Aki kalandot ír (7.rész) – A karakter és pontozása

Az MMO-val kapcsolatos otthoni teendők értékelés elsősorban személyes feladat, még csak támpontokat sem tudok rá adni. Így csak a magam tapasztalataiból tudok csemegézni és nem is főleg MMO vonulatban. Emlékszem, a második Elder’s Scrollban láttam először olyan lehetőséget, hogy a városkapuhoz érve azt a kései órára való tekintettel zárva találtam. Kopogtatásomra (karddal ütöm az ajtót) senki nem felelt és hideg volt (mert fehér pixelek hullottak).

Fogtam magam és kinéztem egy csinos falszakaszt, ahol felkapaszkodtam a mászás képzettségem használatával. Odabent huppantam a földre és elindultam a fogadó irányába, aminek az ablakaiból messziről világlott a fény. Éreztem (de legalábbis hallottam) ahogy ropog a friss hó a talpam alatt, ahogy az ünnepélyes színekbe öltözött, alvó város utcáit róttam magányosan.

Nem tudom, hogy az új Elder’s Scroll: Skyrim mennyire részletes ilyen téren, szégyentelenül kevés időm volt vele játszani (egy lány gépén láttam egy őszi erdőt pár percig), de egy kicsit kétlem, hogy a fent leírt élményt vagy annak a mai korra érvényes fejlesztését tartalmazza. Ettől persze még nem hiszem, hogy rossz játék. Valahogy így vagyok az MMO játékokkal is, figyelembe véve azt, hogy az előképük sokkal inkább az asztali szerepjáték, mint bármi más.

Mielőtt pedig mi még csak látótávolságba kerülnénk a kalandunk megírásához rendszerre lesz szükségünk. Ezt egyrészről már megoldották nekünk, hiszen rengeteg féle szerepjáték hozzáférhető és áll a rendelkezésünkre. Maradjunk a célon és foglalkozzunk a M.A.G.U.S. kalandunk körítésével. A kalandunkat játszóknak ugyanis szükségük van egy karakteralkotásra is. De az nincs benne a könyvben?

Versenyeken bevett szokás, hogy nem első szintről kezdenek a csapatok. Ha azonban mégis így tennének, akkor ott van a probléma, hogy a sok változót és véletlenszerű dobást mivel szimulálod, hogy egy egységes startpontról indulhassanak a játékosok. Mikor lép be a játékos a játékba a döntéseivel? Ez a legalapvetőbb kérdés egy karakteralkotásnál. Ha a legtávolabbról indulunk akkor a játék kezdetekor: ilyenkor kész karaktereket kapnak a játékosok, családnévig kidolgozva és portréval.

A másik véglet, hogy pontelosztásos rendszerek szintjére „emeljük” a játékosok részvételét és a tulajdonságpontok elosztásától kezdve a saját karaktereiket alkothatják meg. Én két okból is ezt a módszert preferálom. Elsősorban mert nagyon személyes: a legjobb módja, hogy a későbbiekben egy a játékoshoz növő karaktert alkothassanak meg általa. A másik ok egy kicsit elvont: az ilyen karakteralkotás bővíthető a legkönnyebben a későbbiekben a rendszertől alapvetően idegen, de hangulatfokozó elemekkel (ilyen például az Előny-Hátrány rendszer).

A két véglet között azonban rengeteg ösvény vezet párhuzamosan. Ha fixen megadsz egy tulajdonságátlagot akkor máris könnyebb a játékosaid dolga, szívesebben alkotnak karaktert és gyorsabban is, tehát szívesebben jön el játszani. Ha beszűkíted a lehetőségeit egy-egy törvénykönyvre, akkor arra kényszeríted, hogy nagyon átgondolt döntéseket hozzon a karakterével kapcsolatban, de elképzelhető, hogy épp emiatt nem fog ragaszkodni a végleges szereplőhöz.

Fontos szempont a mesélő érdeke is, hiszen neki sem jó, ha nyolc törvénykönyv kasztjait kell fejben tartania a játék alatt. Elképzelhető, hogy meg sincsenek neki, akkor pedig az egész dugába dől. Magyarázhatnék itt az egyensúlyról, kompromisszumokról és ezek szükségességéről, a veszélyekről, amiket egyik vagy másik megoldás rejt, de nem fogok. Vannak dolgok, amiket magadnak kell kitapasztalnod, az emberi tényező úgyis mindent felülírhat (a legjobb szándék ellenére is) én pedig amúgy is egy maverick vagyok ilyen téren.

Megvannak a karakterek és van egy kaland (olyan amilyen). De hát ha ez verseny lesz akkor fent kell tartanunk a látszatát, hogy a szerepjáték egy pontozható, versenyszerű valami. Van, aki komolyan szeret benne hinni, van aki állítja, hogy hisz benne és van aki tényleg. A legrosszabb az, aki tudja, hogy ez képtelenség, tisztában van vele, be is vallja, de kitart amellett, hogy mégis törekedni kell rá. Pedig tényleg nem lehet.

Közelítsük meg professzionálisan. Elvégre a hivatalos kalandmodulokat is pontozzák valamivel a játékosok felé, csak ott tapasztalati pontnak csúfolják az ilyet. Hmm, akkor elképzelhető, hogy a szabálykönyvekben felállított TP osztási szisztémákat kell vagy lehet alapul venni egy-egy kaland pontozásához. Ezek bár, rendszerenként eltérnek és mértékük is igencsak változó, de mégiscsak egy objektív iránytűnek tűnhet.

Pedig valóban nem az. A M* például a Bestiárium alapján olyan rendszer, ami a lények megölése után szórja a Tp-t, de ha kezedbe veszel egy harcias kalandot (pl. Láplidérc) elkerekedhet a szemed a végén kiosztható alacsony Tapasztalati pontszám láttán. Így ahogy mesélőként sem lehet/érdemes figyelembe venni ezt, úgy a modulok pontozásánál sem.

Kialakult egy szép tradíció annak idején erre egyébként. Ez alapján a karakterek között ún. szerepjátékos pontokat lehet szétosztani, a csapatok között pedig ún. kaland/modulmegoldó pontokat. Ez egy remek és archaikus szemlélet, az ilyenekből lesz az, hogy a nap végén a megjelent 150+ emberből kikiáltanak valakit a LEGJOBB SZEREPJÁTÉKOSnak a többi pedig néz, hogy akkor ő aznap mit csinált.

A fenti logika alapján a kaland/modulmegoldó pontok képezik majd az objektív tettek értékét. Mit öltek meg, mit mentettek meg, mennyi idő alatt végeztek stb. Minden fennmaradó teljesítmény (karaktered kijátszásért) ugyebár akkor szerepjátékos pont. Újabb kérdés, hogy ezeket a pontokat egy koordinátarendszerben értékeled 1-1 arányban vagy külön-külön díjazod a pontozólapon az eltérő teljesítményeket.

A fenti egy meglehetősen ósdi és szerintem anti-szerepjátékos módszer. Úgy hiszem, hogy a kalandmodul pontozása része a kalandmodulnak: egyes összefüggések a mesélő számára is ott derülhetnek ki, nem lehet két különböző kalandot ugyanolyan pontozással ellátni: mert akkor nem szerepjáték, amit csinálunk. Kísérletezni kell a kalandunkhoz és karakteralkotásunkhoz illő pontozás kialakításával. Ez nem fog könnyen vagy gyorsan menni és nem is fog mindig sikerülni. Ne felejtsd el: ezek számok és a számokon tudnak az emberek csak ebben a hobbiban (látszólag) érdemben vitázni.

Imhol elérkeztünk a hetedik részhez. Már írhatunk mesélhető kalandot, ami van akinek tetszeni is fog. Ez komoly fegyvertény. Kvázi el tudjuk dönteni, hogy ki és mivel induljon a versenyen és homályosan már érezzük is, hogy miért fog pont járni a játék végén. Ez is valami. A következő alkalommal a kalandmodul típusokat szedjük össze, mert szórakoztatónak ígérkezik.