D&D 5e: Sárkányok uralma kampány beszámoló – Zöldellő lángokban

Sárkányok uralma /A sárkányúrnő kincse

Zöldellő lángokban

Idén egyre népszerűbb mindenfelé a D&D 5. kiadása és még itthon is megjelenik a magyar nyelvű szabálykönyv. Ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom milyen egy hivatalosan megjelent kampány. Sosem meséltem még így, és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen egy ilyen storyt mesélni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy melyiket vegyem elő, végül Gulandro ajánlására egy igen hosszúra a (Sárkányok uralma) Tyranny of Dragons címűre esett a választásom. Ez két kampányt is felölel a Sárkányúrnő kincse (Hoard of the Dragon Queent) ami 1. szinttől egészen 8. szintig vezeti a karaktereket és ennek a közvetlen folytatása a Tiamat felemelkedés (Rise of Tiamat) ami tovább viszi a történetet egészen 15. szintig. A kaland Faerûn világán játszódik azon belül Kard parton (Sword Coast).

Úgy gondoltam, hogy ha már ilyenre adtam a fejem írok róla egy kis beszámolót, hogy milyen is és, hogy mi miképpen játszottuk le. Első benyomásom elég vegyes volt. A történet jó és szépen vezetik azt, de a részletek és a belső szerkezete nagyon furcsa. Magam is több kalandhoz adtam íróként a nevemet, így nekem nagyon idegen volt, hogy sok helyütt minimális vagy egyáltalán nem ad a mesélő kezébe fogódzót, vagy magyarázatot a kaland egy-egy eseménynél. Kicsit olyan az érzésem, hogy ez egy kaland váz, amit nekem mesélőnek kell feltöltenem, aztán egy oldalon keresztül ecseteli egy harci találkozás részleteit és lehetséges kimeneteleit, valamint az ellenfelek taktikáit. Arra kellett rájöjjek, hogy erősen más játékstílust képvisel, így lesz, rajta mit alakítsa, hogy igazán élvezetesen le tudjam mesélni. Mindettől függetlenül, ügyesen vezeti a karaktereket és mindjárt az első kalandban látszik, hogy nagyon jól fokozza a hangulatot, tehát méltán az egyik legismertebb kalandsorozat.

Ezen a helyen kell, megemlítsem ATUSZ-t akinek a beszámolói és tanácsai nagy segítségemre vannak abban, hogy fel tudjam dolgozni a kampányt. Valamint sokat segít, hogy át lehessen lendülni azokon a réseken amiket – számomra – tartalmaz, hiszen ahogy írtam is nagyon más a kaland stílusa, mint amihez én hozzászoktam. Ezúton is szeretném neki megköszönni.

Fontos megjegyezzem, hogy harc közben nem használtam térképet és nem is tervezek úgy mesélni harcot, számomra sokat vesz el az élményből, kissé társasjátékszerűvé redukálja, valamint úgy érzem, hogy csökkenti a mesélői szabadságomat is. Ettől függetlenül, aki szereti kiváló térképeket találhat az internet, amin be is vannak rácsozva, számukra nagyon hasznos lehet. Én személy szerint és a csapatom is jobban kedveljük a „Theater of mind” típusú játékot.

Először is bemutatnám a csapatot. Mivel a játékosaim igen tapasztaltak, viszont még nem vagy csak nagyon keveset játszottak az 5. kiadású D&D-vel ezért, úgy gondoltam, hogy szabadjára engedem őket fajok tekintetében. Kasztok és alkasztokkal kapcsolatban annyi kikötésem volt, hogy Unearthed Arcana, tehát nem hivatalosan megjelent nem lehet. Dobásnál szerettem volna, ha nem túl alacsonyak a játékosok statisztikái, hiszen próba játék ez nem csak nekem, hanem a játékosaimnak is ezért nem akartam, hogy gyengének tűnjön egy-egy karakter. Így dobásnál azt a metódust választottam, hogy 4d6, a legkisebbet vedd ki és minden sorból egy db 1-est újra lehet dobni. Szerencsére a célt elérte, kellemes statisztikájú karakterek születtek, de nem túl elszálltak. Ezen felül két karakternél, akiknél nem volt annyira fontos az előéletük szempontjából kikötöttem, hogy Zöldellőből (Greenest) származnak, hogy könnyebb legyen, őket a kalandba helyezzem. Ezen felül csupán annyit kértem még a társaságtól, hogy többségében pozitív jellemű csapat legyen, habár erre igazán nem is volt szükség, mint kiderült.

Mikor ezt írom még nem kaptam kézhez a magyar kiadást, ezért mindenkitől elnézést kérek, hogy néhol az angol kifejezést használom, vagy azokat a fordításokat, amiket a korábbi kiadások kapcsán ismertem meg. Ettől függetlenül próbálok, amit csak lehet magyarul leírni. Én magam is jobban szeretek magyar kifejezésekkel „dolgozni”.

Tehát a karakterek:

Csin: Neveny azzal fordult hozzám, hogy egy kismajom szerű karaktert szeretne hozni, így kerestünk és találtunk neki egy Tamarinian nevű fajt, ami nem teljesen hivatalos, de mint mondtam ez minket nem akadályozott meg. Jó szokásához híven a kasztok varázshasználó felét nézegette és egy Mágus (Sorcerer) mellett tette le a voksát, akinek maga a Káosz csörgedez az ereiben, így a Vad Mágiát (Wild Magic) választotta. Háttérnek pedig, hogy mindezt megfejelje a Sarlatánra (Charlatan) esett a választása, így egy igazi szélhámos, aki enyhe piromániás hajlammal lett megáldva. Ő volt az egyik karakter, aki Zöldellőből származott.

Erevan: Patesz már sokkal klasszikusabb kombinációt választott magának. Karaktere egy Erdei elf (Wood elf) Druida lett, aki eddig magányos Remete (Hermit) ként élte az életét. Erevan csak akkor lépett interakcióba a külvilággal, ha át kellett kísérnie őket az erdőn, így kiválóan tájékozódik a vadonban. Szabadidejében pedig azt a meteorit darabból készült medaliont tanulmányozza, ami születésekor csapódott be.

Karru: Lucius volt a másik, aki egy kevésbé hivatalos fajt választott magának egy Fekete Medve-ember (Black Bearfolk) képében. Úgy döntött, hogy kis Disneys ihletéssel Bárdot csinál belőle, aki az erdőket járva élt és mindig megtalálta azt „ahol van egy-két jó falat”. Háttere tehát Kívülálló (Outlander) lett. Szerteágazó képességeinek köszönhetően minden szituációban nagy segítségére tud lenni a csapatnak.

Uvater: Shima választása az Aasimar faj Scourge alfajára esett, akik felmenői között igazi harcos angyalok találhatóak. Ő annyira komolyan vette ezt az örökségét, hogy a karakter egy vallási rend tagjaként Akolitusként (Acolyte) nőt fel ahol a fényt szolgálta egész életében. Itt kötött egyességet saját isteni felmenőjével és lett egy Isteni (Celestial) patrónussal rendelkező Boszorkány (Warlock). Fegyverrel és mágiával szolgálja Kelemvort választott istenét.

Firwin: Utolsóként csatlakozott a csapathoz Unity, karaktere egy Könnyüléptű Félszerzet (Lightfoot Halfling) Paladin aki Selűne-t a hold istennőjét követi. Szívszilánk Firwin egy Zöldellőből származó kereskedő család sarja, így könnyen igazodik ki mind világi mind égi dolgok között. Csatacsákányával ő a jó és az élet védelmezője.

Mielőtt neki kezdtünk volna a kalandnak, úgy döntöttem, hogy rájátszom picit a történetre és már a játék kezdete előtt megvillantom azokat, akik már az első epizódban borsot fognak törni a játékosaim orra alá. Így a történet számukra egy-egy kényelmetlen ketrecben kezdődött, amiben éppen a Sárkány Szekta (Dragon Cult) szállította őket és néhány szerencsétlent egy begyűjtő pontra, hogy mint munkaerőt felhasználják a társaságot. Így történt, hogy az esti táborozást egy Szikla óriás zavarta meg, aki egy szerencsétlenül járt zsoldos testével akaratlanul is kiszabadította hőseinket, akik innentől gyorsan el tudták magukat oldozni a zsoldos fegyvereivel. A probléma az volt, hogy nem akartak a felszerelésük nélkül távozni, aminek a megszerzése felhívta rájuk az óriás figyelmét, így az erdőben a fák közötti kergetőzés következett. Néhány varázslattal le tudta Erevan annyira lassítani a behemótot, hogy el tudjanak rejtőzni annak tekintete elől, aki még tombolt egy darabig majd eltipegett. Hőseink ekkor visszamerészkedtek a táborba, hátha maradt a számukra valami, amit felhasználhatnának, majd Csin és Firwin javallatára útjukat Zöldellő felé vették, ha már úgy is közel voltak. Szerencséjükre az éjszaka további része eseménytelenül telt és csak másnap délután botlottak bele néhány koboldba és egy sárkányszerű gyíklénybe, akiket néhány apró sérüléstől eltekintve könnyen elintéztek. Viszont a koboldoknál talált kincsek között felismertek egy nyakéket, ami bizony Zöldellő városából való, így picit sürgősebb lett a hazaérkezés.

Itt meg kell álljak egy pillanatra, hiszen nagy gondban voltam, hogy miképp fordíthatnám le a fent említett sárkányfajzatot, amit angol nyelven Ambush Drake-nek hívnak. Bedobtam hát a csapatnak, hogy minek nevezzük ezt? Mire arra jutottunk, hogy a legjobban hangzó csakis az Osonkány lesz! Ami azóta egyik kedvenc szavunkká vált!

Mikor elérték Zöldellőt rögtön belebotlottak egy súlyosan sebesült férjét és gyerekeit védő nőbe, aki elmondta nekik, hogy be kell jutni az erődbe ezek a fosztogatók elöl. Természetesen a helyiek és a nemesebb lelkű karakterek egyből indultak volna, de Karru és Erevan vonakodott, hiszen számára mindig is az erdő jelentette a biztonságot, de rá kellett ébrednie, hogy az erdő is tele van fosztogatókkal, habár később mikor valami balul sült el azért a többiek orra alá dörgölte, hogy az erdőben jobb volna!

Látták, hogy a várost nem csak koboldok és zsoldosok prédálják, hanem egy lustán, már-már kedvetlenül repkedő és néha villámokat fúvó kifejlett kék sárkány is (Ez volt az első pont ahol az erdőlakó paros megjegyezte, hogy az erdőben nincsenek ám ilyen bestiák, amivel a többiek határozottan nem értettek egyet). Több száz méter választotta el őket az erődtől ahol a biztonságot remélték és felkészültek, hogy kemény harc lesz ez, de elhatározták, hogy annyi lelket mentenek meg amennyit tudnak. Míg ezt megbeszélték a csapat medve tagja különböző ruha anyagokat és tököket aggatott magára mondván, hogy nyugodjanak meg ez álcának lesz, majd néhány rövid varázsige kimondását követően egy két lábon járó sárkány lénnyé változtatta magát. Így terelte rövid, de határozott parancsokkal a fosztogatókat más irányba és adva teljesen szabad utat a többieknek, akik magukkal tudtak még vinni legalább 20 lakost a biztonságot nyújtó falak közé. A vár és a város kormányzója Éjdomb Tarbaw (Nighthill) háláját fejezte ki a csapatnak és még egy papnő Tisztaég Sara, el is látta a sérüléseiket. A kormányzó felkérte őket, hogy egy titkos alagúton kijutva segítsenek a város templomában rekedteken, és ha tudják, hozzák őket is be a várba. Az alagút sosem volt használva így dohos, bűzös vízen át gázolva jutottak ki a várost átszelő patakhoz, aminek magas partjának takarásában könnyedén eljutottak a templom közelébe. Itt azért meglepve tapasztalták a több tucat fosztogatót, akik szerettek volna bejutni. (Karru és Erevan ismét szóvá tették, hogy az erdőben nem lenne ilyen probléma). A hátsó bejáratnál kevesebb ellenállásra számítottak ezért ott meglepetésből lerohanták az ott bejutni próbálókat és meggyőzték a bent lévőket, hogy velük vannak, így beengedték a furcsa társulatot. Sajnos a járőröző fosztogatók ekkorra már közel voltak, így Karru kint rekedt, míg a többieknek bent kellett elrejtőznie. A terv az volt, hogy ha nem találnak bent senkit, akkor itt hagyják az templomot, de az érkezők gyorsan nekiálltak a kegytárgyakat bezsákolni. Ez már túl sok volt Uvater számára, így ajkán istene nevével vett elégtételt ezen sérelemért, minek köszönhetően eluralkodott a káosz. Súlyos sérüléseket szerezve indultak vissza, hogy a titkos járaton bevigyék a templom szolgáit, amikor meglátták, hogy a vár kiskapuját is ostrom alá vették, és ha nem sietnek, ott bejutva elesik az erőd. Nem tétovázva rontottak az ostromlókra és még a vezetőjüket, egy Sárkánykarmot (Dragonclaw) is sikerült foglyul ejteni, a kaput pedig Sara néhány Kovácskezek (Mending) varázslattal megjavította. A fogolytól megtudtak néhány fontos információt arról, hogy kik ők és mit keresnek itt, de ekkor a sárkány hatalmas robajjal villámokkal szórta meg az erődöt. A katonák fele elhullott mire néhány varázslat és jól célzott nyílvessző után a sárkány úgy döntött, nincs tovább kedve ehhez és komótosan elrepült napnyugatnak.

Itt volt először lehetősége a csapatnak egy kisebb szusszanásra és, hogy átgondolják, hogyan tovább illetve, hogy mitévők legyenek. Kicsit kipihenték az elmúlt órák fáradalmait, de ők is tudták, hogy az estének még nincs vége, tartogat még a számukra mókát. A várfalról kiabálva jelezték a kormányzónak, hogy lángol a malom. Így újból a játékosokhoz fordultak segítségért. Karru aki egész életét a vadonban élte le nem értette, hogy miért kellene kockáztatniuk az életüket, hiszen majd, lesz más étel, de azért a csapattal tartott, még ha picit morgósan is. Közel érve hamar kiszúrták, hogy ez az egész csak egy csapda, és ha már így alakult ők lepték meg a csapdát állítókat egy jól irányzott hátba támadással. Ezzel biztosítva a malmot a hajnali órákra. A nap felkeltével elkezdtek a fosztogatók is elszállingózni, csupán néhány jól felfegyverzett zsoldos és kobold érkezett az erőd alá vezetőjükkel a fél kék sárkány Ciánharag Lingdedrosával (Lingdedrosa Cyanwrath) aki három tússzal szeretett volna kialkalmazni egy párbajt a vár védőinak legjobbjával. Azzal az ígérettel érkezett, hogy bármi is lesz, a párviadal kimenete elengedi a foglyait és elhagyják a várost. Még senki sem jutott szóhoz már a félszerzet Firwin pajzsát csatolva utasította a katonákat, hogy nyissák, ki a kaput ő megküzd Ciánharaggal. Firwin tisztességgel és becsülettel küzdött a sárkányfajzat ellen, de az egész estés küzdelem és fáradság nem volt a segítségére. Végül alul maradt a sárkányfajzat elleni viadalban, de társai azonnal megmentették az elvérzéstől és még sérüléseitől elnyűtten nézte végig, ahogy a támadó sereg elvonul. Magában pedig ígéretet tett Ciánharagnak, hogy nem most találkoztak utoljára. A város és a kormányzó hősként ünnepelte a karaktereket, akik végre valahára lepihenhettek.

Mivel közös megegyezés alapján nem osztok Tapasztalati Pontokat, hanem a Mérföldkő rendszert használjuk, ezért a csapat a kaland befejeztével második szintre léphetett. Úgy döntöttem, hogy a fontosabb eseményeket is le fogom nekik mesélni, így később sor került egy rövid személyes szösszenetre Erevan számára, de ez majd a következő epizód része lesz.

Nagyon érdekes élmény volt ezt a kalandot mesélni, hiszen nem más, mint egy ostrom kaland. Szerencsére a Regélő Főnixnek köszönhetően nemrég volt szerencsém már egy ostromot mesélni így sokat tudtam meríteni annak stílusából is. Meg kell, jegyezzem, hogy a kaland tempója és hangulata nagyon jó. Nagyon jól érezteti a feszültséget és azt, hogy kevés az idő és rengeteg az ellenség. Habár hét misszióból áll a történet, én ezeket összevontam és összefűztem, hogy a történet vezetés folyamatosabbnak hasson és még jobban jelen legyen az idő szorítása. Az összefűzést leszámítva kb. papírforma szerint meséltem le a történetet (ami már a második epizódról nem lesz elmondható).
A Sárkánykarom elfogásával kicsit megleptek, hiszen a kaland számol azzal (sőt az egyik misszió ez is), hogy foglyot ejtenek, de ezt nem kellett külön bemeséljem maguktól tették és maguktól is vallatták illetve kérdezték ki, hiszen pozitív jellemű csapat nem igazán az a társaság, akik kínzásra adnák a fejüket. Mivel egy alapvetően nagyobb hatalmú és rangú Kultusz tagot sikerült elkapniuk, így még valamivel több információra is szert tehettek, amit a második epizódban hasznosítani is tudtak. Több térképet is nyomtattam a játékhoz segédletként, hiszen nagyon fontosnak találtam egyes helyszíneket, így eléjük tudtam rakni Zöldellő, az Erőd, a Malom és a Templom rajzait. Ezeknek köszönhetően szépen volt lehetőségük megtervezni a behatolásokat és sokat segített a helyszínek bemutatásában és vizualizálásában is.

Remélem tetszett ez a kis beszámoló, ahogy sorban játszunk meg fogom írni a többi epizódnak is a beszámolóját, számomra is jó felidézni a játék eseményeit, és akkor miért is ne osszam meg azt a nagyérdeművel.