Beszámoló a Hős Históriák versenyről (+kaland)

Még mindig különleges élmény bábáskodni egy induló, reménybeli szerepjátékos rendezvénysorozatnál. Főleg, hogyha az M.A.G.U.S.-os. Május 28-án került megrendezésre a(z első?) Hős Históriák Szerepjátékos M.A.G.U.S. Szerepjáték Verseny a (történelmi) Dungeon Szerepjáték Szaküzletben a Hős Históriák csapat szervezésében. Jó megérzésem volt az eseménnyel kapcsolatban, ezért igyekeztem minden követ megmozgatni, hogy eljuthassak rá, legalább játékosként, ami nehezebb volt, mint első látásra tűnt …

… no nem azért mert ne lennének barátaim vagy közöttük olyanok, akik kevés jobb dolgot tudnak elképzelni egy szombaton mint TÚLÜTNI bármit és közben softosan színészkedni, hanem sokkal inkább a rendezvény (sokáig más konkrétumot nem is igen tartalmazó) kiírásában szereplő passzus miatt:

„A versenyen előre megírt karakterek közül választhattok majd. Tudjuk ennek van jó, és rossz oldala is. Másrészt viszont úgy érezzük, így mindenki közel azonos feltételekkel vághat neki a modulnak.”

Nyílván ’first-world problem’, de csak a harmadik-negyedik otthoni társaságom reagált a részvételhez elegendő pozitivitással erre. Na most egyrészt én egy lusta perverz vagyok, aki játszik-mesél eleget, hogy egy újabb rendezvényre könnyebbségnek érezzem CSAK kiválasztani egy kész karaktert és aztán aznaposan torokhangon előadni, illetve hajlandó vagyok adni ennek (AZ AMÚGY MÁSFÉL ÉVTIZEDE TELJES JOGGAL MEGHALADOTT) megoldásnak szökőévente egy esélyt, csakhogy pontosan tudjam miért nem érdemes feltámasztani (a vasárnapi rendezvények borzalmas hagyományával egyetemben). Ez utóbbi volna amúgy a „perverz” rész.

Másrészt létezik a fejemben egy módozat, amivel ez a dolog még egyszer (tehát egyetlen alkalomra) érdemes volna a visszahozatalra, de ha másnak esetleg előbb volna képessége ezt megírni és megcsinálni nekem nem kell és nem is pazarolok el rá egy rendezvényt. Mondjuk ez az utóbbi most sem valósult meg (nyílván, senki dolga sem a fejemben olvasni) másrészt amennyit ebből ki lehetett hozni azt egyébként a szervezők tisztességgel meg is tették: a választható karakterek nevét/nemét szabadon lehetett módosítani, elosztható pontokat is hagytak és NAGYON kreatív egyedi módon alkották meg őket sokszor olyan képességekkel színesítve, amelyek szétfeszítik az eredeti rendszer farízeus értelmezéseit DE nagyon jól állnak a játék világ hangulatának és ez utóbbi szerintem fontosabb.

Továbbá (példátlan módon) egy szakajtónyi NJK bemutatást is kaptunk előre (amely leírások a hangulatkeltőben magyarázott módon juthattak birtokunkba) mellyel már megspórolhattuk az értékes játékidő nagy(ON NAGY) részét, hogyha tisztességgel felkészültünk a játékra. További interaktív módon a hangulatkeltő egy fejezetét is megírhattuk csapatszinten, ami tovább növelte az esemény különlegességét a szememben. Mondjuk ez páros lábbal tapos az egész kötött karakteres előnyön mivel majdnam annyi előzetes teendő marad mint egy „rendes” karakteralkotással operáló rendezvény kapcsán, dehát, ahogy a Van aki forrón szeretiben is elhangzik, „senki sem tökéletes”.

A verseny az verseny. Bár a szervezők is elismerték a záróbeszédben, hogy nem lehet/könnyű/érdemes ezt mérni és pontozni, de eredményt kell mondani és sorrendet állítani. Bennem ugyan felhorgad valamiféle ellentmondás ennek kapcsán DE megtanultam kezelni az ilyesmit. A szervezést, mesélést és a kalandmodult egyébként érezhetően veterán hobbitársak intézték nekünk erre a napra, akik jó érzékkel nyúltak a klasszikus M* hagyományokhoz. Így a Kísértetjárta Házból (környékéről) megismert Kastélyok Völgyében kalandozhatunk, amit a Krónikák.hu mitológiában is bejártunk annak idején az I. Vándorkrónikák során.

A szombati rendezvény versenymodulját Hancsics „Mersant” Norbert írta „Amikor leszáll a köd” címmel. P.sz. 3691-ben járunk, Új-Pyarron felépülésének háttere előtt egy főrangokkal és más nemesekkel teli fontos társadalmi esemény küszöbén, amikor két pyarroni família készül házasság útján egyesíteni erőit az Örök Város jövője és erősödése érdekében. Azonban az egyik meghívott, aki saját bőrén tapasztalta meg a Dúlás borzalmait egy ideje szörnyű balsejtelemmel várja ezt a menyegzőt és nem rest kapcsolatait felhasználva egy olyan méltó kalandozócsapatot is magával vinni az eseményre, akik már letettek annyit Pyarron ügye mellett, hogy jelenlétük is biztosíték lehet a békére. Kérdés, hogy ez elegendő lesz e …

Tök jó felállás, átlagban hetedik szintű karakterek, nyomjuk! Konstellációnk az A’frad, Magichorse, Messor és Amund csapattagokból állt és a választható karakterek közül a fejvadász(nő), Krad pap, Harcművész és (több-mint-)harcos csapatot válogattuk össze. Mesélőnk a saját bevallása szerint reaktivált Fábián Balázs volt, akiről a játék végére a „többet felejtettem, mint valaha tudni fogsz” oltás jutott eszembe leginkább, ugyanis kezdeti lámpaláza ellenére a fináléra erős kézzel és határozottan vezényelte le az eseményeket asztalunknál. Külön kiemelném felkészültségét és alaposságát a karaktereink és a modul tekintetében, ami egyáltalán nem semmi az utóbbi (14+71+34=) 119(!!!) oldalának ismeretében.

A nap folyamán a szervezők felkészülten biztosítottak kávét és kétféle ásványvizet is, illetve a közelben lévő (végtelen) étterem bármelyikéből tudtunk rendelni. Erre a könnyebbségre azonban szükség is volt, ugyanis más téren a helyszín kimutatta foga fehérjét a rendezvény során: mellékhelység híján a fizikailag egy utcára lévő sportbárba tudtunk átfáradni és a hely bár korántsem volt levegőtlen, de fél óránként a csapatnak fel kellett jönnie a felszínre, hogy átfagyott tagjait megmutassa a napnak és nagyon viccesnek tűnhettünk hosszú ujjú dzsekikben, pulcsikban dideregve a rövidnadrágos-pólós nép között egy nyári napon.

Én nagyon szeretem a Dungeon-t, komolyan. De eredendően kártyás alkalmakon jártam itt korábban mert ott két-három meccs után az ember mozog és helyet változtathat könnyedén, s bár még vártak a szervezők csapatokat, szerintem ha kitöltöttük volna a jelentkezésben megfogalmazott létszámot lettek volna … kényelmetlenségek. Így, hogy hosszabb ideig egy helyben ültünk szerepjátékozva ezek az apróságok érezhetőek voltak és feltűnőek. Pedig én még reggel kacérkodtam a rövid nadrág gondolatával. Jól döntöttem.

Ahogy szoktam volt mondani, egyszer minden jó véget ér. Végül fél órával az eredetileg kitűzött játékidő után tettük le a lantot mi is a többi csapattal és rövid szünet után összegyűltünk a nagyteremben az eredményhirdetésre. Itt, akárcsak a nap kezdetén nem volt rossz a többi csapattal megbeszélni ki hol járt, mit csinált és közben az üzlet is kinyitott, így lehetett nézelődni és vásárolni is a Dungeonban. Más rendezvényekről is szívesen látott arcok is feltűntek természetesen, mint az idén sok helyütt jelenlévő Kószák, természetesen Catsmile, aki nélkül nincsen valamirevaló szerepjátékos rendezvény az országban és a Bíborhold csatorna képviselője is, aki felkészülten filmezett a nap folyamán, feltételezhetően hamarosan megosztásra kerül az itt készült felvétele.

A verseny eredménye az alábbiak szerint alakult:

3. helyezett: Ynevi Kószák

2. helyezett: Crantai Kóborlók

1. helyezett: Gulandro és csapata

Legjobb szerepjátékos: az Ellana papnőt megszemélyesítő „Mr. Bíborhold”

 Dicséretes módon minden csapat nyereményekkel távozott, oklevelekkel, emléklapokkal, egy rendezvény logojával ellátott sornyitó-kulcstartóval és a Dungeon Szerepjáték Szaküzletben levásárolható ajándékutalványokkal, ahol egyébként még meglepően sok antik és archív M* kiegészítőkönyv fellelhető sok más hasznos dologgal (pl rengeteg kocka) egyetemben. A legjobb szerepjátékos egy M* pentagrammás söröskorsót is kapott, amit gondosan megmutatott a kamerának, így ha kikerül róla a felvétel ti sem maradtok le róla.

Ezután lassan szétoszlottak a csapatok a négy égtáj felé, de még volt alkalmunk kicsit mesélőnkkel és a szervezőkkel elbeszélgetni a kalandról, ígéretet kaptunk, hogy ezt a(z egyébként bőven két napra is elegendő tartalmat rejtő) kalandot a XVI. Vándorkrónikák nyári táborban is szívesen lemesélik majd a Szabad Játékok között, hogy lesznek rá jelentkezők és mi csak bátorítani tudunk erre majd mindenkit, ha beváltják „fenyegetésüket”. A csapat maradékával mi folytattuk az ’aznapot’ még a következő hajnalig. Az a biztos, meg Darton. És hogy szívesen mennék a következő Hős Históriákra, hogyha megfogadják a tanácsokat és legalább ekkora lelkesedéssel készülnek majd rá a szervezők. Mert akkor mi is megint és szerintem sok mindenki más is.

LETÖLTÉS: 

kalandelzmnyeksjtkoskarakterek (csapat számára előre kiadható anyagok és karakterek) //  A kaland előzménye  //  Amikor Leszáll a Köd  //  NJK Karakterek