Elétek tárjuk a rendezvény második hangulatkeltőjét is. Innentől kezdve várjuk a jelentkezéseket amely tartalmaznia kell a karakterek előtörténetét, statisztikáit és a közösen választott bemesélő hangulatkeltő is.

Ismétlésként pedig,

Jelentkezési határidő: 2022. december 11. éjfél

Farkasszem

A kandallóban lobogó tűz messzire repíthette volna, ha hagyja. Néhány pillanatot engedélyezett csupán az elméjét ostromló vágynak, hogy tekintsen a múltba, míg a kalandozók eldöntik, hogy milyen sorrendben és módon mutatkozzanak be. Amit tudni szeretett volna róluk, már kiderítette, mikor beléptek az ajtón. Törékeny hölgyként intuíciójának ezen része sokszor húzta ki szorult helyzetekből azzal, hogy az esélyt sem hagyta meg, hogy azok megtörténjenek. Bár azóta megtanulta magát megvédeni más módszerekkel, a Pyarroni Titkosszolgálat támogatását is élvezte, és körülbelül teljesen biztos volt abban, hogy nincs félnivalója a megjelentektől, ezt a szokást mégsem tudta levetkezni. Miközben visszafogott kortyot engedett meg magának boroskupájából, konstatálta, hogy nem is akarta levetkezni igazán soha. 

– Lee’ra Furtivis vagyok. – biccentett, göndör, vörös hajának rakoncátlan tincsei zöld szeme elé hulltak – Mondhatnám, hogy örvendek a szerencsének, azt azonban veszélyből kell megkovácsoljuk. – karosszékében hátra dőlve, tekintetére enyhe fáradt fátylat öltött, miközben újra megfigyelte mindannyiukat; figyelt arra, hogy a helyesebb kalandoron egy szegmensnyi idővel se pihentesse azt tovább. 

– Egy számunkra kiemelten fontos tudósember nyomába szegődött a vész, mit korábban említettem. Vilfernói Hubre Krad számára is kegyes; sikerült áttörést elérnie új kutatásában, ezzel azonban tyúkszemére lépett néhány kellemetlen társaságnak itt Abasziszban. Célja egy olyan területre vinne bennünket, mely egy titkos bányában található. – a kandallóban lobogó tűz kísérte beszédének dallamát, a ropogás ütemére tartott enyhe szünetet – Egy titkos abbitbányában.

Lee’ra elégedetten konstatálta, hogy mindannyian értették, ez mit jelent. Maguk módján rácsodálkoztak a hallottakra. 

– Természetesen akadnak emberek, akik számára nagyon sokat megér, hogy ez a tudás ne legyen egy kívülálló birtokában. Vilfernói Hubre egyelőre biztos helyen van, de tartózkodásának helyét nem fogja sokáig titok fedni. Az Önök feladata, hogy a tudóst kijuttassák rejtekéről, és eljuttassák őt új felfedezésének helyére. Kerüljék el a bányát őrző tekintetek kereszttüzét, tartsák életben nagytiszteletű Hubre urat, és segítsék munkájának kiteljesedését. – a csapat bólintásait követően folytatta – Magától értetődő, hogy teljes diszkréciót várunk el Önöktől. – kupájából kiitta az utolsó kortyokat, majd felállt székéből, hogy megmutassa a tudós pontos helyét. 

A kalandozók távozása után egy fertályórával érkezett következő látogatója. Pont, ahogyan számított rá. A férfi a tőle megszokott hanyag udvariassággal üdvözölte, és töltött magának egy pohár italt, aminek társaságában leült egy székre, közel a lányhoz. Néhány percig csendben hallgatták a lobogó tűz akkordjait. 

– Biztos, hogy egy ilyen kompániára van szükségünk? – törte meg végül a csendet a vendég. Hangjában nem volt nyoma a becsmérlő kételkedésnek, várakozásnak, hogy bizalmasa eloszlassa bizonytalanságát, annál inkább. Lee’ra elmosolyodott. 

– Ez az a kompánia, ami alkalmas a feladatra. 

***

Az öreg csak akkor tért teljesen magához, mikor az egyik kalandozó kezébe nyomta sétabotját. Emlékképei az elmúlt tíz minutáról lassan, foszlányokként tértek vissza. A dohos szagú alagsorban tanulmányozta jegyzeteit, mikor megérkezett hozzá a csapat. Némelyikük vérrel díszített fegyverét megpillantva úrrá lett rajta a pánik, melyen nem segített a kintről beszűrődő üvöltözés, és a felkelő nap fénye által szőtt árnyékok sem a lépcsőn, melyek kemény dulakodásról árulkodtak. 

Látta a mozgó ajkakat, és agyának egy része fel is fogta, hogy segítség érkezett, a hangok helyett azonban ekkora már csak a minden mást elnyomó zúgás jutott el a tudatáig. A helyzet adta lehetőségek szerint végül karon ragadták, és elkezdték vonszolni kifelé. 

Az őt kísérők is csatlakoztak a kinti perpatvarhoz. Gyorsan megállapította, kik azok, kik nagy szakértelemmel védik az életét, és kik törnének ádázul életére. 

Dermedten állt, teste felett úrrá lett az az ösztön, hogy halk imát mormoljon mindannyiukért (főleg saját magáért). Egy sötét tárgy repült lassan felé a magasból, vörös csíkot húzva maga mögött. Először védeni próbálta magát tőle, de valamiért teste mégis úgy döntött, hogy inkább elkapja azt. Arcára cseppent valami, mint az éjszakai eső után a fák lombjairól szokott. A kezében landoló tárgyat tanulmányozta. Néhány pillanatra szüksége volt, hogy megtalálja az aszisz férfi szempárját. A fogdmeg teste nélküli feje ijedt tekintettel nézett vele farkasszemet. A zúgás ekkor csak még erősebb lett. 

Elhalkuló csatazaj, sietségtől elmosódott utcakövek, néha szeme sarkában felbukkanó csizmás lábak, egy-két kedvesebb taszítás, mely irányban tartotta. 

Mikor megálltak, még a fekete szempárt bámulta az ölébe pottyant levágott fejen. Valaki halk szitkozódás közepette vette ki a kezéből, és tette helyére a botját. Ekkor ocsúdott fel. 

– Köszönöm a segítségeteket – kezdett bele pár szegmenssel azután, hogy alaposan kihányta magát. Talán, mintha az elsőnél egyikük cipője is útjában állt volna a gyomortartalomnak, amit kiengedett, de nem mert rákérdezni, hogy tényleg így volt-e. 

– A nevem Vilfernói Hubre… bár úgy sejtem, ezt mindannyian tudják… Hehe. Kulcs? Nos, lehet kulcsnak is mondani, bár a jelszó kifejezés megfelelőbb. Ezt kell elmondjam a kapuőrnek… Természetesen megértem az aggodalmukat, de szükségük van rám, és a tanulmányaimra – az igenis hasznos tanulmányaimra – ahhoz, hogy odajussanak. 

Kérdéseitekkel alkalmanként félbeszakított, rövid magyarázata után kicsit feszülten méreget benneteket. Tekintete azonban, miután alaposan körbehordozta azt rajtatok, egyre nyugodtabbnak tűnik. Ismeritek ezt; az emberek szívesebben vannak veletek, mint ellenetek. A tudós arcán nyoma sincs a korábbi riadalomnak. Mindannyian rájöttök, hogy kettő darab tény és egy darab vágy az, ami szemben áll veletek. 

Az egyik, hogy ahová most mentek, Vilfernói Hubréval együtt vár benneteket. 

A másik, hogy életetekben először láthattok abbitbányát. 

Remélitek, hogy nem ez az utolsó dolog, amit látni fogtok. 

V. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozó II. Hangulatkeltője

Vélemény, hozzászólás?