Ahogy az ünnep lángjai elhamvadtak, az utolsó kalandozó is elhagyta az utolsó kalandozó is elhagyta Porta-gella városát, ahogy a játékosok is a IV. Hullámkirály helyszínéül szolgáló Siófokot. Reméljük, egyikőtök sem tért haza üres kézzel, táskátokon, pólótokon kitűzővel, emlékeitekben pedig újabb élményekkel, melyeket Ynev kontinensén éltetek meg!
Kérünk titeket, osszátok meg élményeiteket, véleményeteket a modullal, mesélőtökkel és a rendezvénnyel kapcsolatban, hogy következő alkalommal még jobbak lehessünk!
Nem kell sokat várni, és újra találkozunk a XVII. Vándorkrónikákon!
Vélemények a IV. Hullámkirály Szerepjátékos Találkozóról
Üdv!
Örülök, hogy volt idén is Hullámkirály, és annak is, hogy a Slayers részt tudott venni rajta. A helyszín szerintem jó volt, viszont a belső térben a levegőtlenség okozott azért némi nehézséget pár óra után. Az előző évi csopaki helyszín az ottalvási lehetőséggel nekem összességében jobban tetszett, de ez is teljesen megfelelt a célnak. A mesélőnk Gremor volt, akivel én úgy vélem, jól megvoltunk, összességében jól szórakoztunk, és a billogozott kecske keresése isteni útmutatással emlékezetes marad. 🙂
SPOILER VESZÉLY!
A kalandról:
A kalandot volt szerencsém elhozni fizikai valójában és elolvasni a hazaúton. A Dea Macula lovag szála és része tetszett, viszont az Emíliás – zauderes résszel vannak gondjaim, vagy legalább is olyasmi, amit „hogy következő alkalommal még jobbak lehessünk” elmondanék.
Az a háttér, hogy Ezüstszemű Filippának kell egy zauder orgyilkos, ezért a lányát, Emíliát átalakíttatja a zauderrel, de nem bízik benne és nem akar fizetni neki, ezért felbérli a kalandozókat, hogy hozzák vissza Emíliát, és reméli, hogy már zauderré változott (12-13. o.).
Ezzel az a baj, hogy ha tényleg kell neki az, hogy a lánya zauder legyen, nem kellene a véletlenre bíznia a dolgot. Ha a kalandozók túl hamar találják meg, és még átalakulás előtt visszahozzák, bukott a dolog. Ha rájönnek, hogy zauder, és megölik, mondván sajnos szörnnyé változtatták, szintén bukott a dolog. (Nálunk is csak kb azért nem derült ki, hogy zauder lett, mert nem játszottuk már le rendesen a megmentése után, hogy mit beszélgetünk vele, mit látott, mit csinált vele a zauder, csak pár mondatot váltottunk. Azt nem játszottuk végig hogy a Krad-pap inkvizítor JK mennyire vizsgálja át a helyszínt és a lánnyal történteket, hanem epilógusba váltottunk.) Ha Filippa fejével gondolkodunk, akkor ez hatalmas kockázat. Mit lehetne másként csinálni? Pl. ha Filippa és a lánya is mesterfokú pszi-használó (ami boszorkánynál, Orwella-papnőnél adott), Telepátiával (ETK 120. o.) Emília szólhat, hogy „kész vagyok”, ezzel a „túl korán mentik meg” részt ki lehet küszöbölni. A másik így is problémás lehet. Emiatt én Filippa részéről logikusabbnak tartanék egy olyan megoldást, hogy van még egy embere itt a városban (pl. egy fejvadász) akinek tud üzenni szintén pszivel. Amikor megkapja a lányától, hogy kész van, akkor ő szól a fejvadásznak, és a fejvadász kihozza a lányát a zaudertől szépen csendben, és akár még az alakváltót is megöli – például álmában, amikor kevésbé veszélyes ellenfél. Persze ehhez a megoldáshoz nem kellenek az átejtett kalandozók, ez való igaz. Vagy ebben az esetben Filippa nem csak a zaudert ejti át és nem fizeti ki, hanem a kalandozókat sem, mert így azok csak akkor tudják megszerezni a lányt, ha utána Filippa fejvadászától „veszik el”. A kalandozók azonban más úton is bekerülhetnek a történetbe, ami orvosolhatja ezt a problémát. Nekem ebben a formában Filippa terve indokolatlanul kockázatos és furcsa. Több ehhez hasonló dolgot is tudnék még írni a kalandmodul kapcsán, de ez talán a legfőbb, és nem azért jöttem, hogy „bántsam” a kalandot és kötözködjek, hanem hogy rámutassak valamire, amin talán lehetne javítani.
Tisztelettel: Nova
Nagyon jól éreztem magam és ezer hála a Slayers csapatának, hogy végig vezethettem őket. A helyszín jól elrendezett jól kialakított volt. Egyetlen probléma a beszorult levegő volt, de azt levegőzéssel ki lehetett bírni.
Ahoy,
jó volt részt venni az újabb Hullámkirályon. A helyszín nekem tetszett, kényelmesen elfértünk bent és nagyon rendes volt a szervezőktől, hogy egész nap gondoskodtak innivalóról mesélőknek és játékosoknak is. Csapatunkkal, a Lélekhívókkal ugrottunk neki a furmányos történetnek CZ mesélése alatt és mind a kaland, mind a mesélő jó társaságnak bizonyult.
Csapatunk minden tagja jól kivette részét az eseményekből úgy gondolom: Krad papunk (Ishidu) nagyon jól improvizált ötleteket és a hangutánzás képzettséggel olyan helyzeteket is megmentett, amelyeket egyébként nehéz lett volna. A Sogron papnő (A’frad) egy zseb-csapásmérő erőként és visszafogott, szürke eminenciásként is nagyon jól szerepelt, bölcs döntésével legalább két ízben mentette meg a csapatot a biztos haláltól és akkor is megtalálta a tovább vezető utat, amikor más már megállt volna. A gnóm tolvajunk (Magichorse) példátlan módon háromszor is elment úgy felderíteni a terepet külön, hogy nem halt bele (aki csinált már ilyet tudja milyen) és igaz, hogy a negyedik alkalommal már utána kellett mennünk, de abba sem halt bele és emellett nagyon jól kezelte a szociális helyzeteket.
CZ mesélése alatt Porta Gella kifejezetten színesre sikeredett. Nagyon alaposan felkészült alternatív térképekkel a helyszínekről, ami minden helyzetben taktikázásra és stratégiázásra késztetett minket, sohasem elégedhettünk meg azzal a megoldással, hogy egy irányból minden erőnkkel és képességünkkel hatolunk előre. A helyszín leírásai és karakterkijátszásai is szórakoztatóak voltak, így Emília minket is átejtett kissé és nem fejtettük meg a hátterének titkát. De erre ott van remélem majd a következő Hullámkirály vagy talán már azelőtt egy fagyosabb megfelelője.
Köszönöm a szervezést Unitynek, a mesélést a kalandmesterünknek és mindazoknak kik elvállalták. Köszönöm a csapatomnak a játékot. Jó volt ismerős arcokat látni és remélem a nyári táborban viszontlátjuk egymást minél hamarabb.