Valló Gábor: Viszályok ideje (Fantasy Játékkönyv) kritika

A forró nyár egyik NAGY hazai megjelenése eddig ez a könyv fantasy fronton. Több szempontból is izgatottan vártam: egyrészt ugye már közös sorozatban jelenik meg valami, ami nem szorosan a (Vindgardia) sorozat tagja, tehát sikerült valakinek valakivel összefogni (gratulálok) és a könyv előzetesen már ígéretes buzzwordökkel (hangzatos, divatos kifejezésekkel) és funkciókkal hergelt, mint „sandbox” és TÖBB karakter közül is választhatunk a könyv elején akikkel egészen más kalandot élhetünk át. Igazat mondtak? Mindez tudott jól sikerülni? A legvastagabb lapozgatós könyv lett az UNIVERZUMBAN? …. és van e térkép benne?

Aki hozzám hasonlóan rosszul tűrte a várakozást a könyvre felfedezhette, hogy a szerző nem átallott születő művének kerekíteni egy weboldalt https://viszalyokideje.blog.hu/ címen. Ez derék. Amellett, hogy majd egyszer szóvá teszem a szaporodó oldalak kapcsán, hogy a domain név regisztrálás lassan havi egy doboz cigi ára megjegyzem, hogy helyre kis információs felület, amiről taktikusan letölthetünk nyomtatható karakterlapokat is, félszáz oldalnyi ízelítőt a könyvből, találunk készítői-írói blogot és Fórumot. Retrók vagyunk. Itt már például találhatunk magyarázatot is a „szabad bejárású kaland” fejezetben, hogy mire gondolt a költő sandbox alatt. Tanulságos.

Kezünkbe véve a Blöffösen ’babakék’ könyvet (amivel kapcsolatban még nem tudom mit érzek, de a polcról látványosan lelóg vizuálisan) egy erőszakosan beállított jelenet képe felett ismerkedünk meg Valló Gábor nevével és művének címével: Viszályok ideje. Hátoldaláról megtudjuk, hogy itt Eingurd királysága lesz a plész, ahol Rheana, a Béke istennőjének papnője és Talasin, a kobzos irányítása hárul majd reánk. So be it. Nagy betűk tudatosítják bennünk, hogy a korábban megjelent A Végzet prófétái és A Karavánkísérők kiadójának új könyve ez. Ez igaz, bár kiadó nincs, Szlobodnik Gábor a kiadó, mint személy, a félreértések elkerülése végett. Ami nem baj. Látszik fontos neki amit csinál és egyre igényesebb dolgok kerülnek ki a műhelyéből, kiadójából.

Ez itt és most 368 fejezetpontjával éppen 3 690 Ft-ért, de előrendelői kedvezménnyel volt az 3 190 Ft is (könyvjelzővel). Ha jól értettem ez (is?) exkluzívan Mr. Sci-fi & Fantasytől beszerezhető már. Tehát könyvesboltokban ez sem kerül. A belbecsre áttérve jegyzem meg, hogy a belső címlapkép nekem jobban tetszik mint ami végül kívülre került. Dinamikusabb, jobban átadja a világ élő voltát, de értem miért nem az került oda (s szinte hallom a kommunikációt az író és a grafikus között, amin végül elment, hogy ki mire is gondolt, been there, done that).

A köszönetnyilvánítás és a játékszabályok között találjuk a könyv (tényleg) legfontosabb oldalát: a TÉRKÉPET. Nagyon sokszor fogunk visszalapozni hozzá és betájolni magunkat, hogy mi hol merre mennyi és cserébe … nagyon is szemrevaló. Tetszetős. Ezt egyébként minden belső illusztrációról el tudom, mondani, hogy mindegyik átlag feletti lett. Csak … nagyon-nagyon kevés. Ha már az eddigi legvastagabb lapozgatós könyv (nem az) akkor ennél a fél tucat (9+1) képnél én néztem volna kicsit többet is. Mert szépek. Szabó Csaba keze munkáját dicsérik, látnék még tőle. A Tyssirel nevű karakter képe nálam a favorit és másnál is, aki eddig végigpörgette. Kíváncsi vagyok másnak melyik. De a térkép fontos, később kiderül, hogy miért.

Az emberélet útjának felén (~35) egyszercsak mindenki belátja, hogy a KJK lapozgatós könyvek játékrendszere a CSÚCS. Láttam ezt nálamnál vérmesebb rpg fejlesztőktől (amatőröktől és profiktól) és úgy látom Valló úr is eljutott ebbe a játékszemléleti NIRVANÁBA hozzánk. Derék. Azért persze még rúgkapál, küzd egy kicsit, de hiába. Szóval A rendszer használ Erőnlét (~Életerő), Ügyesség statokat harchoz. Szerencse helyett van Lélek pont ami bár használható mindenfajta újradobásnál (és harcban), mint korábban a Szerencse bizonyos helyeken, de igazán nem zavar sok vizet. Néha kapunk és a végére elfelejtjük használni. Van még Észlelés is … amit szerintem ha háromszor dobtam a játék során.

Érdekesség, hogy célszám (~ fölédobásos) rendszerben használja őket, tehát minden cselekvésnek és próbának van célszáma és azt kell elérni stat+2k6 dobással, hogy legyen valami. Így például érdemes megtanulnunk a kobzolás, zenélés célszámát (15) a könyv elején mert később a könyv nem emlékeztet rá, hogy mennyi (jogos, ott van az elején, ki is gyűjtve kicsit). Ez azért is jó, hogy az elején mondja, mert hirtelen vág mellbe azzal, hogy eközött a 4+1 stat között te most osszál el 38 pontot. Nincs dobás, nincs szerencse. Soft-rpg karakteralkotás van. A +1 az karakterspecifikus: Talasin ugye Zenélés skillel tud pénzt koldulni a piacokon és Rheana (ez nem valami énekes?) az Elhivatottság tulajdonságával képes varázsolni.

Szóval a harcrendszer az az ismert Ügyesség+2k6 VS Ügyesség+2k6 (klasszikus) viszont MÁR MEGINT okosabb a szerző, amikor a sebzések kerülnek szóba. Merthogy NEM fixen 2 hanem a VS különbözete (áhá) pontosabban annak csak a fele (áá?) és ha csak 1 a különbség az ugye felezhetetlen (?) tehát újra dobunk, mint egálnál. Avagy hogyan lassítsunk egy gyorsaságáról híres és miatt kedvelt rendszert két egyszerű lépésben. Bátorítólag simítom végig a polcon a Mélység rabszolgáit, amiben a kardom KEZDÉSKOR(!!!) ha dupla hatost dobtam, akkor automatikusan ölt. Good times, good times …

Majd a szerző megtanít minket X-et húzni  szakszerűen. Ez nem egy vicc kérem. Itt ugyanis a sandbox mellett komoly survival mechanika is felbukkan és nem mindegy melyik napokon ettünk és pihentünk kielégítően. A szakszerű X húzása pedig ennek a menedzselését hivatott szimbolizálni. Igen, a hozzám hasonló logisztikai ptsd-t elszenvedettek fájdalmasan sóhajthatnak: ez a könyv (látszólag) feljebb csavarja a metajátékos elemeit a lapozgatós könyveknek és elvár tőlünk némi … khm … együttműködést (~munkát). DE NEM KELL MEGIJEDNI!

Rövid világleírás után (semmi különös, emberek-törpék-tündék-mágia-feudalizmus, germanizált és beszélő magyar helységnevek) kétféle háttértörténet már a DÖNTÉSRE késztet minket vajon kivel vágunk neki a nagy kalandnak. Talasinnal kezdtem el a könyvet, aki bárd (nem, nem OLYAN bárd, csak zenél). Rheana papnő (mostmár biztos volt ilyen énekesnő) sem veri szét magát kezdő varázslatokkal, de neki legalább van kettő. Míg Talasin különleges képessége … a kéregetés. Két külön kezdőfejezetük is van ahogy látszik, ami itt a térkép két külön pontját is jelenti. Ígéretes.

Talasin újabb izgalmas slamasztikába keveredett (juhé) aminek következtében egyetlen/legjobb barátjának levágták a fülét, őt pedig behajították a csatornába azzal, hogy ha 39 napon belül nem hoz 400 aranyat érte akkor nem lesz legjobb/egyetlen barátja sem. Hát ööö … ettől nem remegett meg a Végítélet Órám percmutatója igazán … amikor legutóbb ilyen Móricz Zsigmond: Hét krajcár kalandra invitáltak legalább véreskezű könyörtelen kalóz voltam és fallstaff-méregetésben kellett egy másik tengeri martalócnak megmutatni, hogy hol van az ajtó (amúgy OTT az ajtó és a Vértengerekben történt).

Nem sikerült túlmotiválni, ez van. Semmi baj. Mondjuk a kezdés után bunkóság a 0-pénzes játékosnak felszerelési tárgylistát mutogatni, DE legalább nem tudtak mit elvenni tőlem a zsebtolvajok és ha én merészeltem lopni is elveszik mindenemet és börtönbe kerülök (egy kicsit). Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. De a játék első pár fejezete Valousában elég kollegista-hajléktalankodósra sikeredett. Bevallom, a hangulatom nem is javult legalább Kel Durstan határának elhagyásáig … de arra majd visszatérünk.

Rögtön ezen a kezdőhelyszínen lerohan minket a könyv egyedi narratív megoldása: nagyobb hub/központokban a minden lehetséges tevékenységet és opciót, négydimenzióban felsorol a könyv. Én ezt bevallom, hogy nem szeretem mert egyfolytában FOMO-m van tőle és teljesen elfelejtem hogy én MOST éppen hol tartok a történetben. De amúgy a szerző ezt sejthette vagy kapott a tesztelőktől visszajelzést és használ „kódszavakat”. Ezt egy kis idő volt ameddig megszoktam, viszont úgy éreztem a végére, hogy működik és jól működik.

Tárgyak mellett bizonyos események az említette „kódszavak” valamelyikét adják meg nekünk ami egy bizonyos helyszínen majd triggerel egy másik eseményét, de addig nekünk semmi dolgunk vele. Így azonban a fejezetpontok olvasásában (elsőre és kb negyedszerre is még) zavaró, hogy mintha egy videojáték szerkesztői felületén keresztül játszanánk s látunk minden későbbi triggert, sokszor még dobások eredményeit, egyes kimeneteleket is. Értem, hogy miért és bevallom lehet, hogy a legjobb megoldást alkalmazta az író a sandbox élményért, de szoknom kellett.

Tehát ne feledjük: ha megvan a „Fródi” kódszó, az nem egyenértékű azzal, hogy megvan nekünk Fródi tekercse. Függetlenül attól, hogy a Fródi kódszót egy tekercs elolvasásából kaptuk vagy sem nem. Ha ez átmegy, akkor nem lesz túl sok gondunk. Merthogy a könyv nem kifejezetten nehéz. Néhány fillérekért átzenélt fejezetpont után, gyógyulás nélkül átdidergett éjszakákat eltöltve a szabadban és szembesülve a helyi véletlenszerű kentaurbűnözés realitásával a dolgok az első sírrablást követően kezdtek értelmezhető alakzatot ölteni. Belátva hogy a csepűrágó/tolvaj hivatással nem lesz meg itt a négycá egyhamar meg soha némi információszerzés után már körvonalazódott is a TERV.

S a terv jó volt: tudtam hova kell elutaznom a térképen, s ott addig kajtatni dolgok után ameddig meg nem lesznek, gyűjteni a kódszavakat és ha kell ki-be járni a városokba véletlenszerű információkért, s ha közben elkap a nomádjárás akkor már két tárgyammal is elkergethettem őket anélkül, hogy kiforgassanak a nehezen megszerzett aranyaimból. Fogadtam lovagi tornán, dalpárbajoztam nemesi ficsúrral, brahiból elutaztam flörtölni egy mega-bölcsész tündével, mert hallottam merre tanyázik és még volt pár napom az eingurdi körutazásomból. Szóval egy ponton elkezdtem nagyon élvezni a játékot.

De minden jónak vége szakad és legjobb/egyetlen barátom rothadó füle már nagyon húzta a zsebemet úgyhogy pontot tettünk a történet végére. Na most a Halál-óra közben egyszer sem indult be, Talasin története pedig 360 fokos fordulattal ért véget és olyan csinnadratta nélkül zárult le, hogyha nem terveztem volna Rihannával is végigvinni valószínűleg akkor is belevágok a hiányérzet enyhítése végett.

Itt már kezdéskor egy egészen más, igazából retrós felütéssel, igenis meg kell váltani a világot és ha nem lesz jó a trónterem feng-shuija mielőtt az új király fejére színesfémet tesznek akkor Hamlet. Ehhez ugye meg kell keresni 5 ritka szobrocskát, amiért kizavarják a Béke papnőjét a világba, DE adnak neki 40 pénzt. Ez nagyon nagy különbség ám! S amikor az egyetlen forró nyom kihűl ott vagyunk ugyan ahol Talasin barátja füle szakadt DE már nagyon sok meta tudással rendelkezünk. Jól befektetjük a pénzt (pszt, oktatás) és a sok új kódszó addig elzárt régiókat, karaktereket, lehetőségeket nyit meg, s ha olyan helyen is járunk ahol a Kobzossal korábban mindig van valami + amit a csajjal még felderíthetünk. Mesés.

Sajnos azonban itt bevág kicsit, hogy mivel a bárddal nemrég elég sokszor jártunk helyeken ez a közvetlenül utána kezdett játék nem ugyanolyan. Fejezeteket hagyok olvasatlanul (mert 10+ alkalommal má hagyjon) és egy idő után, hogy elfogynak az irányok, szinte vaktában kalandozok csak, s az időm gyorsabban telik. Szerencsémre a szerző is sejtett valamit, mert egy ponton a könyv (igaz kevesebb választási ponttal), de átmegy Rózsa nevébe és sokkal lineárisabb történetvezetést vesz fel, míg elvágtázik velem a befejezésig ahol van csinnadratta és világmegmentés is … na jó … politikai konszideráció, de ezekben a zavaros időkben a béke papnőjeként többre nem számíthat az ember (bár azt soha nem fogom megérteni, hogyha szétválasztok két párbajozó lovagot akkor később miért szakad a nyakamba +1 szörny).

Összességében vegyes és pozitív élményekkel raktam le a könyvet. Nem egyhamar fogom elővenni, de példának szívesen mutogatom. Van az a része, amikor minden összevág és klappol és működik és kaland, de a nehézkes indulás, a tudat, hogy végén valami elmarad és hiányzik egy kicsit lehúzza az összélményt. Ez is egy nagyon komoly eredmény és részben sikeres kísérlete sokmindennek, ami még nem volt, DE mindig ott volt bennem, hogy vajon a két karakter lesz e majd hogy egymás tetteinek nyomát látja vagy hogy Tyssirel romance option lesz e végére (bármelyiküknek).

Nem akarok elégedetlenkedni, csak gratulálok az írónak a könyvhöz, a kiadónak a kiadáshoz, Mr. Sci-fi & Fantasynek az eladáshoz és mivel (állítólag) 250 db készül belőle amúgy mindenkinek, aki beszerzi. Szerintem ezzel szintet lépett a magyar lapozgatós világ, úgyhogy tessék nyugodtan ilyet és ilyenebbet csinálni. Chop-chop! Most pedig felírhatjátok a ’Kritika’ kódszót a Karakterlapotokra….