Lezárult a huszonharmadik Kalandorkrónikák M.A.G.U.S. Szerepjátékos Találkozó és Verseny. A rendezvényen készült képek a hét folyamán fognak felkerülni a facebook eseménynél, több részletben. A találkozó kalandmodulja a hét elején kerül majd ki a honlapra külön bejegyzésbe. Nagyon köszönjük mindenkinek, hogy játékával, meséjével, részvételével hozzájárult a nap nagyszerűségéhez és remélem minél hamarabb ismét találkozhatunk az asztoknál vagy legalább a sorban a büfénél. Ebben a bejegyzésben várjuk visszajelzéseteket a rendezvényről, hogy kinél hogyan és miként alakult a kaland nyitott vége és milyen benyomásotok volt az új helyszínről összehasonlítva a korábbival. Addig is amíg újra nem pöckölünk kockát együtt jó kalandot kívánunk mindenkinek!

Vélemények és élmények a XXIII-2. KalandorKrónikák Találkozóról

10 thoughts on “Vélemények és élmények a XXIII-2. KalandorKrónikák Találkozóról

  • Líthas kalandozó társak!
    Ennyi év kihagyás után szerintem egy pajtában,kocka bálákon ülve is játszottam volna. Tehát a helyszín abszolút kellemes csalódás volt. Nekem személy szerint közelebb is van és végre volt parkolóhely mellette, nem csak 10 utcával arrébb.
    Leszámítva kedves büfés hölgy kései nyitását ( kávé hiány!!!!!) szerintem tökéletes volt.
    A kalandra hála istennek hogy nem az ork gladiátorommal jöttem,mert vagy bealudt volna a székek között,vagy felkoncolták volna Talavra csodálatos security emberei. Nyomozás,intrika. Akció nem sok. Az azért hiányzott. De a kaland attól még remekül játszható,több megoldásos remek.
    Köszönöm a szervezőknek és köszönöm hogy részt vehettem.
    Üdvözlettel
    Egy kalandor a sokból.

  • Üdv!

    A BoCsoK BM-e (Csik István) vagyok. Ez volt az első magusos rendezvény amin rèszt vettem, annak ellenére, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal 20 éve játszok a magussal (anno unokabáttyáim -Novan ès Meran- által találtam rá, épp az Elrabolt királykisasszony-t játszották). Az évek alatt sok jót hallottam tőlük az ilyen és hasonló rendezvényekről, és örömmel nyugtáztam, hogy nem túloztak. Annak ellenére, hogy egy cirka 10 órás esemény volt, tartalmassága ès (számomra) újdonsága miatt többnek hatott. Ha kalandmesterünk (Ishidu!) nem is látta rajtam (külön dicséret illeti azért, hogy nagyon kitartóan, mindent megtett azért, hogy úgy meséljen, hogy minden játékosa jól érezze magát, de a “márványarcomon” nem tudott kiigazodni) , én is nagyon jól éreztem magamat (hiába mondtam neki, hogy kb. 10 éve csak dzsennel -néha kráni elffel- játszok, és ez bizony rányomta a bélyegét a játék stílusomra). A modul is nagyon tetszett, korábban teszteltem az Ünnepre kèszülvènt -igen èn voltam a dzsenn harcos az opcionális ellenfelek közül- és féltem, hogy ez a modul is olyan lehet, ami elhúzódhat és nem fejezzük be időben. De szerintem -ha eljut a csapat a modul lènyeges rèszèhez, ès nem veszik el idő előtt a szerepjátékban- az alapszituáció (bezártság) megkönnyíti mind a km mind a jk dolgát, és pörögnek az események. Ishidu az én karakteremhez csatolta a kezdèst, ami nagy elismeres volt számomra. Tetszett neki az általam megalkotott karakter és story, és a csapat -papíron- névleges vezetője helyett, az én törekvéseim lezárását helyezte előtérbe (rövidre zárnia nem sikerült -szèp próbálkozás volt Ishidu, ha impro volt, ha nem!). A vége nálunk (számomra mint játékos és nem mint jk) félig kudarc lett -nem szeretem úgy lezárni a kalandot, hogy nem vagyok tisztában az összes lehetséges végkifejlettel, és nem a számomra elfogadhatót választom. Végül a névleges vezetőnkhöz került az urna, ami a jkm boldogulásának a záloga lett volna, de egy alkut azért kötöttünk…

    Végezetül köszönöm a lehetőséget, és mindenki áldozatos munkajat, amivel megvalósítottak ezt az eseményt. Köszönet a csapattársaknak ès a KMnek is a jó hangulatèrt! Remélem sok ilyen és hasonló rendezvényre eljutok (eljutunk) még.

    Üdvözlettel!
    István

    (u.i.: regisztrációnal nem tudom úgy formázni a nevet, ahogy szeretném, ezért nincs nicknèv)

  • Na hello mindenki,
    Jó volt ennyi idő után végre megint hajnalban kelni, sokat vezetni, mesélni és ismét találkozni sokakkal akiktől ilyen vagy olyan módon a Panda elválasztott :). Az új helyszín szerintem nem volt rossz de azért annak megvan a hangulata amikor egy nagy helyiségben vannak iszonyat sokan 🙂 az picit hiányzott.
    A csapatom a BoCSok volt és iiih de minden rendben volt 😀 kidolgozott és szépen felépített Zsivány csapatot kaptam akik tudták mit akarnak. Őket mellékszálakkal félrevezetni nem lehetett, mivel a téma az aukció volt így hát nem kellett ármány…megcsinálták ők amit kellett 😀 igaz kicsit kanyarintottam a történetükön de remélem amikor majd olvassàk a kalandot nem lesz nsgyon idegesítő a dolog. A végén mindenki elárult mindenkit még a csapat is saját magukat és jó volt nézni. Ám az előtörténeteik alapján ígyis el fogják felejteni és valamikor megint össze fognak állni kalandozni ha felfénylik a csillaguk 🙂
    A kalandot nagyon élveztem bár hangsúlyoznám hogy egy picivel több harc elférne benne 🙂
    Külön öröm nekem, hogy néhány könyvemet sikerült dedikáltatni a helyszínen jelenlévő neves írókkal és pár szót tudtam is minddel váltani. Legközelebb talán többet.
    Találkozzunk legközelebb is, sokkal többen! Köszönöm,hogy itt voltatok!
    Üdv,
    Ishidu, a Voul

  • Sziasztok!

    Szerepjátékos mivoltom kezdete nem sokkal előzte meg a Panda berobbanásának időpontját, így finoman fogalmazva is igen kevés rendezvényen sikerült eddig részt vennem – mindegyiken remekül éreztem magam eddig, [SPOILER] a mostani sem kivétel.
    Csapatommal [Goblin] izgatottan vártuk a szombat hajnali gyülekezőt Debrecenben, így ha nem is tudtuk kipihenni magunkat teljesen az éjszaka, ez a kellemes érzés egész nap elnyomta a fáradtságot.
    A helyszínre érkezés után felmértük a rendelkezésünkre álló termeket, és megfogalmazódott bennem az aggodalom, hogy alig fogjuk hallani a csapattal és a KM-el egymást – nem tudom, kinek mondjak hálát, de egyáltalán nem volt ebből probléma, vagy legalábbis én nem érzékeltem.
    Ha már a KM-et megemlítettem, meg kell jegyeznem, hogy egy roppant felkészült, határozott, mégis alkalmazkodó és nyitott mesélőt kaptunk MG személyében. Nagyon pozitív élmény volt a keze alatt játszani. A modulnak sajnos nem értünk a végére, mert paranoiás kalandozókhoz méltóan mindent megnyaltunk kétszer, néha háromszor, csak hogy biztos nincs Toroni Pokol íze a kilincsnek – ettől függetlenül a kaland java részét le tudtuk játszani, személy szerint pedig nagyon élveztem. Nagyon várom, hogy elolvassam, valószínűleg a leírtak és azok tolmácsolása együtt teremtették meg ezt a remek élményt (de azért a “Jó széllel” dedikálása sem volt negatív éppen 🙂 ).
    Úgy érzem, gazdagodtam, szerepjátékosként feltöltött az egész rendezvény. Köszönjük a lehetőséget, köszönjük, hogy meg lett szervezve, tényleg mindenki előtt a kalapomat tudom emelni, akinek köze volt hozzá!

    Tűkön ülve várva a következőt üdvözlettel,
    Lui

  • Szerintem kb. 10 éve nem volt szerencsém egy napos rendezvényen játékosként részt venni, de egy igazán elit csapatban volt most lehetőségem rá. Öcsémmel és két régi nagyon jó baráttal volt szerencsém játszani egy igazán kaotikus és önfejű csapatban. Mesélőnk nagyon jól vette az akadályokat és úgy gondolom, hogy kihozott mindent a kalandból amit lehetett így jól szórakoztunk, egyetlen szívfájdalmam, hogy nem volt lehetőség harcra, mert azt ugye mi nagyon szeretjük, de ettől függetlenül nagyon jó játék volt és sikerült kihozni a karakteremből amit akartam hangulatra.
    Szerintem nagyon jó volt ez a helyszín, személy szerint jobban tetszett mint az Afri Cafe, de ez lehet annak tudható be, hogy rég volt rendezvény, ki tudja!
    Az elmaradhatatlan afterezés pedig egyszerűen fergeteges volt fájt az arcom a sok röhögéstől szóval remélem a Pandák örök álomra szenderülnek, hogy minden visszatérhessen a normál kerékvágásba.
    Köszönök mindent a szervezőségnek, az angyaloknak, a kaland írójának és a kalandmestereknek!

  • Lithas!
    Úgy vélem itt az ideje, hogy én is megosszam gondolataimat a találkozót illetően, mivel végigolvastam a hétvégén lejátszott modult. A helyszín nem volt rossz választás, bár semmivel nem volt csendesebb mint a korábbi és valóban van annak egy hangulata, ha minden csapat egy légtérben van. Ez utóbbi miatt nekem az Afri Café jobban tetszik, de talán csak a megszokás mondatja velem. A büfé késői nyitása nekem is fájt. Ennyit a helyszínről.
    A modul írójával kissé elfogult vagyok, mivel közel húsz éve ismerem. Oszi most is egyedi hangulatú történetet produkált. Én személy szerint szeretem az ilyen meséket, de tudom nem mindenki kedveli az intrikus történeteket minimális harci helyzetekkel és mondjuk gladiátor vagy barbár karakterrel nehezen élvezhető. Éppen ezért nehéz jó versenymodult írni. Úgy vélem neki mégis sikerült.
    Mesélőnk Neveny volt, aki először mesélt nekünk. Róla tudom, hogy nem túl régóta mágusozik és nem igazán tapasztalt km. Nem volt egyszerű dolga sem a történet miatt, sem a csapatunk összetétele miatt, azonban úgy vélem a modulban lett volna még potenciál a csapat számára, ha rutinosabb. Sajnos talán ezért a mese is kissé döcögősre sikerült és néha úgy éreztem, hogy nem tudjuk merre tovább. Ez természetesen idővel könnyebb lesz neki is.
    A találkozó azért meglehetősen hiánypótló volt számomra és izgatottan várom a következőt, amin jelen lehet az In Vino Veritas csapata. Köszönet a szervezésért és a beleölt energiáért minden érintettnek. Addig is jó játékot minden kalandozótársamnak!
    Üdvözlettel: Flagellum Dei

  • Üdv!
    Röviden igyekszem összefoglalni gondolataimat és véleményemet a rendezvényről.
    Először is, nagyon örültem, és köszönöm is, hogy ott lehettem, hiányzott már. Nagyon jó élmény volt, sokat adott a kedvemhez most.
    A helyszín nekem tetszett, talán jobb is volt, mint a szokásos AfriCafé. Az, hogy egy teremben több csapat is volt, nem volt zavaró, voltam már sokkal rosszabb körülményű versenyen is, itt azért ki lehetett tolni a széket úgy, hogy még nem borítottuk fel a másik csapat egy tagját. Az egyik lényeg persze ilyenkor a kalandmodul. Nagy élmény volt ez is, bevallom, elsőre keveselltem, vagy inkább attól tartottam, hogy hamar a végére érünk, de hát nem így lett, alig tudtuk befejezni – sőt, tulajdonképpen egy jelenet hátra is maradt, de talán ez nem akkora gond, ha azt veszem figyelembe, hogy a csapat már ekkor megnyerte a fő jelenetét, a feladatául választott kihívást. Mesélni szerintem nehéz volt, de ez nem baj, csak leírom, mert a sok NJK szekciót, reakcióit észben kellett tartani, különösen, miután a csapat elkezdte kavarni a .. manát. 🙂 Szóval nekem végül nagyon tetszett ez a modul, mindenképpen, de így meg különösen köszönet illeti a modulírót, igazán érdekes, egyedi és találkozóra méltó kalandmodullal gazdagodott a MAGUS közösség.
    Csapatom, a Goblin igazán lelkes csapat volt. Nem sokat jelentett, hogy nem a száz-valahanyadik találkozójuk volt, megfelelő átéléssel vetették magukat a kalandba. Talán az elején – velem együtt – kicsit túl kényelmes tempóban vették fel a fordulatot, és – rövidnek gondolván a modult – hagytam is őket elbóklászni az előtörténetben, de aztán különösen jól sikerült ráérezni a kalandmodul ízére. Igazi kalandozóként kezdték el uralni és alakítani a helyzetet, és végül – noha a legutolsó jelenetre már nem volt időnk – a választott és megszervezett feladatukat jelentő “csatában” méltó győzelmet arattak. Én meg voltam elégedve a hozzáállásukkal, az aktivitásukkal és köszönöm nekik a játékot, igazán jó közös élmény volt, nekem sokat adott a találkozó hangulatához.
    Külön örültem, hogy megmaradt a találkozó azon szokása, hogy a MAGUS írók közül is részt vesznek rajta, és lehetőség volt az eszmecserére is, főleg, hogy szokásomtól eltérően ez alkalommal “inni” is elkísérhettem a csapatot.
    A végére szeretném mindenképpen ide illeszteni és hangsúlyozni, mekkora megbecsülés illeti a szervezőket, hogy egyáltalán, de most, ebben a folyamatosan változó, a rendezvények fölött pallost lengető rontástól fenyegetett helyzetben is vállalták, megrendezték, és ilyen színvonalasan (igazából semmiben nem különbözött a találkozó a szokásos színvonaltól) rendezték meg ezt a találkozó is. Hatalmas köszönet illeti őket, meg persze a résztvevőket is, hiszen egymás nélkül nincs jó rendezvény.

  • Tisztelt Kalandozó társak, Kalandmesterek és Szervezők!

    Remélem véleményem ha nem is nagy szeretettel, de nagy tisztelettel veszitek. Kezdeném a helyszínnel: mindenféleképpen dicséret illeti a szervezőket, hogy a helyszínt sikerült megoldani, így annak milyenje, hangulata nem is releváns, az Afri caféval egy színvonal ami a játékélményt illeti, itt is ott is nagyon nagy a zsúfoltság, hangzavar, és (mint versenyszervező) tudom ez egy nem egyszerűen kiküszöbölhető dolog. A kalandmesterrel folytatnám: Don volt az, teljesen partner volt mindenben, rugalmas volt, jól mesélt, kimagaslóan jó az eddig megtapasztalt mesélők közül. Kaland/Modul: nos… ez az a pont ahol már több lesz a negatív véleményem mint a pozitív, bár a pozitívumokat nem lesz nehéz túlszárnyalni, hiszen nincs. Akár harcos, harc orientált, akár magas intelligenciájú mágiahasználó karakterrel nézem ez nem egy jól játszható modul. Sokan kiemelik az “intrikát”, bár ez egy nagyon halovány intrika volt. Motiváció, mi lehetne a csapat motivációja, manapság természetesen egyértelmű a válasz, az arany, node már 6.tsz-en nem mindig nyerő az a 20 vagy akár 100 arany egy olyan feladatért mint amit a modul kínált.
    Én mint versenyszervező társ, mindig epekedve várom az esemény utáni visszajelzéseket, és úgy gondolom azzal tisztelem meg a szervezőket, hogy őszintén leírom azt amit én is ha nem is szívesen, de mindenféleképpen hallani szeretnék, akár pozitív akár negatív a visszajelzés, visszacsatolás. Nekem a kiadott nevezési díj is ezen tények tudatában egy fájó pont. Mindig nagy gondossággal és kedvel fogok készülni az elkövetkező rendezvényeitekre, márha beengedtek ezek után 🙂

    Delor

  • Ahoy,

    hosszabb út vezetett el ehhez az alkalomig, mint azt 2019-ben gondoltuk az eredeti XXIII. KK szervezésénél, de amikor a csapatok között járkáltam és belehallgattam a játékokba (pl. amikor Komattre leírta a samballa hangszert, Oszi a színház belső terének idegenségét taglalta vagy mikor Shalafiék asztalánál kloroformos ronggyal támadtak) úgy éreztem megérte várni (és minden más, ami ezzel a szervezéssel járt). Természetesen így több aggodalmam is volt, hiszen 2007 óta először voltunk egy új helyszínen és meg kell mondjam, hogy az első alkalmon még csak nem is ennyi résztvevő volt. Örömmel láttam azért, hogy krónikás rendezvények hangulata túlélte a PANDÁT és olyan vehemenciával vágnak bele a játékosok a kalandba, mint a kalandmesterek a felkészülésbe. Sokmindenkit fel lehet sorolni ilyenkor aki hozzájárult ehhez a naphoz, de az eredményhírdetésen elmondottakon kívül még Messort és MagicHorse-t emelném ki, akik egy tőlem eltérő nézpontból (matek) tudnak és tudtak a beérkező karakterekre rekordidő alatt reagálni és bár játékosokként ültek a rendezvényen nélkülük sem lett volna olyan tökkenőmentes, mint amilyen végül is az a megfeszített 4 hét volt, amit most magunknak a szervezésre szabtunk ki. Mivel sajnos a végén nekem a szervezés mellett nem jutott csapat így saját élményekről kevesebbet tudok beszámolni, esetleg, hogy sok olyan díjat elkapkodtak előlem, amiket szívesen vittem volna, de végülis én több cuccal mentem haza mint bárki szóval valamit valamiért…

    Legközelebb tavasz végén – nyár elején számíthattok hasonló alkalomra, remélhetőleg addig még sok rendezvényen találkozhatunk.

  • Üdv,

    Már az előző időpont óta vártam a rendezvényt, mert mindig öröm amikor ennyi ember összegyűlik és a M.A.G.U.S-nak szenteli az idejét.
    Az új helyszín elsőre szokatlan és az asztalok közelsége is kicsit aggasztó volt, de szerencsére a hely rugalmas volt annak tekintetében hogy bátran ki lehetett az aulára és a folyosóra rakni az asztalokat és székeket, így tehermentesítve a termekben lévőket és javítani a saját játékélményünket.
    Kőbányaiként szinte a szomszédban volt a kúltúrház így lehetett tovább aludni és nyomtatni a meséléshez számomra szükséges mankókat és nem okozott gondot jó kaját szerezni a környéken.
    Nem tudok dönteni, hogy az Afri vagy a Körösi lenne jobb legközelebb, szerintem mind a kettő megfelelő. Az persze most adott pluszt, hogy egy színházban játszhattunk egy színházas kalandot.

    Talán a legnagyobb csapatnak meséltem a Lámpáshordozóknak akik hat fővel neveztek be a találkozóra.
    Szerencsére nem 6 felé futottak szét az Öt Arc Házában, így végig értek a kalandon habár a kijelölt végóra miatt le kellett kanyarítani a modult. Élveztem a nekik való mesélést, bár ekkora csapatnak szerintem kevés ez a 8 óra, hogy minden karakter kiteljesedhessen.

    Köszönöm Novannak és Hermésznek hogy együtt tudtunk készülni a kalandra, mert ez kellett hogy több szempontból is átrágjuk a modul eseményeit illetve a szálakat kidolgozzuk amikre nem gondolt a szerző.

Vélemény, hozzászólás?