Shadowrun Hong Kong – „sárkány van a mono-pengéjén…”

>>>>>(Lassan két éve már, hogy hazatértem Berlinből a Pusztulat megszokott árnyai közé. Azóta inkább csak biztosra mentem: kis veszély, biztos bevétel. Békén hagytam a cégeket és ők is engem. Elmondható, hogy végeredményre napról napra éltem. Megszokott árnyvadásztársaim elmaradoztak: feljebb léptek az árnyvilág ranglétráján és/vagy meghaltak egymás után. Egyikért sem hibáztattam őket. Így amikor jött az utazás lehetősége Hong-Kongba nem sok minden volt, hogy marasztaljon.)<<<<<

-John Amund Walker (23:45:11/09-13-55)

>>>>>(Bár látszólag döntésem sem volt benne: egykori nevelőapám hívott magához, akinek életemet és fiatalkori frusztrációimat köszönhettem. Raymond Black ázsiai ember volt, amivel nem tűnt ki soha a Pusztulat lakói közül. Akkor sem, amikor egy ork kölyköt és engem emelt ki az utcáról maga mellé, hogy rendes életünk lehessen. Nos, nem csak rajta múlt, hogy velem nem ért célt végül. Sokévnyi némaság után hívott magához, Hong-Kongba és látszólag egy szívességet kért azzal, hogy megmutasson valamit.

Az utazás eseménytelenül telt az atmoszférában … csak kicsit hosszúnak tűnt. Akinek hozzám hasonlóan a vetített évezred eleji játékok reklámjai majd három órán keresztül váltogatják egymást ne ijedjen meg és ne kapcsolja ki a dekket. Ez egy ilyen dolog most. Az mondjuk kellemes meglepetés volt, hogy immáron bevezető trideó gyanánt szembenézhetünk kicsit kalandjainak következő állomásával: a híres-hírhedt Hong-Kong szigettel, ahol szinte örökké esik.

Egy-két kényelmi funkciót leszámítva látszólag nincs is nagy különbség elsőre a korábbi Seattle és Berlin helyszínhez képest. De az ördög a részletekben rejlik és idővel azért több újdonság is szembeszökik majd. A Hong-Kongban alkalmazott Mátrix például egészen különböző az eddigiektől, megkockáztatom szórakoztatóbb is. Maguk az itteni feladatok és az események sodrása valahol félúton lehet a két korábbi nagylélegzetvételű kaland között … egészségesen elosztva.

Egy-egy mellékes küldetés például volt olyan érdekes és maradandó élmény, hogy szívesen elmesélném majd az otthoniaknak is, hogy ők mit tettek volna a helyemben egy-egy szituációban. Persze az én megoldásaim általában egyszerűek: addig ne keresd a bajt, ameddig elkerülheted, de ha már kopog lövedék a fedezékeden, mint az eső a fejeden, akkor viszonozd, ahogy a csövön kifér. Volt egy-két újfajta sörétes is errefelé, de végül azért visszataláltam a megszokott márkákhoz. Gondolom más fegyverek esetében is így van ez.

Külön figyelmet érdemel a Hong-Kongban beszerezhető fejlettebb kiberverek listája. Nagyon érdekesek, változatosak és drágák. Mégis megérik az utolsó nuyenig a fejlesztések, különösen a kedvencem: a mágneses karbeültetés, ami automatikusan magához vonzza a felénk dobott gránátokat és azon nyomban van módunk vissza is küldeni azt a feladónak. Nem egyszer dobta fel a tűzharcok hangulatát és mentette meg az életemet, a többi is legalább ilyen ötletes és újszerű.

Hong-Kong az állandó eső és a lélekölő zene (tényleg nagyon az) mellett annyiban más, hogy a helyiek nagyon hisznek a qi energiák létező hatalmában. Ami otthon feng-shui giccs vagy éppen fizikai adeptusok bohóckodásának tűnik az itt húsba vágó valóság és a cégek egymáshoz való viszonyát legalább annyira meghatározza, mint a GDP. Ennek megfelelően a sámánok és a hasonszőrűek jelenléte is gyakoribb. Ami nem gond, csak érdemes rá felkészülni. Ennyi őrszellemet még soha nem öltem.

Hasonlóan Berlinhez (amit azóta a hírek szerint lerohantak a cégek, kár érte) itt is egy állandóbb csapattal mozogtam. Igazság szerint annyira megkedveltem őket, hogy ezalkalommal nem is béreltem magam mellé más árnyvadászokat egyetlen egyszer sem, pedig mindig megnéztem a lehetőségeket. Sőt, két lehetséges cimbora nem is erőltette magát rám, úgy kellett az egyiket külön meggyőznöm arról, hogyha már egy fedél alatt lakunk akkor lövöldözhetünk is együtt, a másikat pedig egy küldetés során állíthattam (volna) a sorainkba.

Testvéremmel már az érkezés után összefutottam. Duncan Wu, az ork Lone-Star üdvöske. Elsőre kicsit távolinak éreztem az együtt töltött éveket, hogy megbízzak egy zsaruban a hátam mögött, de később neki is legalább akkora gondot jelenthetett, hogy velem árnyvadászkodjon a törvény másik oldalán. Szóval nevezhetjük egálnak. Az idő előrehaladtával egyébként nagyon belejött … sőt … ha őszinte akarok lenni nálam is hatékonyabb harcos lett belőle.

Is0bel, a törpe dekás lány … na őt csak akkor vittem magammal, amikor úgy éreztem szükség lesz rá. Kevés dolog érdekli és nem volt sok közös témánk. Terepen viszont meglepően hasznosnak bizonyult a pisztolyával éles helyzetben is, annak ellenére, hogy néha azért össze kellett fércelni egy-egy meló után. A helyi Mátrixban otthonosan mozog, de láttam azért nála már ügyesebb dekást is Seattle-ben.

Gobbet, a patkány ork sámán lány. Igaz kis vadrózsa … hogyha nem mászkáltak volna rajta konstans totemének állatai akkor még szívesen közeledtem is volna hozzá. De a higénia nagy úr. Így annak ellenére, hogy megtartottam a tisztes távolságot (már a szag miatt is) szívesen töltötem vele az időt két vadászat között és elhallgattam, ahogyan azt hiszi jól kitanít engem. Ezért cserébe azt is elnéztem neki, hogy mennyire haszontalan volt terepen.

Racter, az orosz robot-rigó egy igazi megszállott … jó értelemben. Beszélgetéseink során egyre inkább nyílvánvaló lett előttem, hogy ő tényleg hisz a robotok lelkében. Vallásos áhitattal traktált erről mindig, de az az igazság, hogy élesben a gyakorlat is őt igazolta. Kedvenc teremtménye nélkül talán haza sem jöhettem volna soha egyben. Ő is Berlinben élt egy darabig és még Lucky Strike-ot is ismerte, de mint kiderült nem örömmel váltak el. Nem kötöttem az orrára, hogy én is futtam vele pár kört anno.

Utazásom Hong-Kongban hosszabbnak bizonyult a korábbiaknál … de talán csak mert igyekeztem kiélvezni minden pillanatát. Általában pénzhiányban voltam az élvállalt és teljesített zsíros melók ellenére is (drága dolog a kiberver) így a végére például nem is tudtam a legjobb helyi sörétessel mászkálni. De a legdögösebb rucival azért rávertem a helyi rendfenntartókra is. Ezzel együtt nem volt nehéz dolgom: ritkán kellett újrapróbálkoznom nehezebb részekkel és bugokkal sem találkoztam a Mátrixban, amik lehetetlenné tették volna a továbbjutást.

Mivel gondolom, hogy immáron a Hong-Kong anyagai is elérhetőek lesznek a hazai Mr. Johnsonoknak így valszeg feltűnik majd egy-két elemük a jövendőbeli kisebb horderejű árnyvadászatok során. Bevallom még nem volt idóm utánanézni a legújabb melóknak, de így, hogy most már mindhárom világrész eszköztára éppúgy a árnyvadászok mint a cégek rendelkezésére áll szerintem lesznek majd meglepetések.

Magam részéről szép emlékként gondolok majd vissza az itt töltött időre és azokra, akiket megismertem (és nem kellett megölnöm). Bátran ajánlom hát az otthonmaradottaknak is, hogy vegyék meg jegyüket a legközelebbi járatra és fedezzék fel Hong-Kong árnyait maguk számára is. Nem okozott csalódást ez a régen remélt kiruccanás sem. Vágyálmom csak, hogy egyszer valami fizikai emlékem is legyen mindezekről.

Negatívumok: kevés nindzsa és kevés sárkány… ROHADT SOK ESŐ!!!

Pozitívumok: szórakoztató Mátrix, kiegyensúlyozott kampány és RACTER!!! .)<<<<<

-John Amund Walker (23:47:39/09-13-55)