Enoszukei csapatokról és karakterekről

A közelgő rendezvény kapcsán több kérdést is kaptunk arra nézve, hogy hogyan és miként lehetne enoszukei koncepciókat valóra váltva pástba állni a Keleti Legendák alkalmával. Ezért is gondoltuk, hogy egy külön bejegyzésben taglalnánk ennek a módját, elsősorban tanácsok, nem pedig mint karakteralkotási szabályozás.

„Égett hús szagát hozza a szél, pernye szitál a hideg égen, kormot fialnak a nagy fehér fellegek.  A szülővárosom lángokban, körötte lovasok köröznek, akár démoni varjak, először tüzet köpnek rá, majd széthordják darabjait. Hullarablók, dögevők, harcosok… ma újra ölnöm kell. Pedig nem is oly rég, még a mennyekig érő havasok közt jártam. Metszően friss levegőn, bizsergetően hideg köveken. Akkor úgy éreztem megbékéltem önmagammal, leláthattam a bensőmben fodrozódó tó mélyére. Érzetem, ahogy hullámverése enyhe fodrozódássá csitul. A vérrontás szaga messziről elkerült… persze tudtam, hogy nem ragadhatok ebben a pillanatban. Visszatértem hát, a lángoló uradalomba, amit nem is oly rég még családom birtokának, a Hanabi rezidenciának neveztek. Üszök és hamu lett belőle, egyetlen hosszú éjszaka alatt.”

–        Hana-Bi Juugatsu, az enoszukei kardművész (fejvadász)

Különösen, mivel a jelszó és irányzék ezzel kapcsolatban is az, hogy minél szabadabban alkalmazzátok a M.A:G.U.S. szabályait a karakter megálmodása utáni megalkotás folyamán. Példával élnénk inkább ezzel kapcsán, avagy hogyan játszunk (játszottunk) enoszukei kompániát és hogyan is értjük a fentieket.

A kecskeméti GoatRiders versenysorozat nyitányára vittünk egy szorosan összeillő csapatot, akik a sziget nemességének elcsapott tagjai voltak, név szerint a Hana-Bi (Tűzvirágok) család megmaradt tagjai:

„Otthon birtokainkat elsodorta egy tartományi lázongás és belháború. Újult erővel vetettük magunkat az öldöklő küzdelembe, de immár a saját hazánkért. A lázadást levertük, a Császár új prefektust nevezett ki a régióban, aki viszont nem ismerte el jogunkat az őseink földjére. Hittük a Mennyei Sárkányt és az Örökkévaló Császárt, megértettük, hogy túlontúl megmerítkeztünk a kinti világ aurájában és nincs maradásunk a szigeten. Negyedmagammal testvéreimmel zsoldosok lettünk, Kalandozók, ahogy a partjainktól távol nevezik őket és mi elfogadtuk a sorsunkat.”

–        Hana-Bi Sonatine, Kaoraku papja (boszorkánymester, mágikus tetoválások mestervizsgával)

A koncepciónk az volt, hogy a megszokott kasztok és rendszer ismeretével kilépjünk a megszokott regulák határai közül olyan módon, hogy egy hiteles enoszukei mentalitást hozzunk. Mindannyian nagy rajongói vagyunk a feudális japán korszaknak és az erről szóló műveknek így igen hamar egy hullámhosszra kerültünk. Ennek kapcsán határoztuk el, hogy a szervezőket bevonva a karakteralkotásba minél tágabban értelmezzük a lehetőségeket.

Szerencsénkre  partnerekre leltünk bennük ennek kapcsán: így engedélyezték a Rúna magazin több kiegészítését is (amelyek a mi karakteralkotásunknak is szerves részét képezik), így a rendezvényen is érdemes és lehet forgatni a Rúnában megjelent harcművészek fegyverzetéről szóló cikket és onnan ihletődni a sziget(ek) lakói által forgatott fegyverek közül. Egyébként a horgas kard a Krónikákon hosszabb életű Szellem nevű haonwelli nerton névjegyeként is feltűnt már korábban.

„A család legidősebb gyereke Sono Otoko Kyobo ni Tsuki hatalmas vagyon öröklésére számított. Apja ezért felkészítette a későbbi uralkodó-osztálybeli szerepre, megtanult harcolni, megtanulta, hogyan mocskolja be a kezét, ha arra kerül a sor, hiszen minden családnak vannak titkai. Megtanult mindent, amit egy jó uralkodónak tudnia kell. Minden adottsága megvolt, hogy apja méltó utóda legyen. Egyetlen problémának Otokó-val kapcsolatban az bizonyult, hogy kissé kegyetlennek és szigorúnak mutatkozott már gyermekkorában. Apja azt gondolta, nem baj, ha határozott jellem a fia.”

– Hana-bi Sono Otoko Kyobo ni Tsuki, szamuráj (lovag)

Kasztok terén nem akartunk házikészítésű kiegészítőkkel nyaggatni senkit sem, ezért olyanokat válogattunk össze, ami jobban leképezi a slan út eltévelyedett hazáját a megadott kasztok keretein belül. Így lett a papból boszorkánymester, a kardművészből fejvadász, a nindzsából tolvaj, a szamurájból lovag. Ilyen módon ti is nyugodtan engedjétek el a fantáziátokat, mert ezeknél összetettebb és vadabb kombinációk is léteznek/létezhetnek (például lehetnek olyan szerzetesei Kaorakunak enoszukén, akik játéktechnikailag harcművészek).

Azonban az Yneven megszokott kasztok nem illeszkednek pontosan az elképzelésekbe … van ilyen. Ezért kérdeztük és engedélyt is kaptunk, hogy az olyan képzettségeket, amelyek nem jellemzőek az elképzelt Enoszukénken (például pajzshasználat) kihúzva, azok Képzettség Pont értékét más ismeretek elsajátítására folrdíthassuk. Ez alapján az ensozukei származású karaktereknek módjuk van a nem kívánt, szükségtelennek ítélt képzettségeik helyett azonos Kp értékben más képzettségeket megtanulni, de ehhez minden esetben kérjék ki a szervezők jóváhagyását.

„Elhozzuk neked a békét, elhozzuk neked a csendet és elhozzuk neked a halált, hogyha valóban ez az amire vágysz.”

–        a Hana-Bi család jelmondata

Sokan kérdezték, hogy a nien-kardnak a slan készlethez hasonlóan akad e rövidebb párja. Létezik a nien-tőr, azonban ellentétben a kardművészek által használt fegyverhez ennek egészen más feladata van és nagyon ritkán forgatják az egykori sziget harcosai együtt a kettőt. Célja sokkal inkább a halálig tartó küzdelmek során a legyőzött és halált kérő ellenfél számára megadni a kegyes halált, amit ha kér és megkap, akkor ugyanúgy megőrzi a becsületét, mintha önkezével vetett volna véget életének.

Ugyancsak ezzel a típusú pengével (ez persze nem zárja ki, hogy öldöklő csaták során ne lett volna példa rá, hogy ezt a tőrt is forgatták volna harcosok törött pengéjük helyett, de általában tartózkodnak tőle). A penge makulátlansága és sértetlensége az egykori Enoszukén egyenrangú volt a tulajdonosa szavahihetőségével, becsületességével és sok helyütt, társadalmi rangjával is. A nien-tőr harcértékei: Tám/kör: 2; Sebzés: 1k6+2; TÉ: 14; Vé: 4; KÉ: 9.

„Hazánk elhagyni,

Feledni mindazt mi fáj.

Csak dúl Ég és Föld.”