Hat Város Szövetsége
A Hat Város a Délvidék egyik legősibb emberlakta országa. Egykor, Dél történelmének hajnalán, mikor a Sheral bércein átkelve megérkeztek a kyr menekültek első, szórványos csoportjai, a mai Hat Város területe mutatkozott a legalkalmasabb élettérnek. Északkeletre, a bérceken túl, a Taba el-Ibara sivataga terpeszkedett, s ez megnyugtatta a folytonos támadások elől menekülő, északi, embernépekkel elkeveredő kyreket. Keletre a vad, megzabolázhatatlan partvidéktől a Tara-Byr, délről maga a Gályák Tengere (ők nevezték el így) zárta el az utat, nyugat és észak felől pedig hegyek karéja. A kisebb tengert megszégyenítő öböl partjaira egyetlen út vezetett, egyetlen folyó vágta kanyon. A tenger halakban, a hegyek mélye ércekben bővelkedett, a lankás domboldalak erdeiben pedig temérdek vad kóborolt.
Néhány évtizeddel később, a P.e. XXV. század végén már hat város sorakozott a parton – egymással kereskedtek, békében, nyugalomban éltek. Hamar megfogant a gondolat, hogy megkíséreljék idelent, Délen helyreállítani á Kyr Birodalom dicsőségét, távol a nyomasztó emlékektől, a letűnt idők bűnein rágódóktól. A tervhez a hegyeken túli, északabbra fekvő városok is csatlakoztak, s a századfordulóra megalakult a Kie-Lyron Szövetség.
Azonban elmúltak már azok az idők, mikor Krán megtűrte az övével ellentétes felfogású civilizációk jelenlétét a Délvidéken. A kie-lyroniak nem voltak felkészülve azokra az aljasságokra, melyek annyira jellemzik Kránt, s melyet azóta oly alaposan megismerhetett a világ. Shackallor Birodalma mindössze egyetlen évszázadot engedélyezett magának a sikerre – ennyi elegendőnek bizonyult, hogy politikai mesterkedéssel, mágiával szétbomlassza a Szövetséget.
Az egykori Kie-Lyron városállamai pusztító háborúba keveredtek egymással, egyedül az öbölparti hat város maradt meg egyfajta laza szövetségben. Korabeli történetírók nemigen léteztek, de a későbbiek krónikáikban ehelyt említik először a Hat Város Szövetsége nevet. Elmúlt két évezred – roppant nagy idő – de a Gályák Tengerének északi mellékén mintha abbamaradt volna múlása. A csalódott nép hitte is, nem is a kyr isteneket – nem volt mit köszönnie nekik – mígnem a P.sz. I. században ide is elért az új hit, a pyarroni vallás futótüze. Az V. században már gyakorlatilag a teljes lakosság az új istenekhez fohászkodott – elsősorban Antoh-hoz, a Vizek Úrnőjéhez. Időszerűvé vált az évezredes rend megváltoztatása – 506-ban a Hat Város hivatalosan is elsődleges állami vallásává nyilvánította az új istenek imádatát, majd csatlakozott az Államközösséghez.
A Hat Város kezdetektől fogva a hajózás területén öregbítette saját és az Államközösség hírnevét. Óriási, három-, négy-, ötevezősoros gályái a tenger mélyére küldenek bármilyen bárkát és hajót, melynek léte sértheti Pyarron érdekeit. A Hat Város tekintélyes „szárazbirtokkal” rendelkezik, ahol földművesek százezrei élnek, szárazföldi hadereje nem számottevő. Ennek egyik oka földrajzi fekvésből következő viszonylagos védettség, a másik – lényegesebb – pedig a katonapolitikai környezet. A Hat Város szomszédságában ugyanis csak törpeállamok találhatók, amelyeknek, ha lehet, még kisebb a hadereje. Ha ennek ellenére mégis veszély fenyegetné a Hat Várost, az Államszövetség gyorsan a segítségére sietne – márpedig Pyarronnal a Délvidéken csak Krán mer és bír nyíltan ujjat húzni. A tengeren igazi nagyhatalomnak számít a Hat Város. Nem túlzás azt állítanunk, hogy flottája a Gályák tengerének ura – legalábbis ami a nyugati régiókat illeti. Hatalmas, négy-öt evezősoros gályái és galeaszai fenntartják a békét és a rendet, vigyázzák a kereskedelem békéjét.
Államszervezete: A városokat egy-egy ősi vérvonallal büszkélkedő uralkodócsalád irányítja, az Állam közös ügyeiben a belőlük alakuló Szenátus dönt.
Hivatalos nyelv: pyarroni, bár errefelé a kontinens majd’ minden élő nyelvét megértik. Helyi sajátosság a lyronais, amely egy erősen leromlott ókyr származéknyelv.
Lakossága: magas, aranybarna bőrű, hullámos és sötét hajú emberek. A férfiak nagy súlyt fektetnek a kidolgozott izomzatra, a nők a csábító, buja megjelenésre.
Öltözködési szokások: A férfiak ágyékkötőt, felette térdig érő szoknyát hordanak, felsőtestüket – ha mellvértet nem öltenek – vagy szabadon hagyják, vagy csak a vállukon vetnek át egy gondosan összehajtogatott, hűvösebb időben köpönyegként szolgáló ruhadarabot. A nők elől-hátul mélyen kivágott, lenge ruhát, hosszú szoknyát viselnek, amit csípőjük és kebleik ívének kihangsúlyozása végett a derekuknál övvel húznak össze. Mondják, a Délvidék asszonyai közül ők értenek a legjobban a férfiak nyelvén, ők ismerik legjobban a csábítás tudományát. Azt is beszélik, mindenre kaphatók.
Árak: a kapuhálózatnak és a Gályák-tengerére kiterjed kereskedelemnek hála, mérsékeltek. Itteni Az északi partvidéken található Hídontúl az, ahonnan Új-Pyarronba és onnan ide áramlik az élőerő és áru térkapun át.
Iskolák: A Hat Városban harcosnak, gladiátornak, fejvadásznak, papnak, tolvajnak, bárdnak, pszi-mesternek, illuzionistának és varázslónak tanulhat a Játékos Karakter.
Közbiztonság: a kikötővárosok nem jó közbiztonságukról közismertek – nem kivétel a Hat Város sem. Mi több, mind a hat a tenger partján fekszik. A bűnt a nagy vagyonok közelsége és a sokaság szüli, a büntetlenség esélyével a távolságok kecsegtetnek – pedig a törvények szigora, a hatóságok keménysége nem hagy maga után kívánnivalót.
Vallás: a pyarroni vallás Selmovita irányzata, elsősorban Antoh Istennő kultusza dívik.