S mikor pengék a hüvelyben, a nyilak a tegezben pihennek már rég, s nem sajognak a papi gyógyítással rendbehozott sebek a Kalandozók más-más tavernákba térnek meg, ami szívüknek a legkedvesebb és ott, a helyi hallgatóságnak, igriceknek és csillogó szemű gyerekeknek sorolják el milyen hőstettek és milyen küldetések állnak mögöttük a legutóbbi kalandot követően. Kegyelmes állapot ez, mikor a predoci ízében már a következő nagy tervek fűszere pezseg és a kandalló ropogása eljövendő csaták izgalmát szikrázza.

Addig azonban mi is megpihenhetünk kissé, hogy az idei rendezvénysorozatunk (legalább a naptár szerint) lezárjuk és képzeletben újraéljük, feldolgozzuk kissé. Ám az enyhe téli álom előtt azért még kérjük osszátok meg velünk is élményitek, benyomásaitokat az átélt rendezvényről. A következő napokban majd kikerül sorra a találkozó modulja, két hozzá kapcsolódó cikk, a rendezvényről készült képek és persze folytatódnak megszokott cikkeink.

A Krónikák.hu rendezvényei közül legközelebb januárban Debrecenben a III. Regélő Főnixen vehettek részt (érdemes lesz), a soron következő XXIII. KalandorKrónikák pedig március 21-én kerül megrendezésre. Addig is, ahogy lenni szokott:

A KRÓNIKÁK LAPJAI TOVÁBB PEREGNEK!

Vélemények és élmények a XXII. Kalandorkrónikákról

27 thoughts on “Vélemények és élmények a XXII. Kalandorkrónikákról

  • Szép jó reggelt kalandozótársak! Magam és csapatom nevében is bátran kijelenthetem hogy nagyon remek,izgalmakkal teli napon vagyunk túl.Az évadzáró kaland pompásan volt megírva. Jellemzően simán el tudtuk volna húzni sok sok órára,hiszen a három küldetés bőven kitett volna három külön kalandot is. Azonban időszűke miatt kissé tempósabban vágtuk végig az eseményeket. Ebben és a kaland minnél jobban átélésében is nagy segítségünkre volt nagyszerű kalandmesterünk ,Rafi. Köszönjük ezt a remek szombatot a szervezőknek és minden egybegyültnek. És természetesen Mr. Jan van den Boomen személyes ottlétének. És hogy stílusos legyek:
    Jó széllel Toroni partra

  • Sziasztok!
    Kissé még most is az esemény hatása alatt vagyok, pedig azóta már aludtam egyet!
    A modul megint eszméletlen jól sikerült. Összetett, következetes és fordulatos lett. Le a kalappal!
    Km-ünk, Shima, mintha mondott volna olyasmit bemutatkozáskor, hogy nem annyira rutinos km, ebből semmi nem érződött. Az NJK-kat hihetetlen átéléssel hozta, az aktuális környezetünk (város, palota, fogadó, székház) hangulatát teljes mértékben átadta, a csatákat már-már megelevenítette számunkra, szóval egy szó, mint száz: csak jót írhatok róla.
    A helyszín szerintem alkalmas arra, hogy ennyien beférjünk és még a létszámhoz képest is viszonylag kényelmesen elhelyezkedjünk. Nagy előnye számomra, hogy jó helyen is van (15-20 perc alatt odaérek 😀 ), viszont egy dolgon mindenképp javítani kellene a jövőben: A főszervezői speech-et kicsit hátrébb egyáltalán nem lehet hallani. (Kicsit hátrébb = 1-2 méterrel az emelvényes helyiségen kívül.)
    A főszervezőknek, szervezőknek köszönöm az áldozatos munkáját, hogy ismét lebonyolítottak egy ekkora volumenü eseményt!
    És kissé kettős érzés kavarog bennem a jövő Kalandorkrónikáival kapcsolatban: Az előzőn (ami csapatom számára az első is volt egyben) kaptunk egy baromi jó modult egy elképesztően jó Km-mel Magyar Gergely személyében. Most kaptunk egy baromi jó modult egy elképesztően jó Km-mel Shima személyében. Félek, hogy ezt a szintet nem lehet tartani, úgyhogy ennél csak rosszabb lehet… Remélem, ezúttal is tévedek! 🙂
    Üdv
    Tibi
    (EszEsz – Szekrény Squad)

  • Úton hazafelé Debrecenbe végig azon gondolkodom hogy is jellemezhetném az előző találkozót. Így egy nappal később azt kell, hogy mondjam kimagaslóan jó! Sorban szempontok szerint a következő:
    Az utazás és a helyszín: végre sikerült elintézni, hogy ne én intézzem az utazását a Regix klubnak hanem Ludi kolléga (amit köszönünk neki). Nem kellett annyit stresszel i viszont el is késett majdnem a teljes brigád 😀 a hely továbbra is tökéletes a létszámra szerintem még 1-2 csapat el is kérne!
    A Kaland: mint mindig most is tartalékos KM voltam. Ez úgy hangzik mint ami tök jó meg nyugis… De nem! Péntek este kaptam meg a csapatom mert sajnálatos módon a Hídégetők eredeti KM jének gyermeke megbetegedést (jobbulást neki). Az úton pont fel tudtam készülni rájuk de ezt majd később fejtem ki. A kalandra is megfelelő időt szántam és azt kell, hogy mondjam tapasztalataim alapján szerkezetileg az egy napos rendezvények kalandjai közül ez tetszett a legjobban. Nem akarok spolerezni de a megoldás nagyon jó! A helyszínek, NJK-k, cselekmények mind izgalmasak vagy modern problémával foglalkoznak Yneven.
    Csapatom: jajj a Hídégetők 😀 amikor elolvastam az elősztorikat elállt a szavam! Lényegretörő, hangulatos és világhű karakterek voltak akik nem csak leírva de eljátszva is frenetikusak voltak. A Dzsenn harcos egy számomra régen várt módon elevenedett meg az asztalnál ami a megszokott kliséket elhagyva 24 erejével játszott Pinball labdát az ellenséges alakok között. Krad-papunk végtelen nyugalommal tűrt bármit ami vele vagy a csapattársaival… Esetleg az univerzum bármely pontjával történt. Törpe tolvajunk tette a dolgát még ha a kockái nagyon de nagyon küzdöttek ez ellen (gyilkos nyílpuska párbajotok sokáig fog terjedni az erioni nyomornegyedben) és végül de nem utolsó sorban Bárdunk akit fűtött a kalandvágy, szerelem és egy ideig a megtérülni látszó munka. Ne felejtsétek srácok hogy a legnagyobb ellenfeletek a Bürökrácia 😉
    A rendezvény számomra egyik legnagyobb eseménye ezek ellenére is a vendék Jan van den Boomen volt akivel kedélyesen sikerült eltársalogni és rávenni hogy velünk tartson kellemes italozádra.
    Minden összefoglalva nagyon jó volt az egész és Még Ilyet!!!! Köszönök mindent!

  • Líthas!
    Először is szeretném megköszönni a szervezőknek és a segédeknek, hogy nekik hála zavartalanul, nem egymás hegyén hátán hanem kényelmesen játszhattak a csapatok! Mindent megtettek, hogy a mesélők és játékosok remekül érezhessék magukat, és ezért nagyon hálás vagyok. Nagyon furcsa volt most nem Amund egyik Angyalaként járni az asztalok között és segíteni az Ő munkáját, hanem játszani. Kettős ez az érzés, mert hiányzott az a poszt, de nagyon jól éreztem magam játékosként is.
    Köszönhető a modulíróknak az előbb említett szervezői brigád munkájának a mesélőnknek (Magnus) és a csapattársaimnak is.
    A modul :
    Még nem volt szerencsém elolvasni, ám a holnapi nap folyamán ezt pótlom, ám nem vártam meg a véleményezéssel, mert amit kaptam belőle az nagyon tetszett. Inkább a szociális szituációkban vettem ki a részem, (nem kedvelem a harcjeleneteket) a modul pedig bőven adott opciót, hogy kiéljem a “beszélőkés” hajlamaimat. Nyilván nem volt hiány harcból sem, de kockadobás nélkül tudtam segíteni és teret nyújtani azoknak akik inkább harcorientáltak a csapatban. Ennek nagyon örülök. Maga a három helyszín véleményem szerint megérdemelt volna egy egy különálló kalandot mert az az érzésem volt, hogy átrobogtunk rajtuk azért, hogy időben végezzünk pedig számos lehetőséget rejtettek még magukban. Az Njk ellenfeleket nagyon gyengének éreztem, de lehet csak a jó csapatkoncepciónk miatt tűntek annak. Nem akarok nagyon spoilerezni így csak halványan jegyzem meg, hogy Shadon kemény hely, de még mindig nem kakáltam össze magam tőle, pedig Ranil hitü paplovag ott ritkán jár. Enosuke kapott már annyi hideget és Nagy Meleget, hogy szívből sajnálhassam azokat, akik ott maradtak. A hangulata és leírás alapján a látványvilág pontosan tovább szorította jeges kezét a szívem körül. Erion pedig a kalandozók városa, ahol bármi bárhol bármikor bárkivel megeshet, de valahogy ez nem érződött. A Dreina nővérek pedig túl cukik voltak egy ilyen borzalmas helyen.
    Az Inkvizítorok Szövetségének tagjainak megalkotása a játékosok által zseniális húzás volt, imádom, imádtam és imádni is fogom. Az eddigi legjobb ötlet! Ettől világrengetés nélkül is érezheti a játékos, hogy segítettek valami fontos megalkotásában, ha csak egy karakterrel is.
    Az utazáshoz használt kódexet hasonlóan kreatívnak és tökéletes ötletnek találtam.
    Köszönöm az íróknak!

    Mesélőnk:
    Magnus-al még nem volt szerencsém korábban sem találkozni, sem beszélgetni. Ez is egy ok amiért rajongok ezért a hobbiért, mert összehoz olyan emberekkel, akikkel máskor lehet sosem találkoznánk, és az veszteség lenne. Intelligens, tapasztalt és nagyon jól éreztem magam míg hallgattam őt. Nyitott volt az ötleteinkre a humorra, de tudta hol a határ és szépen úton tartott minket. Ha hibáztunk következménye volt. Ami nekem a legfontosabb, a figyelmem folyamatosan fenntartotta, ami tudjuk nem könnyű 🙂 Ami észrevételem volt azt megosztottam vele a játék után és valóban érdekelte a véleményünk, nem csak jópofaságból kérdezte!!
    Köszönöm neked is Magnus!
    Csapattársak :
    Bahamut : Még csak mesélni volt szerencsém neki így nagyon vártam a közös játékot. Több év tapasztalattal a háta mögött, mérhetetlen empátiával szívében és ennél is több tudással, intelligenciával teli ember, aki ezt mind irigylésreméltó szerénységgel hordozza magában. Nagyon Boldog vagyok hogy játszhattam egy ilyen fantasztikus emberrel, játékossal. Mint Doldzsah – papja pontosan azt adta amit vártam tőle! Semmilyen hibát nem tudok mondani!
    Kaalm: Fogadott Öcsémként nagyon szeretem, de az ország túlsó felén él így nagyon ritkán láthatom így nagyon nagyon vártam, hogy megint egy csapatban játszhassunk. Még nagyon sokat kell játszania és tapasztalnia, de bátorságát azonnal megmutatta, mert Árnyvadászként ült ahhoz az asztalhoz, ahol a kaszt megálmodója is ott ült Bahamut személyében. Nagyon nehéz lehetett, kezdőként így játszani, úgyhogy le a kalappal előtte!! 🙂
    Don : Ranil felkentje állt a legközelebb az én karateremhez, bár ez most nem jött át a játékban, talán mert keveset tudtunk együtt “Ranilkodni”, mert az asztal két végén ültünk. Ezt nagyon sajnálom, mert tudom, hogy ha lett volna alkalmunk térítettünk volna Shadonban is akár 🙂 ettől függetlenül mindig élmény ha játszhatok vele vagy mesélhetek neki!
    Mercury: született BÁRD! Az összes kaszt közül ez áll neki a legjobban, zseniálisan alakítja őket és mindig mindegyik más és más. Sokszínűek. Nekem Ő a Bárd. Most viszont Amund bárdot alakított. Bárd volt, de nem Amund és még is egyeztünk vele, hogy ezt soha többet ne! Ez a faj nem áll jól neki, de ezt abszolút felülírja, hogy az egyik legjobb szetepjátékosról beszélünk. Korhű beszéd, kreatív ötletek, szociális szituációk királya ( nem elfogultság)!

    Végül úgy gondolom, hogy Ranil – Paplovagját alakítva izgalmas és élvezhető volt a játék számomra!

    A karateralkotások mind nagyon érdekesek és sokszínűek. Gratulálok az alkotóknak és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből jövőre!! 🙂
    A DICSŐSÉGPONTOK nagyon tetszenek, bár a plusz sebzés kockán kívül másra nem használtam őket.

    A különleges vendégnek nagyon örültem, és volt szerencsém dedikáltatni a Morgena Könnyei művét az egyik legjobb barátom részére, úgyhogy ezért külön köszönet jár Jan van den Boomen úrnak!!

    Mégegyszer szívből köszönöm, hogy már lehettem Angyal, lehettem játékos, már csak a mesélés van hátra.. 🙂 😛

  • Köszönjük szépen az egész Kankurencia csapat nevében ezt a csodálatos versenyt!
    Külön köszönet mindazok felé,akik türelemmel es megértéssel viselték játék stílusunkat!
    Még valami a bűbájos mesélőnknek: köszönjuk szépen es Darton figyelt rad 🙂

  • Én ezt nem bírom…egy hétvége amit végig kell bulizni és szerepjátszani….hát milyen dolog ez? Ki bírja! Úgy fest, hogy mi, elég sokan! 😀 Így hazaérve fáradtan de jó élményekkel telve próbálom a gondolataimat ráncba szedni!
    Szokás szerint abszolute nem ismertem a csapatomat és megvallom imádok így mesélni, mert tényleg ezzel válik teljessé, hogy új élményt kapok. Kiválóan szórakoztam a nap folyamán, kényelmes tempóban sikerült venni a kaland nyújtotta akadályokat, volt idő harcra, szerepjátékra és még viccelődésre is. Pontosan ott fejeztük be ahol előre készültem, hogy jutunk így teljes elégedettséggel álltam fel az asztaltól.
    Még egyszer köszönöm a Last Minute csapatának, az Angyaloknak, a szervezőknek és a modulíróknak a napot illetve a hétvégét!

  • Üdv!
    Nagyon jól éreztem magam a rendezvényen, öröm volt újra veletek kalandozni. Sikerült elég hamar odaérkeznem, és a határidőn túli KM-i felkészülést hátráltató, száz körüli üdvözlés és kézfogás – no meg potya-puszi – közben jöttem rá, milyen régen is találkoztam egyesekkel, és mennyi közös kaland is van mögöttünk, amivel még koránt sincs vége a játéknak!
    Mindenekelőtt köszönöm a szervezőknek a találkozó létrejöttét, hiszen enélkül nem lehettem volna ott. Ugyanígy köszönet illeti a kalandmodul íróit, Gulandót, Komattrét, és Amundot is. Külön érdekesség volt – és szerintem szép, jó, és példaértékű, bár magától értetődően nehezen megvalósítható -, hogy a modult végig egy alkotó illusztrálta. (köszönte Noéminek a több hónapos munkáért!) Aköszönöm a kiváló játékélményt a csapatomnak, végre mesélhettem a sokat hallott nevű AVU embereinek, akik nemcsak túlélték – bizony, nem gyerekjáték nyílt terepen megrohamozni egy csapda közepére pottyant kalandozócsapatnak egy direkt nekik odakészített páncéltörő nyílpuskát 😀 -, de sikerrel fel is göngyölítették a kalandot, levonva a kellő tanulságot Ynev nagyhatalmaira vonatkozóan 🙂 Igazán alaposan készültek az eseményre, és lelkesen vetették magukat az én agyszüleményeimmel és stílusommal tálalt Ynevre.
    Külön köszönöm Amund Angyalainak – ha már ez a név ragadt a több rendezvény óta lelkesen háziasszonykodó lányokra – a kézhez hozott meleg italokat, ami jelentősen segített a rontás ellenére is jó kedvvel túlélni a találkozót.
    Nagy öröm és kellemes meglepetés volt Boomen úr jelenléte, amit külön köszönöm, ahogy azt is, hogy érdemben szót tudtunk váltani, és könyvei és cikkei mellett ezután személyes véleménye is hozzájárul majd Ynev nagytérképének formálásához.
    Tényleg öröm volt látni ennyi lelkes embert, ahogy vállt-vállnak vetve küzdöttek a kalandban, és később az ajándékok kiválasztásáért – külön büszkeséggel töltött el, hogy nem marad gazdátlan térkép az asztalon – azon leszünk, hogy a jövőben is minél több emberhez jusson el KÖZÖS Ynevünk síkba terített, információban gazdag rajza.
    Tudom, hogy fölösleges, hiszen már sokat tudhattunk meg nem is egy jövőbeni, hasonló rendezvényről – de azért ideírom, hogy sok ilyet kívánok, és kérek még. Jó kalandozást addig is mindenkinek!

  • Mi kicsit vegyesebb érzésekkel távoztunk a kalandról, a csapaton belül is megoszlottak a vélemények. Nekem személy szerint tetszett, pörgős, izgalmas volt, kevés holtidővel. A kalandmesterünk is jó volt, nagyon jól együtt lehetett vele működni és következetesen mesélt végig.

    Mi az erioni és az enoszukei részt vittük végig, és utólag ez volt a legjobb döntés, főleg a modul végének függvényében. A kalandmester ugyan sugallta az Erion-Shadlek-Enoszuke sorrendet, azonban mint az a végén kiderült, ő egyfajta időrendet is követett, így ezek alapján bár Shadonban meg tudtuk volna menteni az ügynököt, ez azonban – logikusan – azzal járt volna, hogy a többszáz enoszukeit mire odaérünk volna, ha harmadiként teljesítjük már behajózták volna, és a Quiron tengeren hajóztak volna sanyarú sorsuk felé. (Legalábbis ha figyelembe vesszük azt, hogy amikor megérkeztünk Enoszukéba másodikként, akkor csupán egy éjszakánk (kb 8 óránk) volt a foglyok kiszabadítására (és ebből 5 óra az út az érkezési hely és a tábor között), mert másnap behajózták volna őket.
    Amikor pedig shadonba érkeztünk harmadikként, és az érkezést követő 3-4. órában már ott is álltunk az egy fához kötözött ügynöktől alig 15 lépésnyire, már esélyünk sem volt, hogy megmentsük, bár ebben lehet az a döntés is közrejátszott a km részéről, hogy mire a shandoni szálat elkezdtük, már csak 1 óránk volt hátra a játékidőből.

    Úgyhogy, mindent összevetve (és utólag látva, hogy ez egy vagy-vagy helyzet volt) jól döntöttünk, hiszen így 300 lelket menthettünk meg 1 helyett, és az összeesküvés mibenlétére (miért kellenek a rabszolgák és mire, miért így szerzik be őket stb) az ügynök nélkül is rájöttünk, sőt Shadonban saját szemünkkel bizonyítékot is láttunk erre. Minderről pedig az Inkvizítorokon keresztül értesítettük Pyarront, így pedig, most náluk pattog a labda.

    Úgyhogy, 2/3 részéig nagyon élveztük a játékot, az utolsó 1 órára pedig mi is elfáradtunk, illetve nem maradt elég időnk. Ennek ellenére többségünk nagyon jól szórakozott, bár volt olyan játékosunk, aki kevésbé élvezte. Ő az alábbi kritikákat fogalmazta meg. A grimoar bár ötletes volt, azonban nem annyira “Ynev hű”, sokkal jobban illett volna egy dnd kalandhoz, mint egy magus kalandba. Az összeesküvés szerinte túl nagy ívű volt, mármint azt tekintve, hogy érintve volt benne Erion, Abasszisz, Enoszuke, Shadon, ami Ynev méreteit tekintve igencsak gigantikus. Főleg, hogy a rabszolgákra könnyebben is szert lehetett volna tenni, hiszen mind Toronban mind Abassziszban engedélyezett a rabszolgakereskedelem, és senki sem firtatja, hogy mi lett egy megvásárolt rabszolga sorsa. Illetve nehezményezte az első, az erioni feladatot (ezt eleinte én sem akartam, a másik kettő mellett ágáltam, azonban a csapat végül ezt választotta, és én is jól szórakoztam közben), mivel szerinte ez nem annyira “kalandozókhoz illő” és nem ” fejenként 20 aranyas” megbízás, amit néhány felbérelt zsoldossal töredék pénzből és ugyanekkora hatékonysággal meg lehetett volna csinálni.

    A helyszín a szokásos volt, csak irigyelni tudom a szervezőket az Africafe-ért. 🙂 A találkozó színvonala pedig hozta az eddigieket. Sajnos Boomen dedikálásán már nem tudtunk ott maradni, pedig kb. 20 évvel ezelőtt még játszottam is nála egy Hálózat kalandot egy, még a Valhalla által szervezett szerepjáték táborban.

    Morgó medvék meg mindenhol vannak, hiszen ízlések és pofonok… 🙂

  • Ahoy!

    Ismét meglátogathattam a csodás AfriCafe-t barátaim és rég látott ismerőseim társaságában.
    Bár szervezői kisegítőként készültem, érkezés előtt sajnos kiderült, hogy mégiscsak mesélni fogok. Azért sajnos csak, hiszen így a rengeteg fénykép és videó nem készülhetett el az élmény videó montázshoz illetve sajnálatos, hogy a szervezőségnek a kieső mesélők alig 1-2 órával a kezdés előtt szólnak csak bár szerintem ők sem örültek a dolognak. Azt, hogy most mesélnem kellett nem sajnálom. Csapatom tagjait szerencsére ismertem már így tudtam mire számíthatok és ők is ismertek annyira, hogy tudják mire számítsanak. Rengeteg ember ember jött el a rendezvényre ami lassan már nem tudja befogadni azt a mennyiséget ami a jövőben el akarna majd jönni. Ennek ellenére az Africafe-tol nem akarok megválni. Itt volt az első rendezvény ahol játszottam és erős érzések kötnek a helyhez. A hely már szinoním a jó hangulattal számomra.

    Mi az erioni-enoszukei szálat vittük a csapattal. Bár a modulhoz képest picikét itt ott eltértem úgyhiszem a csapatomnak így egyszerűbb is volt a dolga. Az erioni ügyben egyértelműsítettem az egyház érdekeltségét. Ettől nagyobb PR-Politikai mozdulatot a tél közeledtével tenni alig lehet. Emellett egy ideges csőcselék sosem kellemes egy városnak. Az enoszukei szálon minimális változtatásokat eszközöltem csak, pár plusz karakter bevezetésével ami remélhetőleg a csapatnak is tetszett. Shadleki szálat már az elején jelezték, hogy nem vállalják, amin meglepődtem, de utólag örültem. Ismerem magam, eddig a napig nem sikerült soha lemesélnem egy-napos rendezvényen a modult a végéig. Most sem sikerült volna. Túl sokat foglalkozok az npc-játékos karakter interrakciókkal, a harcok pedig nálam mindig elnyúlnak. Utólag több mesélővel átbeszéltük, hogy “ki-mit-hogyan” és sokat tanultam abból is. A háttérben húzódó történésekre a csapatunk nem jött rá, de a végén elmeséltem nekik mi hajtotta a gőzgépet. Ennyi sikertelen dobásom mesélőként soha nem volt még. Az ellenfelek -NEM TÚLZOK- fele 01-el gyakorlatilag kinyírta magát.

    Boomen-el találkozni meglepő volt. Az esemény esti hagyományhoz is csatlakozott hozzánk. Elmentünk egy közeli szórakozó helyre átbeszélni mindent és úgy láttam, hogy ő is élvezte a lehetőséget, hogy ennyi hasonló gondolkodású, mágus – szerepjáték imádóval beszélhet. Remélem később is jön.

    Másnap elkezdtük a Podcast rögzítését Köge jóvoltából saját stúdiójában. Lámpaláz, idegesség(főleg az első podcast bakija után) uralkodott el rajtam de hamar oldódott a hangolat. 3 különböző részt sikerült rögzítenünk melyek heti 1 rész megjelenéssel év végén kerülnek ki nemes közösségünknek. A témák közel hasonlóak, több pontban érintik a nyári táborban elhangzottakat. Remélem legalább annyira élvezni fogjátok mint amennyire mi élveztük a rögzítését. Folytatását már várom és nagyon köszönöm itt is Kögének 🙂

    Mindent egybevetve a rendezvényt mint mindíg most is élveztem, és örülök, hogy itt lehettem ismét. Januárban pedig ismét találkozunk.

    Tair Out!

  • A tavalyi kalandorkrónikák volt életem első rendezvénye, így nem sok dolgot láttam még, de ahogy akkor is, most is tetszett a rendezvény!
    A jó hangulat mellett nagyszerű dolognak tartom, hogy az élő legendák munkásságát minden ilyen rendezvényen segíthetjük a játékunkkal, ugyanis a lejátszott kalandok mindig egy kicsit bővítik a közös a világot.
    Így, bár a karakterem szempontjából nem volt túl kellemes a játék, mint játékos végül jó szájízzel gondolhatok vissza az eseményekre, a barátaimmal együtt.

    Úgyhogy nagyon szépen köszönöm a szervezők, és a mesélők fáradságos, és kemény munkáját, amivel összetartják ezt a nagyszerű közösséget, aminek szerencsére én is részese lehetek!
    Remélem még nagyon sokat játszhatok veletek!

    Hajrá Krónikák!
    Hajrá Főnixek!

  • Hello!

    Nagyon jó volt, hogy idén is sikerülteljutnom és örülök, hogy a játékosaim is jól érezték magukat.
    Nem mindennapi lehetőség volt az egyik kedvenc írómmal találkozni. Ezért külön köszönet a szervezőknek.
    Hálás vagyok, hogy egy ilyen léptékű eseménylek lehettem részese.

    Remélem sok hasonlóban lesz még részem.

  • Húhaaaa!!! 😀
    Remekül éreztem magam egybevéve de szedjük ezt a remeket néhány pontba!
    – Utazás:
    Végre épségbe egyben időre megérkeztünk…..volna, ha Pesten nem kanyarodunk egy kereszteződés és egy körfogalom eltitkolt fattyánál nem meglepő módon a rossz sávba…. De mindettől függetlenül gyors és sima utunk volt.
    -Kaland:
    Remek kis kaland cselszövéssel nyomozgatással ismét olyan dolgokkal amik újak voltak a számomra. Az “Ostrom” kifejezetten tetszett egy remek védművet kelett bevegyünk és szerencsére 90 % -os sikerrel hajtottuk végra épp ugy mint a többi küldetést!
    -Csapat:
    Nagyon jól esett hogy játszhatok Bahával és még mindig kiemelkedő játékos de ahogy látom nehezen bújik ki a fejvadász “árny”ékából . Persze nagyon élveztem vele játszani és remélem lesz még alkalmam a jövőben!
    Caledonia és Don nektek azért nem irok extrát mert mindig elmondom személyesen hogy mennyire szeretek veletek játszani és hogy milyen ügyesek vagytok!!! Imádlak titeket!
    Kaalm tele ambicióval lehetőséggel energiával! Sokat kell még játszani, játszani és játszani. De ha kelett ott volt és tette amit kelett habozás és tökölés helyett! Nagyon jó palánta vagy nyugati Főnix!!!!
    -Mesélő:
    Magnusz ismét a mesélések egy új sémáját mutatta meg nekem ami egyszerre volt nagyon más és mégis oly tapasztalt ismerős. Nem véletlen az elmult húszon x év tapasztalata nagyon szépen adta magát. Élmény volt a kezei alatt játszani. Örülök hogy tudott nevetni a humor keleti fajtáján is és ha kelett a szükséges komolysággal vete az ennek megfelelő részeket. KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!!

    És persze köszönöm mindenkinek aki lehetővé tette hogy ez a Szombat megvalósulhasson és hogy én ott lehessek rajta!
    Legközelebb majd Találkozunk Kalandozó társaim!!!

  • Líthas!
    Igazából egy hatalmas nemvárt pozitív csalódás volt ez az esemény, életem legjobb találkozója!
    A helyszínnel különösebb problémánk szerintem a csapattal nem volt, leszámítva a kissé zavaró zajt, dehát a találkozó ezzel jár. Te tényleg ezt leszámítva tökéletes, jó helyen van, könnyedén megközelíthető, a kaja is jó, és a tavalyi alkalommal ellentétben még wc papír is volt.
    Kedves mesélőnk, Rozsomák Úr aki olykor halk szavú volt, de hamar korrigálván ezt nagyon jól elkalauzolt minket Yneven, a modult végig tudtuk játszani majdcsaknem teljes egészében, nagyon örültem annak, hogy ‘rohanásos mesélés’ nélkül ezt véghez tudtuk vinni. Első ilyen alkalmam.
    A nagy élményemhez a csapatom is adott hozzá, ez nem kétséges. Köszönöm Nektek Julin, Patesz és Seus a játékot és a csapatmunkát! Remek party voltatok, és remélem lesztek is majd 😉
    Illetve ami még fokozta az élményem az Ti voltatok mind, Kalandozók! Egy csodás csapat, ahová lassanként azt hiszem én is tartozni fogok.
    Folytassátok, nemes munkátokat Krónikák!

  • Nekem nagyon tetszett mind a helyszín és mind a modul de a csúcspont az Frostyék mesélés volt. A rajzok nagyon szépek és kidolgozattak voltak.
    Jó volt hogy választhattunk a küldetések között de sajnálom hogy nem volt időnk az összesre.
    A varázstárgy amit kaptunk az nagyon kreatív volt és örültem hogy mi találhattuk ki a varázsszót.
    Számomra teljesen pozitív volt az egész, egyedül csak az időhiány miatt szomorkodomtam.
    Összességében én nagyon jól éreztem magam. A km-ek jófejek voltak és nagyon szépen meséltek. Az Njk-k szórakoztatóak voltak.
    Remélem még lesz szerencsém velük 🙂

  • Üdv,

    Ahogy Felhő is említette, fergetegesre sikerült, ténylegesen remekelt a mesélő, nemcsak, hogy a történet egészére volt időnk, de pár karakterhez köthető dolog is bekerülhetett.
    A csapat kiváló volt, ilyen összhangot kevésszer éreztem még egy csapattal, pedig elsőnek játszottunk így együtt. Hajrá Bajos Bajnokok!
    A hely picit hangos volt, de a hangulathoz adott ez is. Ezen kívül barátságos, meg tényleg jó, hogy ilyen sok ember el tud ott férni. 🙂
    A modul olyan volt amit még akkor is lehet valamilyen szinten teljesíteni, ha valamelyik részére már nem jutna idő. Rugalmas is volt eléggé, hogy az állandó furcsa megoldásaink megvalósíthatóak legyenek benne.

    Köszönöm a szervezést, legalább ilyen legyen a következő is 😀

    Minden jót és szép napot annak ki ezt olvassa!
    Seus

  • Kellemes csalódás volt a rendezvény mivel a csapat nagy része nem tudott eljönni így nem erre számítottam. Kellemes hangulata és helyszíne volt a rendezvénynek. A kaland felépítése elsőre kicsit furcsa volt viszont ahogy egyre jobban haladtunk megértettem lényegét. A mesélőnkre panasz nem lehet hangulatosan adta át ynev világát. E rendezvénynek is volt egy problémája mint mindnek túl hamar vége lett 🙂 .

  • Üdvözletem.
    Első rendezvényként, melyen részt vettem, egyből magával rántott a hangulat. A modul, a hozzá tartozó kifejező képekkel csodálatos, ámde összetett feladatot állított elénk. Teljes mértékben azonosulni tudtam a helyzetekkel, örülök, hogy részt vehettem, és annak is, hogy mindezt a Regélő Főnix Klub tagjaként tehettem. Hatalmas gratuláció a szervezőknek, a rendezvény sikeresen lezajlott, a jövőben is szívesen részt veszek rajtuk. 🙂

  • A modul nagyon hangulatos volt, tetszetek a helyszínek . Egyik leg emlékezetesevb pillanat hogy a mi csapatmunkát egy név adásával mekkora nagy fejtörést lehet okozni.
    Csapat nagyon jó volt, hozzám képest nagyon jó és tapasztalt játékosokkal játszhatam együtt
    Caledoni Don Bahával és Mercury val mind zseniálisan játszóták ki a karakterűket .
    Mesélőnk Magnus stílusa nagyon tetszet és egy ujjab stilusu mesélést halhattam .

  • Szombaton ismét megszólaltatták a Kalandorkrónikák Kürtjét a fővárosban, és földimmel, Levivel nem tudtunk ellenállni a sziréndalának, kikászálódtunk az ágyainkból, és fel kellett kerekednünk. Sajnos lecsúsztunk a megnyitóról, de szerencsére nem sokkal; a szocializálódás ezt megsínylette. Sok emberrel beszélgettem volna, dehát ilyenkor dolog van. Szeretek mesélni, úgyhogy én jól éreztem magam, bár a végére azért padlóra küldött a folyamatos oxigénhiány – erre kéne találni egy megoldást. Szinte hasogatott a fejem, úgyhogy Enoszukét már csak érinteni tudtuk. Remélem, a Caedoni Nyomorultak, akikkel meg voltam elégedve, nem haragszanak emiatt. Jó kaland volt, bár lehetett volna részletgazdagabb is, de a hiányzó pontokat Amund válaszaival és saját ötletekkel pótoltam. A grimoire-nál nekem is kilógott az a közmondásos lóláb, de hosszas eszmecsere után végül úgy voltam vele, hogy ezt a békát le kell nyelni. Noémit pedig nagyon kedvelem, örültem, hogy elvállalta a feladatot. KM-ként leginkább a shadleki nyomozós részt élveztem; a bűnös, veszedelmes, sikátorlabirintusok alkotta kikötőt, mely a KJK-s Titán Feketehomokját juttatta eszembe. Itt 4-5 érdekes NJK-val színesítettem a kalandot, akiket szemlátomást jól fogadtak. A hírhedt Szegénynegyedben jóval kevesebb gondjuk akadt, hála a Dreina-paplovagnak, avagy az ynevi űrgárdistának, aki szinte egymaga szétverte a Vaskalaposokat. Nagyon tetszett az a dilemmázás, mikor a hulláikért jövő Csontszem klánbeli boszorkánymesterek – újabb saját színesítőelem – feltűnése váltott ki. Szegény sinobilányt is sajnáltam, akinek még játékosként is tőlem kellett megtudnia, mi lett Enoszuke sorsa. Áldozatul estek a ligetben lévő csapdának – bár nem olyan módon, ahogy le volt írva -, és majdnem megöltem őket. Ám az egykori domvikiánus remete leiosz, Erdei Szent Calicus szerzetesei a segítségükre siettek, így le tudtak számolni a Láncbarátokkal. A kocsmázásról lemaradtam – nem is bírom már, tehát nem is baj -, mert másnap ismét M.A.G.U.S-t meséltem a jövő év karaktereinek. De a nap sztárvendégével azért még sikerült kezet szorítanom, és egy Cthulhu modulos Talizmán magazinnal is gazdagabb lettem. Csak így tovább, szinte biztos vagyok benne, hogy a harmadik X-et is megéri a rendezvény.

  • Nagy örömmel és lelkesedéssel vetettem bele magam életem első versenyébe, és nem kellett csalódnom. Külön megtiszteltetés volt a csapatunk számára (amely így, együtt szintén először játszott együtt versenyen), hogy az egyik modulszerző volt a mesélőnk. Nemcsak kiválóan ismerte a kalandot, de hatalmas türelemmel, őrült ötleteinkre mindig nyitottan mesélt nekünk, láthatóan értékelve a nem hagyományos megoldásokat is.
    Nagyon sajnálom, hogy végül Shadlekre nem volt már idő, alig várom, hogy a modult elolvasva megkapjam a teljes képet a történetről.
    A csapatunkat is meg kell dicsérjem: megvalósult, amiről álmodtunk, mindenki tudott domborítani abban, amiben jó, és sikerült összedolgoznunk. Első nekifutásra, úgy, hogy a három ciklusból csak kettőt csináltunk végig, a 8. hely kiváló eredménynek tűnik. Külön büszke vagyok rá, ahogy a Láncbarátokat pusztán megfélelmlítéssel és illúzióval sikerült bégető birkaként terelni egyik helyről a másikra.
    Köszönet a szervezőknek, a mesélőknek, az összes stábtagnak. Az élmény minden reményemet felülmúlta.

  • Jó látni a sok pozitív visszajelzést. Részben magam is csatlakoznék az előttem szólókhoz. A kaland egy kiválóan megírt, sokrétű és összetett modul volt, ami mindenféle játékstílusra alkalmat és lehetőséget adott. (Megkockáztatom, hogy még a gonosz oldal játszhatósága is beleférhetett volna egy kis fejtöréssel, de az már csak hab lett volna az így is finom tortán) Tetszettek a helyszínek, a szituációk és a plot. Kétszer is elolvastam a verseny után, annyira tetszett. Mármint az írott verzió. Minden tiszteletem a készítőké, ezúton is gratulálok nekik.

    Azonban (igen, sajnos van egy “de” is…) mi sajnálatos módon nem ezt a modult játszottuk. A váz megvolt ugyan, de levezetésében sajnos közel sem az amit a modulban láthattunk utólag. Félreértés ne essék, elvoltunk mi, de utólag visszaolvasva a mesélőnk sajnos vagy nem ismerte a kalandot, vagy direkt szivatott bennünket. Több pofonegyszerű megoldás elutasításával, alapkönyves leírásokat, modult figyelembe nem vevő döntéseivel konkrétan órákat vesztettünk. Ahogy tanulmányoztuk a modult, nem egy, nem két helyen gyakorlatilag köszönőviszonyban sem voltak a történések az eredetivel. Elfogadom a kalandmesterek szabadságát, magam is alkalmazom bő 25 éve, de egy ilyen rendezvényen szvsz ez azért annyira nem szép dolog.
    Példákkal szemléltetném:
    Erion: Szeretnénk néhány embert felbérelni. Vannak ismerőseink és helyismeretünk (A parti fele itt nőtt fel), annyi pénzünk, amit el se tudunk költeni(bő 300 arany). Nem akartunk sokat, csak 5-10 verőembert, akik segítenek a hölgyek védelmében. Kategorikus nem válasz. Zsoldosokat bérelnénk. Tudjuk is kiket, hol. Nem. Oké. Akkor megyünk magunk.
    A Vaskalaposok jelenete. Sátor körül kb minden gyalogosuk(20-30 fő), közrefognak minket, mögötte pár lépésre a főnök, négy íjász kicsit távolabb. JK-k: pap a sátor előtt, kardművész a főnökkel farkasszemezik, tolvaj, lovag a sátor mellett védené a hölgyeket. Megindul a harc, támadnak a haramiák, Rettegés varázslat a paptól, szolíd 30-as erősséggel. Hatóterület 12m sugarú kör. Hatást mindenki elolvashatja az alapkönyvben. Eredmény: hú, ez a pap ijesztő, nosza, csapjuk szét a társait. Papot kikerülik, támadják a többieket. És már jött is az első ÉP sebzés…
    Enoszuke: Az erődből fogolyszabadítás nem igazán volt szinkronban a modul leírásával. A Csapások nem voltak jelen(konkrétan a modulban sem), viszont helyettük a Tobozszamuráj ellenségnek lett bemesélve, aki konkrétan cafatokra darabol minket, ha nem végzünk pirkadatig. De az erődbe nem tud bejutni. Az ellenséges erők tizenpárszoros túlereje sem könnyítette meg a helyzetünket. Végül csak Krad hatalma, asztrállény idézés segítségével tudtunk foglyot szabadítani, azt is nyögvenyelősen, egy megdobott 06%-os lopakodással.
    Abaszisz: A shadoni csapásmérő egység huszonpár fővel gyk felprédálta a hercegkapitányi birtokot, nyílt harcban.
    A harcértékek meglehetősen szabadon voltak értelmezve NJK oldalon, inkább narratív szempontból folyt a harc,mint szabályok szerint.

    Akkor, ott a fentiekhez mérten, alkalmazkodva játszottunk, mert benne voltunk. Utólag viszont baromi rosszul esett látni, mennyi helyen lettünk megszivatva más csapatokkal szemben. A “mint kés a vajban” kitétel, meg a szakértelmek, tudás stb..-re utaló készítői instrukciók itt megbuktak.
    Összességében nem volt egy elrontott nap, de ennél lényegesen jobbra számítottunk. Ha így tudjuk, akkor valószínűleg funra vettük volna teljes egészében a játékunkat, nem próbálunk teljesítményre játszani. Az, hogy az utolsó három között hallottuk a végén a nevünket… Na az meg végképp odabaszott a hangulatnak. Mármint az enyémnek konkrétan. A csapattársaim nevében nem nyilatkozhatok. Nem gondoltam, hogy ilyen harmatosak vagyunk… Összességében már a második Krónikás versenyünk végződött keserű szájízzel hasonló apropóból.

    Így átolvasva kicsit hiszti-szagú a kommentem, de nem annak szánom. Inkább azt a célt szolgálná, hogy egyrészt minden perspektíva segítse a szervezőket a későbbiekben, másrészt, hogy hátha van olyan KM vagy játékos, aki esetleg okulna az ilyen jellegű tapasztalatokból is.

    Köszi, hogy végigolvastátok,
    Kellemes ünnepeket mindenkinek! 🙂

  • Hali
    Kifejezetten jól éreztem magam ismét. Örülök hogy megint egy sikeres rendezvényt és modult hagyhatok a hátam mögött.
    A rendezvény helyszínével meg voltam elégedve mint ahogy múltkor is. Kényelmesen elfértünk, tudtam enni inni. Egyetlen negatívum amit fel tudnék hozni hogy BP belvárosában nehéz parkolóhelyet találni ilyenkor.
    A mesélőnkel Magnusal is szintén megvoltam elégedve, tetszett a stílusa és ahogy átadta a világot/modult.
    Maga a kaland is tetszett, érdkes volt inkvizítorként eljárni. Ebben is annyit tudok negatívumként felhozni hogy picit hosszúnak érződött és szerepjáték rovására kicsit kapkodtunk, éppencsak hogy be tudtuk fejezni végszóra. De ez sajnos az egy napos játékok átka hogy nem mindig sikerűl úgy beosztani az időt hogy kiférjen.
    Remélem jövőre is sok pozitív élményt szerzhetek.

  • Üdvözlet Kalandozótársak!
    Csapattársam és legjobb barátom már megírta a találkozó másnapján személyes gondolatait, méghozzá elsőként. Eljött az ideje hogy én is kövessem ebben. A hely és a körülmények, így harmadik alkalommal sok meglepetést már nem tartogattak. Talán egyetlen apróságról érdemes csak említést tennem. Vagy csendesebben játszottak a népek, vagy az én hallásom hanyatlik, vagy jobban volt elkülönítve a 22 csapat, magam sem tudom melyik a jó válasz. A modul profi munka, Ynev számos pontjára kalauzolja el a játékosokat. Talán pont ezért kissé rohanósra sikeredett a játék a csapatunknak. Azért panaszra semmi okom, mivel Rafin személyében egy profi km-et ismerhettünk meg. Alaposan felkészült a csapat és az egyes karakterek előtörténeteiből, már-már szó szerint idézett a leírtakból. 🙂 Az egész játéknap alatt képes volt fenntartani a csapat figyelmét és érdeklődését részletgazdag leírásaival és gördülékeny mesélésével. Bár személyes véleményem, hogy játszott már jobban is csapatunk mint most tette, de ez nem von le a nap értékéből. Öröm látni és hallgatni az ifjabb generáció ilyen jeles képviselőjét mint Ő. Boomen úr jelenléte tovább emelte számomra a nap színvonalát, feltette az i-re a pontot. Végezetül: Jó kis szombati nap volt ez, már várom a következő találkozót.
    Üdv: Csabi az In Vino Veritas tagja

  • Üdvözletem uraim és hölgyeim! Nekem az egész nagyon tetszett eredetileg nem játszani mentem de végül az utolsó szent minutumban betudtam csatlakozni egy túlságosan is kevés létszámot számláló csapatba. Nekem a helyszín megfelelő volt és a kaja is finom volt ott. A modul nagyon élvezhető volt és nagyon jól szórakoztam. A mesélőnkkel Tairral is megvoltam elégedve megfelelően mesélte le a dolgokat. Összegezve a dolgokat szerencsésnek éreztem magam hogy lejátszhattam.

  • Üdv! Az eddigi találkozók is nagyon kellemes emlékeket adtak a Hídégetők számára, de ez a mostani minden eddigin túltett. A modul is verseng nálunk az első helyért, na de Ishidunak külön köszönet a mesélésért, eddig ő volt a legjobb KM-ünk, ami nem kis szó tekintve, hogy a korábbi alkalmakkor is szuper mesélőink voltak. 🙂 Reméljük legközelebb Debrecenben, de ha az nem jönne össze, márciusban biztosan újra belecsapunk a kalandok közepébe. Köszönet a szervezésért és az élményért!

  • A végére pedig egy kis érdekesség!

    A Grimoire-hoz kitalált varázsszók / varázsigék a következők voltak:

    – Alar
    – Névtelen Grimoire hatalma, segíts minket célunkhoz, amely…
    – 3-2-1 Ta-Me-Ri
    – Ravoon
    – Aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska
    – Holdsólyom
    – Lazlovért
    – Együtt a veszedelemben
    – Alesto
    – Shadlek
    – Sör
    – Villámcsapás
    – Bajos bajnokok
    – Előre!
    – Utolsó kör
    – Teve
    – Kankurencia
    – Iszkiri
    – Omega!
    – Noire
    – Elis

Vélemény, hozzászólás?