Egy újabb nap bizonyult másnak, mint a többi az elmúlt szombaton. Egy új és remélhetőleg folytatódó szerepjátékos rendezvény első alkalmát ünnepeltük meg kalandozók és kalandmesterek a hobbi hagyományaihoz méltán egész napos játékkal és meséléssel. A Blaha Lujza Téren álló szórakozóhely-monstrum harmadik emeletén található MÜSZI adott otthont a Valheru és Lozartan által szervezett Kétváros Szerepjátékos Találkozónak.
Sok jó ember kis helyen is elfér … ami reménykeltő előjelnek bizonyult a verseny előkészítő fázisában, mikor a helyszínen értekeztünk korábban a kalandmodulról. Maga a modul 80-90%ban Valheru szerzeménye volt és a rendezvény elnevezésének megfelelően a Kétváros Titkairól szólt … és ezen az új helyszínen is játszódott szinte végig. A két főszervező úgy gondolom jól osztotta meg a feladatokat egymással.
Bőven időben kaptuk meg a kaland első verzióját, de az utolsót is, rendben megérkeztek az előtörténetek is, hogy legyen alkalmunk mesélőként felkészülni rá és úgy általában a rendezvény ideje alatt is folyamatosan volt kommunikáció a szervezők között amivel reagálni tudtak a váratlan helyzetekre (éhes mesélők, félős kutyák, répás szendvics). Ami külön tetszett, hogy hosszabb időt hagytak a játékra, mint más rendezvények alkalmával.
Nagyjából reggel tíztől este nyolcig zajlott a játék minden asztalnál, mindenkinek a saját sebességével és vérmérsékletével. Igaz ugyan, hogy az eredetileg kinézett különterem hamar hangossá és levegőtlenné vált, de a leleményes csapatok közül kettő a nap folyamán is kiköltözött az üresen kongó közösségi térbe, ahol zavartalanul folytathatta a játékot (körülvéve más kulturális eseményekkel, például a Magyar Anime Társaság részéről).
Csapatom a Demons of Mirror (Tükördémonok) voltak öt fővel és gazdag hátterekkel, sok-sok előtörténettel. Eredeti terveimmel ellentétben nem tudtam olyan személyesre vonni a kapcsolatot az orwellánus vadász lényükkel a kalandot, mint amennyire szerettem volna, de remélem így is jól szórakoztak. Egészen a játék háromnegyedéig kráni ékként haladtak a kalandban, de ott a kötelező elpilledés idején a csapat szétvált és szinte egyenként konfrontálódtak az ellenséggel … ami nem szerencsés.
A végére azonban sikerült mégis lányokat megmenteni és az eredeti feladatot is példásan teljesíteni, káoszlény-dundeek módjára. Hogy a szerteágazó kalandmodul x+1. mellékküldetésén nem mentek végig … na bumm. Egészen a lehetséges játékidő végéig játszottunk, majd a pakolás és ünnepélyes díjkiosztó után még elköszöntünk egymástól és könnyes búcsút vettünk a Kétváros sorozat első helyszínétől.
Remélem legközelebb azért más helyet néznek ki neki a szervezők. Óvatosak voltak és emiatt kevesebb csapat jöhetett el játszani szerintem, mint amennyi szeretett vagy tudott volna. Talán ez a telt házas alkalom meggyőzi őket, hogy érdemes kockáztatni és elmesélni egy újabb történetet majd a Kétvárosról … vagy bármi másról … amiben nincs ennyi kő …
A találkozón a három legjobb szerepjátékos teljesítményt nyújtó csapatot értékelték:
I. – Szolnokiak Kalandmesterük Vii.
II. – Pusztulat lovasai Kalandmesterük: Messor.
III. – VVTF. Kalandmesterük: Magyar Gergely.
A rendezvény kalandmodulja letölthető innen: Kétváros titkai
A rendezvény honlapja, ahol leghamarabb értesülhetsz az új terveikről: http://ketvaros.webnode.hu/
Sziasztok!
Köszönöm a szervezést, mesélést, versenyt.
Őszintén szólva meglepődtem a modulon. Valherutól valami véres darkos modult vártam. 🙂 (Legalábbis amilyen modulokat eddig tőle olvastam, azok ilyenek voltak) Nagyon tetszett a modul, hogy nem volt cső kaland, rengeteg lehetőséggel, és szállal. A fő vonalat sikerült időn belül végigjátszani addig a pontig, hogy megmentjük az elrabolt lányokat. A többi szálra nem maradt idő.
A hely (MÜSZI) számomra zsúfolt, levegőtlen, és korszerűtlen volt. Igaz én nem is vagyok oda a rom kocsma, és art világért. Remélem a következő rendezvény egy tágasabb, tisztább, modernebb helyen lesz megrendezve.
Mesélőnknek Con Salamandernek köszönöm a mesélést. Nagyon szigorú volt az előkészületeknél, és még így is erősnek tartotta a karaktereinket. De én úgy érzem, nem borította fel a játékot, mert nem igazán jött ki a csapat erőssége.
A nagy epikus harc az udvari ork gladiátor, és a fő ütő játékoskarakter között elmaradt, mert elkerülték egymást. Így egy vicces, burlesk küzdelemben késelték halálra a KM jóindulata segítségével. 🙂 (Amit köszönünk) A kockák istene nem volt velünk.
Amit keveselltem, de a modul lehetőséget adott rá, az a harc volt számomra, lévén harcossal játszottam. Ráadásul egy nem túl intelligens, nehezen motiválható udvari orkkal. És sokszor kellett visszafognom magam, nehogy túl okosat mondjak, vagy messzemenő következtetéseket vonjak le. 🙂 Ennek ellenére élveztem a játékot, és a karakteremet. Tetszett Con Salamander mesélési stílusa. Viszont nem lettem volna a varázslónk helyébe. Őt nagyon visszafogta. És sok mindent másképp értelmeztünk a mágián belül. De a mágiaelméleti vitákat is sikerült megoldani.
Összességében nagyon élveztem a találkozót, és remélem lesz még folytatása.
Üdv.