Az alábbi bejegyzésben megtalálhatjátok a kalandot, valamint itt lehet sőt itt kérek mindenkit, hogy észrevételeit jelezze. Hiszen ebből tudunk tanulni, ebből tudunk épülni, hogy évről évre jobb rendezvényeket, jobb kalandokat tudjunk prezentálni a számotokra és a magunk számára is! Úgyhogy bátorítanék mindenkit, hogy ne csak a jó hanem ha volt, a rossz tapasztalatokat is nyugodtan ossza meg velünk, hogy fejlődhessünk! Továbbiakban a kalandot is megtalálhatjátok!
Megjártuk, ismét hősök voltunk, ki így ki úgy! Sok előkészület előzte meg az idei találkozót és ismét nagy izgalommal érkeztem meg a helyszínre. Szeretném megköszönni Malustyik „Shima” Istinek a modult, amit prezentált a számunkra, hiszen tudom mennyi munka volt benne és a végeredménnyel rettentően elégedett voltam. Szerencsére az időjárás is egészen kedvezett nekünk így sok időt töltöttünk a szabadban, beszélgetéssel, játékkal, üdítő kortyolgatással! 😉
Első napra vagyis a nulladik napra saját magamnak kis társasozást terveztem aminek köszönhetően egy nagyszerű „igen is sötét nagyúr” partit sikerült összehozzunk, a tanulság pedig, hogy ha a sötét nagyúrnak jön a születésnapja legyen nedves nő és száraz sivatag, ne pedig fordítva!
Péntekre egy jól megérdemelt Shadowrun volt a programom, na persze meséltem (még mielőtt bárki is összeesküvés elméleteket szőne! 🙂 ). Kicsit Aladdin ihletésű kaland magyarországon, pontosabban Szegeden a Hiltonban játszódott, most kevésbé lövöldözős mint nyomozós játékkal készültem, és ebben a csapatom is partner volt, nagyszerűen szórakoztam!
Már említettem a fő kalandot, ami szerves része jelenlegi kampányunknak amit még a Zenedoboz nyitott meg. Most több időt tölthettek a karakterek az Ember társaságában, kicsit jobban megismerhették mozgatórugóit. Én magam a Slayers kibővült csapatának meséltem. Nem volt könnyű feladat, hiszen kipróbált és sok kalandot látott csapatról van szó, akik most is szinte akadáj nélkül teljesítették a rájuk rót feladatot és nagyon szép döntésre jutottak a kalnad végén, nem hagyva elvarrant szálakat és megnyugtatva a lelkeket! Köszönöm nekik a játékot és, hogy partnerek voltak ebben a közös utazásban!
A kalandot a képre kattintva megtalálhatjátok
Végül pedig csak a hangulat alapozása kedvéért aljon itt egy kiválló nóta, ami akár a szerepjátékra is vonatkozhatna!
Ahoy,
(érdemes elindítani a fenti bejegyzésben lévő zenét, miközben az ember véleményt ír, én is ezt tettem és egyébként kedvenc gyerekkori dalom)
Bár számomra a táborra való készülés hetekkel korábban kezdődött, mint az utazás elkezdődött volna mégis inkább szorítkoznék a helyszínen történtekre. Ezúton is köszönöm A’fradnak és Magichorse-nak, hogy megkönnyítették a lejutásomat, látszott később, hogy ez sokaknak nehézségeket okozott. Nagyon nagyon örültem, hogy ismét erre a táborhelyre tértünk vissza mert korábban is fantasztikusan éreztem magamat itt, akkor elsősorban játékosként. A szállás, az étkezés, a környezet (és a KM szoba) mind nagyon kedvemre való dolgok errefelé. Mivel még egy harmadik titkos mosdót is ismerek így gyakorlatilag a kényelmetlenségem 0 volt.
Első este pontosan azt tudtam csinálni a kései érkezés ellenére, amit ilyenkor a legjobban szeretek: köszönni régi barátoknak, ismerkedni újakkal és az elmúlt, külön töltött időt minél hamarabb magunk mögött tudni. Szerintem ez nagyon fontos része a tábornak. Ennek ellenére is sajnáltam, hogy végül az Akkurácium játék nem valósult meg amire jelentkeztem, mert szeretem tudni és látni, hogy ez a szívvel-lélekkel készülő és fejlődő házi szerepjáték hogyan kap szárnyra rendezvényről rendezvényre Lucius vezetésével. Talán legközelebb.
Pénteki napon (némi hátsó szándékkal) Levi játékára jelentkeztem és ültem be, akire számítok mesélőként egy másik rendezvényen és szerettem volna fáce-tú-fáce hallani mire is képes mert bár legendákat és ódákat hallottam róla és mesélőtársként volt már módom vele összakasztani bajszot (ami képzavar ugye, mert ő Abraham Lincoln és olyan munkát végez amit én mindig is szerettem volna). Csapattársaimnak (Lucius, Unity, Ludi és Laci) ezúton is köszönöm a játékot, mindannyiuknak (including KM) köszönöm, hogy teret és lehetőséget adtak karakterem kasztjához illő kijátszására, pedig tudom, hogy legalább annyira tud kirekesztő lenni egy shenar akciózása mint pl Shadowrunban a dekásé. A kaland érdekes, nosztalgikus húrókat pengetett bennem és tényleg az volt, amit látni szerettem volna, hogy Levi egy retro utazásra vitt minket összedolfgozva az elmúlt korok kalandmodultípusait egymás után, egymásra utalgatva és mégis azzal a tudatos szándékkal, hogy egy sajátos, egyedi olvasatát adja egy sokszor félreértett bestiráiumi lénynek. Bravúros volt, no.
Szombaton végül elkezdődött a tulajdonképpeni tábori modul mesélése, amire ugye hetek óta készültem/készültünk, dolgoztunk, hogy minél jobban élvezzék a játékosok akár azzal együtt is, hogy egy érzelmi húllámvasútra ültessük őket szándékosan. Merész húzás volt és részben hazárdír, ami legalább annyira megköveteli a modulíró rátermettségét, mint a mesélő alázatos együttműködését, mint a játékos alkalmazkodását és (ténylegesen) hitét abban, hogy aki vele szemben leül számszerű hátrányban az az ő javára meséli azt amit mesél, hosszútávon mindenképpen. Mindez még csak lehetőségként sem lett volna meg, hogy mindezek mögé teljesen nem áll a főszervező, aki a modulban és annak sikerében az első gondolatszikra óta hisz (és tudom, hogy ez a megfeszített munka még akkor kezdődött el, mikor a fák idén virágoztak).
Tehát lutri volt, na. Azt hiszem elmondhatom, hogy a szerencsésen és tudatosan kiválasztott csapatommal ez a sok tényezős együttállás maximálisan sikerült és olyan magasságokig jutott el Patesz ls Julin tiadlani kompániája, hogy mesélőként és emberként azt tudom mondani, hogy „átjött”. Szeretem, hogyha egy történet nem csak a karakterlapon változtat vagy mint szellő azt rezgeti meg, hanem lelki folyamatokon végigvezet(het) karaktert, játékost … és szeretném azt hinni mesélőt is. Krisel és az Ember története valóban érdekes és különleges fejezete a Hősök Napjai között. Mélyvíz, csak úszoknak! – raknám ki a táblát mellé, hogyha medence lenne, de azzal együtt, hogy minél mélyebb a víz annál biztosabb, hogy gyöngy van az alján … vagy egy költő … vagy egy élőhalott. Szóval dolgok.
Táborzárás után is azt éreztem a levegőben, hogy „ki mit hoz fel” avagy mit visz magával a táborból és még a közös ebéd közbeni beszélgetések hátterében is ízlelgettem a magam élményét (de aztán azért utolsóként csak engem is kiszolgáltak az étteremben ha már elsőnek rendeltem … ugye). Mikor még Lombok Árnyán címen magam is ilyen őszi elvonulásokat rendeztem (kevesebbet mint amennyit a Héroszok klubja) pontosan az volt a cél, hogy ilyenkor egy más, a megszokottól eltérő, elgondolkodtató, tényleg mélyebb élményt nyújtsunk, kibillenve kicsit a kampányok és epizódikus történetek sokszor (valljuk be) kiszámítható folyamából. Bár nem emlékszem, hogy ezt valaha is említettem volna a csapat tagjainak mégis úgy éreztem, hogy (közös) tudat alatt megérezték az őszben és a vadregényes tájakban rejlő lehetőségket ösztönösen arra, hogy ezek a táborok kiemelkedjenek azzal, hogy bevállalósabbak, merészebbek és kisérletezőbbek a megszokott rendezvényeknél.
Milyen menő dolog már ez? 😀
Többedmagammal érkeztem a már bizonyított, szerintem még kocsi híján is jól megközelíthető helyszínre. Első este a levakarhatatlan poloskák mellett a játékosaim agysejtjeit is megritkítottam egy privát It Came From the Late, Late, Late Show modullal. Ezúttal egy a távoli jövőben, 2018-ban játszódó sci-fi horrort meséltem nyolcvanas évekbeli színészeket megszemélyesítő játékosaimnak, a kapitalista és a kommunista Németország konfrontálódásával, egy rutin holdutazással, egy szovjet ügynökkel, és egy vérszomjas fenevaddá váló technikussal. Ha farkasembert viszel a Holdra, hamarosan súlyos gondjaid fognak adódni. 😀 A cuki Phoebe Cates és a macho Franco Nero – a későbbi Árpád atyánk – után újabb fragekkel gazdagodott két játékos listája: a két pocsék filmekben utazó rendezőből, Ted V. Mikelsből és Fred Olen Ray-ből összegyúrt Ed Norman Hay-jel, illetve a fiatal, kispénzű George Clooney-val.
Másnap egy olyan Cthulhu modul került sorra, amit az I. világháború centenáriumának lezárultára szántam. Nagyon sokat készültem rá, egy az albán fronton játszódó magyar regény mellett még angol, albán, osztrák, francia és vietnámi honlapokat is tanulmányoztam. Emellett a szerény falerisztikai gyűjteményem vonatkozó részét is bevetettem, így a dédapáinkat – Bea esetében dédanyáinkat – megszemélyesítő játékosaim egy dögcédulát, illetve néhány osztrák-magyar hadikitüntetést is szemrevételezhettek. Bodri jó szokásához híven egy írt hozott, de az albán befogadó népség, a légiójukat vezető, horvát származású Leopold Ghilardi pedig kedveli a hozzá hasonlóan kalandor lelkületű karaktereket. Jó MAGUS-os hagyományhoz híven karavánkíséréssel indítottunk, amit ortodox albán komitácsik és francia pilóták veszélyeztettek, majd gaz talján katonákkal kellett összemérniük az erejüket a lövészárkokban. A visszavert offenzíva után egy eltűnt osztrák helyőrség rejtélye borzolta kedélyeiket egy apró, muszlimok lakta hegyi faluban, az éjjeli, vérfagyasztó bömbölésekről már nem is beszélve. Végül kiderítették, mi történt Schaschl hadnagy szakaszával, és csak egy játékos veszítettek, aki hősként halt meg, egy rémséges szörnyet maga elé küldve a túlvilágra.
A hétvége a modulíróként debütáló Isti barátom kalandjáé volt, és örültem, hogy egy kivételével csupa olyan embernek mesélhetek, akinek már régóta akartam, de még nem nyílt alkalmam. 🙂 A kezdeti, való életbeli nehézségek ellenére hamar teljes létszámú lett a csapat, mely egy társuk által hallott erioni pletyka után az országnyi temető, a félelmetes Ediomad felé vette az irányt. Krisel ura, a titokzatos, nagyhatalmú Ember egy hétköznapinak, már-már pitiánernek tűnő küldetéssel bízta meg őket, hogy aztán a célegyenesben tátva maradjon a szájuk. Végül nehéz, de felelős döntést hoztak, ami után még sokáig beszélgettünk a végjátékról. Úgy tűnt, nem csak én szórakoztam jól. Kivételesen a kockáim is úgy gurultak, hogy veszélyes ellenfele lehettem ennek a ruhátlanul is legalább fél tonna súlyt kitevő, harcedzett, Orwella poklának kapuján is bedöngető kompániának, mely két maremitából: egy udvari ork boszorkánymesterből és egy paplovagból, egy tarran csatabárdforgatóból és egy korgból tevődött össze.
Hol is kezdjem hol is kezdjem….
Mit is írhatnék a számomra második Hősök napja találkozót magam mögött tudva.
Játszom már pár éve de magamat még mindig amatőrnek vallva vágtam bele a zöldfülűeknek igencsak nem való, mondható modulba. ( Bár erre rá is cáfoltak utólag 🙂 )
Aztán egy pénteki utazást után ismerkedést, beszélgetést követő szombat reggelen neki is vágtunk a kalandnak, ami elsőre BUMM csak úgy képen vágott a forradalmi nézőpontjával, a hihetetlen újító erejével, és zavaromban kicsit még talán a karakterem játékára sem tudtam figyelni, látván hogy ilyen merész, és ilyen nagy volumenű mesét kapunk a fantáziánkba. De szerencsére a fantasztikus Kalandmesterünknek és a hihetetlenül remek csapattársainknak köszönhetően hamar sikerült a kerek szemeket és a leesett állakat alap helyzetbe téve játszani önfeledten mindent beleadva! A modul csűrt csavarta a teóriákat és természetesen a 11 tuti megoldás után amikor kiderül, hogy a valódi megfejtés miben is rejlik, egy páratlan élményt nyújt, és rengeteg tapasztalatot ad játékosnak s mesélőnek egyaránt.
Semmiképpen sem mondhatom hogy nem érte meg elmenni Alsónánára és azon belül a M.A.G.U.S. eme felejthetetlen vidékére.
Köszönöm szépen, hogy ott lehettem, és remélem lesz még alkalmam a jövőben is játszani egy jót!
Én is írnék néhány sort és gondolatot a mögöttünk hagyott hétvégével kapcsolatban!
Én már csütörtökön kora este megérkeztem, mert az elmúlt évek tapasztalata azt súgta, jobb minél több időt tölteni eme remek társaságban és közösen hódolni kedvenc hobbinknak! Rögtön bele is vágtunk egy It Came From the Late, Late, Late Show játékba, amiről már sok jót hallottam, de még nem volt szerencsém játszani vele. Egészen eddig! Felejthetetlen élmény volt, azt hiszem régen nevettem már ennyit egyhuzamban! Köszönöm a mesélőnknek és a játékostársaimnak, hogy ilyen jól elszórakoztattak engem! Illetve még annyit fűznék a játékhoz, hogy vigyázzon mindenki a fekete lézerkardokkal, mert nem minden az, aminek látszik! (na jó, de!)
Pénteken egy M.A.G.U.S. kalanddal készültem, hogy meg legyen a kellő szórakozás mindenki számára, aki szívesen játszik ezzel a szerepjátékkal. Számomra mindig is nehéz feladat ez egy kicsit, mert szeretném a lehető legjobb játékélményt nyújtani a játékosaim számára, ami néha görcsösséghez vezet. Viszont ezek az alkalmak kiváló lehetőségek arra is, hogy fejlesszem magam, mint mesélő. Ahogy már szóba került fentebb, alapvetően egy klasszikus témához nyúltam, amit próbáltam megfűszerezni egy igencsak speciális és veszélyes kísértettel, aki a háttérben mozgatta a szálakat. Úgy érzem a történetet sikerült átadnom, a csapatom pedig kiválóan vette az akadályokat. Ezúton is köszönöm a játékot Amundnak, Luciusnak, Unitynek, Ludinak és Lacinak! Talán csak annyi zavart engem, hogy az idővel nem gazdálkodtam megfelelően, így az arányok eltolódtak és nem minden szál került kibogozásra! Mindenesetre élmény volt velük játszani és remélem, lesz még alkalmam mesélni nekik, illetve másoknak is a későbbiek folyamán!
No, de elérkeztünk az esemény fénypontjához, a főmodulhoz, amit szombaton játszottunk. Őszintén szólva, én mindig félek ezektől egy kicsit, mert azt hiszem sokat várok el ezektől a történetektől és túl magasra rakom azt a bizonyos lécet magamban. Így viszont könnyű csalódni is… Számomra ez a mostani történet nem nagyon ült, mivel az én világnézetemmel nem nagyon egyezik ez a környezet, ami a mostani kampány során kibontakozni látszik előttünk. Én úgy gondolom, hogy normális kalandozó még véletlenül sem megy Ediomad közelébe kalandozni, max, ha meg akar halni. Persze ezzel nem mindenki ért egyet, de én úgy gondolom, hogy sokan inkább kerülik az olyan helyeket, ahol aquirok is előfordulhatnak. Itt pedig nem csak, hogy előfordulhattak, de szinte „hemzsegtek” egy „miniErionban”, amit nehezen tudtam megemészteni. Számomra pedig így ezek a lények elvesztették a misztikusságukat, ami úgy gondolom, az igazi erejüket és hangulatukat adja az ilyen történetekben. Maga a történet nem volt rossz, jól ki volt találva, más kérdés, hogy a csapatunkat baromira nem hatotta meg a gyerek tragikus sorsa, mert minden karakter egy érzéketlen, egoista tuskó volt. De ez már csak ilyen, nem lehet olyan történetet írni, ami mindenkinek az igényeit kiszolgálja. Motiváció hiányában viszont a játék meglehetősen döcögősen ment, mondhatni, izomból mentünk végig rajta, hogy legalább ezt is kipipáljuk. A modult elolvasva viszont meg kell állapítanom, hogy szép és tisztességes munka volt, csak nem a mi csapatunknak megfelelő történettel, illetve környezettel. Mindenesetre én még így is jól szórakoztam, mert játszani mindig jó és végre nem dobtam szarokat, így a gladiátorommal igazi „tank” szerepkörben tetszeleghettem!
Zárásként tehát elmondhatom, hogy nagyon jól szórakoztam, megért minden pénzt és időt, amit erre a hétvégére szántam. Remélem még sok ilyen hétvégénk lesz így, együtt!
Nem tudok bőbeszédű véleményt alkotni, a kalandot nagyon élveztem, mint játékosok a csapatunk szerintem kihozta a legtöbbet, amit lehetett, hogy kellemes élmény legyen a mesélőnknek és nekünk egyaránt. A mesélőnk meg megmutatott egy számomra ujabb mesélési stílust, melyből szintén pozitív tapasztalatokra tehettem szert.
Hát sajnos mint minden beszámolómat ezt is úgy kell kezdjem hogy mennyire messze volt a rendezvény 😀 de hát Debrecentől minden messze van 😉 ennek értelmében én és kicsiny csapatom pénteken este érkezett meg Alsónánára már sokadjára.
Első este kellemes italozással és a rég nem látott barátokkal való beszélgetéssel telt ami mindig feltöltő a lelkem! Hajnalig tartó lelkizések után éltettem magam másnapra a nagy eseményre.
Végre kipipálhatom hogy Kommatre mesélt nekem és az elvártnál is jobb volt. A stílusa nyugodt, fa arccal képes reagálni mindenre és azonnal számunkra ideálisan fordította a helyzeteket! Nagyon remélem hogy legközelebb fordul a kocka és én mesélhetek neki 🙂 minden elismerésem 🙂 a csapatom úgy szintén fantasztikus volt! Készültünk a tipikus fegyvertársakkal és 1.1 kalandozó kínál. Mivel legutóbb is ez a csapat volt ki tudtuk játszani hogy egyikünk fellövi a bat jelet az égboltra és mind összegyűlünk a kaland hívó szavára! +1 fő is csatlakozott 🙂 Dottya nertonja mint mindig most is csillogott Dobrán híres elfje és az ő legjobb barátja az Ordaskard most is tudott brümmögni én pedig Alborn hitét ismét terjeszteni tudtam. Új tagunk számel a Tooma pap pedig mind a 420+ évével utánunk tudott csoszogni! 😀 fantasztikus volt az összes beszélgetés és spekulálás!
Na és a kaland! Nagyon jó érzés volt hogy minden ember megkérdezte hogy mesélek e 🙂 ez azt jelenti hogy tervem hogy még messziről is minden HN rendezvényen ott legyek és támogassam sikeres 😉 jól esett na. A történetünk nagyon jó volt amire a megoldásnak a szokásos „beszüljük meg na…” Volt ami ismét bevált !! Ami fennakadást okozott a lelki világomban a hely volt. Ediomadra soha nem gondoltam így mint ahogy megkaptuk így az első percekben nagyon meghökkentő volt. Furcsa élmény volt játszani ebben a világképben. Inkább szokatlannak fogalmaznám meg! Sajnos volt olyan hogy a csapatunk kizökkent a szerepéből de persze a km mesteri húzásainak köszönhetően visszatértünk! A kalandot végigolvasva viszont megértettem a célokat és bizony azt kell mondjam aki nem mer az nem nyer! Én úgy látom hogy ez csak egy megálló volt a kampányban és a következőkben mindenre választ kapunk. Tavasszal a a 13. találkozón meglátjuk 😉
Nagyon jól éreztem magam és köszönöm/köszönjük a vendéglátást! Találkozunk legközelebb!
Most a csapatom többi tagjával utaztam együtt, nem úgy mint nyári táborba egyedül 5 óra és vissza is. Így már az utazás is jó hangulatban telt, amíg el nem aludtak mindketten az autóban :D.
Pénteki kalandban nagyon jól szórakoztam, bár karakterem fizikálisan nem sokat tudott hozzátenni a lepra elkapása után (-30 mindenre)
Szombaton , gyors ismerkedés a kalandmesterrel, után leküzdöttük a kalandot, amit én személy szerint nagyon élveztem.
Ui: ebéd után egy órás alvást vezessünk be, hogy éberebbek legyünk kaland alatt 😀