Nehéz szívvel értünk haza, de csak azért tudjuk értékelni a jó dolgokat mert egyszer végük szakad. Emlékezni viszont mindig jó és a közösen eltöltött idők pedig velünk maradnak örökké. Nemsokára érkezik a kaland is, valamint néhány kép, hogy segítsenek felidézni a hétvégét. Ha van nektek is képetek kérlek küldjétek el nekem a vodli.jeno@gmail.com címre.
Ne tartsatok magatokban semmi élményt, osszatok meg velünk mindent!
XV. Hősök Napja(i) – Beszámolók és élmények
Ismét vége egynek. Soha sem bántam meg még táborba jelentkezést, és soha nem is fogom. Bár most nem tudtam nulladik napra érkezni, és csak a főmodul előtti nap estéjén érkeztünk, rendkívül jól szórakoztam és ismét találkozhattam világi barátaimmal.
–Helyszín.
Voltunk már itt, továbbra is imádom. Van lehetőség tömegszállni barakkos épületben, és kissebb szobákban is. A környék gyönyörű, csendes, a Tábori dolgozók kedvesek és segítőkészek. Az ételekkel semmit nem sajnálnak ki. Imádom.
–Modul
A 5nation army csapatában játszottam(ami 4re redukálódott mert kiesett egy tagunk), Fecó mesélésében. Bár nem először(hanem másodjára) játszottam a „kalózok, hősök és hajléktalanok szimulátora”-ként funkcionáló 7tengerrel, de a rendszerében nem voltam túl otthonos. Maga a modul időugrásos pontokat tartalmazott, flashbackek formájában. Nem vagyunk metások, de mi hiába tudtuk, hogy nem halhatunk meg semmilyen helyzetben a játék egy bizonyos pontjáig, a karaktereink nem. Így ez adott egy fura, érzést a modul játszása közben. Fecó jól átadta az infókat, és isten áldja a kezét, de kegyetlen jól dobált ellenünk és fájt. Saját megoldásokra volt lehetőség, és éltünk is velük. A macska terv a legjobb terv a világon. Végérvényesen bebizonyítottuk. A szerelem ereje mindent legyőz! Akár egy kegyetlen Ájzeni powerarmoros spacemarine-t is… Ha már egy ágyú nem tud…
–Szervezés
Shala és Lucius ismét kitett magáért, semmi rossz szavam nem lehet rájuk. Kipróbálni egy teljesen más rendszerű játék rendezvényt, méghozzá egy tábort, egy Mágus és DnD heavy országban ilyen számokkal és sikerességgel, igazán példamutató és király. Még 7tengert! Nagyon szépen köszönöm a szervezést és a mesélők munkáját! Már csak nagyjából… 365 nap… van… hátra…
Sziasztok!
Kétszer már játszottam 7 tengert, de egyáltalán nem fogott meg, így mérsékelten voltam boldog, amikor Shala elújságolta, hogy rendhagyó módon nem a magus körül forog majd a tábor. Változó sikerrel megpróbáltam nyitottan állni hozzá, de úgy voltam vele, hogy bármi lesz, a társaság miatt akkor is megéri majd. A hír, hogy Lucius fog nekünk mesélni, sokat dobott a hangulatomon, de még útközben is elfogott az aggodalom, pláne hogy a Szélrózsa kissé foghíjas lett, mivel sajnos Anna nem tudott jelen lenni.
Tegnap este, amikor befejeztük a modult, egyszerűen elöntött a boldogság és elégedettség. Imádom ahogy Lucius mesél, de a modul és a csapatunk is fantasztikus volt, és azt hiszem megszerettem a 7 tengert. Nagyon élveztem az egészet, hálás vagyok az élményért! Köszönöm srácok!
A szállás még mindig nagyszerű, igazán jó kis menedék a kalandozó lelkületűeknek, a kockák és a bögre pedig remek ötlet volt!
A’frad
’19 óta nem voltam rendezvényen, így nagyon örültem a Hősök Napjainak, valamint hogy egy kevésbé ismert játék is terítékre került, újabb torpedót lőve a MAGUS-osok = szektások tévhit hajójába. Nem lenne ellenemre, ha a Hősök Napja(i) megtartaná ezt a jó szokást és az őszi időre, illetve a hozzánk beszivárgott agyonamerikanizált – ősi kelta ünnep a f…szt, az itteni a jenki hálidéj Wish-ről rendelt változata – halloweenre való tekintettel valamilyen horror szerepjáték lenne a szervezők következő „áldozata”. Hazudnék, ha azt írnám, hogy el vagyok ájulva a 7tenger világától, vagy a forrásaként szolgáló korszaktól, filmektől, regényektől, de ugyanazt tudom írni, mint mondjuk a Shadowrun kapcsán: nem vagyok oda érte, de játszom vele, sőt, még kedvenc karakereim is vannak. A foghíjas Slayershez csatlakoztam, de nem bántam meg, szeretek velük játszani. Remélem, ők sem. A kalandot Marci cimboránk tolmácsolta nekünk, akit remek, alapos mesélőnek tartok. Némi gondolkodást követően egy kasztíliai sebész-fogorvos-nagy fehér vadászt alkottam, mert arra számítottam, hogy egy esőerdőben fogunk kikötni, ami végül nem történt meg, de azért volt hasznom – 5-ös Tűzfegyver jártasság. Örültem, hogy az írók ezúttal nem a kalózos vonalat erőltették, mert ez a szerepjáték – a neve ellenére – sokkal több annál. Az időben való ugrálás nem nyerte el a tetszésem, de nem dőltem hátra a von Ingolstadt doktor erdei házánál kibontakozó harcok során, hogy úgyis túléljük, és ezért a mesélőnket kell dicsérni. A kaland első fejezeténél még félálomban voltam, ezért sajnos kiestem a szerepből és nem ugráltam körbe a tébolyult kollégát, pedig ez lett volna az elvárt. A játékunk kapcsán két részt emelnék ki: az inkvizíció börtönében játszódót, ahol minden karakter lehetőséget kapott arra, hogy ráébressze az inkvizítort, hogy rossz embereket akar a vesztőhelyre küldeni, valamint a végső harcot, ami után csodálkozom, hogy nem omlott ránk az épület, mert az az eiseni valkűr piszkosul kemény dió volt. A helyszín még mindig eszményi, úgyhogy felesleges többet írnom róla.
A szabad mesék kapcsán: én tartottam magam a három évvel ezelőtti fogadalmamhoz, hogy a sok sötét és komor Cthulhu-Delta Green modul után valami humorosabbal fogok készülni. Három ilyen szerepjátékom is van, így némi agyalás után az It Came From the Late, Late, Late Show-ra és a Káosz Szerepjátékra esett a választásom. Az előbbi – amihez még rossz amerikai sört is szereztem – sajnos elmaradt, mert csak egy jelentkező tudott eljönni. Az utóbbit nem sikerült befejezni, amiért 50%-ban én vagyok a felelős, mert még a nyomozós rész átugrásával is hosszúnak bizonyult, 50%-ban pedig mindenki, mert túl fáradtak volunk ahhoz, hogy éjjel 2-ig Worlukon kalandozzunk. Ilyen az élet. Egy dolgot azonban meg kell jegyeznem: ha csak a szabad mesés napokra jöttem volna, akkor most egy nagyon csalódott hangnemű beszámolót írnék. Szeretem a társaságot, a marhulást és a beszélgetéseket, Levivel pedig jól elviccelődünk azon a tábor előtti napokban, hogy lesz-e játékosom, de én ezer éve mesélőként tekintek magamra és feleslegesen dolgozni nem jó érzés. Szerda este fél 7-ig úgy voltam vele, hogy a Káoszt le se hozom, mert csak a helyet foglalja. Mindenesetre köszönöm Daninak, Levinek, Beának, Amundnak és Fecónak a részvételt! Még valami: emberek, legyetek szívesek időben jelentkezni! Én áldom az eszem, hogy két beugró karaktert is alkottam, különben még a városból sem jutottunk volna ki.
Ahoy,
amikor először hallottam Shalafitól, hogy terveznek egy szabadabb, nem M* központú rendezvényt már a gondolatot is tiszteltem a bátorságért. Aztán jött a Panda és ez sokmindent átalakított, minket is bizonyos dolgok átértékelésére késztetett. Még mindig vakmerő és bátor dolognak tartottam a kezdeményezést DE ha valakinek sikerülhet, akkor azok a HŐSÖK (napjai). Korábban már egy nyári tábor során formabontó mini-rendezvénnyel (~eventtel) bizonyították, hogy itthon 7tengerben sincs/nincs náluk rátermettebb szervezőcsapat így, amikor végül be is jelentette Shalafi, hogy EZ LESZ és számít rám mesélőként egyértelmű volt, hogy minden lehetséges módom támogatom ördöngős vállalkozását.
A (hosszú) hétvége számomra egy csapatos leutazással kezdődött, ahol Krees és Unity mellett Bahamuth szárnyain utaztunk távoli tájakra. Az érkezés örömét csak tetőzni tudta a VÉGTELEN LÁNGOS vacsorára és habár aznapi játékokon nem tudtam részt venni, de lehetsőgéet kaptam, hogy másnap a Worluk világát járhassam.
Tanti vezényletével tartott a Káosz kaland Vörös levelek címmel. Csapattársaim Bea, Dani, Levi és Patesz voltak, utóbbi pedig legendás életutazásunkból már ismerős volt ebben a rendszerben/világban és a többiekkel is elég rég játszottam (ha egyáltalán), hogy már önmagában szívesen ültem le. Tanti a CoC kalandjain túl ebben a fegyvernemben is fekete-pulóveres, úgyhogy bátran vetettük magunkat az évtizedek óta kihalt kúria felderítésére kincsekre éhesen. Bár a messzire vezető szövevényes történet végére nem jutottunk, még szieszta nélkül sem, de nagyon jól szórakoztunk, amiben motoros törpének, részeg skaldnak, amőbaszerű orgyilkosnőnek éppolyan szerepe volt, mint a cikázva teleportáló szürke manó varázslónak és az ELviS frizurás gyíkembernek… de főleg Tantinak.
Szombaton elérkezett a NAP(jai) és a 7Tenger főkaland ideje. Memento mori címmel a Shalafi-Lucius szerzőpáros egyszerre folytatta és modern módon remake-elte a korábbi alkotásukat a témában. Ehhez a remek kalandhoz egy nagyon jó csapatot is kaptam a Maradék képében. Neveny, Isti, Krees és Baha alkották a csapásmérő egységet, Ágota sajnos most távolmaradt, de legközelebb nagyon várjuk az osszor vidranőjét. A kalandot ugyan kicsit komotósan kezdték, de a szieszta erejével már volt kraft a kaland befejezéséhez. Nagyon hősiesen állták a sarat, sokszor egymással szemben is szerepkockákat érdemlő csatározásokkal és olyan ötletekkel, amik simán érnének egy Karib Tenger 6-ot. Köszönöm, hogy mesélhettem nekik. Máskor is.
A vége a vége, de a nem mindennapi esemény végén a kérdőívre sok jó tipp került, hogy milyen rendszerben/világban/játékban folytatódjon ez az őszi mulatság jövőre. Én persze viccesen Requiemet, de komolyabban Fallout-ot jelöltem meg, viszont este hallottam még remek ötleteket az Akkurácium képében és a Symbaroum is érdekelne. Remélem azt is legalább ennyian, ha nem többen és hasonló keretek között élhetjük át, én pedig mindenkit arra bíztatok, hogy jöjjön el, érdemes. Már csak a lángossal visszaszerezhető a részvételi díj értéke …
Itt a vége, correre el véle. 😀
Sziasztok!
Bár eredetileg olyan terveim is voltak, hogy a 0. naptól lent leszünk és ismét hozok egy-két szabad mesét, erről hamar le kellett tennem (a nyári Csillagbirodalom játékosainak még tartozom így a folytatással). Azután úgy alakult, hogy párosunkból csak én tudtam végül utazni, mivel Anna betegség miatt kénytelen volt otthon maradni.
A helyet még mindig imádom, hiszen a közelben nőttem fel és ez a vidék az egyik legszebb része számomra a megyének. A konyha pedig különösen jó ebben a táborban. 🙂 Az ágyak pedig még mindig kemények és nyikorgósak, de legalább amiatt nem kellett aggódnom, hogy valakit zavarok a horkolásommal, mert elveszett a szobatársaim hangzavarában.
A 7Tenger szerepjátékkal eddig egyszer játszottam, Shalafi mesélte le nekünk lényegében ennek a kalandnak a következő fázisát, és akkor magától a világtól nem voltam elájulva (a rendszer alapjait ismertem az L5R-ből, ahol jobban is tetszett), részben a kaland feszített tempójú road movie jellege, részben a montaigne varázslók ténykedése miatt. 😀 Most viszont sokkal jobb benyomást tett rám, nem kis részben a csapat hihetetlenül eltalált dinamikája miatt: ahhoz képest, hogy most játszottunk először együtt Afraddal és MagicHorse-zal, gyakorlatilag a legelső jelenettől megvolt az összhang és állandóan egymás kezére játszottunk, egymást erősítettük a hihetetlenül kalandfilmszerű jelenetekben. Rengeteg emlékezetes pillanatunk volt, az ösztökével felrobbantott puskaportól kezdve a bitó alatt elmondott lázító beszédekig. Nagyon örülök, hogy csatlakozhattam a Szélrózsák csapatához, és remélem, hogy legközelebb már Anna is velünk tarthat.
Ami a kaland végén kapott értékelő lapot illeti, én is beírtam párat a kevésbé játszott magyar játékok közül, bár mindegyiket komolyan is gondoltam: ezer éve nem játszottam Requiemet, és gyanítom, sokkal kellemesebb emlékeim vannak róla az átlagnál. De szívesen vennék akár egy D6 Star Wars kalandot is, egy nagy, átfogó lázadó hadműveletben, ahol minden egyes játékos csapat ugyanannak a történetnek egy másik küldetését játssza le, és a nagy közös siker attól függ, hogy ki mennyire végzi jól a dolgát.