Hegyvidéki fogadók, gyilkos nagymacskák és villogó párbajok egészítik ki a kalandot, amely végre újra elvezet minket Abryss és a Napcsászár Birodalmába. Napkeleten nemcsak az ecél feszül acélnak, hanem sokszor filozófiák, világlátások és a mágia különös, egy tőről fakadó és mégis ezerszínű irányzatai. Ezt az eszmeiséget igyekezett a kaland írója sok évvel a szerepjáték megjelenése után a hagyományosabb fantasy elemekkel ötvözni, remélve, hogy elnyeri régi és új rajongók kegyeit véle.
Az Ősök Árnyékában Tábor egyik szabad meséje volt ez a történet, amit mesélője végül olyan igényességgel és részletességgel megírt, hogy más is elolvashassa és továbadhassa.
Arcantis misztikus vidékén, Mortálistól keletre, a hegyek közt kanyargó országúton, IX. időszámítás, 1189. esztendejében egy nyári napon veszi kezdetét a kaland, melyet a következő rövid hangulatkeltővel vezetett fel a táborhoz mesélője:
***
„Bár hűvös volt az idő, mondhatni kifejezetten csípős a hegyi szél, de ez ilyen magasságban már természetes. A lovas finom bőrkesztyűbe bújtatott kezét mégis leheletnyi izzadtság borította. … Izgult!
Oly’ fura érzés, melyet már hosszú-hosszú évek óta nem érzett. Megállította lovát az országúton, hogy kicsit rendezze gondolatait, összeszedje magát. Nem engedhette meg magának ennyi idő, megannyi tervezés, óvatos terelgetés, belefektetett munka után, hogy kezdő módjára szétessen fejben és hibázzon. Főként, hogy egy ilyen forgalmas helyen mindig akadhat kiszámíthatatlan tényező, olyan személy, aki túl kíváncsi vagy netán egyenesen szakmájából adódóan veszélyes terveire. Kotnyeles, minden lében kanál bérvívó vagy rejtve utazó démonvadász, akit a trón fizet, egyre megy. Az ő szempontjából egyformán homokszemek lehetnek a napnyugati finomságú mechanizmus kerekei között.
Elkezdett egy kis szellemi gyakorlatot, felidézett magában egy érzést, egy hangulatot, ami segítheti a fókuszálásban. Aurája szelíd hullámot vetett, a kismágia megfogant szellemi testében. Mélyet lélegzett a nyers hegyi levegőből, hosszan kifújta, majd határozottan ismét megindította lovát, aki méltatlankodva prüszkölt a pihenő megszakítása miatt, ám engedelmeskedett utasának.
Az égalja már narancsba fordult a hegycsúcsok fölött, a kis fogadó-településen pedig senki nem is sejtette odafönt – a hágó tetején – micsoda erők játszótere lesz hamarosan megszokott, nyugodt otthonuk, pihenőhelyük, kinek-kinek tisztje szerint.”
(az illusztráció Zsilvölgyi Csaba „Max” munkája)
CODEX játékbeszámoló – lehetséges spoilerek
Magichorse mesélése alatt a Mozaik című kalandját (letölthető a honlapról) A’frad, Balu és Amund játszotta le a M.A.G.U.S. testvérszerepjátékában. Arcantis mágikus ködjeiről híres földjén kalandoztunk és bár mind más és más indokból és célból érkeztünk a különleges (shagir) hangulatú fogadóba az események és Akemi asszony házi desszertjei hamarosan összeboronáltak minket egy csapattá, hogy a furcsa és egyre furcsábbá váló események és a ránk lecsapó vihar eredetét kikutassuk.
Mara Domhainn, a szörnyvadásznő (képe mellékelve), Ardias Tamorren Dortemius ardún lovag és Derek Valt légiós kapitány és legényei akadtak össze sok más érdekes alakkal és a világ különleges bestiái közül a szirti macskákkal. Ezen kívül a harcrendszerrel is megküzdöttünk és a világ különleges belső (és magas) spirituális logikájával, rendszerével. Érdekes kérdés, hogy a 20+ éves játékot vajon még mindig a készítők eredeti elképzelése és szellemisége szerint tudjuk e játszani, de az egy főre jutó Codex alapkönyvek magas száma nagy segítségünkre volt benne.
A történet atmoszférája, főleg Magichorse-nak köszönhetően gyorsan rámragadt és az UV fénnyel támadó nyári nap tűzése ellenére kifejezetten borongós, elmélyülős, „mi értelme az életemnek?” hangulatú volt. Persze, mindig kivételes tapasztalt és veterán szerepjátékosokkal osztozni az asztal csodáján és azt hiszem itt is ez működött. Az utolsó harci támadást meg is sikerült örökíteni (lásd lentebb) hitelesítés gyanánt, ami a Codex rendszerében is átütő, hatásos sikert jelent még akkor is, hogyha a kockák olvasata itt valóban annyi, amennyit mutatnak.
Ajánljuk figyelmetekbe a kalandot (hogyha pedig visszajelzéseink alapján a szerző frissíti majd egy év után, akkor arról is írunk majd jelzést). Ezzel régi „adósságát” fizette meg, mert még a tavalyi nyári táborban kezdte el az egyik karakternek mesélni, de az élő folytatásra ezidáig nem volt lehetőség. Ha minden igaz keleten a tapasztalatokkal felvértezve újra le fogja mesélni a helyi klubban, amit nagyon támogatok és a jelentkezést pedig ajánlom azoknak is, akik a világgal vagy a rendszerrel nincsenek tisztában. A kaland és a mesélő is játszva tanít, ahogyan az helyes és jó.
Köszönöm a lehetőséget és az élményt, ha mégoly keserédes is volt a győzelem.