X. Farkasodú, vélemény és beszámoló Ishidu, a Voul tollából

Azt terveztem, hogy az idei évben, ahova csak tudok, eljutok és játszani fogok. Nem állhat se kötelezettség, se család az utamba, és ahol csak lehet, én bizony a hobbimnak fogom szentelni, amim van. Erre a felvetésemre még tavaly a kedves nejem ugyan elég rosszul reagált, de végül mégis úgy alakult, hogy meg tudtam oldani, hogy majd’ az összes M.A.G.U.S. tematikájú versenyre / találkozóra / rendezvényre el tudjak menni. Na persze hátra van még a XXVIII. Kalandorkrónikák, de ott már mesélni fogok, úgyhogy hivatalosan is lezárom magamban ezt a fantasztikus időszakot 😊. Ahova meg nem tudtam, vagy nem fogok tudni eljutni, azt őszintén sajnálom, de talán majd egyszer egy újabb hasonló évben az is összejön.

Általánosan:

Ha szabad ezt mondjam, a Farkasodú rendezvény és én olyanok vagyunk egymásnak, mint régi barátok. Minden alkalommal, amikor újra találkozunk (teljen is el bármennyi idő), ott folytatjuk ahol abbahagytuk, írja bárki a kalandot, vagy legyen a helyszín akárhol. Tudniillik életemben sok „első” dologhoz kapcsolódik ez a rendezvénysorozat. Mint például: az első Farkasodú volt életem első rendezvénye, az egyik rendezvényen találkoztam életemben elsőnek áttörhetetlen rácsokkal, és ezen a rendezvényen vezettem gépjárművet elsőnek, és ehhez hozzátartozik, hogy SenDelor (a főszervező) volt az, aki megtanította, hogy gyakorlatban hogy is néz ki az a bizonyos párhuzamos parkolás😊 Régi szép idők!

Kis csapatunkkal szokás szerint nagyon korán indultunk, és annyira azt szerettük volna, hogy minden megpróbáltatás aznap együtt érjen minket, hogy két tagunk is messziről utazott le hozzánk Debrecenbe a megelőző napokban, hogy reggel együtt kávézzunk meg indulás előtt! Fantasztikus utunk és fogadtatásunk volt a helyszínen. Furcsa volt ugyan, hogy nem a szokott helyre, hanem egy másik névhez (Lumina) kapcsolódó helyre kellett kanyarodjak, de ezt a nehézséget hamar átugrottam.

2024. október 12-én, Jászfényszarun, a Petőfi Sándor MŰVELŐDÉSI HÁZ és Könyvtárban került megrendezésre immáron tizedik alkalommal a Farkasodú M.A.G.U.S. Találkozó.

A jubileumi alkalom központi témája idén is a M.A.G.U.S. ETK rendszerében játszódó központi kaland tette ki, amit Valheru (Papp János) jegyzett, és mondhatni, szokásához híven nem egy könnyű feladat elé állította a játékosokat.

Történetről:

A modul, ami a Bosszú a múltból címet viseli, Psz. valamikor játszódik (erre vonatkozóan több helyről több információt is sikerült beszerezni 🙂 ) és egy Ro-Kal nevű kis településen ahol sokminden kerül a palacsintába az események szerint. Elsőnek is el kell hogy mondjam, John J. Sherwoodnak igaza volt a záróbeszédében, ez egy jó kaland. Csak, hogy ne áruljak el túl nagy spoilert, tudni kell, hogy van itt minden, amit csak akarhat az ember. Asztalokkal verekedés, gőzben döglődés, bálban vadászás és jó nagy átverés az átverésben az átverésben is, és akkor még nem ejtettem szót a kutya méretű patkányokról. Az az érzése az embernek, hogy olyan ez a kaland, mint azok a játékok, amikor vakon be kell nyúlni egy lyukba, és nem tudod, hogy milyen nyálkás, sikamlós vagy éppen szúrós dolgot érintünk meg.

Volt Bosszú, volt Múlt is, úgyhogy semmiképpen nem volt csalódás a dolog. Minden társam hatalmas beleéléssel és nagyon felfűtve vágott neki a kalandnak, ami ha lehetséges, még jobban fokozódott a végére. Ritkán mondhatjuk el magunkról, hogy isteni sugallat irányítása alatt napokig rettegünk egy pincében, vagy hogy ősi ösztöneink eluralkodnak rajtunk, és önkéntelenül ugrunk a másik megsegítésére, ennyire gördülékenyen.

Azért ez az élmény közel se lett volna ekkora, ha a mesélőnk, Averis nem nyújtja ezt a fantasztikus teljesítményt. Innen is köszöni a Bronzbikák csapata, hogy ilyen jól beleérzett a csapatunkba, és jól láthatóan egy volt a csapattagok közül, amikor velünk együtt ötletelt és nevetett. A lezárás pedig parádésra sikeredett, és egyértelműen közös munka volt, nem lehetne azt mondani, hogy csak a KM vagy csak a csapat érdeme. Itt mindenki volt minden. Az egész napos kalandozás pedig a csapatunkat még jobban összekovácsolta, és hatalmasakat tudtunk nevetni.

A hely:

Bevallom sajnálom a Mátrai Borzaskát, és hogy a régi terem már nem elérhető. Én nagyon szerettem a város és a rendezvény ottani hangulatát is. Na de ez volt a legjobb bizonyíték arra, hogy a belbecs mennyit számít igazából! 😀 Viszont srácok (akik régen is jártak Gyöngyösre, hogy megnézzék mi folyik ott), azért abban egyetérthetünk, hogy mindenkinek hiányzik a régi placc 😊

Ellenben köszönjük a Lumina Cornu csapatnak, hogy biztosították a teret, ami még a felúítással együtt is tökéletesen megfelelt a célnak. Mi kivételesen nem a szokott nagy tömegben ültünk, hanem a Mesélőknek köszönhetően a fiú öltöző nyugalmában lettünk elszállásolva. A helyet adó csapat több alkalommal is jelezte, hogyha valaki rendezvény szervezésén törné a fejét akkor az LC csapata szívesen segít a lebonyolításban, és hellyel is szívesen szolgál.

Csapatunk:

Nagy Tibor (Lui) – Uwel hitű lovag (nem paplovag)

Bicsak Márton (Unity) – Uwel hitű lovag (nem paplovag)

Dobrán Gergő (Eniel) – Uwel hitű lovag (nem paplovag)

Nagy Andor Ádám (Ishidu) – Uwel hitű lovag (nem paplovag)

A mára már megszokott csapat, a Bronzbikák tovább meneteltek a náluk megszokott fegyelmezett rendezettséggel a Kódex Devastórum lapjain, és a történetük tovább folytatódott. És akik esetleg hűségesen követik történetüket, elmondhatom, hogy senki nem sérült meg úgy igazán. 😊

Az eredmények:

Elsőnek is el kell, hogy mondjam, hogy én mennyire üdvözölni tudom azt, hogy nem tartott se a nyitó, se a záró ceremónia hosszú ideig. Szerintem ideális hosszúságú voltak a beszédek, és ez érezhető volt mindenki hangulatán is.

Na most, a rendezvény nem definiálta magát versenyként, és nem is kerítettek akkora feneket a dolognak, amiért nagyon hálásak vagyunk. Viszont a szórakoztatás kedvéért néhány mókás különdíjat kiosztottak a játékosok között.

Este 19:00 kor mindenki befejezte a játékot, és egy gyors Mesélői egyeztetés után meg is kezdődött 20:00 kor a záró. Ennek felvezetéseként a bíraként is felkért Sherwood egy igencsak prózai irományt olvasott fel arról, hogy mi is történt aznap. Nem is vártunk sokat, következett is a KM-ek köszöntése és az ajándékok kiosztása a számukra. Amint An4rkhy is, kicsit csúszva, de megkapta az ajándékát, át is tértek az Epic Fail díj kiosztására, amit két személy is megkapott. Bevallom őszintén, nem voltak akkora eresztések azúttal így hiányosságom, hogy nem jegyeztem fel a pontos eseményeket. Miután a Kalandmesterek elmesélték a történeteket, tértünk át az újításnak számító (legalábbis számomra) Leghősiesebb csataüvöltés díjára, amit az kapott meg (4 fő), akik a leghangosabban… hősiesebben… üvöltöttek… meg csata. Na hát, mint kiderült, én erre a pozícióra születtem, mert el is hoztam egy oklevelet (AMINT SZEREPELT IS A NEVEM HUHUUUUUU). Volt itt minden, attól, hogy az egyik játékos mindenre a kasztját üvöltötte, a tényleges szomszédos épületben pihenők felvéréséig.

Végül, de nem utolsó sorban kaptunk helyezetteket is az alábbiak szerint:

1. Hely: Tartalékos Osztag
2. Hely: Ajtónyitók
3. Hely: Hétköznapi Hősök

Mindenki borral és oklevéllel távozhatott (Háh az oklevelet névvel csak a hangosak kaptak 😉) és a szerencsések képet és könyvet is kaptak, nem is beszélve a Pergő Tűz rendezvényről származó kockákkal.

Zárszóként el kell mondjam, hogy ez a rendezvény nekem olyan, mint egy, a valóságtól teljesen elrugaszkodott mesevilág. Mélységesen hálás vagyok mindenkinek, aki dolgozott vele, és nagyon remélem, hogy lesz még alkalom, hogy visszanézzünk a Farkas Odújába!