Ezennel el is érkeztünk a harmadik és egyben az utolsó bemeséléshez. Ne feledjétek, hogy egyre kevesebb az idő és a hely, valamint, hogy egy bizonyos számú regisztrált csapatnál megálljt kell majd mondjunk rajtunk kívül álló okok miatt. Jó olvasást és készülést kívánunk mindenkinek!
Gador átszellemült arccal mered ki az arénába, az előttetek tornyosuló fémrács kapun. Hangos szuszogása, ahogy bikaként hergeli magát, beleolvad a közönség, felkorbácsolt, üdvrivallásába. A Gladiátor bronzszínű izmai megfeszülnek, izzadságcseppek kényszerülnek elhagyni eddigi otthonukat, ahogy a teste élőszoborrá feszül, az erek lüktető folyókká válnak a nyakán, s a levegő egy oroszlánüvöltéssel kiszakad belőle.
Az átlagembernél két fejjel magasabb szörnyeteg, ekkor felétek fordul, leveszi sisakját, tökéletesen vágott félhosszú haja által ölelve, rátok néz és komor arca elmosolyodik.
– Fontos, hogy a megfelelő szögben dőlj előre amikor a hasizmot megfeszíted, így a levegő tökéletes úton törhet fel és segít a bömbölés teljességében. – mondja szakértőn. – A hangmélység pedig sok algapálinka, illetve, Zöldgyutacs dohány fogyasztásával tökéletesíthető. Tudom, hogy mások a Haonwelli Fűszeresre esküsznek, de abban nincs meg az a csipetnyi extra szukei dohány, ami az igazán nagy varázslatot teszi…
A kapu felnyílik előttetek, megszakítva az előadást. Gador csinál egy pár vállkörzést, felrakja sisakját, és kilép az aréna porába. A lelátó éljenzésében fürödve, a fizikai adottságait megcáfoló kecsességel hajbókol, táncol körbe a vér itatta földön és koronázza meg eme abszurd előadást többször elhangzó „tökéletes” orkán bömbölésével…
…Alig hogy a Fekete Rózsa, tömör tölgyfa asztala társaságában az italaitok elétek kerülnek, nyikorgás reked a lágy lant zenébe és újabb vendég lép be. Sötét árnyalatú, szürke és ezüst, selyem nemesi ruhája még a pislákoló lámpások és gyertyák fényében is tekintélyt követel magának. Csuklyája alatt arcán kísérteties szögekben csillog a fény, s egyenesen felétek lépdel. Hátorozott, kimért jelenléte a felé forduló tekinteteket hamar újra a saját dolgukra parancsolja.
Mellétek érve felfedi arcát. Fekete haja alatt, szigorú arca smaragdzöld mandulavágású szemeket s a húsába ágyazódott fekete szilánkokat rejt. Ezeken járják abnormális táncukat, ezernyi apró szemként a benti fények.
Belső zsebéhez nyúl, s ösztöneiteket békítően leintve, egy viaszérmét vesz elő. Leteszi az asztalra, pecséttel felfelé. A pecsét pajzs szimbólumán egy hajó s egy legalább akkora vasmacska pihennek, és hirdetik hűen a Morganios család nevét.
– Örömmel láttuk, hogy az arénában ti is megtaláltátok, amit kerestetek. Pont ettől ilyen tökéletes az a hely, mindenki megtalálja, amit akar. Harc, pénz, kapcsolatok…
Formalitásként egy erőltetett mosollyal biccent nektek. Mozdulatai letisztultak és célratörőek. Látszik, hogy nem egy alkudozó fajta.
– Egy ideje rajtatok tartjuk a szemünket, már azt amennyire a képességeitek és a hercegi illem megengedi. – biccenti a fejét ismét közönyös színpadiassággal. – S uram, a Morganios család egy rangos tagja úgy véli, kifejezetten egymás hasznaira lehetnénk.
Vár néhány pillanatot hogy szavai ülepedjenek.
A bárd érezhetően hangosabban játszik és a lágy dallamok gyorsan átcsapnak erőteljes, lüktető balladákba. A szomszédos asztaloknál mindenki igyekszik látványosan nagyon elfoglalt lenni és elmélyülten társalogni.
– Hadd menjek gyorsan bármilyen kétely elébe – kezd bele ismét még mielőtt az első tekintetváltásnál többre juthatnátok. – A megbízót nem érdekli, hogy honnan jöttök, kit szolgáltok, kit tiszteltek, mik a módszereitek. Minket csak az eredmény érdekel, nincs eszme, nincs magasztos cél. Vagy elhozzátok amit kértünk vagy nem. Ha nem ti, akkor majd a következő kalandozó bagázs.
Ismét a zsebébe nyúl, s rituális tökéletességgel néhány ezüstöt tesz az asztalra.
– Az Uram kifejezetten kérte, hogy fejezzem ki elnézés kérését, nyers személyem miatt, s biztosítsalak titeket úri mivoltáról. – ismét egy rideg, színpadias sóhajtás – Így kérlek, fogadjátok el ezt az apró gesztust és engedjétek, hogy mi álljuk a ma esti költségeiteket.
– És a megbízás. Gador, a gladiátorunk, akivel egy hete az első napotokon az arénában találkoztatok, eltűnt és nem jelent meg egy pár napja az eseményeken ahol kellett volna neki. Normál esetben ez nem különösebb probléma, de egynémelyik viadalon különösen nagy pénzek forogtak, és ami ezután lenne esedékes az még ennél is fontosabb. Ha nem jelenne meg a következmények fatálisak lennének. – enyhe megvetés, borzong át az arcán – Hősünk egy másik „hobbinak” is hódol s félő, hogy most ez az őrület vagy elragadta, vagy nem engedi többé szabadon járni. Morganios úr barátsága vagy pénze igen bőkezű errefelé, biztosra veszem, hogy találunk méltó ellenértéket szolgáltatásaitoknak…
Apró hatásszünet, végig mér titeket, biccent és kérdéseiteket ignorálva, hátat fordít és az ajtó felé indul. Miközben csupán annyit mond. – Válaszotokat holnap estig bárhol hagyhatjátok a viaszérmével, itt a városrészben.