A tavalyi évről olyan mennyiségű beszámoló és írás érkezett hozzánk, hogy sokkal inkább az volt a nehézség mi maradjon ki, mit tudunk a többi anyaghoz és az eseményekhez kötni. Így esett (áldozatául) a dömpingben néhány remek írás, kampányleírás, előtörténet és novellakezdemény, hogy terjedelmi okokból (sem) kerülhetett be minden. Ráadásul még a „helykitöltő”, ynevi fogadókat is évről-évre bemutató passzusok is kimaradtak ezek miatt. A kalendárium korábbi cikkeire jellemző metázóbb történetek is háttérbe szorultak most, mert olyan érdemben szőtték tovább többen is egyes korábbi történetszálakat, hogy emeltem a kalapomat. Remélem sikerült megtartani a terjedelemben azt a mennyiséget így ezzel a szerkesztési munkával, hogy jövőre is legalább ennyi és ilyen minőségű anyagot kaphatunk, hogy alig győzünk majd válogatni és szelektálni közöttük.
Ishidu, Hartyándi Mátyás, Vampira, Messor, Frosty, Ettore, Komattre, Ensirion, Magyar Gergely, Shalafi del Necro és Meran jóvoltából készülhetett el a történelmi raport a tavalyi évről. Jövőre is várjuk beszámolóitokat és leveleteket a gulandro@gmail.com címre.
ÉSZAK
Az Északi Hármakban található Anteryn városában egy embervadászok, masgariták és kalandozók által közös akciója révén felszámolták a helyi városőrségnek régóta, és egyre komolyabb, gondot okozó Harmatszedők tolvajklánját. A város Királynője és a Patrícius is megnyugvással fogadta a fordulatot, hiszen a Szövetség erői olyan veszedelmekre derítettek fényt, melyek a város mindennapjain felül létét is veszélyeztették. A Harmatszedők számára nincs kegyelem! Anteryn felbolydul (XXVIII. KalandorKrónikák)
Eren keleti végén, túl még Ested városán is, az év eleji nagy hóvihar furcsa fordulatokat hozott a helyi favágók és a terület őslakosai számára, amikor egy ismeretlen szörnyeteg járta a havas lankákat áldozatokat szedve. Az eltűnt kincsek és gyermekek nyomára egy névtelen kalandozócsapat lelt rá, akik állítólag a Lombhullás Árvái szervezet egy titkos bázisára is rábukkantak. Mire a Kék Herceg katonái a környékre értek, már csak a kihűlt nyomokat találták, de biztosak voltak benne, hogy valamilyen démonimádó szekta aljas ténykedései nyomán próbálták meg feltárni a táj titkát, amely így az ismeretlen hősöknek köszönhetően valóban rejtély maradt. Mivel sok gyermek azóta sem került elő, a rendfenntartó szervek további nyomozást hagytak meg az ügyben, és a híresztelések szerint a szomszédos Erigow is képviselteti magát kutatócsoportokban.
Az északi titkosszolgálat egyik ügynökét, egy igazán cifrán öltözött udvari orkot holtan találtak egy ereni fogadóban. A nála lévő fontos levelet pedig néhány fiatal kalandozó jutatta el hosszú viszontagságokon keresztül Lord Rialonak az ország nyugati végébe. A híradások szerint a kalandozók csupán elterelés voltak, hogy az udvari ork biztonságban juttathassa el az igazi levelet a Lordnak amíg mindenki a kalandozókra vadászik.
Tiadlan kikötővárosából, Sabaorból továbbra is aggasztó hírek érkeznek. Az előző évek rejtélyes tűzvészei és katasztrófái ismétlődni látszanak. Az iparos negyedben tömegek szegték nyakukat, miután holdkórosan kiugortak az ablakon egyazon éjjelen; villám csapott a kikötői sétány egy alacsonyabb pontjába; a Barrak kalmárház keleti stílusú Ling pagodája leégett; a Thenn kalmárház urának legidősebb fiát megpróbálták megmerényelni; valamint mágikus füst szállt fel a Háromlábú szék névre hallgató örömtanyáról. A pletykák szerint Ordan purgátort küldött az eset kivizsgálására és az esetleges renegát tűzfészkek kioltására.
Északon, a Köves-Elya vonulatai között meghúzódó faluban, Marakonban különös ballada vette kezdetét. A fürdőjéről és varázslatos kristálybarlangjáról híres hely egy testvérpár viszályától és a hol lelkek sikolyaitól lett hangos. Különös macskadémonok és a helyi harcos rend próbálta felvenni a harcot az elharapódzó gonoszsággal, de csak a kalandozók (lélek)jelenléte oldhatta fel az ősi átkoktól terhes jelen csomóit … csak azért, hogy a suttogással kezdődő történet egy bárdlány lantján indulhasson el új szereplőket keresni. Aznap éjjel daloltak a csillagok (VI. Regélő Főnix)
Toron Odassyn tartományában a Khayleis-ház kerül a regitori hatalomra. Hosszú időn keresztül dolgoztak ennek megvalósításán így sem szövetségeseiket, sem ellenségeiket nem lepte meg a fordulat. Kemény kézzel kezdték a császártól kapott hatalmat gyakorolni és régi számláikat (pénzt és vért is) fél esztendő alatt megfizették. A területükön működő Tharr vallás papjait cserélték le első körben a saját rokonaikra, akik maguk is beavatást nyertek a Háromfejű tanaiba. A gyors hatalmi átrendeződés azonban a Birodalom legtávolabbi zugaiban és legfőképpen vízi birtokain is vérhabos hullámokat vetett.
A tiadlani határvidék hegyvonulatai között olyasmire került sor, melyek kevesen hittek volna a Hetedkorban: egy shadd tért vissza a jelenbe és nem sokkal utána újjáépült az eredeti tornya is. A jelen lévő és megbízott kalandozók a téli fagyok ellenére is segítségére voltak, hogy egy uradalmat alakítson ki a két ország közötti senkiföldjén. Hogy mi lesz a sorsa ennek a múltból megjelent zárványnak az csak a jövő zenéje. Visszatérés (Kalandozok.hu Téli Tábor)
A dwoonok által a Birodalom testéből kihasított Napfolyosót egyre nehezebben tartják irányításuk alatt Ranil hívei. Bár eddig hősiesen tartották magukat a Sápadt Légió és a barbár-zsoldosállam támadásai alatt, de az esztendő derekán egy példátlan börtönlázadás után a területén sok olyan veszedelmes gonosztevő is kiszabadult, akiket még a toroniak is szívesebben tudtak volna a rácsokon túl.
A Rügyek havában és Barr városában egy vérnász alatt végrehajtott profi betörés után rengeteg elveszettnek hitt ereklye és varázstárgy szabadult a feketepiacra. A különös históriában állítólag érintett volt egy, a Halál Nagymesterei közül is, egy narvani diplomata, egy erigowi színész és egy shuluri mantikór is … Tharr papjai dühödten vetették magukat az elkövetők után és a császár több Iker rendet is a feladatra állított rá, legfőképpen a tárgyak visszaszerzésére. Toroni eposz (I. Sárkánymonda)
Abasziszban egy közismert felhajtó, Oliana Wane nemeshölgy kalandozókat keres egy rövid határidejű feladatra. A hölgy emellett egy vívótermet is üzemeltet és azt beszélik róla, hogy veszedelmes a tőrkarddal. A város alvilágát is fel-felbérli olykor egy feladatra, mert ahogy mondják mágikus varázsszerekkel is kereskedik. Kapcsolatai révén a felsőbb körökben olyan megbízásokat is adhat, amelyek más csatornákon keresztül sohasem találnák meg a megfelelő „szakembereket”. Szeszélyes Erények – Coming Soon!
Ifin amúgy sem nyugodt kedélyeit tovább borzolja az Otlokir nagykirály elleni merénylet, ami a városőrség és falanxharcosok jelentős részét lefoglalja. Bár a kerületek közötti ellenőrző pontok megakasztják a polgárok mindennapi ügymeneteit, de senki sem tétlenkedik… Mi több, Uwel tercének első, a Pengék havánál keresve sem lehetne jobb időpontot találni az egy évtizeden át dédelgetett bosszúra. Vérrel írt szavak (XI. Fanfár a Hősökért)
ERION
Ki ősz végén Torozon tavernájában járt, különös részleteket tudhatott meg a shuluri viadalt övező városi kultúráról egy kalandozócsapat tolmácsolásában. Külhoni szerződéses vendégcsapatként küzdöttek egy eljegyzés apropójából rendezett ünnepélyes viadalon, szimbolikusan képviselve az óhazába visszaházasodni szándékozó dél-quironeai felet. Sajnos gladiátoruk végül belehalt sérüléseibe, ám végső erejével még végzetes szúrást vitt be a házigazdák toroni bajnokának. A döntetlennek ható eredmény miatt az elégedetlen tömeg ellepte az arénát, sőt, két nagyobb, „Döntsük el”-t skandáló szurkolói csapat össze is csapott egymással, valamint az aréna kezelőszemélyzetével. A káoszt egy a tömegben hidegvérű mészárlást rendező tisztavérű kyr nemes is fokozta. A kalandozócsapatnak saját állításuk szerint sikerült elesett társuk holttestét megszerezve, komolyabb további veszteségek nélkül kiverekednie magát a tömegből. Elvileg alapdíjukat is megkapták – és már el is itták bánatukban. Aki kíváncsi arra, milyen stratégiával vonulnak bunyóba a tőzsgyökeres helyi iparosréteg ultrái, vagy hogy miként hergeli a tömeget páros számok skandálásával a menekültekből, söpredékekből és kaszttalan páriákból álló legnagyobb huligán banda, az egy kört fizetve bizonyára izgalmas történeteket hallhat még tőlük – bár egyesek csak somolyognak, hisz messziről jött ember azt mond, amit akar…
Erionban sosincs nyugalom. Néhány kalandozó betévedt egy régi orwellánus templomba ahol élőholt lovagok átkozott pengékkel megsértették egyiküket ezért, hogy az átkot megszüntessék felkeresték az első papot aki útba esett, nem mindig lehet válogatni kitől kérsz segítséget és Tharr papjai néha nagy vagy igen különleges árat kérnek. Alá kellett szállniuk a templom mélyére ahonnan elhozva egy mágikus tárgyat a pap le tudta venni róla az átkot.
DÉL
Aggasztó hírek szöktek szárba a Sheral-hegység délnyugati sarkában magasló zarándokállomás, a páratlan vízeséséről ismert Ködzúgó kolostorvároskájából. Egy magát kereskedőtársaságnak álcázó banda szállta meg az ódon falakat és kezdett el ész nélkül vérengzeni, mint utólag kiderült, abból a célból, hogy vezetőjük, a Feketeember, beteljesíthesse saját kezeivel megfojtott mestere ördögi tervét. A remeteközösség egy öregje végső kétségbeesésében a gleccserek mélyén megbújó ősi démonszobrok segítségét kérte, nem tudva, hogy ezzel a Kitaszított alvó erőit szabadítja el. A végzetes helyzet a túlélők szerint három messziről jött idegen beavatkozása miatt nem fajult tovább. Közülük a nagybetűs Kalandozókhoz legközelebb egy pelyhedző állú, szülei kígyószívű gyilkosait kereső suhanc állt, aki bár csak két kézzel tudta megemelni hosszúkardját, a szemtanúk szavai szerint végül törött jobbal, baljának egyetlen csapásával levágta a Feketeembert. Kísérői sem holmi kalandorok és zsoldosok, hanem különös közemberek voltak – egy kampós botjával veszedelmes teherhordó bérenc, valamint egy utazó majomárus… Aki bármi hasznos információval tud szolgálni a különös kompánia ki- és holléte felől, különösképpen a tulajdonukba került Pusztítás pálcájáról és a Fekete könyvről, azt a Páholy ügynökei állítólag busásan megfizetik.
Ynev nagyhírű hősei tudomást szereztek egy ereklyéről mely az idő fölötti hatalmat rejti, az el-usarmai dzsungel egyik nagyobb városában. Hogy megtalálják az oda vezető titkos utat, nagyhatalmakkal szövetkeztek, akik egy kígyókapunak nevezett ősi eszköz titkát osztották meg velük. Mint kiderült csak ezen lehet átlépni a rejtett útra ami Sorappa palota negyedébe vezet, melyet az idő kígyójának aquir szolgái zártak el egy időzárványba. Átverekedve az esőerdő testet és lelket próbáló veszélyein, bejutottak az időbörtönbe és csaknem ők is rabul estek annak mechanizmusába mely életekkel és szenvedéssel tartotta fenn magát, ám legyőzték annak őrzőjét és megtörték a korok óta fennálló börtönét a palota lakóinak. Ezzel megközelíthetőbbé vált a rejtélyes El-Qusarma, és szabadon engedtek egy korok óta bezárt ősi népet.
A Gyilokpusztán egy valamikor nagy gazdagságnak örvendő kereskedő városban egy eltűnt gyermek nyomába eredt néhány kalandozó, akik egy oázisban bukkantak nyomára egy amund kolóniának Ők a város lakóit szerették volna isteneik elé küldeni. A kalandozók végeztek a kolóniát vezető pappal és a város fel tud készülni a támadásra.
Hamed, Shaíh és a Hradzs háborújának lezárulta után a dzsad világ újrarendezi sorait. A belharcokból győztesen kikerülő I. Haydar ibn Manase a sivatag „szultánjává” koronáztatja magát. Ez egyike azoknak a zavaros, napról napra változó híreszteléseknek, amelyek az Ibarából érkeznek a Manifesztációs Háború óta. Valójában kevesen tudják mi folyik ott, a kereskedelmi utak még nem épültek ki újra és a régió bizonytalan. A Nagy Isten kultuszát hírdető fanatikusok ellepik a Hat Várostól északra a Kye-Lyron folyamvidékét. Egyformán beszélnek rabszolgalázadásokról és amund támadásokról.
A Vöröslő Hold Bajnokai kalandozócsapatról szóló titkosszolgálati jelentés: „Erionban felvette velünk a kapcsolatot Gore Darasco lovag, Timotheus Hanks gyerekkori barátja, aki hallhatta a csapat legutóbbi világmentését az Erioni Harsonában. Felajánlotta, hogy pihenésképpen elkísérhetjük vidéki, Kereskedő Hercegségek beli palotájába, Bevrionba.
A helyi herceg koronázási ünnepsége közben kibújt a szög a zsákból és Darasco lovagunkon keresztül megkérte a csapatot, hogy a szomszédos Baltram környéki eltűnések körülményeit kikutassa. Mivel a helyi gnómszakszervezet gondja és a sorozatgyilkos boszorkány nem izgatta fel a csapatot és mert Gore olyan jó volt hozzánk (és mert nem voltunk jelen) Timotheus a csapat nevében elfogadta a küldetést.
Nekivágtunk a dombos pusztának és kisvártatva (2-3 nap) szokatlan jelenségként egy mágikus égi háborúból a lábunk elé pottyant Domvik legyőzött küldöttje, majd a nyakunkba szakadt az őt üldöző félszáz fanatikus ranagolita.
Kesztyűt dobtunk a végzetnek, az angyalt kihúztuk a sárból, a gyalogságot megtizedeltük, paplovagjukat BECSÜLETES küzdelemben legyőztük, bár a vezeőjük megfutottak. Folytattuk utunkat egy rekvirált batár segedelmével és az éjszakai őrség közben felfigyeltünkt arra, hogy egy újabb sereg üldöz minket a sötétben.
A küldött időközben magához tért egy rövid időre és beavatott minket, hogy Baltramban egy igazhitű megsegítésére érkezett és bár az idős szent embert a földalatti kínzókamrából sikeresen kihozta, de az ellene idézett sötét angyallal alig tudott elbánni, most pedig pihenésre van szüksége.
Nekünk is lett volna, de egyre biztosabbak voltunk benne, hogy a kosfejes hívei elesett szolgáikat reanimálva pótolták veszteségeiket és egy fáradhatatlan zaurak sereg üldöz minket. Baltram határában viszont, nem megvárva, hogy a kalapács lecsapjon az üllőre csapdát állítottak nekünk a Ranagol pap s hívei, a boszorkánymester és egy hitehagyott Arel pap.
Újabb BECSÜLETES küzdelemben legyőztük őket (mert a ranagoliták egojánál csak a testük törékenyebb) s maradványaikból kiolvastuk, hogy egy Warvikból származó nemes vonta hatalma alá a megcsappant lélekszámú Baltramot és környékét és a helyi őrgróf hathatós közreműködésével.
Bár sajnos a domvik papot már nem találtuk életben (remélem a krad papunkkal nem így járunk nemsokára) a küldött hálásan távozott tőlünk és ígérte, hogy bármikor segítségül hívhatjuk, Darasco is elégedetten közelebb került a helyi herceg kegyéhez és mi is gazdagabban, javított varázstárgyakkal tértünk meg Erionba”
Yllinor és Syburr határán ütötte fel a fejét a káosz, amikor egy teljes határvédelmet ellátó erődítés lett az enyészeté. Minden élő és élettelen pusztult-, vagy torzult el az egyik Káosz Angyalnak, Káosz-Methanak köszönhetően. Talán az istenek, talán a véletlen műve, hogy egy korábbi években híressé vált kalandozó bárd is jelen volt az eseményeknél: Aliar Lussus Sidereus, aki, mint később kiderült, az Elveszettek kalandozócsapat tagjaként járt el. Syburr hercege, Atreq Dasantes katonás rendet vágott a kialakult helyzetben, és az elfoglalt erődítés teljesen megsemmisítésre került.
Néhány hónappal később ismét felütötték a fejüket az Elveszettek Syburr városában, ahol mindenki az éves nagy harcosiskolai bemutatóra készült. Tudniillik ez a méltatlanul alulreprezentált versengés jó hatással van a pajzsállamok harci képzésére és a lakosok moráljára is. A Pajzs Államok harcos iskolái mérettetek meg harci feladatokban. A rendezvényt kísérő mulatság közepette viszont több érdekes dolog is történt. Évszázadok óta először tárult fel a bevehetetlenségéről híres város csatornarendszere, ami nagy port kavart ugyan, de a herceg közbenjárásával elsimítódott az ügy. Kiknek másoknak lett volna közül az ügyhöz, ha nem a kalandozóknak. Elveszett lakosok sora és az utcai rendbontások megszaporodása sem segítette a helyzet javulását. A városőrség jelentései alapján és a szemtanúk beszámolói alapján utóbbit egy kráni szakadár fejvadászrend néhány rebellis tagjához lehet kötni, előbbit pedig a Metha kultusz fanatikus követőihez. Az egyre nagyobb káosz szívében a városlakók elégedetlensége a nemrégi zsinat döntéseivel a felszínre törtek, és a Pajzsállamok történetének legrövidebb polgárháborúja következett, amelynek maga Dasantes herceg vetett véget jeles kiállásával és az Elveszettek kalandozócsapat segítségével. Idő közben a Sárkány Országának neves tornája is lezajlott, és a nyertese egy bizonyos Eldil Jimei volt, aki a városi gárda egy kiemelkedő harcosát, egy igazi Karmazsin Gárdistát győzött le az év legkiemelkedőbb harcosa címért.
Néhány hónappal később a Pusztulat Próbája eseményei is felforgatták a környéket. Syburr majdan volt hőseinek jeles tettének emléket állító zarándokúton ugyanis elszabadult a Kráni Pokol, amikor Káosz-Metha szektáka a Fekete Határon túlról szabadította mocskát a zarándokokra. Ismét feltűnt az Elveszettek kalandozócsapata, akik rájöttek a zarándokút titkára és múltjára, amikor győzedelmeskedtek az egykorvolt syburri csata helyszínén. A bárdok arról regélnek, hogy káosz-Huvarhg hívei voltak nagy segítségre a kompániának. A pontos részletek nem ismertek, de az biztos, hogy amióta ez megtörtént, kémeink jelentése szerint az összes Huvarhg hívő, akikről kémeink beszámolnak, merőben megváltozott és új formában kezdték el imádni bálványukat. Előkerültek szobrok, amelyek egy táncoló félkarú tizenegy ujjú asszonyt ábrázolnak fekete szárnypalástban.
A híresztelések továbbá beszámolnak egy nagy határmenti ütközetről, ahol a Fekete Bárdok csaptak össze a borzalom erőivel. Luktető húsmasszaként vonagló és csontropogásként üvöltő szörnyetegekről mesélnek az elbeszélések. Bármi is történt igazából, a kalandozócsapatról azóta sem hallott senki, de emléket állíthatunk eme legendás csapatnak, akik tényleg elvesztek. Starry Night
Új-Godonban (Nagy Shadonban) az Egység Testvérisége Lovagrend addigi kincstárnokából, Giomo del Montaron, a szervezet nagymestere válik. „Újkeletű, alig 20 éves lovagrend mely unitárius elveket vall magáénak: Új-Godon egységének védelme és támogatása az Egyetlen oltalma alatt. Hitvallásuk szerint (3-5-7) a Harmadik Arc nyomán a jóságot, az összefogást, és a segítségnyújtás eszméit hirdetik, az Ötödik Arc nyomán a tudást kutatják és adják tovább az arra érdemeseknek, és a Hetedik Arc nyomán a világot és az ártatlanokat védelmezik a gonosz megnyilvánulásaitól az exterminus szentsége által. A rend védőszentje a Szent Liga soraiban harcolt mártírhalált halt tisztaszívű Sigill, minekután egyszerűen csak sigillánusokként is emlegetik őket.”
Az út, mely Therrosa tartományát járta körül végül a városban ért véget a kalandozók és a sötétben rejtőző ellenségük számára is. Előbb egy különös járvány pusztított a tartomány déli részén, majd heves orwellánus aktivitás mutatkozott a Linorának szentelt kikötővárosban is. Voltak akik a káoszt megfékezni és voltak akik tüzelni érkeztek, de a Márványöklű hamarosan mindenre és mindenkire lesújtott a városban. Sinestro (V. Hullámkirály) és Nocte Maledictum (XVIII. VándorKrónikák)
Köszönjük, hogy 2024-ban is együtt kalandozhattunk veletek Yneven! Jövőre is várjuk játékbeszámolóitokat a gulandro@gmail.com címre, amivel a következő Kalendárium cikkünkbe kerülhetnek a csapatotok által lejátszottak, általatok lemesélt kalandok. A krónikák lapjai pedig tovább pörögnek …
