Szárazföld a láthatáron!
A Selmo és a kalandozók is révbe értek a tegnapi esemény kalandmoduljában. Úgy éreztük, hogy mindenki megtett mindent a jó atmoszféráért és nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy ti is így éreztétek e. Ebben a bejegyzésben tudjátok megosztani emlékeiteket, tapasztalataitokat a rendezvényről.
A rendezvény facebook eseményénél a hét folyamán felrakjuk a készült fényképeket több részletben is, a kalandmodul a hét közepén kikerül a honlapra és a hét végén számíthattok egy kérdőívre is, amit ha kitöltötök sokban segítitek a dolgunkat, hogy a következő alkalom is legalább ilyen jól sikerülhessen.
Addig is további jó kalandokat kívánunk, remélkük legközelebb is találkozhatunk a Hősök Napján sokatokkal és a nyári táborban (2023. augusztus 8-15.), ahol az Örök Város Bajnokai kampány régen várt fináléja kerül lemesélésre A kegyelt címmel.
Jó szelet …
Szép Napot Kalandozók!
Ilyen még nem volt, hogy én kezdem a találkozó utáni véleményezést. A hely így harmadjára sok meglepetést nem okozott, hozta amit vártam tőle, jó és rossz értelemben egyaránt, pont mint korábban. A modult mostanra végigolvastam, szóval tudok a leírtakról véleményt alkotni, és összevetni, hogy miben más mint ahogy a csapatunk hallhatta. Mesélőnk Unity volt, egy régi motoros a km-ek közül. Csapatunk várta a közös játékot egy nem éppen szokványos kalandozócsapattal. A mese nehezen indult mesélőnk fáradtsága, kialvatlansága miatt. Ezt követően elkezdődött a kaland. Hosszú bemesélést kaptunk, majd a hajó és hajóút elejének meglehetősen narratív ismertetése következett. Sajnos ez rányomta a bélyegét a továbbiakra, mivel csupán pár óránk maradt a tényleges nyomozásra. Ezért nem kaphatott kellő hangsúlyt minden njk és egyéb apróságok, amik előbbre vihették volna a nyomozást. Tehát a kaland több részén végigrohantunk és kissé kapkodósan kellett befejeznünk. Unity ebben pont olyan mint én, egy egynapos kalandot minimum két napig el tudna nyújtani. Ezt természetesen ott helyben is megvitattuk. Ettől függetlenül én mindig jól érzem magam egy szerepjátékos rendezvényen és várom a soron következő megmérettetést.
Üdv: Flagellum Dei az In vino veritas csapatából
Üdvözlet mindenkinek!
A helyszín tényleg nem volt meglepetés,sokadik összeülés már. Mint mindig,az első kávék kiszolgálása akadozott kissé,de napközben már nem volt ezzel baj. 🙂 A kaland nagyon részletesen volt megálmodva,ezernyi szállal. Nekem személyesen nem jönnek be az egy helyszínes nyomozgatós, kikérdezős kalandok. Szeretem ha el van osztva szépen a fejmunka,meg az izom munka. 🙂 Ezért számomra nem volt akkora katarzis. Annak ellenére hogy látszott hogy rengeteg igényes munkaóra lett beleölve. Kinek a pap,kinek a paplan.:) A szervezőknek nagyon köszönjük a megmérettetést és a napot. 🙂
Már akkor tudtam, hogy jó napom lesz mielőtt leültem volna játszani. Az istenek, a karma és minden ami lehet afelé mutatott. Jó csapat, jó KM ezek után ahogy mondani szokás már csak forró vízet kérek. A kalandban külön szívet melengető volt számomra az Acél Lótusz aki ugyanazon rendházból származott mint az én karakterem. A hajó hatalmas mivolta miatt ellenére nem voltunk elveszve, rutionosan feltaláltuk magunkat, hogy lekössük a mesélőt saját hülyeségeinkkel és még egy gyilkost is sikerült fogni, a sorsa pedig múljék Uwel lovagjain, ha már bosszú, döntsenek ők ugye. Ginsourt is kiszabadítottuk a fogságából így sorsa jobbra fordult Elfendel erdeiben elkolbászolhat és nyugodtan élhet!
A cseresznye a habon pedig az esti iddogálás volt, kellemes idő volt csak hajnalban értünk haza, ilyet még sokat! 🙂
Üdv Krónikások!
Köszönöm az újabb élményeket a Szervezőknek, a Kalandíróknak, a Kalandmesterünknek CS-nek (Con Salamander) és a Csapattársaimnak. A helyszínről annyit, hogy a kiszolgálás és ételek tekintetében szuper volt. A zaj az, ami engem mindig zavar az ilyen versenyeken, jobban szeretem a nyári tábort és az olyan helyeket, ahol elkülönültebben vagyunk, de pár sörrel tompítottam az érzékemen.
A kalandot még nem olvastam, de én szeretem a nyomozós kalandokat. Kimondottan tetszett a hajó kidolgozottsága, látszott sok munka van benne, a történet is jó volt. Annyi esetleg, hogy mivel vigyázni kellett a nagykövetre, egy ember mindig a szálláson maradt és sokszor nem tudott részt vállalni a feladatokból.
Mi játszani jöttünk és nem a kaland végigjátszása volt az elsődleges cél. A KM -ünk kiválóan tárta elénk a történetet, és hagyta is, hogy mindenki kijátssza a karakterét, éljünk együtt velük. Észre sem vettük, hogy már eltelt a játékidő fele, csak mikor az óránkra néztünk. Kalandozói ösztönökkel vezérelve, (vagy csak szerencsénk volt?), többször ráéreztek a karaktereink bizonyos helyzetekre, történésekre, de volt olyan is, hogy toporogtunk, töprengtünk, vagy épp a véletlen folytán tudtunk meg információkat. Úgy gondolom, bár mondom még nem olvastam a kalandot, tapasztalt KM -ünk annyira mesterien végezte dolgát, miközben szórakoztatott minket, hogy tényleg játék volt az egész. A lényeg, hogy csapatunk a Keszegsütők (egy harcos, egy pyarr szerzetes, egy gyöngykereső fejvadász, egy krad pap és a kakukktojás egy dzsenn boszorkánymester) ismét bizonyított. Sikerült a gyilkost leleplezni és likvidálni. A legjobb jelent, mikor a dzsenn bm a Dreina egyháztól felvett kölcsönből, fizette be magát az Ellena papnőhöz, kért és kapott feloldozást a baldachinos ágyban, és így szerzett információkat.
Köszönöm az újabb csodás napot, remélem a nyári táborban újra találkozunk.
ePocak
Sziasztok! Furcsa elsőnek úgy írni, hogy nem mesélő hanem játékos voltam 🙂 szombat reggel érződött is hogy zavarodott voltam, mert nem tudtam a kalandot 😀 mindenki úgy jött hozzám megszokásból, hogy hogy fogok mesélni vagy kinek 😀 na de nem baj, mert kell a változatosság és jó volt ezt is kipróbálni.
Egy nappal korábban érkeztünk Voulnéval és Eniellel és egy kiváló átbeszélgetett este után megfelelően vágtunk neki a nagy napnak 🙂
A helyszín szerintem jobb volt mint valaha, nem volt fennakadás a kajával,.gyorsan kaptunk mindent 🙂 persze mindenkinek savanyú volt a képe a dolgozók közül de ha ez nem lenne esküszöm hiányozna 🙂
A csapatunk egy nagyon összhangban lévő erős koncepcióra épült nyomozó csapat volt. Volt itt szemüveges mindent tudó szerzetes lány, folyton félős Kócos srác a kutyájával, kedves de nagyon szép harcművész lánnyal és jóképű, a csapat szétválását támogató csapdász varázslóval. A nevünk a Rejtély Céh volt, így aki valamilyen hasonlóságot vél felfedezni a valóság valamilyen pici szegletével az nem a véletlen műve 😀 nagyon fantasztikus volt minden pici megmozdulás és szerintem eddigi életem egyik legjobb, ha nem a legjobb élményét nyújtotta. Minden annyira zökkenőmentesen ment hogy az szinte csodaszerű. Főleg hogy nem csak a játékban hanem a valóságban is sikerült a feleségemmel és a barátainkkal játszani 🙂 életre szóló 🙂
A km-ünk a világ legszebb férfi embere volt Rafin 😀 mint kiderült annyira jól mesél mint amennyire jól kezeli a haját 😀 szóval fantasztikusan. Remek felvezetések, utalások, játékvezetés, NJK-k. Mindent ki lehetne emelni 🙂
A kalandról annyit, hogy sikerült elolvasnom és kiemelkedik számomra, egyfajta szimbóluma lehet a modulírói alázatnak. Gondoljunk bele hogy mennyire tisztességgel nyúltak az írók korábbi alkotók írásaihoz. Pontosan és alázatosak voltak mert minden pontosan szerepelt benne és ami továbbgondolás volt, mint pl a hajó maga az előre mutatott a következő kalandokra. Magyarán a gigantikus anyag látszik és egyből érthető volt hogy későbbi kalandokbak szólt. Gondoljunk bele hogy a nagy kalandokban bemutatott elemek mint a Selmo hogy eltűnnének és elfelejtődnének ha egyes modulok nem foglalkoznának velük. Hosszú oldalakat megtölthetnék ennek a jelenségnek és a modul elemzésével de legyen elég ennyi. Lényeg hogy objektív és szubjektív okokból is kiemelkedett számomra.
A fentiekből könnyen lejöhet, hogy valahogy minden olyan jól alakult, hogy minden katartikus lett a számomra. Minden sikerült, a mese, a csapat, a karakter. Nem hiszem hogy gyakran történik ilyen és köszönöm a lehetőséget mindenkinek akinek bármilyen szinten is köze volt ahhoz hogy ezt megélhessem az utazástól a buliig, a beszélgetésekkel és a játékkal. Szerintem ez egy nagyon fontos esemény volt az elkövetkezőket tekintve!
Sziasztok,
Mint helyi krónikás már legalább tíz éve mindig mesélek a KalandorKrónikákon, amit a kezdeti pár évben rutin híján nehezebben éltem meg, de az elmúlt években kifejezetten várom, hogy meséljek, mert minden csapat és kaland más kihívás és élmény.
Csapatom a Goatriders volt akik egy riegoyi törpe kalóz banda volt nagyobbrészt Annir (Antoh) hitével. Adta magát, hogy a kikötőben töltsék az időt Erionban és a hajón inkább a matrózokkal vagy a legénységgel cimboráljanak és a nemesekkel annyira ne foglalkozzanak.
A nyomozás miatt átnéztem a modulmegoldó varázslatokat mivel varázsló és BM is volt a csapatban. Aggódtam, hogy hamar a végére járnak a nyomozásnak és esetleg egy pteroptás kráni ork támadással kell lezárni a napot.
A modul íróit dicséri, hogy tényleg jól működött mint egy napos kaland és volt tér arra hogy lerövidítse vagy elnyújtsa a KM a csapat függvényében. A helyszín pedig kidolgozott volt, Magichorse pedig nyitott volt megvitatni a felmerült kérdéseket. Egy dolog zavart csak, hogy az NJK-k kidolgozása a mesélőre hárult. Ez valószínű, hogy az én hiányosságom, hogy nehezebben rögtönözök NJK-kat céllal és motivációval.
Visszatérve a csapatra: Jól vették az akadályokat és remekül összerakták a szálakat és még az utolsó áldozat előtt sikerült elkapni a gyilkost a kabinjában egy epikus csatában mielőtt leléphetett volna.
A szervezés ismét jó volt és a hely már tényleg fel van készülve ránk, meglepően hamar ételhez jutottam és én még a személyzet hozzáállásában is látok javulást (bár lehet a főnök/kisfőnök jelenléte segített 🙂 )
A lezáró iszogatásban, a gyermekem belázasodása okán, a tervezettnél kevesebbet tudtam részt venni, pedig sok mindenkivel lett volna még megvitatni való, amit remélhetőleg Hősök Napján és a Vándorkrónikákon majd bepótolhatunk.
Üdv,
Rossz szokásaim közé tartozik, hogy szeretek panaszkodni, de csalódást kell okoznom magamnak ismételten, mert megint képtelen vagyok rá (ahogy a rendezvényeket követően ez lenni szokott). Zseniális hétvégén vagyok túl.
Harmadmagammal indultam meg Debrecenből Budapest irányába péntek este, hogy lehetőségem legyen a szokásos előnapi találkozásokra, városszokásra, kellemes italozgatásra, csak hogy ne legyen véletlenül se hiba a szombatra hangolódás közben. Nem is volt.
Kezd kiépülni bennem a 10MinutesBistro mágnes ha a fővárosba érek, a szervezetem szombatonként szinte ösztönösen húz abba az irányba – persze azért nagyon sokat segít ám, hogy mindig van velem valaki, aki tudja az utat odáig, mert bár a vonzás megvan, a tájékozódás még továbbra sem az erősségem. Megtanultam szeretni azt a helyet, ennek oka pedig véleményem szerint a klasszikus kondícionálás, mert akárhányszor vannak körülöttem a bisztró falai, mindig jól érzem magam. Egyébként nem zajos, hely akad, kap az ember ételt és italt, ha szépen kéri még kávét is.. igazából az én igényeimnek tökéletesen megfelel.
Ez volt az első alkalom, hogy Kalandorkrónikák rendezvényen nem játékosként, hanem kalandmesterként vettem részt. Az élmény így határozottan más, de nem kevésbé nagyszerű. A Writings on the Wall csapatnak meséltem, akiknek jó érzés volt tolmácsolni a modult, nagyon ügyesen dolgoztak össze, használták ki az NJK-k által nyújtott lehetőséget, ugrottak az elejtett információkra, és tették mindezt kifejezetten egy KM-barát módon. Örülök, hogy volt lehetőségem velük eltölteni a napot, őszintén bízom abban, hogy a későbbiekben is lesz lehetőségünk egy asztalnál ülni.
A modul bizonyos pontjain sokat törtem a fejem azzal kapcsolatban, hogy tetszik-e, vagy sem. A játékidőre vonatkozó tartalom tetszett, szeretem a zárt helyen történő nyomozós kalandokat (még akkor is, ha nem vagyok jó bennük), és az NJK-k kidolgozási szintjének is örültem, ugyanis ez lehetőséget adott a KM-eknek arra, hogy egy nagy projekciós felületként használják őket. Így könnyebb mesélőként a megírt eseményeket a saját szájíznek megfelelő köntösben tálalni. Annyi szubjektív negatívumot említenék meg, hogy többször is le van írva az első napok eseményeinek pörgetésére való felhívás. Ennek okát egyrészről megértem, mert jó, hogyha belefér a tervezett kaland a játékidőbe, másrészről viszont nem szeretem, ha egy nyolc órás rendezvényre írt kaland csak pörgetéssel, időugrással teljesíthető. Ezt leszámítva a Selmo útjának egyik indoka számomra nem tűnik reálisnak. Mindettől függetlenül azonban, ahogy korábban is említettem, a tényleges kaland tetszett, a térképek, a kidolgozott Selmo szintén jól sikerült (méltón korábbi bemutatásához), továbbá az alapkonfliktus, és az is, ahogyan meg lett írva. Összességében tehát kifejezetten pozitív az én elbírálásom szerint.
Minden gördülékenyen zajlott megítélésem alapján, az idő repült, ahogyan eredményhirdetés után mi is a Grundba, a mindent lezáró összejövetelre, aminek hagyománya remélem megmarad az idők végezetéig. Örülök, hogy vannak rendezvények, és köszönöm, hogy a résztvevője lehetek!
Várom, hogy minél hamarabb újra találkozzunk, újra játszunk, újra igyunk egyet mindannyiunk egészségére.
Kihagytam egy sort, hogy valami csattanót higgyetek az utolsó mondatban. Nincs csattanó.
Üdvözlettel,
Lui
Üdv bátor kalandozó, aki elég mélyre tekert a vélemények tengerén,
– A helyszín ismert, de most érezhetően gördülékenyebben mentek a dolgok, sokkal jobban hozzászoktak az emberek a teltházhoz, az étel finom, és kellemes helyet is kerítettünk, ahol leülhettünk játszani.
– A kaland koncepciója fantasztikus, a hosszú ideje hintett hajókba betekinteni egy olyan megvalósuló álom volt, amiről előtte nem is tudtam, hogy volt.
– A mesélőnk, Komattre igyekezett támogatni játékunkat, támogatott mindenkit megvalósítani egyéni és a teljes csapat céljait, és végig kísért minket a kalandon…
– És ha már itt tartunk, a kaland izgalmas volt, de az ilyen rövid rendezvények átka utolért minket. Szerintem a tapasztalatom alapján ez egy fantasztikus 2 napos kaland is lehetne.
A Nomen Dolor nevében elmondhatom, hogy remekül szórakoztunk, és várjuk a következő játékot. (És reméljük, hogy legközelebb teljes csapatként.)
A Végzetes Kószák Yneven csapata a tervezett 5 kalandozó helyett csak néggyel tudott kiállni, az egyik fejvadász idő előtti tengeribetegsége miatt 🙂
A csonka TEAM azonban így is megannyi meglepetést tudott szolgálni a KM számára és még este 6 előtt oldottuk a kalandot.
– Arel-pap
– és Sogron útját járó tűzvarázsló képviselte a szakrális vonalat, melynek és Isteneinknek köszönhető: „Eggyéválás” és „Útmutatás” varázslatok jelentősen megkönnyítették a munkát
– Egy a Pyarr titkosszolgálathoz csapódott gorviki fejvadász kanosságának köszönhetően „idő előtt” találtunk rá az első hullára
– míg a csapat kardművésze folyamatos testőrszolgálatot látott el a megbízó majd a varázshasználók mellett, mert egyedül már féltünk közlekedni a hajón 🙂
A kaland elég lassan indult be, a „kötelező” első pár perces csetepatéval a kikötőben nem tudtak csőbe húzni, második meg nem igen akart eljönni. Ez a kardforgatóknak kissé fájó pont mindig, nálunk is. Az első haláleset kezdett fellelkesíteni minket. Közben a csapat is építette ki a kapcsolati hálót:
– Sogron pap, kyr vérű nemes, a rangban hozzá közelebb állókkal lépett kapcsolatba és a nemesség körében illetve a varázslónál szerezte az infókat
– az Arel pap hitbéli társával iparkodott jó kapcsolatokat kiépííteni. Értsd: bebasztak…
– a fejvadász bekamuzta az egyik nemesnek, hogy az Al Abadana bankházban vannak kapcsolatai, itt is hiteleket akar szétosztani, mellesleg engedélyt kért a Guzman del Abro-tól, hogy vénlányuknak Millának, (aki hivatalosan szűz volt, gyakorlatilag egy r!banc) udvarolhasson. Sajnos az együttlét elmaradt 🙁
A varázslóval való jó kapcsolatnak köszönhetően megtudtuk, hogy a hajó manához való viszonya negatív irányba kezd változni, ezért ezen a szálon és az első hulla nyomán kezdtünk el szaglászni. Szegény ginsour áldozatául is esett a gondosan elhelyezett (térmágussal egyeztetett) „Tűzszem” és „Tűzcsapdáknak”. Utólag megsirattam, élve menőbb lett volna a vele való találkozás.
A hamis nyom, ami az orwellánus szentély felé vezetett elég átlátszó volt, mindenesetre a papnő egy nyílheggyel a nyakában 1 ÉP-re került, a két kísérő nem élte meg a következő percet.
A varázsló hullájának mágikus átvizsgálása és a kapcsolati hálónak köszönhetően gyorsan összeállt a kép, sikerült megmenteni az elrabolt titkos ügynököt, de a főgonosz sajnos meglépett egy utazópálcával. A kapitány idő előtt riadót fújt 🙂
Az összehangolt munka és a jól kiegyenlített csapatunk hatásosnak bizonyult, a KM-ünk pedig jól idomította a kalandot hozzánk ezért egy szuper élménnyel és egy 4-ik hellyel lettünk gazdagabbak.
Másik tészta a karakteralkotás, ami próbálta új dimenzióba terelni a kötött lehetőségeket, amelyekből az extrán vásárolható HM/KP/MP jó ötletnek tűnt, ellenben a már lejátszott küldetésekért osztott képzettségek túltápolták a karaktereket. A Sogorn pap igazi mágia tudor lett, mindenhez IS értett, de durvább megoldást is össze lehetett hozni.
Arról nem is beszélve, hogy az összes kaland kb. ugyanazon a szinten játszódik, ellenben minden egyes rendezvényre gyakorlatilag új alkotási mechanizmuson kell keresztülrágni magunkat, ugyanazon szervezőgárda rendezései között is!
Ha karakteralkotás, akkor adjátok ki előre egy elképzelt verziót, aki akarja tesztelhesse, legyen egy univerzális és ne menet közben jöjjenek az erraták, mert a „vágólapon” maradtak bizonyos információk.
Sziasztok! Személy szerint nekem a helyszín maga és az ott lévő emberek lelkembe ivódtak. A helyszín szép tágas az ételek finomak nem kell túlságosan túl üvölteni a másik asztalt. A kalandmodul már a mesélés előtt egyik tán kedvenc modulommá vált így nem voltam rest már akkor tetszésemet kifejezni. Játékosaim jól összeszokott sokszínű csapat volt. Karaktereiket a legjobb tudásuk szerint játszották ki és a nyomozás során sem voltak nagyobb félelmeik. A nyomasztó háttért kivéve. Összességében úgy gondolom hogy ezt volt az egyik legjobb rendezvényem és remélem sok jó kalandot mesélhetem vagy játszhatok még. Mégegyszer szeretnék köszönetet mondani az íróknak eme csodás kaland miatt.
Üdv Mindenkinek!
Kicsit izgultunk, hogy a mostanság jellemző zsánerek mellett hogyan fogja venni a játékosi közösség a nyomozós kalandot, de mindenképp szerettünk volna kis gondolkodást, miszticizmust vinni a játékba, hogy ne legyen egyhangú. Az utána szóban visszahallottak alapján a fogadtatás nagyrészt jó volt.
Az én csapatom a Múltkotrók voltak, akikkel az elején még sikerült lendületesen haladnom, de aztán a csapat unos untalan minimum három felé szakadt, ami igencsak vitte az időt még úgy egyáltalán a kaland beindulása előtt. Nem is értünk a végére. A játékot ezzel együtt állításuk szerint élvezték. Az mondjuk furva volt nekem, hogy egy részük nekiállt az első napon töviről hegyire bejárni a hajót és ahova lehet benyitni. Ez kb olyan, mintha a kalandozók megérkeznének egy kis városba és ott nekiállnának minden utcát és minden házat megnézni, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog…
Pár reakció.
@ePocak:
A nagykövetre, ha úgy gondoltátok, hogy vigyázni kell, az a saját ideátok volt. Arra gondoltunk, hogy mi van, ha valaki mondjuk a varázslót akarná védeni, arra nem, hogy valakik egy tagjukat hátra hagyva a megbízójukat gardírozzák ilyetén.
@Meran és @Lui:
Tök érdekes egymás alatt olvasni, hogy KM-i oldalról van, akinek bejön a kidolgozatlan NJK, van akit meg zavar. Nagyon jó mutatja milyen eltérőek vagyunk mi is stílusunkban.
@Lui:
Az első napok pörgetése lehet zavaró, de azért időben ugrani, teleportálni nem kell. De (ahogy én is jártam a saját csapatommal), néha annyira el tudnak veszni a részletekben, az új környezetben, hogy egyszerűen a történésekig nem jutnak el. Márpedig itt nem lett volna logikus, hogy még a Godorai tengert sem érik el és már akciózik a gyilkos.
Hogy a Selmo útjának melyik indoka nem reális számodra arra azért kíváncsi lennék. Mindig nyitott vagyok a visszajelzésekre és kész vagyok megvitatni.
@Hakkuuuh:
https://kronikak.hu/2023/02/12/magichorse-aranymetszes-karakteralkotas/
A karakteralkotás posztja alatt szívesen megvitatnám a meglátásaidat, vagy akár a direkt karakteralkotásokról szóló kérdőíven is leírhatod javasaltaidat:
https://forms.gle/ruTTGVULQH3iza838
Mindenesetre a szándék kettős volt. A korábbi Előtörténet alapú alkotással szemben itt a kalandok valóban tapasztalatot akartak adni, nem pedig univerzális erőforrást, amiből összefüggéstelen dolgokat lehetett venni, akár a tápolás jegyében. Másrészt (ahogy most is kb minden csapatban volt valaki aki kibökte, hogy ez egy ginsour lesz) azt a jelenséget akartam legalizálni, hogy a játékosok többsége fejből tudja, hogy milyen varázslatot milyen kaszt csinál és használja is ezt a tudást a JK-jával, függetlenül attól, hogy az tudhatná-e vagy sem. A sok alapfokú ismerettől nem hiszem, hogy klasszikusan szólva tápos lenne így a JK, de disputára nyitott vagyok, akár még tanulhatok is belőle.
A sok és gyakran módosuló alkotási kritikáddal azonban maradéktalanul egyet tudok érteni. Ez a mi belső kommunikációs kihívásaink eredménye is. Mindenesetre igyekszünk, illetve ezért is volt most lehetőség korábbi karakterekkel, illetve szimpla ETK-val élni.