Filológiai kutakodásunk egy nagyon fontos mérföldkövéhez érkeztünk el ezzel a darabbal. 1990-ben járunk, amikor a fiatal magyar szerepjátékos szcéna még csak forr, alakul, de már a színen vannak többen is, akik később együtt vagy külön-külön meghatározhatják ennek az underground világnak az elkövetkező évtizedét. Ekkor és így is született meg az (első és utolsó, jelenlegi tudásunk szerint) ELANOR magazin. Nevét a Gyűrűk Ura könyvek egy fehér virágáról kapta, ami Mordor földjéből is kinőve a „remény” szimbóluma az utazóknak.

Az áthallás nem véletlen: a Magyar Tolkien Társaság szerkesztésében készült, illetve a Magyar Fantasy Egyesület támogatásával, szinte az akkori teljes Atlantisz magazinnál fegyverbe szólítható alkotó részvételével. A beszámolókból kitűnik, hogy ez volt az egyik lehetséges út Novák Csanád és barátai előtt, hogy az ELANOR-t támogatva és segítve, inkább fanzinként folytassák az addig elkezdett munkájukat vagy még több erőfeszítéssel (és időveszteséggel) később egy professzionálisabb magazinnal önállóan jelenjenek meg.

Mint tudjuk, végül az utóbbi, nehezebb ösvényt választották. De betekintve ebbe az elveszett kincsbe ráláthatunk arra az alternatívára is, amit ez a lehetőség hordozott magában. Később a Magyar Tolkien Társaság (MTT) nagyon is megalakult és hosszúéletű klubkiadvány formájában maguk is saját lapot alapítottak (Lassi Laurie), így ez a közös mérföldkő, kísérlet és mondhatni „proto Rúna” évtizedekre el is felejtődött.

Pedig amit beletekintünk nagyon értékes dolgokat találhatunk: mind a borítót (szerepjátékos belsős poénokkal teli) és a hátlapot (lásd a bejegyzés illusztrációja) nem más neve jegyzi, mint MAX alias Zsilvölgyi Csaba (Isten nyugosztalja), aki akkoriban hol álnéven hol a sajátján az Atlantisz magazinban illusztrált később pedig meghatározta a M.A.G.U.S. alapkönyv atmoszféráját sokunknak. Egy Szélesi Sándor novella nyitja a magazint, aki később Anthony Sheenard néven meghatározotó alakja lett a hazai fantasztikus irodalmi szcénának és íróként több Zsoldos Péter díjat nyert.

Betekintést kaphatunk továbbá a ’90-es év eseményeibe, a legnagyobb alkotók írásaiból kaphatunk ízelítőket, mint Robert E. Howard és Isaac Asimov, J.R.R. Tolkien. Lord Dunsany-től olvashatunk egy írást, akiről legutóbb a Kockák és Sárkányos csatornán egy nagyon tartalmas videóban hallhattunk a fantasy irodalom hajnaláról értékes információkat. Tehát olyan dolgok ezek, amik ma sem feltétlenül mindennapiak, akkor pedig a kuriózum és az újdonság erejével hatottak (kb. mint az első Vasember film).

De aktualitása is van a magazinnak (most 2021-ben) ugyanis az Atlantisszal kapcsolatos cikkekben olvashatunk Bergendy Péterről, aki azonos azzal a Bergendy Péterrel, kinek a Post Mortem című magyar horrorfilmje mostanában jelent meg a mozikban. Ugyanakkor egy nagyon ritka és fényképes interjút olvashatunk Gáspár Andrással, hogy ő akkor, a Kiálts farkast friss megjelenése mögött álló fiatal titánként hogyan és miként látta a hazai és külföldi sci-fi irodalmi világot. Tavaly vesztettük el őt.

Az Elanor így több szempontból is fontos és értékes alkotás, mondhatni a magyar fanzinok történelmében egy hiányzó láncszem volt a hagyományos újságok és a már rajongói szándék manifesztálódása között. Kikövezte előttük az utat, mutatott egy példát és azután a tapasztalatokkal felvértezve mindenki később megvalósíthatta a szerinte legérdemesebb formáját ennek. Ajánljuk figyelmetekbe.

Letöltés: Elanor (SCANN)

A cikksorozatunk elkészültében nagy segítségemre voltak különböző módokon a következő személyek: Mizsák Illés (Cather), Magyar Gergely, Thirlen, Tamás (Norris) Gábor, Kornya Zsolt, Gondos Máté, Körtvélyes Ákos, Maxwell Jobson. Nekik köszönhetően tart most ott a projekt ahol. Ezúton is köszönjük részvételüket a kutatásban, gyűjteményük megosztását, a digitalizálásban és katalogizálásban való részvételüket.

Magyar Szerepjátékos Fanzinokat összegző projekt dokumentuma: fanzinZ (2.0)

 

Magyar Szerepjátékos Fanzinok 9 – ELANOR, a „proto Rúna”

Vélemény, hozzászólás?