Hegyvidéki fogadók, gyilkos nagymacskák és villogó párbajok egészítik ki a kalandot, amely végre újra elvezet minket Abryss és a Napcsászár Birodalmába. Napkeleten nemcsak az ecél feszül acélnak, hanem sokszor filozófiák, világlátások és a mágia különös, egy tőről fakadó és mégis ezerszínű irányzatai. Ezt az eszmeiséget igyekezett a kaland írója sok évvel a szerepjáték megjelenése után a hagyományosabb fantasy elemekkel ötvözni, remélve, hogy elnyeri régi és új rajongók kegyeit véle.
 
 

Az Ősök Árnyékában Tábor egyik szabad meséje volt ez a történet, amit mesélője végül olyan igényességgel és részletességgel megírt, hogy más is elolvashassa és továbadhassa.

Arcantis misztikus vidékén, Mortálistól keletre, a hegyek közt kanyargó országúton, IX. időszámítás, 1189. esztendejében egy nyári napon veszi kezdetét a kaland, melyet a következő rövid hangulatkeltővel vezetett fel a táborhoz mesélője:

***

Bár hűvös volt az idő, mondhatni kifejezetten csípős a hegyi szél, de ez ilyen magasságban már természetes. A lovas finom bőrkesztyűbe bújtatott kezét mégis leheletnyi izzadtság borította. … Izgult!

Oly’ fura érzés, melyet már hosszú-hosszú évek óta nem érzett. Megállította lovát az országúton, hogy kicsit rendezze gondolatait, összeszedje magát. Nem engedhette meg magának ennyi idő, megannyi tervezés, óvatos terelgetés, belefektetett munka után, hogy kezdő módjára szétessen fejben és hibázzon. Főként, hogy egy ilyen forgalmas helyen mindig akadhat kiszámíthatatlan tényező, olyan személy, aki túl kíváncsi vagy netán egyenesen szakmájából adódóan veszélyes terveire. Kotnyeles, minden lében kanál bérvívó vagy rejtve utazó démonvadász, akit a trón fizet, egyre megy. Az ő szempontjából egyformán homokszemek lehetnek a napnyugati finomságú mechanizmus kerekei között.

Elkezdett egy kis szellemi gyakorlatot, felidézett magában egy érzést, egy hangulatot, ami segítheti a fókuszálásban. Aurája szelíd hullámot vetett, a kismágia megfogant szellemi testében. Mélyet lélegzett a nyers hegyi levegőből, hosszan kifújta, majd határozottan ismét megindította lovát, aki méltatlankodva prüszkölt a pihenő megszakítása miatt, ám engedelmeskedett utasának.

Az égalja már narancsba fordult a hegycsúcsok fölött, a kis fogadó-településen pedig senki nem is sejtette odafönt – a hágó tetején – micsoda erők játszótere lesz hamarosan megszokott, nyugodt otthonuk, pihenőhelyük, kinek-kinek tisztje szerint.”

Hangulatkeltő zene

(az illusztráció Zsilvölgyi Csaba “Max” munkája)

Magichorse: Mozaik (Codex kalandmodul)

Vélemény, hozzászólás?