Kalandmester – Komattre // Xil, a boszorkány – Vampira // Gorak, a barbár – Frosty // Kregnor Dahal, a tűzvarázsló – Amund // hallgatóság – Noémi // játékidő – 5 és fél óra // fűtőanyag – Jägermeister // kampány hossza – negyedik esztendő // karakterek ereje – 6. szint // beszámolót írta – Gulandro
„Kellom – Abaszisz határvidékének utolsó népesebb, lakott települése, a civilizált világ végső bástyája a végtelennek tetsző Kwyn’ Lior alföld előtt. Földszintes, vagy legfeljebb egy-két emeletes épületeit ősi kövek maradványaiból emelték, melyek évszázadok óta dacolnak a kegyetlen időjárási viszonyokkal és a pusztító homokviharokkal. A házak sarkát és az utcákat a sztyeppék pora borítja, a nap perzselőn tekint le a felhőtlen égboltról. A lakosok – akik közt ugyanúgy megtalálhatók a jellegzetes aszisz vonásokat viselők, mint a helyi nomádok letelepedett leszármazottai is – homokszín és szürke köpenyekbe burkolóznak, és visszafogott gyanakvással méregetik a jövevényeket. A nők ruházata valamivel élénkebb, többen fátylakkal takarják arcukat részben a por, részben az idegenek pillantása elől. A helyiek csomagokkal megrakott öszvéreket és lovakat vezetnek kötőféken, az állatok közt azonban néhány teve is feltűnik. Kifeszített ponyvák és paravánok árnyékában utcai árusok kínálják portékájukat, a megviselt homlokzatú házak falai mellett tyúkok kutatnak élelem után, a járókelők közt kutyák és játszadozó gyerekek szaladgálnak.
A főtéren a térség névadójának, Darmein Kwyn’Lior-nak, a híres ötödkori hadvezér-stratégának kopottas, felirat nélküli szobra magasodik, noha a helyiek többsége a régvolt korok egy királyának hiszi. A távolban marhacsordák bőgése hangzik fel, s az utcazajon túl feltűnhet a tücskök és kabócák ütemes ciripelése is. A település egyetlen fogadónak minősülő szállását, a Vándor Sün névre hallgató csárdát – amely a kevés, vályogból és fából emelt épület egyike – a szóbeszéd szerint már több alkalommal megrongálta a forgószél, ezért újra meg újra elbontják és a helység egy védettebb részén emelik fel. (S egyúttal az öregek úgy tartják, hogy az ilyen balszerencsék rendszerint külhoni idegenek feltűnéséhez köthetők.) Ide invitálja a társaságot Yassar, a csapat átmeneti kalauza, aki a kalandozók védelmét élvezve kíván átkelni a pusztán, hogy értékes áruhoz és selymekhez jusson. A pipafüsttől és ételszagtól terhelt étkezdében utazó kereskedők, helyi gazdák és a puszták vándorai költik ebédjüket – legtöbben a vidék jellegzetes és kedvelt ételét fogyasztják, fűszeres marharagut galuskával és savanyú uborkával, melyet kesernyés, mély színű vörösborral öblítenek le. Az emberek a Kwyn’ Lior-on átvezető utak veszélyeiről, fosztogató nomád hordákról, elhullott állatokról és pusztuló ültetvényekről suttognak, s időnként szúrós pillantásokat eresztenek meg a söntésnél álldogáló külországiak felé. A szikár arcú kocsmáros szemöldökét ráncolva, bizalmatlanul kérdezősködik a jövevények céljáról, akik mint, egy Damakba tartó kereskedő kíséreteként mutatkoznak be. Asztalhoz telepednek, s röviden átbeszélik úti céljukat, miszerint Damak városát elérve a Duaron tengeren át közelítik majd meg Tennegar szigetét, hogy a rejtélyes boszorkányszekta nyomára leljenek.” (hangulatkeltő anyag mese előtt a Kalandmestertől)
Kellom, nem végállomása, hanem mérföldköve utunknak. A Kék Anyák utáni keresésben végre eljutottunk a kontinens eddig számunkra ismeretlen keleti nyúlványára. A következő cél Damak elérése innen, a Fahéjút nevű kereskedelmi vonalon, ami többhetes pusztai vándorlást ígér. Száraz kilátások. Vezetőnk és társunk Jassar kapva kap az alkalmon, hogy ne csak velünk tartson, de testőri szolgálatainkat is igénybe vegye az útra. Vad vidékről és bestiákról beszélnek a Vándor Sün fogadóban, ami az átépítés álló tetőszerkezetével szolgált rá illő nevére.
Egyik papunk Gerti és útitársa, Freya a térkapuból kilépve visszafordult Erionba, hogy Krad egyházának egy másik sürgető ügyében tegyen szolgálatot a harcosnővel. Ser Timotheus a Kalandozók Városában működtetett fogadónk ügyeire vigyáz és más sérült, egyéb kalandokra indult barátunk társaságát is nélkülöznünk kell. Így megy ez, nem tartanak vissza ezek a körülmények.
Hamar beszerzünk négy, a terepre termett igáslovat. Mást amúgy sem igen árulnak errefelé és sebesség dolgában úgysem tudnánk versenyre kelni a sztyeppe nagyragadozóival, a nomádokkal. A Sünben már kaptunk ízelítőt a helyi kumisz rosszabb fajtájából, s a tűzvarázsló hamar rosszul is lett ízétől, ami még a nemrég alkalmazott térmágia miatt volt lehetséges. Egy estés pihenőt megbeszélve Gorakkal, a barbárral a közeli Nasszur partjára indultak, hogy pecázzanak és a frissen vett sátrat kipróbálják, hogy a hiányzó kényelmi eszközöket még beszerezhessék az út előtt.
Az őrségben elszenderült Xilt, a boszorkányt helyi subás pásztorok ébresztették a nádasból kilépve, de Gorak hathatós közbelépésére és göcsörtös botjuk eltörésére hamar visszamenekültek a település irányába. A sátor jól vizsgázott, a folyó harcsái is megmaradtak a korg belében, így a piacon kiegészítve felszerelésüket vánkosnak és ebédnek valóval az egész kics csapat megindult dél felé a hordárlóval cipeltetve a felszerelés nagy részét.
Az út mentén lelt füstölgő szekértábor városállamoki telepeseit és kereskedőit nem tudtuk már megmenteni, harcuk órákkal ezelőtt véget ért már. A kerékfába tört nyílvesszük szavak nélkül regéltek vad harcosokról, akik ellen a civilizált taktika kevés volt és vadságukban elragadták a helyszínről halott társaikat és az asszonyokat is. A bosszú nem a mi küldetésünk. A temetés viszont jó darabig elhúzódott.
Sötétlett már az ég, mire a legjobb állapotban lévő elhozott szekéren ülve megpillantottuk a kelet felől közeledő lovascsapatot. Mindig is szívesen álltunk elébe a kultúrák közötti érzékletes csevejnek. Kregnor Dahal, Sogron ösvényét járva egy szent fénnyel fogadta a lovasokat és kémlelte ki szándékukat, Xil egy hasadékkal apasztotta el rohamukat, Gorak három hajítólándzsáját készítve fel vetette bele magát a küzdelemben.
A tűzkobra kedvére tűzgyűrű lobbant felt és az íjászok egyikét is lándzsa vetette ki a nyeregből. Égő szőr és hús szag, villanó szablyák, pikkelyek közé visítva utat találó nyílvesszük, magasba lendülő lángpallos, korg csatakiáltás és a föld szívéből felcsapó haragos tűzgejzírek. 40 szívdobbanás sem telt és a csata eldőlt, Haragvó Ököl harcosai közül egy menekült el élve, sajnos a tartaléklovunkkal. Jasszar nem volt sok hasznunkra, de Sogron szívesen fogadta el a győzelem áldozatát.
Gorak fedezte fel előbb, hogy az idő ellenünk fordult és a partmenti rengetegbe húzódtunk be az éjszakai vihar elől, ami tépte és szaggatta a világot, nem kétségées, hogy a természet válaszolt így a törvényeit felrúgó varázslatainkra. Különös vidék volt ez, saját légzéssel és ismeretlen szellemekkel. A reggel fényei csak lassan kúsztak be menedékünkbe, s a különösen értelmes bagoly a hajnal ígéretén túl valaki üzenetét és iránymutatását is hordozta.
Követtük röptét a lápból kifelé és a Vörös Kánya törzs szállására vezetett el, konkrétan annak sámáni jurtájába, ahol a bagoly maga változott vissza pőre aggastyánná és Durva Arcú szolgája hamarosan felöltöztette jöttünkre. Bölcsen hallgattuk megbízása szavait és megértve elfogadtuk őket: a törzs megosztott mióta vezérét Haragvó Ököl legyőzte, totemjüket a temetés alatt megszentségtelenítette és az új vezér választásához szükséges sámántárgyat is elvitték a Veszett Rókák földjére.
A szellemek bölcsessége vezérelte hozzánk és nem akartunk csalódást okozni Égenjáró sámánnak sem. A szállásterület határáig a volt törzsfőnök legkisebb fia Vérvörös vezetett el, de nem engedtük, hogy tovább kísérjen. Rosszul is alakulhatnak a dolgok. Gorak jól számított és tervezett, mikor az ellenség táborának felderítését javasolta. Kregnor istene hatalmával a környék állatait maga köré gyűjtötte, Xil pedig kiválasztott egy rókát, akivel életre szóló szövetséget kötött és segítségével belopózott a mágikus sövény védte táborba.
A főnöki háremsátor trófeatermében talált rá a vörös kányatollas maszkra, amivel leleménnyel és emberfeletti ügyességgel sikerült ki is jönnie a zsibongó tömegen keresztül. A nagy leszámolás hát Haragvó Ököllel elmaradt, de nem vagyunk olyanok, akik bánnának ilyesmit. A vezérválasztáson ugyan nem Vérvöröst választották ifjú kora miatt, de tudjuk Hegyi Patak is jó vezetőjük lesz.
Nem sajnálták tőlünk a valódi kumiszt, amit végre a tűzvarázsló is meg tudott inni, az étetl, az asszonyokat és megengedték, hogy a tábori totem mellett egy kisebb szentélyt is felavasson a tűzkobra tiszteletére (szerinte azért, hogyha sok magot szórt el itt iránytűként szolgáljon nekik Ordan felé). Égenjáró ezen kívül ismét melléjük adta Vérvöröst, hogy vezesse el őket egy helyre, ahol talál lelhetnek olyasmit, amit lerövidíti utazásuk hosszát.
Hónapokkal ezelőtt kutatók érkeztek ide az aranykör jele alatt, hogy az Ördögvermek barlangrendszerének ősi romjai közötti kőtáblák titkát kutassák k, amikkel állítólag elképzelhetetlen távolságok hidalhatóak át egyetlen lépéssel. A kiszáradt folyómederből nyíló járat bejáratánál valóban megtaláltuk Krad híveinek ideiglenes táborának nyomait és Jasszar fellobanó fáklyafényében beléptünk az ismeretlenbe …
