VII. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozó – Vélemények és Beszámolók

11 thoughts on “VII. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozó – Vélemények és Beszámolók”

• Üdv!
  Röviden: Nagyon jó volt ez a Regélő Főnix rendezvény (is).
  Debrecen messze van, de legalább nincs közel, ennek megfelelően ember- és elf-telen időpontban kellett indulni, de útitársaimnak hála sem oda, sem vissza nem aludtam el vezetés közben. Még azt is sikerült megoldani, hogy bár volt egy játékos is a KM-autóban, a megfelelő kódolással tudtunk beszélgetni a modulról.
  A rendezvény helyszínén én most jártam először – jó régen voltam már erre… – ezért nekem újdonság volt. Szerintem megfelelő, a csapatok elfértek, megvolt a kellő távolság, de a közösségi érzés is, egy ork közmondással élve hangzavar nélkül nincs szerepjátékos rendezvény. Nagyon sokat dobott a helyen, hogy nyitva volt a büfé/kocsma, ahol kifejezetten jó volt a kaja! (Bundáskenyér rulez! (fyi: a mai, 11,30-as reggelimhez minden péksüteményt bundába sütöttem itthon 😀 ) Csak hogy az arcoskodás se maradjon el, jó érzés volt látni a létező legnagyobb példányt az Ynev térképemből 🙂
  A csapatom egészen kiváló volt, még kiválóbb hozzáállással vágtak neki a kalandnak, és egyedi megoldásokkal, a karaktereiket hozva, a lehetőségeiket ismerve és kihasználva oldották meg a kalandot. Pedig ki már az a … aki csupa varázslókat hoz egy rendezvényre? De jól csinálták. Pedig igyekeztem megdolgoztatni őket. Túl is élték, pedig többször is felkészültem rá – ha már elátkozott vidék -, hogy itt ember- félelf halál lesz, ha nem… de végül de. Nagyon jó hangulatban toltuk végig a kalandot, én jól éreztem magam, ők meg nem mondták, hogy nem… Kifejezetten szerencsésnek bizonyult a karakterek kiválasztása, több nagyon jó, egyedi, pont nekik való megoldás lehetőségét megteremtve. Nagyon jól esett ez a mese, remélem, ilyen lesz az egész 3725-ös év. Külön örültem, hogy egy régi játékos ismerősöm, Csabi (úgysem olvassa… 🙁 ) is benézett, és egy röpke fél órára egy gyorsa NJK szereppel visszacsöppent kicsit a MAGUS-ba, amiből már kinőtt (pedig azt nem lehet ám 😀 )

  A kaland érdekes volt. Az írókra jellemző – ugye nem az első – volt neki füle-farka, és habár volt, ami nem tetszett benne – melyikben nem – mégis mesélhető volt, és szerintem végül érdekesre, egyedire sikeredett. Köszönet érte, hogy megírták, és így lejátszhattuk.
  A szervezés is kifogástalan volt, látszott, hogy szeretettel vártak minket, volt kis ellátás is, bár legközelebb lehetne egészségtelenebbre venni a figurát, több kólával, csokival chipssel 😀 😀 vagy legalább jelentékeny mennyiségű cukorral a teába 😀 😀 Komolyra fordítve, Antessa igazi háziasszonyként hordta hozzánk (is) az innivalót, szervezték a kajarendelést, meg ilyesmi.
  külön öröm volt, hogy Voul és Voulné és a 0. Tsz-ű kalandozó is meg tudta látogatni a rendezvényt, hiányoztak volna, ha egyáltalán nem tudtak volna jönni – pedig a gyermekszületés az jó kifogás. Remélem, Ellana ezt is beszámítja majd nekik.

  aztán következett Lui rejtekútvonala a szórakozóhelyig, ahol többekkel sikerült szót váltanom, ami jól esett, és bár nem voltam részeg, lehet, hogy nem tudnék mindenkit név szerint megemlíteni. Azt azért remélem, hogy Afrad nem hallgat rám, mert akkor bizony katonásan konzervet fogtok enni a táborban 😀 😀
  Társaság a hazaúton is volt, és bár azt hittem, hogy már nem lehet jobbá tenni a napot, azért Amund sivatagi forró csokija még megtette ezt.

  Köszönöm a rendezvényt, és hogy ott lehettem! Már várom a következőt!

• Háthello!

  A januárt mindig szebbé teszi a Regélő Főnix, idén pedig különösen vártam. Baluval és MagicHorse-szal bármikor boldogan játszok, most pedig Cather is csatlakozott hozzánk. Régen sokat játszottunk együtt, de közel 20 éve nem volt rá lehetőségünk, így nagyon vártam ezt a napot!

  Caledonia lett volna a mesélőnk, de sajnos elkapta az idei pestist, így végül Amund lett a túravezetőnk. Kicsit sajnáltam a cserét, mert imádok Barbinál játszani, de hát Amundnál is, így azért nem szomorkodtam sokat.

  A modult mi elég könnyűnek éltük meg, de mind Sir Mercury, mind Caledonia belső világát kedvelem, így boldog napot zártunk, és elégedetten mentünk el vacsorázni a csapattal.
  Megkoronázta a napot, hogy végül Voulné, Voul úr és a leendő kis Krónikás is jelen tudtak lenni, majd Barbi is feltámadt némi (sok) gyógyszer hatására, és be tudott nézni, hogy ő is learathassa a jól megérdemelt babérokat. A nap hőse viszont Antessa volt, aki nagyon ügyesen vezényelte le a napot, szervezett, problémamegoldott, kabát nélkül szaladgált és szervírozta a végtelen teaellátmányt.

  Hála és köszönet mindenkinek az élményért!

  U.i.: Ne ijedjetek meg, nem hallgatok Gergelyre, nem konzerveken fogunk élni a Fanfáron, viszont nem is lesz full day menü. Ha két étkezés lesz, akkor elfér minden a hűtőben, és három helyett akár négy csapat is jöhet majd. A vacsit meg valahogy megoldjuk, ott az egész Börzsöny, csak találunk valamit.
  Epeköveket még most tessék kivetetni, mert május 1-én este szalonnasütéssel nyitjuk meg a tábort!

  Puszi,
  A’frad

• Üdv,

  Szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy ismét egy király rendezvényen vehettem részt! Fáradtságom ellenére is egy nagyon jó napot töltöttem el együtt a csapatommal, a Kontraszttal, valamint a sebtében felkért mesélőnkkel, Brutival, aki nagyon jól állta a sarat az egy napos felkészülési idő ellenére is!
  A helyszín, habár nekem megszokott közeg volt, mégis újfent jól szuperált, a paravánok egész jól megtették a hatásukat a hangzavar ellen, és persze jó volt látni, hogy ennyi játékos töltötte meg a termeket. Annának pedig ezúton is hálás vagyok, hogy naphosszat hordta a teát, ez mentette meg az éberen-létem, a csillámok pedig szokás szerint jó kis hangulatot adtak hozzá. 😀
  A kaland is kifejezetten tetszett, lezáráshoz méltó kihívásokkal, valamint élvezet volt végigvezetni a naiv élet jellemű bárdomat az Elátkozott vidéken – azt hiszem, ezt nem kell ragozni.
  A lezáró tivornya is kiváló volt, mit ne mondjak, örülök hogy sokótokkal érdemben tudtam beszélgetést folytatni levezetésül – ezért hálás vagyok, és annál jobban fáj a poszt-rendezvény-depresszió. Most a következő alkalomig hiányozni fogtok, már a messze-valósiak!

  Mindenkinek jó pihenést, és remélem mihamarabb újra találkozunk,
  Blurdie

• Ahoy,

  szeptember óta aktívan készültünk erre a rendezvényre örömteli okból és személy szerint már nagyon kíváncsi voltam a kalandmodulra, amely lezárta azt a kampányt, amiben egyszer már játszhattam és mesélhettem is. Antessa első önálló(bb) egynapos szervezéseként is különösen vártam. Egy ideig JK-ként tekintettem a közeledő alkalomra, majd kalandmesterként készültem fel több csapatra is. Ez a máskor kényelmetlennek nevezhető teher nagyon sokat segített belelátnom többek elképzeléseibe és terveibe a kampányzáróba. Ha lehet méginkább felspanolta kíváncsiságomat másoké. Érdekes érzés volt.

  Az utazás oda-vissza önmagában egy élmény volt. Oda inkább a játékosi sajátosságokról, visszafelé a mesélés és kalandmodul fele terelődött a beszélgetés. Fél 2 kor az autópályán a forró csokoládé tulajdonképpen Életelexír. A helyszín már sokadik alkalommal állta a rohamunkat. Elfértünk, le tudtunk ülni és meleg ételt is felszolgáltak, a szervezők pedig forró italról is gondoskodtak. 10/10. Végső csapatom a Varjak lettek, akik rowoni különítményként besegítettek végre régi-új hittársaiknak és a kampány veteránjaiként érzelmileg is rajta voltak a modul hullámvasútján.

  Kiemelném A’fradot, aki kulcspontokon sokat egyszerűsített huszárvágásokkal a kalandon maguknak. Egyik kedvencem Mimi, a bárdlány elaltatása volt, amivel megkönnyítette maguk (és a világ számára) a szükségesen meghozott döntéssel való szembenézést. Magichorse nekromantája bár időről-időre nekifeszült az Elátkozott Vidék Élőhalottjainak, de jó dramaturgiai érzékkel varázslatokkal a 8. szinthez méltatlanabb kihívásokon átlendítette a csapatot. Neki előtörténetéből személyesebb küldetés volt a szertartás eredményének befolyásolása, ami remélem a szórakozását is növelte (nekem ez volt a cél). Balu dartonita lovagja gyilkos gyomírtóként szeletelte az emberfogókat, vagy áthatolhatatlan pajzsként védelmezte társait a vámpírja lombja alatt. de lelki vezetőként is tudott az NJK-k és játékostársak számára hasznára válni. Cather idős, veterán számszeríjásza sok alkalommal táncolt a megérdemelt Kárpiton való átkelés kapujában, de végül olyan gerilla-dzsungelharcosként indult meg az utolsó szentély ellenében, hogyha azt védelmezte volna a közeledő sereg sem igen maradtak volna állva. Na ja, láttunk már tőle ilyet …

  Nagyon jó élmény volt a csapattal a rendezvény, a harcok minimális volta miatt még egy közös vacsorára is maradt időnk eredményhírdetés előtt. Ott örömmel tapasztaltam, hogy az élmezőnyben végeztek. A gazdag ajándékos asztal is szép látvány volt a sok könyvvel, hatalmas térképpel. Jó látni ilyenkor, hogy az ősi elvünk, miszerint senki sem távozhat üres kézzel milyen szépen megvalósul. Az Emléklap is nagyon szép lett, jól fest a gyűjteményemben. A Valhallában még megittunk valamit-valamiket, de inkább csak hoyg erőt gyűjtsünk a hazaútra. Jó szokás szerint bár nem tudtam mindenkivel és annyit beszélni mint szerettem volna, de örültem annak, akivel és amennyit sikerült. 10 körül igen emelkedett elképzelésekről is esett szó, ami izgi volt.

  Én is köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult a rendezvény megvalósulásához és remélem a következőn minél többekkel találkozunk majd. Addig is … A’frad!

• Pénteken elutaztunk Debrecenbe a Regélő Főnix rendezvény VII. alkalmára. Az esemény másnap reggel kezdődött.

  Az eredeti csapatot 6 főre terveztük, de 3 játékos megbetegedett, de az is lehet, hogy rontás szállt rájuk. Azt hittük, hogy így halni visszük a Ranagolitákat mert túl gyengéknek es egyben túl vastag vérnyomot hagyónak gondoltuk őket.

  Amikor reggel a történet felsejlett, és elhangzott az „elátkozott vidék”, mindhármunk arcából kiszökött a vér. De természetesen a karakterek, akiket alakítottunk, rettenthetetlenek és valljuk be, kicsit kétségbeesettek is voltak, mert a kalandozók városában aranyak nélkül nincs sok választása a kalandozónak.

  A 2 Wier és az udvariorok egyet sem tetovázott. Rabszolgákat vettek, hogy ha szükséges, a vérüket vegyék, vagy csak megosszák a támadóik erejét, még ha csak rövid időre is.

  A Ranagoliták kifejezetten új és izgalmas réteget fedeztek fel. A goblin láncravert szolgát Férgeknek keresztelték, és amikor nehézségekkel találkoztak, egy kötéllel a derekán hajították a veszélyek elé, nevetgélve a halál bűzölgő mocsárszagú lehelletén.

  Az első hamut köpő térkapu, miután átpasszírozta a csapat nagy részét, szembenézünk a ténnyel, hogy a veszedelmes vidék valóban az életünkre tör.

  A kaland további részein a káosz különböző megnyilvánulásai végül elvezetettek a fináléhoz, ahol a három szereplő és élőholt óriás gorillájuk a megbízóval és annak transzba varázsolt nővérével találkozva, akaratlanul is megidézte a démont. De egy elképesztően véres csatában végül halálba kényszerítette Orwella hírnökét. Az „00-ák” az oldalunkra álltak, és egy kicsit Don is nekünk szurkolt. Így aztán 2 foggal és egy darabka fekete orwellánus cafattal bővűlt az udvari ork nyaklánca.

  ***

  A debreceni helyszínt már korábban ismertem, amikor a veganizmusról adtam elő pár évvel korábban az „élő könyvekkel”. Azonban a büfé/kocsma kínálatában nem nagyon akadt számomra harapnivaló, szóval lehet, hogy nem hallották annak idején, amit mondtam, vagy csak nem szerették hallani.

  Ezen kívül azonban a kellemes debreceni akcentussal végig mesélt a történet és Antessa, kifogyhatatlan teás kancsója és törődése, és az esemény menetének kézben tartása; valamint a vagányan megírt, csavarokkal teletűzdelt kaland az egyik legélvezetesebb eseményévé tette ezt a mostanit, mióta újra bekapcsolódtunk a M.A.G.U.S. világába.

  Biztosan tudjatok, hogy a modul a harmadik volt egy sorozatban, amiből az előző kettőt nem játszottuk végig; de már le is beszéltük, és Ettore fogja elmesélni nekünk.

  Nagyon köszönjük a szervezést és igazán hálásak vagyunk mindenkinek, aki bármilyen részt vállalt a Regélő Főnix 2025-ös krónikájában. Remélem, az istenek kegyeltjei lesznek, akárkit is pártfogolnak az égi kavalkádból.

  Az estét mi indiai ízekkel tettük teljessé a Kashmírban, mielőtt az álmainkban újra a kalandook ösvényére léptünk. De az már egy másik végeláthatatlan történet…

  Fekete Mozaikok (BergO)

• Líthas!

  Az év indításának idén is méltó módja volt a Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozón részt venni. A hét pedig szép szám. bűvös.

  Jómagam már pénteken bevettem magam Magyarország Minas Tirith-ébe. Már ekkor elkezdődött a rendezvénydrukk, mikor a Főnixekkel igen jó hangulatban előkészítettük a rendezvény helyszínét, hogy biztosítsuk mindenkinek a helyszín a lehető legzavartalanabb, s szórakoztatóbb játékhoz. Utólag is köszönöm mindnyájótoknak, akikkel vállt vállnak vetve munkálkodtunk a rendezvény előkészítésén!

  Aztán elérkezett a várva-várt nap, a szombat, a játék napja. Ahonnan majdnem sikerült elkésnem, pedig nem voltam messze. Már javában szivárogtak a résztvevők, mikor az első kávé és bundáskenyér a Malterban (akiknek szintén hálámat küldöm, mert mindenük volt ami csak egy mesélőnek kellhet) . Ugyan papíron láttam mennyi résztvevő lesz, Alborne mégis öröm lángjait gyújtotta bennem, mikor láttam mennyien is érkezrek a találkozóra, hogy ismét közösen utazhassunk el Ynev varázslatos, és ebben az esetben igen baljós tájaira.

  Csapatom idén a Kankurencia Kalandozó Szövetség volt, akik jókedélyű fellépésükkel és humorukkal, pillanatok alatt kirángattak a rendezvény eleji fáradt melankóliámból. Mind a játékosok, mind karaktereik igen jó ismerői volta a kaland helyszínéül szolgáló Elátkozott vidéknek, ahol közös előtörténetük fele is játszódik. Ennek, és rendszerismeretüknek köszönhetően meglepő könnyedséggel kerülték ki a történet halállal fenyegető veszélyeit. Az időből mégis kissé kicsúsztunk, hol a csapatösszhang pillanatnyi megbomlása, hol az én figyelmetlenségem és rugalmatlanságom miatt, hol azért, mert végül nem idéztek tűzsárkányt. Így a csapat a történet végét csak narratívan kaphatta meg. Remélem így is élveztétek a közös játékot, mert én fantasztikusan szórakoztam, nektek köszönhetően! ( És végül a bundáskenyeret is megettem)

  A kalandról a véleményemet bővebben a saját posztja alatt fogom kifejteni, előljáróban csak annyit szeretnék, hogy köszönöm az írópárosnak, Mercurynak és Caledonianak a fáradságos munkát, amivel nem csak ezt a modult, de az egész kampányt életrehívták.

  Végül, de nem utolsó sorban pedig a szervezőknek szeretnék köszönetet mondani. Ishidu a Voul, aki életrehívta a Regélő Főnix klubot és a Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozót az ideiért is köszönet illeti, S nem zárójeles megemlíteni azt sem, hogy még Voulné is meglátogatott minket, aki lassan születő gyermeküket hordja a szíve alatt! S végül hála Antessának, aki idén először kapta kezébe a stafétát ilyen nagyszabású rendezvény lebonyolításával! Az akadályokat példásan véve vezényelte le az egész alkalmat, s bár a végére illő módon kimerült, sosem szenvedtünk hiányt semmiben figyelő tekintete alatt!

  A rendezvény utáni italok a Valhallában pedig mint évek óta, a világ nagy talányainak megfejtésével kecsegtettek, és igen vidám estét hoztak.

  A következő rendevényig… A’frad!

• Izgatottan, mégis nyugodt fejjel, bizakodva vetettem bele magam az idei Regélő Főnixbe, hisz nem titok, elsőként foglaltam el rendezvényen a mesélői széket, ami számomra kellőképpen megalapozta a hangulatot már jóval a kaland kezdete előtt. Mindezt csak tetézte, mikor kiderült, hogy a kaland során a Slayers kompániájának útját egyengethetem, ezúttal Wolióval kiegészülve.

  Így, közel egy héttel a rendezvény után azt kell mondjam, ismét nevükhöz méltót alkottak. Ugyan az Elátkozott Vidék kiszámíthatatlan mágiája az egyik lámpánkat sikeresen hatalmába kerítette, a kis ziccer ellenére a csapat remekül vette a kihívásokat, összedolgoztak és jó néhány poénos pillanatra is futotta, legyen szó a sirenari lajhár lélekállatról, Volio farkas “párbajáról” vagy épp a Wu (Messor) által felvázolt ominózus “haditervről”.

  A csapat hozzáállása az előkészületektől és a kért kis kiegészítésektől kezdve példás, így bízom benne, hogy a megírt kaland mellett kicsit személyesebb élményt is sikerült adnom nektek. A lényeg, hogy amennyire én látom, remekül szórakoztunk, és ahogy az este során meg is beszéltük, mind az ő játékstílusuk, mind pedig a mesélői stílusom hamar összhangba került, így mindannyian élveztük a kapott kalandot. Noha épp emiatt itt-ott kicsit sarkítani is kellett, ennek hála végül sikeresen, épp a zárszóra a végére is ért a csapat, egy közel teljes értékű modult maguk mögött tudva.

  Az AKE-t már jól ismerem, hisz itt gyűlünk össze heti szinten, így biztos voltam benne, hogy jól szuperál majd. Hogy a hely mennyire volt zajos, vagy épp milyen profi módon működtek a hangfogók, arról nem tudok nyilatkozni, elvégre az irodát kaptuk meg, így kissé elszeparáltan játszottunk, de ez mit sem rontott a hangulaton, sőt! Mindezt pedig csak tetézte a bundáskenyér és a helyben készült burger, melyet ebédre fogyasztottunk.

  Kapcsolatunkat a külvilággal egy-egy időről-időre felbukkanó Voul, valamint Antessa feneketlen teáskancsója, szívmelengető teái és gondoskodása jelentették. Ezúton is köszönöm a türelmet és a fáradhatatlan hozzáállást, amit mind az előkészületek során, mind pedig aznap tanúsítottál.

  Külön öröm volt látni a záróbeszédnél felbukkant Caledoniát, akit Mercuryhoz hasonlóan köszönet illet. Hálás vagyok nektek a lehetőségért és a megszavazott bizalomért, hogy a korábban játszott két modul után a finálét ezúttal a másik oldalról is szemügyre vehettem, így egy teljesértékű történet részévé válva. Megtiszteltetés volt ezzel indítani az évet egy kiválóra sikerült rendezvény keretein belül.

  Mint minden dicső harcos, mi is a Valhallában pihentünk meg, amiről szerintem senkinek nem kell különösebben mesélni. Noha ismét nem jutott idő mindenkire, akivel beszélni szerettem volna, nagyon tartalmas és emlékezetes estét sikerült ott tölteni, méltó módon megkoronázva a VII. Regélő Főnixet.

  Köszönöm az élményt mindenkinek!

  Üdv, Kyr

• Üdvözletem!

  Sokadjára veszek részt a Regélő főnixen, ami debreceni szerepjátékosként majdhogynem kötelezővé vált a számomra. Remélem egyszer más hozzám hasonló debreceni veteránokat is rá tudok majd venni, hogy jöjjenek el egy ilyenre (akikre most gondolok, azok érezhetik pillantásom súlyát). Számomra ezek a rendezvények sokkal kevésbé szólnak a Magusról, vagy az adott kalandról, mint a köré kialakult közösségről, és arról az élményről, hogy egy furcsa, de kreatív, és legfőképpen szórakoztató ötlettel nekiindulva, csapatként megéljünk egy immerzív élményt.

  Ez utóbbi, úgy érzem, hogy sikerült. Csapatommal a „Varázsménes”-el jó volt a dinamika, mely főként a játékostársaknak volt köszönhető, de ráasegített egyrészt a korábbi összeszokató játék, és másrészt az előtörténeti alap is. Korábbi Regélő Főnix rendezvényekre is hozott karakterem előtörténete csak az azokon megélt kalandokkal bővült azóta, így érdekes volt látni, hogy évekkel korábban általam megírt szereplőit hozzák a csapattársaim. Innentől már adott volt a varázsló túlsúly, és ebből fakadóan a név is. Bár közvetlenül nem volt köze hozzá, de innen is köszönöm MagicHorse-nak, hogy ez a neve. Nélküle a csapatnevünk nem születhetett volna meg 😛

  Amikor megtudtam hogy M.G. fog nekünk mesélni, kicsit ráfeszültem a dolgokra, hisz korántsem a mostanit tartottam a legjobb karakteremnek, és KM-ünk legendás reputációjához híven legendás dolgot szerettem/tünk volna adni én/mi is. Korrekt, felkészült mesélőnek bizonyult, aki sok helyen inkább a kalanddal bírkózott, mint velünk. De határozottan helyt tudott álni mindkét fronton, és nagyon örülök hogy végül a közös élményünk is pozitív volt.

  Sokan azért félnek sokan a varázslóktól, mert magas szinten elkezdenek lehetségessé válni olyan dolgok, amik más karaktereknek nagyon nem. De valahol várható a magusban, hogy ami erős kihívás/legküzdhetetlen az egyik partynál, az egy másiknál két csettintés. De azért a varázslók sem megfoghatatlanok ha valaki elolvasa a szabályokat… És véleményem szerint, ezt a modul hívja magára, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek, ha ilyen magas szinten beenged mindent.
  És, hogy a kalandról is szót ejtsek: Személy szerint a sorozat korábbi tagjai sokkal jobban tetszettek, a karakterek, a szerkezet, a téma szintúgy.
  Lehet a sokkal szigorúbb vezetettség, vagy a soha semmilyen körülmények között, üvegfallal elhatároltan utól-nem-érhető küldetéscél, vagy a túlzottan átlátszóan kódolt háromválasztású végkifejlett, de összességében az ilyenek miatt ízlésem szerint túl sokszor éreztem magam a játék során Neo-nak, aki megpillantja a valóság mögött derengő kódot.
  Egyébként immerzió, világ, és logika tekintetében pontosan láttam, hogy mire képesek a modulírók, és bátran mondhatom, hogy a sorozatba fektetett munkájuk egyébként dícséretre méltó. És azért nem felejtem el megemlíteni az olyan pozitívan kreatív ötleteket sem, mint a kyr pszí törzs, ami határozottan a kedvenc elemem lett a mostani modulból.

  A szervezés a szokásokhoz híven jó volt. A számomra ismerős, heti rendszerességgel látogatott helyszín tágassága most meg volt töltve dugig csapatokkal. A hangosság viszont nem volt annnyira zavaró mint tavaly, lehet hogy a köztes tér akusztikája, és az elválasztó paravánok segítettek ezen. Életmentő folyadékutánpótlásról Anna szorgosan gondoskodott, és hála a jó égnek észhez tért a malter is, hogy újra aktiválták a konyhájukat, így helyben lehetett ár-érték arányban meglehetősen jó ételhez jutni.

  A rendezvény végi beszélgetés és valhalla szinte már kötelező közösségépítő elem, és ilyenkor lehetőségem van olyan emberekkel is beszédbe elegyedni, akikkel évente kb 1-2 szer találkozunk. Szóval már várom a következő ilyen alkalmat.

  Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek!
  -Krizz-

• Üdv!

  Utólag is köszönjük a lehetőséget! Utolsóként, az utolsó pillanatban sikerült regisztrálnunk a versenyre, ezúton is köszönet a rugalmasságért a szervezőknek. A helyszín és a szervezés továbbra is csillagos ötös.

  Kis csapatunk (Makka Team) – hála a mesélőnknek – az egyik iroda helyiséget kapta, így senki által nem zavartatva és mást sem zavarva vethettük bele magunkat a kalandba.

  Mivel az elmúlt kb. 10 évben csak szerepjátékos találkozókon játszunk MAGUS-t, így kicsit „berozsdásodva” indultunk neki a történetnek. Ahogy haladtunk előre a történetben a ropit felváltotta a hambi, és a teát a sör…

  Egy találkozóra kalandmodult írni szerintem a legnehezebb. A történet és annak kidolgozása jó volt, csak a végén hiányoltam, hogy a 3 lehetséges választásban nem volt semmilyen támpontunk (lehet, hogy mi voltunk figyelmetlenek, de a kaland utólagos átnézésekkor sem találtam ilyet). Összességében kiválóan éreztük magunkat, megérte ismét elmenni egyet MAGUS-ozni. Sajnos a rendezvény végén nem tudtunk átmenni a Valhallába, pedig nagy kedvencünk a hely.
  Csak így tovább!

• Sziasztok,

  Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a rendezvényen, mert mindig is vonzott a MAGUS világa és utoljára gyerekként játszottam, de annak már vagy 20 éve.

  Tavaly év végén a Fekete Mozaikokkal sikerült eljutnom életem első rendezvényére, ahol bár hamar elvéreztünk, de jó volt látni, hogy rajtam kívül mennyi ember érdeklődik a szerepjátékok iránt. Számomra az az alkalom egy kostoló volt ebbe a szerepjátékos világba, de most bátran mondhatom, hogy túl vagyok az első falaton.

  Mi már előző este megérkeztünk, és hamar kiderült, hogy kezdő játékosként a karakterem nem frankó, rosszul osztottam el a pontjaimat. Alex és BergO pedig azonnal rájöttek hogy itt sürgősen újra kell osztani a pontjaimat. Szóval egy nagy köszönet nekik, hogy segítettek, különben biztosan nem lett volna olyan élvezetes a játék! A csapat fele, ahogy BergO is írta rontástól szenvedve nyomta az ágyat, így másnap kicsit kétkedve indult neki a csapat a kalandnak, prognosztizálva a biztos kudarcot.

  A Fekete Mozaikok orkjaként inkább az erőmmel, mint az eszemmel támogattam a csapatot. A kaland végig nagyon tetszett. Egész nap folyamatosan jöttek az impulzusok, mindig fenntartva az érdeklődést egy percre sem eresztve a figyelmünket a folyamatosan csepegtetett akciókkal. Nem volt lehetőségünk hosszas eszmecserék megvitatására, annál inkább vérvörös szemgolyókkal, buzogányra ragadt kitinpáncéllal, szedált aggyal és karcsúra fogyott ÉP-kel meneteltünk előre.

  A kalandmesterről, Donról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Mindenre ügyelt, hogy élvezetes legyen a játék, és a hangulat is végig a helyén volt. Mondjuk ki bátran, hogy egy nagyszerű modult egy kiváló KM moderált. Don odatette magát és úgy mesélt, ahogy mesélni kell. Namaste!

  Valószínűleg a körülmények együttes állása, a KM tudása és a teában lévő hallucinogének (Örök hála Antessa! ) kihozták belőlünk a legjobb kombót, amit a kockák rendszerint fordítva gondoltak. Meglepett, de talán így a másfeledik játékra Alexszal és BergOval a csapatkohézió a Remek szintre emelkedett. Kellett nekünk ez a játék.

  Nekem minden tekintetben pozitív volt ez a rendezvény. Annak pedig külön örülök, hogy az előző modulokat el fogjuk tudni játszani. Csak így tovább srácok. Rám számíthattok a következő rendezvényeken.

  Üdv,
  MK

• Regélő Főnix rendezvényen regélni is meg játszani is jó. Kicsit furcsa volt, hogy ezúttal egy relatíve hosszú autóutat kellett megtenni hajnalban, hogy odaérjek. Az út jó volt, én meg csipás, a bundáskenyér viszont visszarángatta a lelkem a testembe. Kellett is.
  Szeretem a Maltert, meg az AKE-t, meg az egész Baross16-ot. Ez nem változtat viszont azon, hogy elég zajosnak éreztem a helyet ennyi fővel. A körbejáró szervezőasszony rengeteget segített a kávékkal meg a teákkal amiket lelkesen kínálgatott; ebben a kis családias hangulatban hamar feloldódik az ember. Szóval a helyszín nem volt elviselhetetlen, hangszálkárosodás nélkül sikerült lemesélni a lemesélnivalót az Ázott Korcsoknak. Az Elátkozott Vidék akadályait az utolsó pillanatig jól vették, a mocsár, a környék, a káosz meghajolt akaratuk előtt az utolsó pillanatig, ahol mindent megpróbálva, önmagukat feláldozva sem tudták végül megállítani a végső veszedelmet. Ettől függetlenül jól éreztem magam a mesélés és a játék közben, tetszettek a megoldásaik. Pedig a modul egyáltalán nem volt veszélytelen a karakterekre nézve, jó és ötletes döntések hiányában kétlem, hogy bárki eljutna a végéig. Remélem, játékosaim sem csalódottak túlságosan, és azt is, hogy legalább annyira jól érezték magukat, mint én.
  A szervezéssel tökéletesen meg vagyok elégedve, mindennek volt eleje, vége, díjazása szép asztalról, lefoglalt hely a Valhallában rejtekösvénnyel (legközelebb is megmutatom annak, aki velem jön). Várom a következőt.
  Elvégre regélő főnix rendezvényen regélni is meg játszani is jó.