Gulandro: Átkozott fészkekben – Csendes móló (a X. Kalandorkrónikák kalandmodulja 6-7. szintű játékosok számára)
A Quiron-tenger partján egy elszakadt határváros történelme újabb fordulópontjához érkezett. Az északi kalóztestvériség erőpróbája egybe esik a nagy hatalmú vámpírvarázsló és a Család érdekeinek konfliktusával. A X. Kalandorkrónikák története egy újabb ármánnyal és harccal teli epizódot ad az Átkozott fészkekben kampányhoz. Letöltés: (24)-[KOM]-Csendes moló
Gulandro: Csendes móló
Üdvözletem,
Edwardfmo kérdéseire, észrevételeire válaszolnék itt a kaland és a szervezés kapcsán. A felvetett problémákat visszafelé bogoznám ki, az tűnik a leghelyesebbnek. Első körben a pontozásról. Alapul véve az eddigi évek tapasztalatait idén jól láthatóan három különálló részre vettük a pontozást. Ezek között 30-20-20 arányban lehetett kapni pontot. Az első harmadban a mesélő a csapat „odaszánását” értékelte: hogyan és milyen hevülettel, lelkülettel készültek a találkozóra és ott hogyan viselkednek. Szerepjátékos etikett, van egyáltalán ilyesmi. Ez magába foglalja azt, hogy mennyit foglalkoztak az előtörténettel, mint azt, hogy ha a szervezők valamire energiát szántak azt mennyire értékelik. Hogy a LIVE az mennyire „kincskereső kisködmön” volt azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy az első helyesen megfejtő csapat nem tört bele belemenni ebbe a játékba. A szerepjátékos pontok kiosztása már sokkal szubjektívabb, nehezebben „ellenőrizhető”, már hogyha akar ilyesmit tenni. Annyiban érdekes, hogy a szerepjáték és a modulmegoldás egyenlő pontot ért. Modulmegoldás alatt azt az igényt értettük, hogy milyen kihívásokat tűznek ki maguk el a játékosok és mit valósítanak meg belőle. Mert ugye a tételek közül csak három vonatkozik egy-egy NJK legyőzésére, a többi inkább hangulatos, de a világ befolyásolása szempontjából fontos elem, ami alapján mi a folytatást megírjuk majd. Vannak olyan csapatok, akik az első két pontozási szempontot nem tartják sokra, igenis, azt akarják tudni, hogy képesek lecsapni a legerősebb NJK-t a térképen. Valahogy ti is megöltétek Mathiast, pedig a kalandmodulban senki sem kéri meg ilyesmire a játékosokat. Érdekes.
A kaland epizódszerűsége szándékos. Nem is lehetne ez másként, hiszen tudhattátok, hogy egy nagyobb kampány része. Azonban ha nem az lenne is ezt kellene éreznetek. Úgy gondolom, hogy a fantasy világ, amiben játszunk nem egy statikus valami, nem tartja vissza a lélegzetét azt várva, hogy mit reagálnak a játékosok. Én magam is ha kalandot írok az inkább forgatókönyvszerű, amiben az szerepel, hogy a játékosoktól függetlenül mennyi minden történik meg, hogyha nem avatkoznak közbe az adott helyzetben. Ezzel egy időben meg szeretném hagyni nekik a döntés lehetőségét is, hogy érezzék, komoly dolgokban dönthetnek a legkisebb választásukkal is. A modulban ez olyan széles skálán mozog, hogy már a karakteralkotás folyamatával meg tudod ölni az egyik támogató NJK-t, hogyha elszállsz a hátrányokkal. A kaland végén pedig az alapján, hogy állást foglalsz e dől el egy város sorsa és történelme. A csendes móló epizódja a nagy egésznek erre a részére koncentrál, de a szereplői valahonnan jönnek és valahová tartanak … szándékosan epizódszerű.
A kaland befejezése igen érdekes módon született meg. Ahogyan korábban utaltam rá, elég sok mindent meg kellett változtatnom a „rendezői változathoz” képest. Előrevenném kicsit a modul hosszával és tartalmával kapcsolatos megjegyzést: „A modul maga irtózatosan rövid volt, és igazából semmi sem történt benne.” Az utóbbi megjegyzést én igazán nem tudom megérteni. Miután a karakterek átvészelnek egy mágikus vihar szemében kialakult faji alapú kereskedőharcot egy átkozott vidéken kell átverekedniük magukat a kalóztanyává lett valaha büszke városig, ahol olyan eseményekbe keverednek amelyek csúcspontján megnyílik egy isten síkjára vezető kapu. Mindezt olyan módon kell tető alá hozni, hogy minden csapat, az igen szabad karakteralkotás alapján hozott karakterekkel (koldustól szerafistáig) közel azonos időben fejezze be. Ennek a problematikának a boncolgatása helyett csak arra mutatnék rá, hogy ez nagyjából elég jól sikerült, mivel olyan csapatok akik máskor a feléig sem jutnak az eseményekig teljes mértékben befejezték és a gyorsabb csapatok tagjai sem flangáltak órákig a verseny helyszínén dologtalanul.
„Hallottuk, hogy voltak olyanok(…)Ismét, lehetett volna egy kicsit egységesebb a dolgok kezelése, de ismét köszönjük Cat-nek, hogy remekül bemutatta…” A csinos hölgy KM neve Ket. Volt szerencsém játszani nála és ismerem az egyéni stílusát, ahogy több mesélőnkét volt alkalmam megtapasztalni már. Még akkor is, hogyha a mesélőink olyan autómaták lennének, amilyeneknek elképzeled, amelyek sorról sorra adnak vissza egy a mail címükre küldött kalandot, azt be kell látnod, hogy különböző csapatösszeállítások és eltérő létszám esetén még ezek a „KM-robotok” is máshogy kellene, hogy reagáljanak bizonyos dolgokra, ha az a cél, hogy az X oldalas kalandot Y órára felmondják nektek. Szerintem nem lehet elvárni, hogy mindenki ugyanúgy mesélje ugyanazt … és nem is kívánok abban a hazugságban tartani senkit, hogy ez lehetséges. Ez alapvető hozzáállás béli különbségnek tűnik.
„a szerepjáték verseny közhelyek hatványába botlottunk: gonosz mágus, kőgólem, majd vérgólem, és sokhápés-nagyotütő-nehezen-megölhető ellenfelek hada” Erre azt hiszem Amund korábban érdemben reagált már, hogy ez nem teljesen van így. Én csak annyit tennék hozzá, hogy a gonosz mágus valójában nem gonosz, csak önző, vérgólem ugye sehol sem volt, a „had” pedig kicsit kidolgozatlan volt. Kőgólem helyett ugye inkább a „gólem” gyűjtőfogalom szerepel a kalandban, ha olvastad, amit én a tesztcsapatnak egy „Unluck” harci gépnek meséltem be, ami a toroni csatamező átkozott tárgyaiból van összevarázsolva. Persze, tudom, hogy minden második kalandmodulban ilyenek vannak, nem is akartam ezzel pusztítani a papírt.
„kobrák a Quiron-tengeren miért is ne egy déli ibarai népet választanának” Ha olvastad a kalandmodult, akkor abból kiderül, hogy „ibara” nincsen annyira messze a várostól. Mivel állandó kereskedelmi kapcsolatban állnak a szomszédos Új-Hamed városával lehetségesnek tartom, hogy egy olyan kifejezést használjanak, ami északon is elterjedt, hála a menekültek és veteránok beszámolóinak a Manifesztációs Háborúból. Voltak még más variációk is, a „sereneya” például vagy a „rézfánfütyülő rézangyalát”. De igazatok van (hiszen több személy nevében írsz), mert ez személyes okból lett végül az, ami.
„(Lord Marshallal, valószínűleg az Al-verzumból érkezhetett Riddicktől menekülve…), aki egy infantilis, találós kérdés után (mi ez, általános 3. osztály?)” Komolyan évek óta nem olvastam ennyire éretlen hozzászólást senkitől. A Sötétség Krónikája remek film, ahogy a készítői is minden bizonnyal művelt, iskolázott emberek. Ők ugyanis veled ellentétben ismerték azt a földi valóságban is létező történelmi rangot, amit felhasználtak. Persze nem olyan elterjedt, mint a király, régens, helytartó vagy más szerepjátékos verseny klisé, de feltételez egy műveltségi szintet.
„hallottuk, hogy volt, aki III. szintű hátrány mellett kapott egy enyhe dádát a kobráktól, meg egy irgum-burgumot, míg minket lesből akartak kinyírni nálunk magasabb szintű fejvadászok” Átugrottam néhány ténybeli tévedést és hazugságot, de ezeket Amund korábban lefedte. Itt ismét szembe kerülünk azzal, hogy ti hogyan is képzelitek el az ilyen versenyek mesélőit. Bár itt inkább a többi játékos lehet a célpont, egy kicsit zavaros, hogy mit is kritizáltok itt, legyek mondjuk én, a modulíró. Tehát ahhoz, hogy szerepelhessen egy ilyen jelenet a kalandban ahhoz minden lehetséges variációra külön kellene megírnom, hogy mi jár a renegát kráni fejvadásztól a testvérgyilkos öcsön keresztül a Szürkecsuklyások prédáinak. Valóban reális volna ez? Vagy inkább bízzak meg a mesélőben, hogy van fantáziája, magához való esze és tapasztalata? Kiemeltétek, hogy ez a rész volt a legjobb a nagyszerű mesélővel. Vagy akkor mégsem ez volt a mondat értelme? Volt neki?
„Igyekszem azokra hagyatkozni, amik a hivatalos kalandmodul verzióban találhatóak” Én általában ráalszom néhány napot, mielőtt egy versenyen játszott kalandról érdemben írok. Persze, kit érdekel mit hogyan csinálok, de ennek az az oka, hogy nehéz különválasztani az átélt élményeket a leírt lehetőségektől. Ahogy az amund által kiemelt valótlanságokat zászlódra tűzve rontasz a kalandnak úgy igen könnyen hitelét veszti mondandód. Ahogy kiderült számomra a beszélgetésünkből sok minden elkerülte a figyelmedet a kaland átolvasása során. Arra kérnélek én, aki ezt a kalandot nagy gonddal írta meg, hogy legalább hasonló odafigyeléssel olvasd át és a VALÓBAN leírtak alapján mondj felette ítéletet. Ilyen formán a (kiemelten) kalandról megfogalmazott kritikád nem állja meg a helyét.
„megkért, hogy szedjük fel neki Matthiast (elhiszem, hogy nehéz neveket kitalálni, de ne vegyünk már át egy az egyben karaktereket háttértörténettel együtt a Castlevaniából)” Hiszed vagy sem, sokszor elképzeltem azt a pillanatot amikor egy olyan hús-vér emberrel találkozom, aki a cselekedetei jogán hozzám hasonlóan ismeri ezt a történetet. Mivel szándékomban áll egy későbbi cikksorozatban „így készült” jelleggel foglalkozni a kampánnyal igyekszem a karakter felhasználásáról lényegre törően nyilatkozni. Mathias a Krónikák történetének első nagy „főellenség” karaktere volt (I. Vándorkrónikák), a kampányhoz pedig ideális volt a legrégebbi ilyen szereplőnket visszahozni. A választás különösen azért esett rá, hiszen az „eredete” kiváltképp alátámasztja a folyton visszatérő vámpírt. Nem utolsósorban nagy rajongója vagyok a sorozatnak gyerekkorom óta. Mivel a Krónikák versenyek (még) nem hivatalos M* rendezvények így megengedhetünk magunknak annyi szabadságot kalandok terén … amennyit csak akarunk. Az Átkozott fészkekben kampány pedig kifejezetten arról szól, hogy utolsó alkalommal nem fogjuk vissza magunkat. Negyedik érv mellette az, hogy tavaly az eredeti játékok kiadója nagyon csúnyán elbánt a játékosokkal és magára hagyta tudatosan az eredeti történet szereplőit és kronológiáját. Mathias és a vámpírvadászok krónikájának befejezését így maguknak a fantasy rajongóinak kezébe helyeztük. Ez jócskán nem arról szól ki tudok e találni egy nevet vagy sem … (amúgy olvasd vissza a titkosszolgálat vezetőjének a nevét)
„Azt hiszem, a következőkben az egész csapatom nevében beszélhetek.” Ez egy nagyon nem szerencsés dolog. Én általában még a magam nevében sem beszélhetek. Ahogy mi krónikásként veszünk részt más versenyeken nem bújunk ki a bőrünkből egy-egy hozzászólás kedvéért. Lehet ez valami netes dolog, de én a legközelebbi barátaim nevében sem tudnék beszélni ilyen közegben soha. Magaméban igen, kétszer is, de így olyan nekem reagálni a mondandódra/mondandótokra, mintha egy többfejű sárkánnyal lenne munkainterjúm.
„bár az évtizedes maradék újságok nem igazán nyerték el a tetszésünket.” Amikor először ezt így megláttam leírva, azt gondoltam, hogy ehhez gyomor kell. A helyzetet súlyosbítja ugye, hogy ti magatok is szerepjáték verseny szervezők vagytok. Úgy gondolom ahhoz pedig kifejezetten méltatlan egy ilyen kijelentés … azzal együtt is persze, hogy ismét csúsztatás. A 8(!) féle ajándék közül (amelyekből mindenki 2 db-ot vihetett haza magával, illetve minden csapat egy közöset) valóban volt három régebbi fanzin, ami nyomdai állapotban kerül a díjak közé. Én kérek elnézést, hogyha minden régi magyar szerepjátékos magazin megvan nektek és ismeritek … de akkor is volt még ott többféle más választási lehetőség. Voltam olyan versenyen is, ahol minden utcasarkon kapható, 200 Ft-os kalózkiadványokból választhatott az első három csapat. Igaz, mi egy független szervező csapat vagyunk, de mégis minden alkalommal igyekeztünk többféle ajándékot biztosítani minden egyes résztvevő játékosunknak, mesélőnknek és látogatónknak.
„nagyon jól éreztük magunkat. A mesélőnk, Cat (bocsánat, ha nem így írja) kiváló munkát végzett” Komolyan nem értem, hogy hogyan szakad ki valakiből egy nap játék után ilyen vélemény, hogya állítólag még jól is érezte magát. Nem tudom, hogy milyennek képzelted el a találkozónkat. Tudom, hogy „sznobnak” tartasz és lehet ebből indultál ki. Egy ismerősöm rám írt a napokban, hogy olvasta a hozzászólásodat/hozzászólásotokat és jókat röhög, mert bár ő nem jár már versenyekre és nem szól hozzá ilyesmikhez, ő is tapasztalja, hogy vannak emberek akik a cicás youtube videók alá rendszeresen beírják, hogy „köcsög macskák”. Én azonban, mivel játszottam már nálad/nálatok, lényegesen többet néztem/nézek ki belőletek ennél.
… szép hosszú hsz 😛
A modulról…
Amikor abbahagytuk a játékot úgy éreztük, hogy rengeteg volt a mellékszál és az njk, de mint kioderült ezeket a mesélőnk tette hozzá, mivel úgy érezte kicsit túl hamar végeznénk a modullal, mi meg rá is csaptunk minden lehetséges szálra/személyre így a végére olyan szinten éreztük magunkat elveszettnek a történetben, mint csiga a sivatagban. Ezért adtam közepest a modul értékelésre 😛 De ezt most utólag felhúznám jóra 😀 ha lehet 😛 Ezt csak azért írom le, hogy el kell különíteni a modult magát és a lemesélést(ami amúgy élvezetes volt… De üzenem Ettórénak, hogy Kimbalt megölöm a köv. előtöriben… a vér vértkíván :P).
A modul szerintem azért lett rövidebb hangvételűre írva, mert:
1. A tavaszi tali alkalmával kissé hosszúra sikeredett a modul és ezt többen szóvá is tették…
2. Egy rövid modulnak könnyebben megmarad az értelme/tartalma, még ha a fölös időt ki is töltik ökörködéssel vagy le nem zárt ügyek lezárásával, mintha egy hosszabb modulból kell kinyesni részeket. sztem.
Pontozás
A pontozás mindig a Km kezében van, az ő megítélése, döntése a mérvadó, mint fociban a bíró… ha véletlenül nincs is igaza, hozzá kell igazodni, mert ő a stabil középpont, az egyetlen elfogulatlan személy.
Először játszottunk Ettóréval (… tuti h rosszul írtam le a nevét, de majd bocsánatot kérek, ha észreveszi ,P) és szerintem először ültünk 1 asztalnál is, így szerintem az elfogultság kizárható 😉 Na persze nem teljesen 😀 Mert nagyon jókat nevettünk a kaland folyamán 😛
Én magam kritikusabb voltam a csapattal mint ő 😀 Ezt el is mondtam a srácoknak felemás fogadtatást kapott az észrevétel… legközelebb nem játszhatok velük :(…. csak viccelek 😛 volt aki egyet értett 😛
Szóval öszhang… ha a csapat és a mesélő közt megvan az öszhang az szüli a pontot sztem… s ez nálunk 4/5-ös arányban megvan általában.
Az első találkozónkon nagyon sajnáltuk, hogy nem lettünk dobogósok, pedig úgy éreztük jók voltunk (azok is voltunk :P) s méltatlankodtunk is magunkban, de aztán úgy voltunk vele, hogy végülis játszani jöttünk nem versenyezni és azóta is jelen vagyunk… a helyezés nemigen számít szerintem, mert nem mérhető igazán, ki menyire játszik jól, mert a jó játék mindenkinek mást jelent… van aki akkor boldog, ha megtöltött egy temetőt, van aki akkor, ha minden titkokra fényt derített, van aki akkor, ha kinyírt egy csapat kalandozót s van aki akkor ha gazdaggá tette őket, vannak akik csak azt mondják amit a karaktereik s vannak akik el sem nevezik őket… én pl nem élvezem azt amikor csak kötekedés és gyilkolás megy végig a kalandban, de egyszer mindenképp meg kell próbáljam a karakter képességeit, jelen kalandban 1 embert sebesítettem meg és 1 vérlényt öltem meg… ennyi kárt tettem Sechus élővilágában 😛
Eleinte mi is úgy véltük, hogy arra jár sok pont, ha mindenkit lemészárol az ember, de ha megnézzük a pontozás rácáfol… jár érte pont, de az előtöri és a játék maga ráver ,)
Ádám érvelt a gyilkolásért járo pontok mellett (nem azért mert ő anyit gyilkolt 😛 szerintem az általa játszott 2 kaland alatt senkit sem ölt meg… arra megvannak az embereink :P), mivel, ha egy alapvetően nem akadályként felállított NJK-val mégis összetűzésbe kerülünk, annak legyőzése komoly kihívás a karakterek számára… pl: egy barátságos 20.Tsz-ű Domvik szerzetes, aki csak a sebeinket látná el, de ha szemet vetünk a mithril lábkörmére akkor jönnek a gondok 😛
Viszont a holtak elföldelése sztem nem mérvadó minden csapat számára… a + jelleműek mint mi is megtették persze… de egy negatív jellemű csapat lehet, hogy inkább szolgálatba állítja őket ismét a maga oldalán… vagy csak elfogyasztja a még használható részeit 😛
A modul alapos végig olvasása, még elöttem van úgyhogy többet nem írnék most…
ui: asszem a leghosszabb hsz címét nem sikerült elnyernem 😛
ui2: egy modul sztem mindig a készítő kedves gyermeket… uh csak vigyázva kritizáljuk 😛
ui3: ez elsősorba játék, amit szeretünk s nem verseny sztem, ha nem lenne díjazás, helyezés én akkor is jönnék ;P
ui4: még az első játékunk után mikor nem sikerült dobogóra álni, akkor mondta Phinix, hogy jó játék volt… és nem csak udvariaskodott… tudtuk mind, hogy az asztalnál mindenki élvezte amit csinált… és ez az ami számít… szerintem.
Kaland elolvasva…
Szerintem hangulatos történet 😛
A két karaván viszálya és utána a sakálok …
Az elhagyott csatamező…
A városka önmaga…
A lehetséges végkifejletek…
nekem tetszik 😉
Gulandronak válaszolva:
itt a személyes véleményem és benyomásaim következnek, Nem a csapaté illetve bizonyos helyreigazítások…
1. a pontozásról általában:
tény, hogy a KM szava mérvadó egy ilyen eseményen, hisz ő foglalkozik folyamatosan a játékosokkal, ő tudja a legjobban értékelni a teljesítményüket a játék során és itt jön az a bizonyos _de_: egyesek megszokhatták, hogy más versenyeken vannak független, vagy körbejáró pontozóbírák, vagy olyanok akik 1-2-3 csapattal foglalkoznak. Mi (Local Heroes) azért alkalmazzuk ezt a módszert, mert az teljesen igaz, hogy a KM a saját csapatát maradéktalanul tudja értékelni, de a többit abszolút nem, ami esetleges holtverseny esetében patthelyzet kialakulásához vezethet. Nálunk egy-egy pontozóbíró 15-30 percet minimum ott ül egy-egy csapatnál, és többször is visszamegy ezzel ugyan szűkebb, de tágabb képet lát a csapatról, ami segíthet a végén…
2. a modul pontozása:
Érdekes, hogy 20 pont Kalandmegoldásból 8 valamilyen 3 NJK leölése és egy „legyőzése párbajban”. Mi van akkor, ha egy teljesen Élet, Élet-Káosz vagy fordított csapat jön el a versenyetekre? Elesik kapásból 8 ponttól? Ok, végülis célnak tűztétek ki, legyen…
Hátrányból fakadó küldetés…amennyi KM annyi fajta elképzelést hallottunk a verseny után beszélgetve, ami nem meglepő, de mutatja, hogy nem voltak felkészítve egyes KM-ek, vagy csak simán hanyagul átsiklottak a modul bevezető szövegében lévő figyelmeztetésről, amit Ti írtatok bele (2. oldal utolsó előtti bekezdés). „Érdekes”, hogy idézzelek…
LIVE pontozásról szerintem nem is kéne belemennem, mert egyszerűen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, mikor megtudtam, hogy ennyi pontot ért. A verseny elején teljesen funkynak, fakultatívnak hangzó rész nem izgatott minket, amit Kettel, a Km-ünkel is megosztottunk. Elhangzott, hogy a modul 1-1 részében segíthet, illetve sört ér… Lehet csak hármunknak nem volt evidens, hogy fontos része a modulnak a kicsit esetlen „kincskeresés” (és még szépen fejezem ki magam). Nem baj, mi nem csináltuk meg a szorgalmit, de attól „érdekes” a dolog…
3. a modul epizodikusságáról
Az a baj, ha feltenném azt a kérdést, hogy „láttál-e már valaha úgy egy sorozat epizódot úgy, hogy nem láttad az addigi részeit, és mégis egésznek találtad az élményt?” sértőnek találnád/találnátok. Na, nálunk ez az érzés nem volt meg, magával az epizodikus modullal nem lett volna bajunk, hisz tudtuk, hogy egy nagy múltú és kiterjedt (hozzáteszem tekintélyt parancsoló) sorozat része. Minden tiszteletem a tiétek, hogy ilyen vállalkozásba kezdtetek anno és hűek maradtok hozzá. Akkor viszont ne úgy hirdessétek, hogy maradéktalan élménye lesz a betérő játékosnak is…
4. a modul befejezése és hossza
Azt sajnos edwardfmo kommenjéből nem derült ki, hogy Ket, miután ismerte a karaktereinket teljesen kihagyta a mágikusviharos részt, és teljesen máshogy mesélte a két kereskedő karavános részt. Ez elég erős félreértéshez vezetett, amit szeretnék feloldani. Nálunk konkrétan a 2 karaván rég (értsd napok/hetek óta) együtt haladt az úton, folyamatosan sértegetve/lopkodva/öldökölve egymást (WTF? ugye). Itt jöttünk volna a képbe mi, 3 olyan kalandozó, akit jóformán mindenhol üldöznek, és próbálnak észrevétlen maradni…Le a kalappal Ket előtt, hogy azt ott és úgy lemesélte, mert egy másik KM csak szenvedett volna velünk és mi is vele…
Majd beértünk a városba, ahol úgy éreztük, 2-2,5 óra játék után végre elkezdhetjük a kalandot. Sajnos mindhárman picit csalódtunk. Titkosszolgálat vezetője, aki egy nagyhatalmú, híres varázslóról semmit se tud, de azt igen, hogy toboroz „titokban”, ráadásul a város vezetője velünk akarja maga mellé állíttatni… Az „érdekes” városvezér egy gyerekeknek való találós kérdés után egyből barátnak tekint minket… stb
Hát igen, ismét idéznélek: „érdekes”. Hozzáteszem Zöld Láng nálunk a mi segítségünket kérte, hogy öljük meg Matthiast, aki még a város vezetése is veszélyes és gonosznak írt le…Hozzáteszem a modulban tényleg nincs ilyen, hogy vki megkér minket, hogy öljük meg…
5. Egyéb dolgok
Visszaolvastam a kommentet, és szó sem volt automata Km-ekről meg ilyenekről, nem tudom ti mit olvastatok…Érdekes az értelmezésed, de abban igazad van, hogy 1-1 modult különbözőképpen mesélnek a KM-ek. Nem is kértüt, hogy ugyanaz legyen mindenkinek. Csak azt, hogy egy karakteralkotás legyen egységes, és aki felveszi azt a 3-as hátrányt, igenis szenvedje meg, főleg, ha 11000 TP-nyi hátrányt vett fel összesen és csak összeverték mind emiatt…
Nem gondolom, hogy ez nehéz feladat lenne elmagyarázni a KM-eknek (kb 5 perc sztem…)
A díjazásról: ha 2000 Ft/fős versenyre elmegyek, szerintem nem teljesen alaptalan az az elgondolás hogy egy hozzáteszem igen szépen megcsinált bekeretezett kép mellé kapok két régi magazint, meg egy plakátot és azt kevésnek tartom. Felvetettem a többieknek, hogy biztos ki kellett bérelni a helyet, és az került ennyibe, amivel nem lenne semmi baj. Viszont akkor nem adok minden résztvevőnek, főleg nem helyezéstől függetlenül, ugyanannyi „díjat”. Mi mindig visszaosztjuk az összes nevezési díjat, sőt…Bármennyire is tűnhet másként pont ez a része zavart a legkevésbé a versenynek, mert a helyszín akár meg is érte azt a pénzt és nem azért mentünk, hogy majd jól bezsebelünk, szóval ne értsetek minket félre 😉
Itt kihagyok pár bekezdésre való választ, vagy mert érdektelen számomra, vagy amiatt, mert saját bevallásod szerint „sznobnak” tart edwardfmo vagy mi is nem tudom. Nem azért ültem le a gépem elé, hogy átolvasva a modult stb, és átgondolva az eseményeket bárkivel is összevesszek, vagy trollkodjak. Tisztázni akartam pár dolgot és véleményt alkotni, hátha nem történik hasonló se többet…
Zárszóként tényleg szórakoztunk, bár nem felhőtlenül. Alapvetően szeretünk szerep-játszani, és olyan karaktereket alakítottunk, amilyet még azelőtt nem, vagy kevésbé, és szerintem jól is. Ket, a Km-ünk előtt meg le a kalappal, hogy így át tudta nekünk nyújtani ezt a modult, amit hangoztattunk is. Ha félreismertél minket és egy komment alapján ítélsz embereket az az „ismerősöd”/te bajod Gulandro. Én se úgy ismertelek meg benneteket, hogy ilyen modult írtok és az arra érkező kritikára így „csaptok” vissza. Amund kritikáját mi nagyon magunkra vettük, és komolyan elgondolkoztunk a kritikán. Talán te/ti is megtehetnétek, mert ugyan a negatív kritika nem mindig igaz, viszont lehetnek benne olyan részek, amiből tanulni lehet….
Üdv, Mirt, a Zrenegátok egyik tagja
Mirt:
Ahogy azt korábban Amund is megfogalmazta mi szervezők nem tartjuk életképesnek a pontozóbírók „intézményét”. Nagyzolásnak hangzik, de én ott voltam mikor ez a hagyomány kialakult és akkor sem értettem vele együtt. Egy-egy versenyen, amikor sikerült több tartalékmesélőt összeharácsolni, akkor előfordult, hogy egy-egy mesélő beült csapatokhoz, megszemélyesített egy-egy NJK-t, majd átült más csapatokhoz ezt megtenni és értelemszerűen a végén ő is részt vett a nagy, két órás mesélő megbeszélésen pontozni. Ez mára odáig fajult, hogy saját bevallásuk szerint is mesélésre alkalmatlan személyek, a modul ismerete nélkül járnak fel és alá a legtöbb versenyen és helyen, majd a végén a mesélő által adott pontokat módosítják az alapján amit abban (legyen akkor ennyi) negyed óra alatt hallottak. Na most több mesélőnk is olyan korrekt, hogy a csapatok előtt, velük együtt tölti ki a pontozást és közben mondja nekik is mi volt jó és rossz. El lehet képzelni azoknak a döbbenetét akik egy ilyen után azt hitték, hogy tudják mennyi pontjuk van és mégis aztán hátul kullognak majd. A mélypontja ennek a rendszernek számomra az volt, amikor egy versenyen megjelent kettővel több csapatot egyszerűen hazaküldtek, mert az 5! pontozóbíró egyike sem tudott eleget tenni kötelességének. Nálunk sosem volt és sosem lesz pontozóbíró, mert tudjuk, hogy rossz.
hátrányból fakadó: Ez a tétel a kalandban ellensúlyozni hivatott a karakterek halálával kaphatóm, egyébként azonos pontszámot. Elképzelhető ugyanis, hogy a hátrányából fakadó orvtámadásban meghal a személy (mert ugye az a lényeg), de az is, hogy aztán társai megbosszulják helyben és ezzel ugye felmentik a hátránya alól. Mivel általában nagyobb szabadságot engedélyezünk a mesélőinknek és ezzel együtt nagyobb terhet is akasztunk a nyakukba egy-egy ilyen kaland lemesélésével nem szólunk bele, hogy az ilyeneket hogyan kezelik. A végén több mesélő is odajött és egyeztetett velem a pontozással kapcsolatban élőszóban és meghallgattam ki-hol-merre járt és mit csinált és ezért mennyi pont jár. Vagy a te interjúvolásod a mesélők kapcsán arra vonatkozott olvasták e a bevezetést? Szégyellem magamat, de valóban, még csak a C64-es játékot sem játszották végig sokan a KM-ek közül.
Látom kitartotok emellett a „kincskereső kisködmön” dolog mellett. Ám legyen. Azzal egyet tudok érteni, hogy a pontozásban sokkal több pont jár érte mint szinte bármi másért. Valóban, hogyha a számtani hűség híve lennék, akkor inkább 0-1-2 lett volna ennek az értéke. De, ahogy a verseny maga is sokkal többet ér mint az eddigi egynapos vagy akár tavaszi tábor látható, hogy a pontozással nem csak az a célunk, hogy egy equilibirumot hozzunk létre a csapatok teljesítménye között, hanem, hogy egy ilyen elem fontosságát a kampány egészében érvényesítsük. Kíváncsi vagyok akkor is ennyire zavarna ez titeket ha megfejtették volna. A Krónikák koncepciója a kezdet kezdetén az volt, hogy párhuzamosan erősítsük az asztali szerepjátékot a LIVE lehetőséggel mind táborokban, mind pedig egynapos keretek között (igaz, az áramkimaradás elemi sötétsége az nem szándékos volt). A mi rendezvényeink mások mint a többi, de ezt tapasztalhatjátok hogyha kicsit feladjátok a „konzervatív” elképzeléseiteket a szerepjátékról. Ígérem nem bánjátok meg.
Sokat gondolkoztam ezen az elmúlt években. Nem ez az első többrészes kalandunk ugyanis. Persze ez nem egy DALLAS, sokkal inkább képzelem el egy MAGNUM, EXTRALARGE féle darabnak (hogy a német fantasy sorozatokat ne említsem). Ezekben is voltak olyan részek, amikor a vége nem nyújtott megnyugvást egy epizódnak és minden a második részben oldódott meg. Egyrészről ez engem is zavart anno, ahogy tudom, hogy itt is kellemetlen lehet, hogyha az ember nem szándékozik a történet végére járni, de sokat segít abban, hogy egy nagyon durva befejezést írhassunk ehhez és magának a kampánynak is. Úgy gondolom, hogy a különállósága arra vonatkozott, hogy belefolyni az eseményekbe és végiglavírozni azon nem igényli az eddigi események ismeretét vagy a részvételeteket benne. A befejezés nyitottságát azonban szerintem ez a fenti eszmefuttatás nem zárta ki az alapján, ahogyan meghirdettük a találkozót.
Úgy érzem, hogy a Lord Marshal még a fenti tájékoztatás ellenére is kilóg nektek a kalandból … lehet a találós kérdés miatt. Soha sem találkoztatok olyan emberrel aki azonnal kóstolgat és próbára tesz amikor találkoztok? Fantasy-ban elég klisés lett volna ha azonnal egy arénában kell bizonyítani a rátermettségeteket vagy más módon. Ennek egyszerűbb módja, hogyha szellemi képességeiket méri fel. Yneven azért nem mindeni jut el a harmadik általánosig sem. A rejtvény pedig, ahogy a kalandban is szerepel, egy utalás a befejezés hídjára. Egyik csapatnál kifejezetten jól sült el ez a rész, mert az egyik karakternek fel volt véve a „hídiszony” hátrány. Úgy találd ki …
Ez érdekes kérdés, hogy mennyire kell megszenvednie tőle és egyáltalán. Én a dramaturgia híve vagyok. Hogyha van rá idő és alkalom egy kalandban, akkor Robotzsaruként maximális büntetés jár mindenért. Azonban itt nem lett volna szerencsés lehetetlenné tenni egy játékos vagy teljes csapat játékát, hogyha beleválaszt egy előnybe vagy egyszerűen nincsen rá dramaturgiai mód, hogy megbántsák. Volt egy csapat, akinek segítettem az előtörténetét megírni és mindenük a Kobrákkal volt kapcsolatos mert nem voltak toppon a világ ismeretében. A mesélőjükkel egyeztettem is erről. Azt is figyelembe kell venni, hogy egy 5-6 tagú csapat haladását mennyire akadályozod és mivel, hogyha ilyesmit bemesélsz. Ti ugyebár három fővel, ideálisan haladtatok és volt mód ezeket végigmesélni, lejátszani veletek. Egy más típusú csapat persze másként reagált volna. Megjegyzés: ha a hátrány jégóriásokra vonatkozik … akkor nem biztos, hogy meg kell jelenniük a kalandban.
Hümm … hümm. Látom továbbra sem sikerül megugrani, hogy ezt a témát miért nem érdemes feszegetni egy verseny kapcsán. Elkeserítő. Gondolom a ti versenyeiteket nincsenek nyomdai költségek, telefonszámlák, kalandmestereknek utazási hozzájárulások, nem támogatott díjak elkészítése és kifizetése. Még mindig egy független találkozó vagyunk és ameddig ez így lesz, addig senki sem távozik tőlünk üres kézzel soha … és még játszani is járnak hozzánk. Felfoghatatlan lehet.
Amund sokkal keményebb is tud ennél lenni ha akar, de kértem, hogy fogja vissza magát sértő megjegyzéseitekre és csak a tényleges tévedésekre reagáljon. A kaland kapcsán még mindig inkább a saját élményeitekre alapoztok, ami tök érdekes volt, komolyan, de irreleváns a megítélésével kapcsolatban. Ha Amund mesélte volna, akkor rá sem ismernétek a mesélés után, hogy ebből EZT mesélte … hol volt benne a vért okádó gépszörny. Ha én mesélem akkor pedig a rendezői verziót kapjátok ha van rá idő. Ez ilyen, ez szerepjáték. Nem a számítógépes fajta. Kicsit régi, laggol néha ha sokat iszik a KM, de a grafika még mindig a legjobb.
Heyho, kalóznak lenni jó!!
Úgy gondoltam megtöröm egy „kicsiny” hozzászólással ezt a vitarészleget, hogy én is leírjam végre a véleményemet…
Habár tény, hogy én mindkét félnél találtam olyat amiben egyetérthettem.
(Ha kibékítelek titeket kapok 2 pontot?! :D)
A következőket természetesen az én személyes véleményem és meglátásom szerint írom.
Modulról:
A Mesélőnknek köszönhetően nagyon jól jött össze az eleje, mivel a két karavánba volt 1-1 emberünk és a másik kettő később csatlakozott. (Összemésélésünk hiányából, hozta ezt össze:) )
Megvolt nálunk maga a nevezetes „rablás” is és ott voltunk a fogadóban mikor kiéleződött a viszony. (Sajnos saját hibánkból elégé elhúztuk itt az időt…) Ezzel a résszel csupán egyetlen bajom volt:
-Ki kellett békíteni a két karavánt vagy, hogy legalább ne harcoljanak. Mi ezt meg is tettük, de mi van egy olyan partynál ahol nem igazán érdekli őket, hogy mi lesz vadidegenekkel? Ez kicsit előnytelen, de hát ennyi belefér…
Következő része mikor a holtaknál vagyunk. Erről már volt említés,de azért leírom én is. Szintén „jó” csapatnak kedvezett, hogy a holtakért áldást mondanak. Ez van ez is csak 2 pont volt asszem. (Nálunk megtette a törpe pap. 🙂 )
Végre beértünk a városba. Na itt egyből be is mentünk az első fogadóba, ahol „Alucard” a bárd hangzatos versét halhattuk. Ekkor már megvoltak a „LIVE” képei csupán a megfejtés nem… A versből hallottunk egy legendás hajóról. Na erre a kis csapatunk egyből odament. Innentől jött a Káosz nálunk. Modulba ez a lehetőség nem igazán volt benne,de KN-ünk alias GG könnyedén vette a problémát és mi már a valós idő felénél kinyitottuk és bezárattuk kaput. Csupán Matthiast nem öltük sajna meg…
Megúsztuk a helyzetet és megtalált minket a Lord Marshal emberei. A kalandmodult olvasva a fickó nem a legjobb fej, de nem igazán van oka szerintem bárkinek is párbajra hívni. (Volt egyáltalán olyan aki megtette? Bár valószínűleg volt… :D) Felvettük az új küldetést, hogy beszélnünk kell Matthiassal akitől alig 30 perce búcsúztunk el nem túl jól… Elmentünk a fogadóba és, akkor a már említett Fejvadászok vártak ránk. Szép meglepetés volt főleg úgy, hogy a csapatban mindenkinek volt allergiája és olyan kaját kaptak… Személy szerint ez a jelenet nekem nagyon tetszett. Nehézkesen, de végül ezt az akadályt is vettük és inkább továbbálltunk másik fogadóba. (Mikor hazafele elolvastam, hogy felettünk ott volt a Hetedik hihetetlen mennyit sopánkodtam. xP)
Eddig klappolt minden. Itt volt az a helyzet, hogy sokat húztuk az időt és már a vége felé jártunk az időnknek.. A Live részt sajnos nem tudtuk megfejteni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy lépés lett volna a megfejtése. Nem elég, hogy tényleg elég sok pont volt ráadásul ami jobban zavart, hogy egy fő elem volt amivel találkozhattunk volna Zöld Lánggal. Még kevés versenyetekre jártam eddig, de az előző 5 krónikák versenyen nem volt ekkora „előny” a modulban. Ez kicsit fájt. Ez az egyetlen igazi komolynak vehető kritikám, de itt is megvan a fordította: Szerintem nagyon jó meglepetés ajándék volt Amundnak és gratulálok az ötletért.
Még egy végső úgymond „negatív kritika” a pontozással kapcsolatban: 70 pontot ért a kaland. Értem, hogy azért volt ez, hogy az újonnan csatlakozott csapatoknak is legyen esélyük a Legvégső Győzelemre, de ez hatalmas hátrány azok számára akik az előző két történetben hősiesen küzdöttek. (Hiszen a legjobb csapat ért el 72 pontot két kaland alatt..) Ezért megértem, de nem tetszik.
Összességében: Szerintem ez a modul inkább tényleg regénybe illő történet volt semmint szerepjátékos kaland, de még így is jó volt. Élveztem mikor hazafele elolvastam és fény derült a részletekre melyeket különben a karakterem esélytelen, hogy valaha is megtudjon. (Például: a bárd kilétét, a város igazi helyzetét, Matthias cselekedeteinek okát és a Toroniak késlekedését…:) )
Ezzel végül el is jutottam a végére, mert a Zöld Lánggal nem találkozhatunk és Matthiast pont nem kaphattuk el pedig volt rá tervünk… Remélem értelmesen fejeztem ki magamat és érthetőek a „negatív” kritikáim is. Csupán azért írtam le részletesen, hogy ne csak „szurkálódásnak” tűnjön, hanem ez egy tényleg átgondolt szinte érzelemmentes levél legyen.(Remélem nem írtam semmi hülyeséget :D)…
Még egy utolsó rész a Díjazásról: Egy kicsit nekem is fájt, hogy ilyennek az ajándékok, de volt benne valami „realitás” és „fair” dolog volt, hogy senki sem távozott üres kézzel. Nem fogok ujjal mutogatni és neveket mondani, de voltam olyan kalandon ahol 4. helyezettek voltunk csupán épphogy lemaradva a dobogós helyről és nem elég, hogy ez levert minket, még ráadásul üres kézzel kellett távoznunk is.
Így szerintem jó volt ez, de remélem következő egynaposon megtudjátok oldani, hogy újra Magus regényeket lássak az asztalon még akkor is, ha nem én nyerem meg őket. 😀
Nagyon köszönöm, hogy újra eljöhettem. Köszönöm a Szervezőknek, hogy ismét összehozták ezt a hatalmas társaságot és, hogy simán zajlott minden. Köszönöm a modulírónak, hogy megajándékozott minket ezzel a kalanddal és köszönöm a KM-ünknek, hogy lemesélte és kijátszatta velünk a karaktereinket. Ezt az egészet írhattam volna az élménybeszámolóhoz is, de szerintem jobb helyen van itt… Bocsi, hogy ilyen sokat írtam, de egyszerűen csak mozogtak a kezeim és jöttek a szavak megállíthatatlanul…
Csúnya mentálbélyeg varázslat…
Tisztelettel:
Shiffer
😀 Thx Shiffer
már épp hiányoltam az alacsony feszültségi szintű hozzászólásokat ;P
(Ez a hozzászólás kizárólag + gondolatokból készült teljesen irónia, gúny s egyéb károsanyag mentes ;))
Remélem lassan előbujnak mások is 😉
Nos, igen, azt hiszem Dávid (Shiffer) jól írta, már megrágtuk a témát. 😉 A végén a parti nálunk kissé mélabúba süllyedt a tanácstalanság miatt, s bár pont akkor jött a mentő ötlet is, sajnos nem volt már rá idő. :S Azt találtam ki a társakkal által támogatva, hogy Lord Marshal törpe patrióta érzéseire apellálva szövetkezünk Matthias ellen, s a városvédelemre meg megpróbálunk erősítést hívni az előző kaland Ediomadi törpe kolóniáktól. Elvégre hősök lettünk ott vagy mifene. 🙂 Sajnos itt fejeztük be, pedig jó kezdet lett volna. :S
Nekem nagyon tetszik ez az apokalipszisba hajló kalóztanya-város hangulat, illetve annak a régi aquir hajós kalandnak a beépítése mint legenda. Kétségtelen, hogy egy ilyen történet dupla vagy akár tripla ennyi oldalszámot is megért volna, de a történet magja(maga) nagyon megnyerő.