval mindig azt ettem amit megkívántam.
Szabad mesék: mindegyiktől azt kaptam amit vártam. Hét tenger viszont különösen jó volt, többi történetet is szívesen lejátszanám.
Fő modul: így, hogy nagyobb társaság írta sokszínűre sikeredett. Cefert, mint intézőt néhány jövőbeli kalandban is szívesen látnám, ha csak átutazik a helyszínen, egy másik társaság kötelékében is. Számomra sose volt probléma, ha valami nem illik a helyszínhez, nem magyarázható így, vagy úgy( szar a film, mert nem követi a képregényt,ezek fölött átsiklok és mint egészet élvezem), inkább sorolom a különlegességek, világ csodái közé.
Podcast: nem az én világom. Át beszélgettem és aludtam az egészet, hogy másnap a két alvó utasom mellett, ne én legyek az alvó sofőr a volán mögött.
Összességégben nagyón jól éreztem magam, és várom a következő találkozókat.
Régi szokásom, hogy a táborainkból apró ereklyéket hozok haza, amiket később jó elővenni, megsimogatni, újraélni egy-egy pillanatot.
Most a bennem lévő büszkeség a legnagyobb kincsem.
Büszke vagyok egyrészt a 13 évvel ezelőtti önmagunkra, hogy megalapítottuk a Krónikák.hu-t, akkor még nem sejtve, hogy egy nagy családot hozunk létre. Persze nem tökéletes, hiszen mindannyian hihetetlenül erős karakterek vagyunk, de mindig megtaláljuk a közös utat, és… így fogunk örökké élni.
Másrészt a fiatalokra, hogy vannak annyira bátrak, hogy átvállalták a szervezői feladatok oroszlánrészét, valamint a kezdő mesélőkre, akik képesek az izgalom minimális jeleit mutatva leülni olyan csapatok elé is, akiknek összesítve közel 100 évnyi játékosi, mesélői tapasztala van. Amikor először voltam hasonló helyzetben, remegett a hangom, kezem, lábam, és úgy izzadtam, mint boszorkány az inkvizítorok előtt.
Szeretem, hogy minden tábor után a világ egyik legszerencsésebb emberének érzem magam, hogy csordultig vagyok élményekkel, és a biztos tudatát annak, hogy az ország bármely pontjára kerülnék, lenne valaki, akivel leülhetnék egy kis kockacsörgetésre.
A’frad
Üdv!
Most, hogy már eltelt pár nap, én is meghánytam-vetettem magamban a tábori élményeket. Összességében remek volt, úgy gondolom. A hely számomra nehezebben megközelíthető, mint Soltvadkert, de így, hogy már jártam ott és kitapasztaltam, hogyan érdemes, jövőre már könnyebb lesz. A szállással nekem nem volt gondom, csak a padokkal és a székekkel, amik kevéssé támogatták a sok ülést, ami azért jellemzően a játék velejárója. Az étkezés nem volt rossz, az ebédek tetszettek, az már kevésbé, hogy a reggeli és a vacsora szinte ugyan olyan volt. Ez sem tragédia, csak én megszoktam, hogy a vacsora az ebédhez hasonlóan meleg étel, illetve így tényleg nagyon sok volt már a fehér kenyér-zsemle-kifli bevitel. Összességében azonban úgy vélem, van olyan jó az új hely, mint az előző volt, talán kicsit még jobb is. (Pozitívum még a sok fa és árnyék, valamint a közeli vízpart, negatívum viszont a több fele szétszórtság, a soltvadkerti nagy teraszos km-i faházhoz hasonló, jól látható gyülekező hely hiánya.)
A tábori kalandot még nem olvastam végig, viszont én is szeretném jelezni, hogy egyetértek a fentebb szóló Tantival abban, hogy jó lett volna egy olyan minimális megkötés a karakteralkotás kapcsán, hogy mondjuk: „A kaland P.sz. 3719-ben, a Taba el-Ibarában játszódik. Elsősorban olyan kalandozókat várunk, akik hajlandóak egy dzsad megbízónak pénzért különféle feladatokat megoldani.” Ennyi szerintem elég ahhoz, hogy az ember ne akarjon kráni elf csapatot, toroni elit problémamegoldókat, shadoni inkvizítorokat, vagy szállásterületükről elkalandozott vadorkokat hozni, valamint az alapból nem ilyesmiben gondolkodó játékosokat is irányba állítja kicsit. Pl: „van egy remek karakterötletem egy törpe Kadal-papra aki Beriquelt szeretné kutatni” – de egy ilyen mindössze 2 mondatos javaslattal sokat lehet segíteni azon, hogy a kalandra alkalmasabb csapatok jöjjenek.
Nova
Líthas,
múlik az idő … és ahogyan nézem a lábfejemen gyógyuló szúnyogcsípéseket tudatosul bennem, hogy egyre távolabb kerülünk a tábortól. Kicsit háttérbe szorult a tény, hogy idén először 8 teljes napot és 7 éjszakát szentelhettünk egymásnak és kedvenc hobbinknak, pedig ha valami egyszerre ennyire örömteli és fárasztó, akkor az csak egy jól sikerült szerepjátékos tábor lehet. Ez pedig az volt.
A megérkezés (nulladik) napján nem mertem belefolyni még játékokba, jobban esett régi ismerősökkel találkozni, berendezkedni és pancsolni egyet az új vízünkben. Ahogy fentebb már írva volt, idén a korábbi évekhez képest is jobban szétosztottuk a szervezési feladatokat és úgy éreztem, hogy ennek meg is lett az eredménye annyiban, hogy inkább éreztük magunkat mi is nyaralóknak és játékosoknak mint bármikor korábban. Nagy dolog ám!
Az első napon végül megnyitottuk hivatalosan is a tábort, felvázolva mindazokat a jókat (és elhallgatva párat) amiben részesek lehetnek majd a táborlakók, akik ekkor már kisebb seregként állták körül a Hősök Napja lóbogó alatt kikészített programtáblát. Aznap (sok boldogságot) Shima mesélése alatt vehettem részt egy Call of Cthulhu kalandban, ami nekem nagyon jól esően emlékeztetett a ’80-as évek klasszikus horror/thriller filmjeire. Nagyon átjött és még egyik kedvenc film-noir beszólásomat is elsüthettem miközben megöltem egy játékostársam karakterét (bocsánat Catsmile).
Második napon tovább merítkeztem az elemi félelemben, kétségbeesésben és kozmikus tehetetlenség őrületében egy újabb Call of Cthulhu játék keretei között, ezúttal a (méltán legendás) Tanti vezénylete alatt. Nagyon jó érzés volt ebben a gigászi, egész táboron tudatosan átívelő kampány-eposzból kivennem a részemet egy ilyen tapasztalt és alapos mesélő alatt. Azt is ki kell emelnem, hogy e kétnapos odüsszeiámat játékostársként végigkísérte Unity is, akivel így nagyon jól meg tudtuk beszélni mind a két kalandot a mesék után a Keeper of Arcane-okkal (vagy mikkel, ami a KM itt). A végkimenetel mint a két kalandban hasonló volt, az odáig megtett út különbözött (és persze a történelmi korszak).
Harmadik (ami negyedik) napon végre azonban én is visszaülhettem a mesélői székbe (remegett is a kezem addig gondolhatjátok), ráadásul nem is saját kalanddal, hanem Shalafi – A zenedoboz alkotásával. Ennek a kalandnak az elkészültében vastagon kivettem a részemet, de pont az aktus lényegi része (a cigi) a lemesélését nem tudtam annak idején összehozni a világ másik feléről … de ezt (is) most pótoltuk. Sokat gondolkoztam és egyeztettem a modul utóélete alapján, hogy mit és hogyan változtassak ha változtassak, ha esetlek olyanok jelentkeznek akik eredetileg játszották, de végül a kaland modul része érintetlenül (és reményeim szerint az eredeti koncepcióhoz híven) került lemesélésre (az hogy még hozzácsaptam egy 4 órás felvezető-bemesélést az valóban csak bagatel részlet és jól esett … nekem).
Aztán felkelt a nap azon a hajnalon, amit 15 éve vártam: hogy én is játszhassak egyszer egy nyári táboros főkalandot. THE TIME HAS COME! Ezek után az sem tűnt, volna fel, hogyha a Dreonnar küldetését mesélik le nekem kétszer egymás után két napig. Ehelyett Caledonia mesélése alatt az Ősök, vagy amit akartok csapat igazán jó játékosokkal állt össze Afraddal (Krónikák társalapítóval), Zénóval (2005 óta táborozó, első shenar!), Kesterrel (tőle kaptam az első Nagy Zöldemet) és Magichorse-al (a pszi-mester kaszt megváltója és a dzsennek könyvének írója). Összességében engem lenyűgözött, hogy a kaland mennyire egyben volt, látszott, hogy az írói egy húron pendültek az alkotás közben (ami nem magától értetődő dolog), határozott képük volt arról milyen történetet szeretnének elmondani és egy kifejezetten megragadható hangulatot lőttek be (ami pozitív). Amúgy pedig közben csak úgy berúgták pedálosan a Taba-el-Ibara motorját, ami a Manifesztációs Háború lezárulta óta érintetlenül parlagon hevert. Ráadásul a mesélőnk mindehhez hozzá tudta tenni a saját egyedi stílusát, ami nem hiába dícsért és emlegetett a klubjukban. Minden töéletes volt? Természetesen nem. Nagyon jól éreztük magunkat? Nagyon, de nagyon. Egy nyári főmodultól pedig remélni, kívánni sem lehet többet.
Hatodik napok lecsapott a forróság. Vízért könyörögtek a fűből a játékosok, egyesek elhúzták magukat Volt egyszer egy vadnyugatosan a partig és Pingvinemberesen lemerültek. Mi közben a világ legkönnyebb és gyorsabb karakteralkotását végeztük Magichorse felügyelet alatt, rekordszámú alapkönyvvel és CODEX rendszerben. A körülmények nem kedveztek, de végül ennek ellenére is elindult a Napcsászár bátor légiós csapata, hogy Arcantisban vegye fel a kapcsolatot egy ügynökkel és ebben még a megvadult hegyicicák és 10 Ép-s arcraesések sem tudtak megállítani minket. Ha minden igaz, otthon be tudjuk majd fejezni ha épp többen Pöstön járnak.
Aztán eljött az a nap, amire nem vártam. Játél nélküli, néma kockák reggele, amikor minden üveg üres. A hazamanetel (:villámok:). Csak a Mátrix mellékszereplőjének a hangja visszhangzik a fejemben („Nem akarok így. NEM AKAROK ÍGY!”). Talán az az ára, hogy minden évben átélhessünk hasonló élményt, hogy a végén hazamegyünk (vagy valahová). Szóval drámai. A fájdalmat enyhítette a rövidebb menetidő (thx to Magichorse és Afrad music list), de a délutáni katatóniát, amikor lemennél a partra, de nincs part, alkotnál karaktert is de senki sem mesél nehezen hevertem ki mostanáig. Így inkább véleménynek álcázva kiírom magamból az érzéseket.
Mindenkit nagyon jó volt látni és sokatokkal beszélni és együtt játszani azokkal, akikkel sikerült. Kitartást a következő évhez, s remélem a rendezvényekkel sikerül majd enyhíteni a kommuna hiányát. Addig is jó kalandokat kívánok otthonra, klubbokra és egyáltalán.
Üdvözlet.
Számomra nagyszerű élmény volt, mind a szabd játékok, mind a fő kaland. Saját kezdeményzésből mesélhettem egy olyan világban amit részben jómagam állítottam össze és éreztem, hogy volt érzelme az eddig delefeccölt időnek.
Ezen felül több szintén általam szeretett vagy eddig ismeretlen világban próbálhattam ki magam, ami szintén jó élmény volt. Hála a felkészült mesélőknek és a defogadó csapattársaknak.
Magával a szállással sem volt semmi bajom. Talán az utazás időtarzalma, de már nem számít.
Összességében nem szeretnék kiemelni külön minden mesélőt, akinél játszottam vagy játékost, aki nálam játszott, hanem egyaránt mindegyiknek szeretném megköszönni a lehetőséget a játékra és a mesélésre.
Jövőre legyen ugyan így.
Sziasztok! Ez volt az első táborom és hatalmas élmény volt az emberek nagyon kedvesek voltak, a mesék nagyon izgalmasara sikerültek. A hely a szúnyogokon kívül nekem nagyon tetszett főleg hogy ilyen közel volt a víz. A főmodul olyan érzelmeket váltott ki amit nem hittem volna hogy a szerepjáték ki tud váltani. Fenomenális érzés volt és alig várom a jövőre is menjek. 😀
Halihó Mindenki!!
Ismételten túlvagyunk egy táboron, nekem immáron a második volt amin részt vettem.
Nagyon örültem neki, hogy sokan voltunk és hogy játékosként és mesélőként is részt vehettem ezen a remek héten. ( nyolcon)
A táborhely kellemes volt közel a víz a természet lágy ölén, és bár a szálláshelyünkön darazsakkal és ÓRIÁS PÓKOKKAK kelett megküzdjünk, minden megfelelt a kellemes kikapcsolódásra vágyóknak így nekünk is.
Apropó szállás…
Természetesen szállás terén ezúttal a szerencsepróbát a 01 alá kelett volna bedobjuk, így a három faház közül a leg ramatyabbat sikerült kiválasztanunk, ami nem volt kitakaritva, nem lehetett zárni az ajtajait és valamilyen átkos Istenség akaratából a hét közepe fele a Reterát rémek is visszakúsztak a lefolyóból, ami sokat rontott volna az élményen ha minden percünket ott töltöttük volna. De szerencsére csak igen keveset voltunk a szobánkban a remek időjárásnak köszönhetően.
Az ételről csak a halottak olvasottak alapján tudok vélekedni hasonlóan az előttem irtakhoz, mert kedves Párom és én saját magunknak vadászuk le az élelmet.
A kalandok jók voltak nulladik nap a DnD világába kalauzolt el engem s kis csapatunkat Unity ami remek szórakozásnak igérkezett és nem volt csalódás.
Első napon Caledoniával a becenevén SZUPER M.A.G.U.S. -t mesélhettük vagyis a Menzini Kupát ahol megtapasztalhattuk egy új szint kihivásait.
Második napon az előbbiekhez képest TÉNYLEG SZUPERHÉTTENGERAMINDENITNEKIDEJÓVOLT különleges világába hajózhattunk el Ishidu, Salafi, és Lucius kapitányok által.
Aztán jött AMUND és a Zenedoboz a harmadik napon!
Félelmeim beigazolódtak akkor. És minden úgy történt ahogy sejtettem…. Egy rettentően jó mesélést halhattunk és játszhattunk a már megszokott Amundos módon. Élveztem éltem és ami a legfontosabb élve is maradtam!!!!! 😀
Negyedik, Ötödik napon megkaphattam a kihívások elitjébe tartozó TÁBORI FŐMODUL mesélésének jogát és lehetőségét, amire sikerült felkészülni és magabiztosan átadni minden részletét amit csak szerettem volna. A csapat??? Nos régóta dédelgetett álmom volt egy jó HighFantasy lemesélése amire a 4 fős kompánia tökéletes volt. Rugalmasak voltak rendesek kedvesek és remek szerepjátékosok akiknek élvezet volt mesélni.
A modul nagyon tetszett. Volt lehetőségem követni kis gondolat kora óta és nagyon örültem neki hogy egy merész témát boncolgatunk vele. A fő küldetés haladtával más és más részeit ismerhetjük meg az adott városnak, más és más elfszabásuakkal találkozhatunk, és más és más féle kihívásokba botlunk! Minden elismerésem az iróknak , mert megteremtettek egy helyet hol bár a mesélési irány mutatva van, nincs ledugva a torkodon, és elég szabadságot hagy mind KM-nek mind JK-nak. Köszönöm szépen Nektek: Ishidu, Lucius, Unity és Rafin !!!!!!4444négynégynégy
A tábor hetedik napján egy kis pihenés jutott nekem, sikerült fürdeni ( mármint a tóban ) és kicsit emészteni az elmult napok eseményeit és összegezni azokat:
Hihetetlenül jól éreztem magamat és az a néhány kisebb galiba ami volt nem szegte kedvemet az egésztől.
A távolság még mindig nagy de az még javitható a jövőben!
Remélem mihamarabb találkozokveletek kedves barátaim, addig is minden jót és sok sok kockacsörgést kivánok nektek!