ŐSÖK ÁRNYÉKÁBAN SZEREPJÁTÉKOS TÁBOR CSAPATKERESŐ, FŐKALAND HANGULATKELTŐ

Közeledik hát a tábor napja és szeretnénk nektek néhány információval szolgálni az esemény gerincéről, azaz a központi M.A.G.U.S. kalandról. A karakterek és a csapatok közös előtörténetének leadási határideje: 2019. július 26.

Kérjük, hogy a karaktereket és az előtörténeteket az alábbi e-mail címe küldjétek el:

andor.nagy63@gmail.com

Rövidesen megnyílik ugyan a lehetőség a szabad mesékre való jelentkezésre is ám ezt megelőzően közzé szeretnénk tenni egy kis emlékeztetőt, a csapatkereső lehetőségét és végül a legfontosabbat, a hangulatkeltő novellát, amiben fontos információkat találhattok az idei kalanddal kapcsolatban.

Mindenekelőtt emlékeztetésül írjuk mindenkinek, hogy a karakteralkotás az idei évi Dicsőségpontok Rendszeréhez alkotott három új karakteralkotásunk közül akármelyik lehet, azzal a fontos irányelvvel, hogy az egész csapatnak ugyanazon szabályok szerint kell elkészítenie a karaktereket. Ahogy azt már hangsúlyoztuk az Átjárhatóság elve szerint az idei évben a rendezvényeinken játszott karakterek ide is hozhatók.

Csapatkereső!

Akinek esetleg nincs még csapata vagy üres helyek vannak csapatában azokat kérjük, hogy ez alá a bejegyzés alá nyugodtan írják be komment formájában!

Végül következzen a hangulatkeltő Rafin tollából:

A nap utolsó sugara, a kereskedők szeretője

– Meséltem már azt, amikor először mentem Ash’aara városába egyes-egyedül, keresztül a homokon? Akkor úgy kellett becsempésznem az ékszereket, hogy fele rajtam, fele a gyomromban volt. Higgyétek el, hogy egy karkötő, a csuklón a legkényelmesebb!

A sivatagi tábortűz mellett két férfi és egy ifjú ült, mellettük egy rozoga szekér és a tevéik pihentek fáradtan. A nap már lement, de még nem volt sötét, csak a levegő kezdett hűlni. A mesélő férfit Rasconak hívták, ő volt a kis karaván vezetője, öregedő dzsad ékszerkereskedő. Az ifjú a fogadott fia volt, aki mindig kíváncsian figyelte nevelőapja történeteit a koraesti órákban. A másik férfi az útra fogadott testőr-kalandor volt, egy erős alkatú fegyverforgató.

– Mostanra abból a néhány karperecből lett ez a szekérnyi holmi. – folytatta a történetét Rasco.

– Persze, a legfontosabb a szekérnyi holmi, – vágott közbe a fegyveres testőr, aki feltűnően az ereje, semmint az esze miatt volt itt – de miért hoztuk magunkkal a nőt, ha Te is csak néhány hete ismered, főnök!? Semmi haszna, gyenge és harcolni sem tud. Most is csak alszik a szekérben, ráadásul eltévedtünk, így ő is csak eggyel több éhes száj a csapatban.

Rasco megőrizve az üzleti világban is messze földön híres hidegvérét, válaszolt a harcos hirtelen jött felvetéseire.

–Testőrnek azért választottalak, mert érdekesnek tűntél, és egy kalandorban mindig az az érdekes, ha van jövője. Abból tudja a megbízó, hogy jobb eséllyel marad életben. Ám ágyast nem így választ az ember, mert a nőben általában az az érdekes, ha van múltja. Nem kérem, hogy megértsd, miért jött velünk, de nem is azért kapod a jussodat. Neked első az áru, a lányt csak akkor hagyjuk hátra, ha már nincs mit ennünk, de az még egy hétig nem jelent gondot, addig pedig bőven megtaláljuk a várost, és legalább én sem vagyok magányos.

Közben a homokdűnék olyanok voltak, mint a tenger hullámai, csak sokkal lassabban mozogtak. A fegyveres törte a fejét pár percig az elhangzottakon, de végül inkább témát váltott.

– Felváltva őrködünk éjjel a fiúval, én kezdek. Őrizni fogom a tüzet és felébresztek mindenkit, ha a szekeret elnyeli a homok. – mondta élces hangon.

– Nem viccelődnél ezzel, ha láttad volna, ahogy a homok elnyel városokat itt évekkel ezelőtt – mondta Rasco elkomolyodott hangon – Mond csak fiam, igazán érdekel Ash’aara? – kérdezte az ifjút, hogy elhessegesse a céltalan vitatkozást.

– Igen, nagyon! Bárcsak már ott lennénk! Tényleg annyi ott a víz, hogy olcsóbb, mint az étel? – kérdezte az ifjú, a fiatalságára jellemző lelkesedéssel.

A fiú lelkesedését csak az lombozta volna le, ha tudta volna, hogy micsoda tragédia megkapni a sivatagban bármit, amire nagyon vágyunk. Nevelője ezt tudva, atyáskodva így felelt:

– Hát, ha nem is olcsóbb, de biztosan vannak olyanok, akik bor helyett is azt fogyasztják, bizony! – mondta Rasco – Állítólag a város a nevét is arról az illatról kapta, amit az erősen zuhogó zivatar hagy maga után a homokban.

– Tegnap még azt mondtad, hogy a város a nevét egy bankár feleségéről kapta. – mondta a fiú.

– Tegnapelőtt meg azt, hogy egy ritka és halálos méreg neve. – mondta a harcos.

A csillagok közben lassan felnyitották fáradt szemeiket és ébredező tekintetük sötétséggel terítette be az egyhangú sivatagi tájat. Rasco e kései órán az ellentmondásosság kósza vádjaival mit sem törődve felelt.

– Ha minden jól megy holnapra odaérünk, én most lefekszem. Ti pedig legyetek résen az őrségben. Tudjátok, a sivatag olyan, mint a legtöbb huri… még a legtapasztaltabbakat is meg tudja lepni…

Azt, hogy másnap elérték-e Ash’aara kapuit, a következő esti tábortűznél tudták meg.