A XIV. zászlóháború Toron számára villámháborúnak indult, és úgy tűnt, 3692 telére be is fejeződött, a Dwyll Unió bekebelezésével. Akik olvasták a Nap-papok titka című modult, talán sejthetnek valamit:

A dwoonok nem sokkal a háború kitörése előtt, teljes titokban egy új, nagy hatalmú varázstárgyat készítettek el, melynek a Szem nevet adták. A varázstárgyat a legnagyobb diszkréció mellett hozatták Davalonba, létezéséről csak a Ranil-papság beavatottjai és az a tizenkét renegát mágus tudott, akik elkészítésében részt vettek, vérüket adva a titok megtartásáért[1].

A Szem valóban kivételes hatalommal bírt: összeköttetésben állt a dwoonok teljes határmenti fal- és végvárrendszerével, használójának – és a körülötte állók mindegyikének – tökéletes bepillantást nyújtva az erődrendszerben és annak környékén tartózkodók helyzetéről, nevéről, cselekedeteikről. A relikvia segítségével Davalon közvetlen adhatott ki parancsokat varjak és galambok használata nélkül a határmenti erődrendszernek, azonnal reagálva, ha a határ Toroni oldalán ellenséges csapatokat fedeznek fel, ráadásul pontos létszámjukat ismerve.

A varázstárgy létezése azonban nem maradhatott titokban. Bármennyire is igyekeztek minden szükséges óvintézkedést megtenni, Toron tudomására jutott a Szem létezése, és az Ikrek hathatós közreműködésével – noha egy kalandozócsapat kis híján meghiúsította tervüket – a Szemet még a Nap-templomba érkezte előtt ellopták, és amint Shulurba került, Toron megkezdte az offenzívát.

Ismerve és pontosan figyelemmel követve a dwoon csapatmozgásokat a határ mentén, Toron számára nem volt akadálya a gyors offenzívának, a légiók mintegy három hónap alatt bekebelezték a Dwyll Uniót, Davalont pedig – mely története során először bukott el – örökké égő máglyává változtatták, bebörtönözve a dwoon király, a papság, valamint a kellemetlenkedő kalandozók lelkét a folyvást égő romok közé.

Az Északi Szövetségnek lépnie kellett, de Toron túl gyors volt, ráadásul máig tisztázatlan módon állította félre az ereni nagyherceget, száműzve őt egy titkos létsíkra, ezzel zavargást és polgárháborút keltve a hercegségben. Mire a Szövetség hadereje felsorakozhatott volna, az Unió már elesett, Toron pedig nem folytatta az offenzívát. Észak habozott: többen úgy gondolták, amíg Erenben nem tisztázódik a helyzet, nem indíthatnak sikeres támadást, főleg, hogy a dwoon légiókra már nem számíthatnak. Mások azt vallották, ha Toron nem támad, hanem békét ajánl, megtarthatják a jelenlegi határokat, ezzel azonban lemondva a dwoon népről, egykori szövetségesükről.

A zászlókról

A háború kezdetekor Toron azonnal félreállította az ereni nagyherceget, Eligort, száműzve őt egy ismeretlen síkra. Erigow hercegét és Tiadlan királyát tőrbe csalták és meggyilkolták, ezzel félreállítva három zászlóhordozót. Noha lobogóik megvannak, új tulajdonosaikat minden bizonnyal nem fogadják majd el, ami  igencsak kétessé teheti majd használhatóságukat a csatatéren.

Ediomad aquirjai ezzel együtt behatoltak Tarin tárnáinak mélyére, és foglyul ejtették Oggi királyt, valamint elrabolták a lobogót is. A Titkos Szekta nagymestere mindezidáig nem jelent meg, az egyik lobogót pedig jelenleg is kutatja egy kalandozó-csapat. (Természetesen Tier nan Gorduinról van szó, de a karakterek erről részleteket nyilván nem tudnak.)

A Fekete Hadurak ezzel szemben zászlót bontottak: legvégül az enoszukei császár is csatlakozott, átvezetve flottáját a ködön és megszállva Niare partjait.

A toroni flotta abasziszi és enoszukei megerősítéssel felfelé evez a Keleti óceán partjai mentén, hogy északról törjön be a Szövetség területére, harapófogóba szorítva őket, nem csoda hát, ha a Szövetség kétségbeesetten kutat megoldás után.

Közel egy év telt el a háború kezdete óta, amikor végül – 3692 őszén, az utolsó dwoon erődítmény, Fagyvár elestekor[2], látva, hogy a toroni légiók felsorakoznak a dwoon határok mentén – a Szövetség offenzívát indított, de már a harcok legelején súlyos veszteségekkel kellett számolnia, és csupán egyetlenbiztonságban tudott zászlója maradt, Ilanor lobogója a dwoonok északi határa felé tart. Ezzel szemben Toron dél felől éppúgy fenyegetést jelent, mint északról, ahol az egyesített toroni-abasziszi-enoszukei Fekete Flotta készül partra szállni. A Szövetség ereje pedig belülről is megroppant: Eren hercegét egy ismeretlen létsíkra száműzték, az ország területén belül polgárháború dúl, sokan úgy vélik, függetlennek kell maradni, vagy akár Toron mellé állni, hogy népüket megkíméljék a pusztulástól. Az erigowi herceget és a tiadlani királyt fejvadászok ölték meg, örököseik pedig jó eséllyel nem lesznek a lobogók kiválasztottai.

Eközben a Dwyll Unió polgárai Toron rabigája alá kerültek. Seregeiket szétszórták, a nemeseket, bölcseket, papokat és hadvezéreket mészárszékre vitték, vagy akaratuktól megfosztva sötét szolgáikká alázták. Az egyszerű népekkel azonban Toron kegyes volt: a falvak – bár hatalmas adókat kell fizetniük – lakossága életben maradhatott, földjeik felett szabadon rendelkeztek, igaz, új földesuraik már kyrek, vagy a háborúban vitézségüket bizonyító toroni katonák lettek. Persze a makacs dwoon népet ezzel nem sikerült lekenyerezniük, de a nyílt lázadástól legalábbis eddig megkímélték magukat[3]. A Szövetségben már régen csalódtak: a háború kitörtekor nem mozdultak a határon túli seregek, a dwoonok így végleg elpártoltak tőlük, felszabadítást pedig egyáltalán nem várnak. (Mi több, tiltakoznak, attól tartva, hogy a toroni fennhatóságot felválthatja a Szövetség fennhatósága.) Saját hazájuk feltámadásában csak saját hőseikre nézve bíznak: mert a háború felemelt néhány ilyen hőst, olyanokat, akik az Unió eleste után is fel mertek állni Toron ellen. Szinte minden megyének van egy-egy már most legendás hírű szabadságharcosa, akik közül kiemelkedik Csuklyás Erithacus, egy korábban már nyugalmazott dwoon századparancsnok, aki élete utóbbi néhány évét saját birtokán és szőlőföldjein, családja körében töltötte, a háború kitörtekor azonban ismét fegyvert fogott, amit serege pusztulása után sem tett le.

A szorult helyzetben lévő Szövetség eközben a legkülönfélébb erőfeszítéseket teszi, hogy segítséget találjon e viharos időkben. Bizonytalan szövetségek és házasságok köttetnek Nyugattal, egyes híresztelések szerint pedig Niare partjairól több hajó is expedíciós útra indult, hogy egyenesen Anvaria segítségét kérje a kyrek elleni háborúban. Ezek mellett a kétségbeesett kísérletek mellett (melyek könnyen lehet, hogy gyermekmesék csupán) néhány, szigorúan titkolt terv is kezd kibontakozni. Ezek némelyike az elveszített zászlók felkutatására irányul, egy másik az abbit fém megmunkálásának titkát kívánja Abaszisztól kicsikarni, Doran pedig úgy döntött, saját magát és a kyr örökséget tagadja meg, fennmaradása és a nemesebb cél érdekében. A kalandmodul erre az utóbbi küldetésre koncentrál majd.



[1] …amit a szerződés megkötésekor egy-egy vércseppjük elhullajtására értettek. Legalábbis ők, a varázslók ugyanis megszállottan hívei a szimbolikus gondolkodásnak. A dwoonok ezzel szemben nem hisznek a teszetoszaságban, és a „fejezd be, amit elkezdtél” bölcs jelmondata alatt a varázstárgy elkészülte után nemes egyszerűséggel lefejezték a tizenkét mágust, fejüket visszaküldve Dorannak, a szakadárok elfogásáért járó busás jutalom fejében.

[2] ld. a Fagyvár című kalandmodult… sikertelen végkifejlettel. J Ezzel párhuzamosan játszódik Anárion Az acél sikolya című modulja is, mely a Szövetség első taktikai hadmozdulatait írja le.

[3] Bármily hihetetlenül is hangzik, Toront igenis érdekli, hogy a meghódított földeken mi történik. Ugyan a Szövetség területén előszeretettel ijesztgetik a gyerekeket azzal, hogy a gonosz toroniak kiégett földeket és élőhalott hordákat hagynak maguk után, de a valóság az, hogy Toron birodalmat épít, méghozzá fényeset, azokkal a fehér márvány palotákkal és Kyria dicsőségével, meg minden, és még véletlenül sem gondolkodik kiégett földekben, nem is beszélve arról, egy későbbi mezőgazdaságot mennyire tönkretehet egy ottfelejtett élőhalott horda… leszámítva persze Davalont, de a toroniak mélységesen egyetértenek abban, hogy ez Davalonnak igazán kijárt már.

Háttér és előzmények, avagy a XIV. zászlóháború az Árnyékvilágban

12 thoughts on “Háttér és előzmények, avagy a XIV. zászlóháború az Árnyékvilágban

  • 🙂 ezt érdemes volt elolvasnom 🙂 Sirenar mindeközben? Menekíti az őzeket, meg a jácintokat? 😛 A Riegoy városállamok mivel töltik idejüket? Erionban meg gondolom egymást érik a Tharr hívek győzelmi ünnepei… drogok, szex és erőszak 😛

  • Riegoy és Sirenar gondolom egyenlőre még messze van a történésektől. Viszont Haonwell és Gianag, velük mi a helyzet?
    Gondolom a törpék egyenlőre védekezőbe szorultak. El tudom képzelni, hogy esetleg a kiszakadottakhoz is elküldik a hívó szót, s próbálnak egyezkedni Zakrul-lal. Esetleg a gaáb gerilla hadviselésére térnek át. A csákányfiak az Ötödik Csapás közeledtéről suttoghatnak.

  • tisztára Világháborús hangulatom lett elolvasva 🙂 , hatásos és inspiráló

  • 😀 Nekem is 😀 Ha megkerülték volna a Dwoon védvonalat a Toroniak akkor rá is nyomtam volna a WW2 pecsétet 😛 De így is, hogy az Északi szövi odadobná a Dwyll uniót Toronnak arra emlékeztet, mikor a nagyhatalmak eleinte simán nézték a Német terjeszkedést… a különbség talán annyi, hogy itt a terjeszkedés egy Franciaország kaliberű országgal kezdődik s épp ezért kevésbé elfogadható a hatalmi egyensúly erős borulása végett… sztem 😛

  • Catsmile megjegyzéséhez: a linkelt modul a Zászlóháború végén játszódik, legalábbis az eredeti Ynev-kronológia szerint. A mi alternatív eseménysorunkban ez a Dwyll Unió megszállásának utolsó csatája, ezután lép csak be a Szövetség a háborúba, tehát voltaképpen ez a 14. Zászlóháború kezdete.

    Ezzel együtt a kaland mindenben az eredeti szálakat követi, hosszú ideje beépített ügynökökkel meg minden.

  • Ezt kellemes volt olvasni, nagyon meghozta a hangulatot. 🙂

    Azért azokat a renegát varázslókat nem értem, hogy még ennyit sem tudnak a dwoonokról, hogy a vérüket áldozni az náluk szó szerint megy, fejlevágással. Ebben a tekintetben szerintem simán lehetnének akár Toronnal haverok is. 🙂

    És külön köszönet érte, hogy ki lett emelve: Toron nem pusztít el mindent, hiszen hosszú távon nem érdeke. Neki is el kell majd tartania valahogyan a megnövekedett népességet, úgyhogy nem sózza fel az egész Dwyll Uniót.

  • Viii : Ez úgy hangzott mintha valami depis tinédzsert minősitettél volna 😉
    Mindamellett hogy ez nagyon hangulatos alternativa – de mi ez az új keletű érdeklődés ?

  • Meghasonlott a kyr kultúra északi hármak képviselte értékeiben Haonwellben. 😀 Most biztos a másik oldal felé húz.

Vélemény, hozzászólás?