Ismét egy év és ismét egy Regélő Főnix. Szombati napon véget ért legutóbbi rendezvényünk, talán mondhatjuk, hogy sikeresen. Az ötödik alkalmat kellőképpen megünnepeltük, és azt kell, hogy mondjuk, hogy újdonsült szerzőpárosunk is szép munkát végzett a kalandmodullal. 

Arra kérünk titeket, hogy írjátok meg a véleményeteket a rendezvénnyel, helyszínnel, mesélőtökkel kapcsolatban, vagy amiről kedvetek van írni. A következő években ez nagy segítségünkre lehet  rendezvényeink szervezése során.

Alább pedig megtalálhatjátok az V. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozó Kalandmodulját.

Bolondok Abbitja

A kalandmodulban használt téprképek:

Víz feletti térkép     Víz alatti térkép

Vélemények az V. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozóról és a rendezvény kalandmodulja

10 thoughts on “Vélemények az V. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozóról és a rendezvény kalandmodulja

  • Sziasztok!

    Ismét eltelt egy év és ismét túl vagyunk egy Regix találkozón és már számolom a napokat a következőig.

    A helyszínről és szervezésről:
    A malter továbbra is egy bőven megfelelő helyszín a rendezvényre, bár a helyszín érkezéskor sajnos nem volt topp állapotban melyben segédkeztünk többen is kipofozni. Ez nem a szervezőség hibája, hanem a helyszín tulajáé, aki pont az előző nap estéjére engedett oda egy zenészbagázst kik ha zenélni talán tudnak, takarítani maguk után biztos nem tudnak. De inkább szerencsétlen helyzetnek nevezném, az élményemen nem rontott és úgy az izgatottság miatti összesen 2 óra alvásomnak jót tett a testmozgás legalább. A szervező, Ishidu, régi jó barátom és kiváló szervezőnek tartom elfogultság nélkül is, Csodás angyalai pedig rengeteget segítettek neki és a jelenlévő Játékosoknak és Mesélőknek is. Mindig emlegetem, és ez most is megfog történni. A szerepjáték nekem másodlagos. A barátaimmal való találkozás és ökörködés az első és az soha-de-soha nem maradt el. Mikorleszmárakövetkező?

    A modulról és a mesélőnkről:
    Pusztító és A-Don kitett magáért szerintem, ezúttal is. Rendezvénye bizonyosan nehéz lehet egy olyan modult írni, melyet rengeteg féle-fajta-stílusú Mesélő ad át egy még annyira különböző féle Játékosainak. Egy pörgős, nem épp a tipikus, újdonságokkal teli modult sikerült elénk varázsolniuk. Nekünk a Mindenki, avagy a Unity mesélt, kit továbbra is egy kiváló mesélőnek tartok. Ahol kellett gyorsított, ahol pedig érezte, hogy a csapatra ráfér az oldódás ott partner volt minden baromságunkban. Némelyikben, főleg a Modul elejei Kereskedelmi csapásmérő lötyögésünknél jobban léphetett volna a nyakunkra, de végül ez sem okozott problémát. Technikailag végigjátszani nem tudtuk végül a modult, de vette a fáradtságot, hogy a maradék részt, picit narratívabban lemesélje. Ez király volt. Köszönöm a Játékot ezúton is a csapattársaimnak és a mesélőnknek.

    A rendezvényt zárván természetesen nem maradhatott el az össznépi kikapcsolódás és állatkodás, melyhez teret szolgáltatott a Valhalla. Rendkívül jól éreztem magam és végére vígabb állapotban tértem haza. A hazautat nem tudtam, hogy fogom túlélni korai indulással, még kevesebb alvással, de sikerült. Senki nem esett el azon az estén. Köszönöm a Szervezőknek, Angyalainak(Még teát), a Mesélőknek és Raoul Renier úrnak a közreműködését!

  • Üdv Krónikások!

    Hol is kezdjem. Nagyon örültem, mikor a találkozó kiírásra került, de kezdtem lelombozódni mikor kiderült, hogy a csapatunkból csak ketten tudunk résztvenni rajta. Hála Kradnak sikerült társakat találni, MagicHorse és Afrad személyében és négyen vágtunk neki a kalandnak. Ki szerettem volna próbálni az új fajt, egy mocsári ytil bárd karakert hoztam. Géza barátom se akart kilógni a sorból, az ő választása egy hegyi ytil gladiátorra esett. Így csatlakoztunk a Szélrózsa csapathoz, ahol Afrad egy déli fejvadásszal, míg MagicHorse egy toroni wier Pszi-mesterrel játszott.
    Az elején kicsit visszafogottan indultam, az új csapattagok, az új faj, számomra nem megszokott kaszt, új KM, stb, nem tudom miért. A Kalandmesterünk Carter és új játékostársaink is nagyon szimpatikusak voltak. Menet közben, ahogy jöttek a kaland eseményei és ismertük meg egymást kezdtem oldódni (na meg pár pohárka pálinka is segített). Úgy éreztem jók vagyunk így együtt. A KM-ünk mindent megtett a jó hangulat érdekében. Így a kaland elolvasása után látom, milyen jól kezelte a csapatunkat. Egyedi mellékszereplőkkel és szálakkal szabta ránk a kalandot. A csapatban is úgy éreztem, hogy gördülékenyen mentek a dolgok. Mindenre volt valamilyen megoldása valamelyikünknek. Ha valakinek nem jutott eszébe éppen valami az adott helyzetben, biztos a másik tudott rá opciót. Szerintem jól kiegészítettük egymást.

    A kaland számomra nem okozott túl nagy fejtörést, lehetett volna még egy két csavart rakni bele itt-ott.
    A helyszín megfelelő a rendezvényre, a többi asztal hangerejének csökkentésén lehet még dolgozni 🙂

    Továbbra is tervben a hasonló találkozókon való részvétel ezzel is növelve a rajongók táborát, fenntartva az eszmét és a közösséget.

    Köszönet az újabb élményért a Játékostársaimnak, a KM-ünknek és a Szervezőknek.

    Üdv, ePocak

  • Mintha maximum 1-2 héttel ezelőtt lett volna, hogy a IV. Regélő Főnix kalandmodult meséltem a malterban (életemben először rendezvényen), és alig ocsúdtam fel belőle, már az ötödik modul volt a kezemben egy emelettel feljebb, és más játékosok kíváncsi tekinteteinek kereszttüzében kalauzoltam pár karakter Yneven. Eseménydús év volt.

    A helyet szeretem. Lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy a klubnapjainkat is a Malterban tartjuk, szóval már bőven több, mint kellemesen otthonos az érzés ami elkap, ha beteszem a lábam. Izgulni persze nem izgultam kevésbé, mint bármelyik kalandnál, amibe belekezdek, de tény, hogy az Angyalok rengeteget segítettek az ellátmány szállítással. Ez már önmagában egy nagyon jó dolog, de hogy tették mindezt úgy, hogy a játékot egyszer sem akasztották meg/szakították félbe érdeklődésükkel, tökéletessé teszi a jelenséget. Debrecenben mesélni nagyon jó. Várom a következőt.

    A modulról ismételten csak pozitívan tudok nyilatkozni. A leheletnyi humor adott boldog pillanatokat az olvasása közben, az ellenfelek pedig jópár másodpercnyi meghökkent szemmeresztést. Egyértelmű volt számomra, hogy kihívás lesz a teljesíteni, és ez be is bizonyosodott a próbamesén, szóval volt egy pár álmatlan éjszakám miatta (na nem annyi, mint a kardoskútiaknak, de azért…). Emiatt viszont jobban előtérbe kerülhet az ötletelés és a csapatmunka talán, ami egy nagy pozitívum. Ezt leszámítva is úgy gondolom, hogy elég M.A.G.U.S-os, és igazi kalandozóknak való Kaland, így, nagy K-val.

    A csapat ügyesen lavírozott a modulban, sikerült olyan karaktereket hozni, melyek hasznosnak bizonyultak (és még így is ment ki morális szabály). Gyorsan fogytak az FP-k, néha az ÉP-k is, de higgadt, átgondolt döntéseket hozva találtak olyan stratégiát minden helyzetre, ami végett siker koronázta próbálkozásukat. Egy-két karaktert szívesen láttam volna jobban kijátszva, de akkor lehet nem diktálnak ilyen jó iramot, szóval egyáltalán nem vagyok elégedetlen. Gratulálok nekik, remélem, a közeljövőben lesz még alkalmam egy asztalnál ülni velük valamilyen formában.

    Köszönöm a Szervezőnek, az Angyaloknak, a Modulíróknak, hogy itt lehettünk, és jól érezhettük magunkat – mind a játék, mind a valhallai ivás alatt.

    Remek rendezvény ez!

  • Annyit kértem Ishidutól, hogy egy olyan csapatot adjon akiknek kihívás lesz mesélni és azt kell, hogy mondjam egy olyan csapatnak ahol 3 játékosból 2 akkor ült először asztalnál ez tényleg kihívás. Mert olyankor nagyobb a felelősség, hiszen az én asztalomnál találkoznak először szerepjátékkal. Ilyenkor sokkal nehezebb kitalálni a következő lépéseket hiszen nincsenek meg azok a már-már tipikusnak nevezhető kalandozó reflexek és megszokások ami egy tapasztaltabb játékosnál kialakul. Ezen felül kihívás mert ha nem egy olyan élményt nyújtok nekik amit elvártak akkor bizony lehet örökre elmegy a kedve a hobbitól. A kaland kiválóan helyet adott annak, hogy egy kalandos és színes történetet tárjak a srácok elé akik sorra vették az akadályokat. Néhol engem is meglepő ügyességgel vagy találékonysággal állva elő, meglepve engem. Szót ejtenék az egy tapasztaltabb játékostól is aki egy Antiss járó karakterrel jött és nagyon ügyesen vette fel azokat az elhintett apróságokat és utalásokat a játék közben mind az Álom síkon mind a hús világban amikre az egész csapatnak szüksége volt.
    Nagyon jó élmény volt és kivállóan megadta a kezdőlökést az évnek (még akkor is ha hivatalosan ez a történet a tavalyi év lezárása).

  • A helyszín jó volt. Nem volt túl zsúfolva, de könnyen bele lehetet hallgatni több csapat játékába is.
    A modul több izgalmas új helyszínt, erős ellenfeleket és karaktereket jó motivációkkal, két részletes térképet és sok sandbox jellegű eseményt tartalmazott, amiket kedvem szerint használhattam. Részemről örülök, hogy a csapatom élvezte a rendezvényt. Időben be tudtam fejezni a mesélést, mert ügyesen vették az akadájokat és igyekeztek a karaktereik motivációit és ismereteit kreatívan figyelembe véve gondolkodni.
    Összességében jó élmény volt alig várom a következő alkalmat, hogy mesélhessek.

  • Jó volt némi szünet után újra asztalhoz ülni. Emellett jó volt új arcokat bevezetni a világba. Csúcsjó volt egy igen tapasztalt mesélő keze alatt játszani – S ezúton üzenem Shalafinak: az új srácok már szerkesztik az új karaktereket! 😉
    Nyugodt srác vagyok, de már délelőtt 11kor remegő lábakkal szívtam a cigit, annyira izgultam – az újoncok miatt is, illetve mert szinte elsőre hoztam varázshasználó karaktert. Szívtunk is, de minden kialakult menet közben. Egyik új JK társam(Peti) megemlíteném, hisz néhány helyzetben roppant találékony és kreatív volt! Némelyben pedig rettentő borzalmas. ><
    A helyszín teljesen megállta a helyét, szinte egyszer sem zavart be zaj a játék alatt.
    A modult: alapvetően élveztem(habár ugye ezt nagyban befolyásolta a mesélői hangnem is). Volt egy cső érzetem a játék alatt. Esetleg ezt orvosolandó tanácsolnám a jelenetek oly elrendezését amik nem szigorúan lineálisan következnek egymás után.
    De Morgenára! A RákRobbantás annyira király!

  • Üdvözletem
    Nos, egy kis idővel a rendezvény után kellő képpen át tudtam rágni magam a részleteken, és össze tudtam szedni a gondolataimat.
    A helyszín mint mindig hangulatos kellemes, mérete megfelelő. A szomszédban tevékenykedő vendéglátó egység pedig lehetőséget nyújt az éhinség és a szomjúság ellen is.
    A szervezés szerintem teljesen megfelelő volt, minden akadály kellő határozottsággal lett leküzdve, és minden annak rendje és módja szerint lett lebonyolítva.
    A csapatomból vannak akiket régóta ismerek játszok/ mesélek velük és voltak akik számomra új élményt tudtak nyújtani egyedi játékukkal. Bár hozzá tenném, hogy kevésbé tapasztalt játékosok révén, feladták nekem a leckét a kellően megosztott nem elhanyagoló mesélés kapcsán. Így utólag is remélem hogy sikerült 🙂
    A modul egy remek fantáziadús újító jellegű varázslatos kaland volt, több lépcsős jellegével, és a különlegesen kreatív megoldásaival engem lenyűgözött, de muszáj megemlítsem, hogy szerintem, a modul leírt verziója kissé hézagos helyenként talán hanyagnak is nevezhetném. Bár persze ez meglehet azért van csupán, mert az utóbbi időkben brutálisan kidolgozott modulokkal találkoztam és lehet elszoktam a komolyabb mesélői képességeket igénybe vevő alkotásoktól, ahol több van rábízva a saját gondolatainkra. Ez nem hátrány csak meglepetés.

    Mindenképpen azt merem mondani, hogy az utazás nem csak mert messzi földről ismét találkozhattam a választott családommal, illetve hazám földjén tudhattam magam, de a rendezvényen való részvétel a mesélés és a remek csapat miatt is teljesen megérte.
    Alig várom a következő alkalmat amikor jelen tudok lenni egy rendezvényen.

  • Líthas!

    /SPOILERES és baromi hosszú KRITIKA/

    Bevallom én mindig is elfogult leszek a rendezvényekkel kapcsolatban, hiszen nem titok, hogy számomra mennyit is jelent maga a szerepjáték és az, hogy egy hatalmas családként, különböző vidékekről, több egyesület működik együtt, egy nagy összefogó erő alatt, a Krónikák szárnyai alatt. Ám elfogultságom az év ezen idején még nagyobb, ha lehet, hiszen a rendezvénynek otthont szülővárosom ad. S nem csak a város maga doppingol teljesen, hanem, hogy a klub, aminek még így a távolság ellenére is tagjának érezhetem magam tette lehetővé. Jobban fogalmazva a Főnixek vezetője. Idén kihagyom az ömlengést arról, hogy mennyire jó barátom és mennyi mindent köszönhetünk neki. Ha valakit érdekel a csöpögős rész, olvasson vissza a korábbi rendezvények alá. Most szeretnék csak egyszerűen köszönetet mondani neki, azért, hogy lehetővé tette, hogy ott lehessünk a rendezvényen Mercuryval. Hálásak vagyunk, amiért figyelembe vette távolélésünket és kezelte az akadályokat, amik próbáltak az utunkba állni. Rugalmas volt és hamar megoldással szolgált arra, hogy miként tudnánk mi is jelen lenni az eseményen. Szívből Köszönöm!

    A helyszín az előző évhez képest szinte változatlan volt. A rendezvénynek helyet adott a Malter és Regélő Főnix klubhelység. Talán picit szűkebbre szabták a felső részt a varrógépírók, de idén én nem szívtam magaslati levegőt, hanem a földszinten meséltem, így nem érintett a dolog. A rendezvényt megelőző félóra viszont elég húzásnak tűnt, bár mi nem értesültünk időben a problémáról, így már csak a rendrakás vége felé tudtunk csatlakozni. Nem rovom fel, hiszen ez a tulajdonos számlájára írható, a Regélő Főnixeseknek nem volt közük hozzá, sőt a lehető legjobban helyt álltak és igyekeztek legjobb tudásuk szerint berendezni a helyet az előző esti koncert után. Segítségükre távolról érkezett kalandozók is érkeztek, és úgy vélem a résztvevőket már csak a megszokott és várt látkép fogadta. Szeretném kiemelni, hogy a mosdók felújításának hála sokkal higiénikusabb és kényelmesebb volt a mellékhelység használata. (Ami a teafogyasztás miatt elengedhetetlen) A koedukált része miatt kicsit úgy éreztem magam, mintha egy koe kollégiumban lennénk. 😀

    Ishidu Angyalainak ezer ölelést és puszit küldök, amiért egész álló nap a résztvevők kedvére próbáltak tenni. Figyelmességük miatt sosem zavarták meg a játékot és ha kérdésük volt az étel és ital fogyasztás ügyében, azt is mindig nagyon körültekintően intézték, nem akasztották meg sem a játékot sem a mesélésemet. Eniel lázasan körmölte az ételrendeléseket, Dorottya pedig a bájával, kedvességével teljesen levett a lábamról. Hatalmas ölelés jár Zsófinak is, aki rendíthetetlenül támogatta a másik két angyalt és igyekezett mindenkinek kedvére tenni a megfelelő teákkal is. Az oklevelek kiállítása, a véleményezők begyűjtése és az adminisztráció sem egyszerű feladat. Mint Amund egyik angyala pontosan tudom milyen sok koncentrációt igénylő feladat. Köszönjük a kemény munkátokat! <3

    A modulról is szólnék röviden. Én egyszerűen imádtam, mikor először olvastam. Az én szájízemnek tökéletesen megfelelt. Nagyon kedvelem a pozitív hangukatő kalandokat, jobban mint azokat, amik már a beharangozóval is darknak sejlenek. Érdekes volt, izgalmas és változatos. A Víz alatti modulrésszel pedig valami teljesen újat hozott. Bár többször viccelődtem a modulírókkal, az Elátkozott Szigethez hasonlítva. Ott többször le van írva, hogy ha ezt teszi öld meg, ha oda megy végezd ki, hulljon a férgese stb… Nos többször úgy éreztem, hogy ez a modul is hasonlóra sikeredett, hiszen minden sarkon elhalálozhatott volna a kalandozó. Ha pedig mégsem, akkor a rengeteg plusz lehetőség, ami fel volt ajánlva a modul színesítésére, vagy ha a csapat túl gyorsan haladna, ismét az elvérzés és morális szabályok felé sodorhatta a karaktereket. A Mészárosságán túl viszont borzalmasan humoros is volt. Rengeteg vicces Easter Eggel szolgált, melyeket régi nagy modulok ihlettek. Jó érzés volt ezeket visszalátni, vagy utólag megtudni az íróktól a modulbakerülés okait. Ezek élvezetessebbé tették a kalandot. A próbajáték alkalmával, mint játékos is megtapasztalhattam néhány érdekes és izgalmas pillanatot. Így, úgy álltam neki az előkészületeknek, hogy nem aggódtam amiatt, hogy a csapat élvezni fogja -e. Az elemek nagy gyengéim, így a felhasználásukkal nagyon boldoggá tettek és elégedett voltam a bemutatásukkal. Új volt és kreatív! A nyomtatott modul viszont véleményem szerint rövidre sikeredett, az előző években megszokottokhoz képest. Rengeteg minden volt ránk mesélőkre bízva, ami igaz, hatalmas szabadságot ad, erőt ( I HAVE THE POWER!!), de kicsit hiányosnak éreztem. Szívesebben olvastam volna komolyabb magyarázatot, vagy kifejtést néhány ponthoz. Az NJK-k az ellenfelek változatosak voltak, és a folytonos elhalálozási lehetőség mellett viszont kielégítően alacsony színtüek, nem istenek. Ami nagy pozitívum. A modul nem világmegváltó, nem ad számodra hős löketet, megtart a földön és nem enegedi elszállni a játkosok agyát. Újat ad, valami mást, valami szokatlant, de élvezeteset. Szerintem nagyon jól sikerült!

    Kalandmesterként voltam jelen idén is. Viszont azt kell mondjam, hogy az összes mesélésem együttvéve sem volt olyan nehéz feladat, mint ezen a rendezvényen. Pedig már volt szerencsém mesélni igazi nagyágyúknak is! Most viszont olyan asztalhoz ültem le, ahol szinte csak zöldfülű kezdők voltak. (Nem a rossz értelemben természetesen) Megmutatott valami nagyon fontos dolgot számomra. Csak kezdőket "rakni" egy csapatba nem jó ötlet!! Ez az én véleményem kizárólag, s mielőtt bárki megsértődne, a következőkben kifejtem miért gondolom így. Szó sincs arról, hogy ne élveztem volna a mesélést nekik. Mert nagyon is élveztem! Aranyosak, lelkesek voltak és kicsit bátortalanok igaz, de úgy szívták be az információkat a világról, mint szivacs a vizet! A kezdők, akiket magunk között Kicsiknek nevezünk, még koránt sem rendelkeznek akkora tapasztalattal, mint pár éve játszó társaik és megközelítőleg sem azokhoz, mint, akik már tízen éve ülnek le kockát csörgetni. Nem ismerik a világot, nem ismerik a szabályokat, a kasztok adta lehetőségeket, a saját képességeiket, az azok által megszerezhető tudásról nem is beszélve. Háttértudás nélkül ülnek le az asztalhoz és számukra ez csak a sötétben tapogatózás. Kijelenteném, hogy ezért én soha semmilyen körülmények között nem fogom őket hibáztatni, hiszen én is ugyanígy kezdtem. És teljesen megértem, hogy játszani akarnak, hogy részese akarnak lenni. És nagyon támogatom is ezt! Ugyanúgy ültem le az első rendezvényemen játszani, hogy csak minimális, nagyon halvány ismeretem és elképzelésem volt Ynevről. Tehát pontosan tudom mennyire féltek, izgultak és aggódtak és hogy miért voltak bátortalanok. Mindent megtettek, hogy végigmenjenek a kalandon és én is igyekztem élvezhetővé tenni számukra. A legtöbb Disney kedvességem felhasználva, amivel csak rendelkezek. Nekem évekkel ezelőtt szerencsém volt, mert olyan csapattársak voltak mellettem az asztalnál, akik klasszisokkal tapasztaltabbak voltak, mint én valaha leszek. Mindenben segítettek, támogattak, nem beszélve az akkori mesélőmről Amundról. Ezeknek a gyerekeknek viszont nem volt másuk csak én. És én nem vagyok ehhez elég. Mert én nem ülhetek az ő székükön, nem lehet az én tudásom az ő fejükben. Emiatt, ha látnak egy mérgező virágot, akkor ők le fogják szakítani, meg fogják enni, még akkor is, ha van herbalizmusuk, mert a játékos nem tudja, hogy a képessége segíthet az ilyen veszélyek elkerülésében. (Erre jöhet az a válasz, hogy a mesélő dolga ezzel foglalkozni és egyet is értek és meg is tettem és meg is fogom tenni mindig. De ha minden másodpercben kitérünk valami ilyenre, akkor soha nem halad tovább a csapat) Szét fognak válni, mert nem tapasztaltak. El fog menni lopakodni a lovag teljes vértben, mert azt mondja neki a tolvaj, "hogy menj, jó lesz". De nem lesz jó. Nem volt jó. És nem azért nem tudják ezt, mert fiatalok, vagy ne értenék, hanem mert nem tudják a karakterük mire képes, a bánya milyen veszélyes, az abbit értékes. Ékes például szolgált erre a Tharr pap kivégzése a templomában. Mind tudjuk, hogy mi jön ezután. VÉR VÉR VÉR, három fejjel…

    Úgy ültem le a modult mesélni, hogy tudtam, hogy sosem jutunk el a végéig, és nem azért mert meghalnak majd. Hanem azért, mert én nekem kell annak a csapattársnak lenni, aki ért a herbalizmushoz, nekem kell lenni a térképésznek, nekem kell lenni a gyógyítónak, az univerzumnak, a szakácsnak, a történelemismerőnek, a jósnak és mindennek, amik ő nekik kell lenniük a képzettségeik szerint. Tudtam, hogy a játék azzal fog eltelni, hogy minden amire lépnek, amit látnak, amit éreznek, esznek hallanak azt nekem el kell magyarázzam. Be kell mutatnom a világot, érthetővé kell tegyem, miért őrzik annyira az abbit titkát, érthetővé kell tennem, hogy mit jelent csapatban együtt dolgozni. Hogy miért jó, ha valaki tud lopakodni és hogy hogyan tudja ezt ideiglenesen megtanítani nekik, hogyan és mivel segíthetik egymás lépteit. Én voltam, aki elmagyarázta, hogy a képzettségeikkel mit tudhatnak a világról. Asziszi kultúrával a nemesekről stb. stb. Napestig sorolhatnám. Nagyon nehéz dolguk volt úgy, hogy végül két másik társuk nem jelent meg a rendezvényen betegségből eredendően. ( REMÉLEM AZÓTA MINDENKI JOBBAN VAN) .

    Úgy gondolom, hogy szükséges a tapasztalt játékos az asztalnál, mert akkor szerepjáték közben érkezik az infó a világról és nem akasztja meg a játék menetét. Pl: Ha a tolvaj azt mondja a lovagnak, hogy lopakodj oda, barátom! Akkor a lovag odafordulhat hozzá és megkérdezheti, hogy van-e valamilyen javaslatod, hogyan mehetnék halkabban, mert te értesz hozzá. Ez csak egy példa az ezerből. Ha nincs ilyen játkos, akkor a mesélőnek kell segíteni, de ha mesélő segít és magyaráz el mindent, akkor a modul negyedéig sem jut el a csapat. Mert nincs idő mindenre. Ha ott a csapattag aki tapasztaltabb, akkor oda fog szólni, hogy azt ne edd meg, mert emlékszel, hogy meséltem, hogy milyen rosszul voltam tőle múltkor? És közben a mese halad, közben nem akadunk el, nem fulladunk bele a magyarázásba és ők sem fogják úgy érezni, hogy tanórára ültek be, nem pedig kalandra. Vagy a másik lehetőség, hogy átszaladunk a modulon, de semmit nem fognak fel belőle. nem értik mi miért van, miért történt így.

    Tudom, hogy minden csapat önként jelentkezik, és hogy ebbe senki nem szólhat bele. Csak javasolni tudom, hogy támogassuk a kezdőket azzal, hogy bevesszük őket magunk közé, hogy számukra is élményteli és élvezetes lehessen a játék. Ne egy rendezvény menjen el azzal, hogy tanulnak csak, de a modullal nem haladunk. Az én Kicsijeim mindent megtettek, ügyesek és lelkesek voltak és egy idő után, igaz kis unszolásra, de megnyíltak kicsit. Tudom, hogy bánkódtok, amiért nem értünk a végére, de nem szabad szomorkodni, mert az, amin keresztülmentetek nagyon fontos. Megismertetek a világból rengeteg mindent, már sokkal gazdagabbak vagytok, mint mikor leültetek. Játkosként megfelelő tapasztalatot gyűjtöttetek, hogy szintet lépjetek! És ez az új játékosoknál a legfontosabb. Nem legyőzni egy nagy rákot! Hanem részesei lenni egy csodás világnak, olyan módon, hogy meg is értsétek, hogy mi zajlik ott. Büszke vagyok a csapatomra, hogy ilyen nehéz teherrel a hátukon is helyt álltak, hogy bátrak voltak és küzdöttek. Csak remélem, hogy nem okoztam csalódást azzal, hogy inkább információt adtam, mintsem csak ímmel-ámmal átszaladtam volna veletek a modulon.

    A rendezvény nekem is új tapasztalatot adott, kihívás volt és élvezetes! Az utána való morzsabál pedig remek lehetőséget adott, hogy rég nem látott barátokat ölelhessek keblemre és beszélgessek egy jót velük. Nagy élmény volt a művészúrral is társalogni kicsit, mind a whiskeyk-ről, mind a munkásságáról egyaránt. Csak azt sajnálom, hogy ilyen hamar vége lett. Most pedig ülök a szobámban sok ezer kilométerrel arrébb és azt érzem, hogy meg kell találjak egy időmágust, hogy visszavigyen hozzátok, hogy minden egyes hibával, nevetéssel, sírással, boldog pillanattal együtt újraélhessem azt a napot!

    Köszönöm!

  • Üdvözlet!
    Így egy kicsit ülepedvén a rendezvény élményei bártan kijelenthetem, hogy megint csak egy kiválló Regélő Főnix találkozó volt, ami szerintem megint túlmúlta az eddigieket! A helyszín a megszokott volt, egy ilyen alkalomra pont megfelelő. Most is a Főnix Angyalai kitettek magukért és emelték a nap fényét segítségükkel és életmentő teával! Bár most nem voltam (voltunk a csapattal) teljesen zombik, mert nem kellett korán kelni.
    A modul nekem tetszett és főleg így volt élvezhető, hogy az írója mesélt nekünk. Így egészen gördülékny volt és valami csoda folytán maradtunk is a fő sodorban és igaz, hogy a végszóra de befejezük! Az alkalom után jó volt a kis összeűlés, beszélgetés!
    Összességében minden tuti jó volt; szervezés, kaland, mesélés… minden! Köszönet mindenért!
    Várom a következőt!
    W

  • Lithas!
    Gondoltam a sok itt olvasható körbe udvarlás után én is leírom a megélésem, mivel fejlődni igazán csak visszajelzések nyomán lehet.

    Helyszín.
    Jó volt, kicsit zajos, bár ezt a lehetőségekhez mérten próbálták a szervezők orvosolni. Az elválasztó függöny például kiváló ötlet volt, szerintem remekül megakadályozta, hogy az egész terem egyben visszhangozzon. Ha már koncertet szervez oda a tulaj, akkor szerintem elvárható lenne, hogy a kemény vakolatos falakkal is foglalkozzon ilyen téren, ám ez abszolút partvonalról bekiabálás, hiszen a rendezvényszervezőség kitett magáért. És hát ne legyünk telhetetlenek, a hely fejlődik, ahogy az a mosdó-upgrade-en is látszik.
    A helyi lehetőségek terén a kommunikáció talán picit hiányos volt. Nem tudtuk, hogy a Malter korábban fog nyitni az ajtóra kiírt 14 órainál, így mi az ételrendelés mellett döntöttünk. Nem tudom, hogy ez ad hoc alakult így, vagy le volt egyeztetve velük, ez számomra nem derült ki. Kiindulva az előző évekből, mikor nem bírták az igényeket kielégíteni, illetve a kési nyitási időpontból, mi inkább adtunk le rendelést fél dél körül, hogy időben meglegyen. Mondjuk nem volt tiltva. Itt az eseménykiírásnál semmi korlátozás nem volt említve, az FB eseménynél pedig ahogy nézem csak annyi szerepelt, hogy italt lehetőleg ne vigyünk.
    Az angyalok segítőkész támogatásáról én is csak pozitívan tudok nyilatkozni!

    Csapat.
    ePocakékkal álltunk össze ez alkalommal. Az eredményt a nevezett fentebb leírta. Kiválóan jól elszórakoztunk és szerintem egész szép egyensúlyban adtunk teret egymásnak. Későbbi alkalommal is bármikor nyitottak vagyunk társulni velük.
    Mesélőnk Cather volt és nagyon nagy köszönettel fordulok felé itt a nyilvánosság előtt is, mert igen jó, érdekes, szépen felépített kalandot mesélt nekünk, gazdagon a karakterekre szabva.

    Kaland.
    Elolvastam és sajnáltam rá, a – szerencsére nem sok – időt. Az egy dolog, hogy leginkább vázlatos és az NJK-k, szörnyek statjai, játéktechnika kb. ugyanannyi oldal, mint a „kaland” előzménnyel, háttérrel, koncepcióval együtt. Az előttem szólóktól olvasom, hogy mindenki jót játszott, úgyhogy nagy taps a mesélőknek! A hiányosságokon túl zavartak benne világpontatlanságok és ok-okozati anomáliák. Olyan érzésem volt, hogy megragadt az egész ötlet szintű fellángolás fázisban és papírra került. Valaki elolvasta nem rég az Acél és oroszlánt, valamint a Korona és kelyhet és megtetszett a miliő. De a végére meg kell valami plusz és izgalom, valamint jó nagy szörnyek, hogy legyen boss harc is.
    A bányába mi szerencsére rutinosan nem mentünk be, így vámpírral nem volt dolgunk, és a Tharr papot se öltük meg befele menet, így az ultimátorral sem találkoztunk (aminek helye lett volna a statok között).
    Egy nyári táboros, egy napos szabadmesének jó lehet, mikor leskicceli magának egy KM, de rendezvénymodulnak szerintem ez nem egy átgondolt valami. Pláne, hogy ebben a formában került fel utána ide a honlapra. Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy ki kell toldani mesélői oldalon és improvizálni! Krónikák történetében volt már olyan is, hogy egy kalandorkrónikás modul gyakorlatilag csak képekből állt. De nem szégyen előre meghallgatni mások észrevételeit, mert úgy tudom most is lett volna időben meglátás és javaslat!

    Üdv,
    MagicHorse

Vélemény, hozzászólás?