Lucius és önmagam, tenmagam valamint szerény személyem tollából fogadjátok szeretettel a hangulatkeltő. Mint már olvashattátok a jelen kaland közvetlen előzménye lesz a korábban lemesélt és az oldalon is megtalálható Jó utat kalandnak, így ha valaki még nem játszotta javallott ez után lejátszani akár, ha más nem azért mert az a kaland is egy ilyen nagy és országot átszelő együttműködés eredménye volt egy Voul közreműködésével.
Az elkövetkezendő hetekben ki fog kerülni még egy hangulatkeltő, vagyis inkább egy bemesélő írás, ami egyszerre három bemesélést is fog tartalmazni, hogy minden csapat meg tudja találni a neki legszimpatikusabb fonalat a kalandba.
Jelentkezéseket továbbra is csapat szinten várjuk a vodli.jeno@gmail.com címre, kérünk minden csapat vezetőjét, hogy írja meg nekünk, hogy kik lesznek a csapat tagjai és, hogy hány éjszakára érkezik valamint milyen jellegű étkezést szeretne a tábor ideje alatt. A jelentkezésnek ez a módja Szeptember 15.-ig tart, de a karaktereket Október 1.-ig várjuk.
A táborral kapcsolatos információkat pedig ITT találhatjátok.
Nem is húzom tovább a szót, jó szórakozást kívánok a hangulatkeltőhöz.
El futuro lejaño
(The Northman Soundtrack – The King https://www.youtube.com/watch?v=ZLLNJgPjsCU )
A masszív hadi galeasz, erős fa teste, mint az izzó acél, amit vízbe mártanak, úgy szórta szét maga alatt a gigászi hullámokat, aminek nekicsapódott lomha teste. Bár a körülötte hömpölygő végeláthatatlan vízi világ, soha nem látott hullámokat vert, mégis ragyogott a nap, s mint az élet egyetlen hirdetője az óceánon, egész madár rajok követték, a szakadásig feszülő vitorlák röpítette, hajót. Még ragyogott a nap ahogy a legénység, s kapitányuk, reménye is. Még tiszta volt az idő, így a sokadik csillogó tajtékokon túl, ahova csak a szél és a vágy repítette a tekintetet, partnak látszott csapódni a haragos víz, mögötte pedig fel-feltűnt a smaragd színű horizont. Soha nem látott méretű zöld rengeteg kilométereken, csak áthatolhatatlan élettel és zajokkal teli falat alkotott, s hosszan a dzsungel mélyén magasodott az ősi nép lépcsős temploma. Az arannyal bevont sziklakolosszus lábánál önkívületben táncolt az arany és barna bőrű bestiális nép. Néhányan a lépcsőkön imádkoztak, melynek fokait vörösre festette az évszázadok alatt ontott vér, s ahogy felfele szűkültek a fokok úgy vált egyre sötétebbé és csillogóbbá a vörös folyadék, mígnem a legtetején egy újabb hullám indult lefele, hirdetve az új áldozatot, melynek forrása a színarany oltáron remegett egy utolsót. Nedves cuppanással szakította ki, a szent áldozat szívét és nyeste el pengéjével a testhez tartó kötelékeit, s abban a pillanatban köd ereszkedett a papnő szemére.
Szertartási ruhája csupa arany lapokból és színes tollakból állt, száját átfúró jáde tüskék rezegtek, ahogy varázsszavakat mormolt. Hanyag mozdulattal ejtette, a jaguárnak öltözött szolga tartotta arany tálba, a még dobogó szervet, s szétkente a kezein folyó vért, saját arcán. Kitisztuló tekintete kéken ragyogó szemeivel látta végre az eljövendőt. A jövőjükbe vezető egyik utat, nézte a láthatáron túl. Messze túl a zöld rengeteg felett, végig a tomboló óceánon, ott a víz közepén egy hajót ringattak a hullámok, s úgy száguldott feléjük mint az elkerülhetetlen végzet. Határozottan és mohón. De látta a kapitány szemét is, amin keresztül látta szíve vágyát.
Rémülten ugrott fel a ragacsos vérből ahol eddig térdelt, s dühödten emelte az ég felé a szívet. Fölöttük szürkén kezdett kavarogni a világ, majd az első villám durranásával, abbahagyta a dobogást a magasra emelt, szent áldozat.
Sötét felhők tükrözték az alant fodrozódó óceán hullámait, s villámokat préseltek magukból a hömpölygő felhők. Most lett igazán nehéz a hajó útja, és fogyatkozó a matrózokban a remény. Ám nem azért edzették magukat oly sok kegyetlen helyzetben, hogy ettől megijedjenek. Rideg acélként hasított tovább a vízi poklon, Théa kalandorainak hajója.
El Pasado
(The Trooper And The Maid https://www.youtube.com/watch?v=k0BuomcFTIg )
Kellemes dél montagne-i falucskában egy igazi, semmivel össze nem hasonlítható taverna csendes levendulaillatban fürdő teraszán ücsörgött a négy alak. Messzi vidékekről érkeztek ez nem csak vonásaikon látszódott, hanem ruhájukon és apróbb mozdulataikon is. Csendben fogyasztották a néhány perce még parázs felett ropogó lábasjószágokat és érezni lehetett, hogy mindenki csak arra vár, hogy végre valahára el kezdje az egyikük. De ez a pillanat váratott magára, míg mindannyian jól be nem lakmároztak és elégedetten hátra nem dőltek az üres teraszon élvezve a kora nyári napsütés. Kellemes szellő játszott az udvaron lengedező fűszálakkal és virágokkal. Már-már kezdett terhes lenni a csend, így miután a Kasztíl férfi jó mélyen meghúzta boros kupáját és letörölte friss borostájáról az aláfolyó cseppeket előre dőlt, hogy még inkább nyomatékot adjon szavainak és bele kezdett.
- Mint azt oly jól tudják Théa földje kezd egyre kisebb lenni, a háborúk pedig olyan áldozatokat követelnek, amiket nem kellene meghozzunk. Hosszasan kutattam és kerestem, hogy mi lehetne erre a megoldás, hiszen nem járja, hogy fiaink és lányaink ilyen értelmetlen torzsalkodásban hullajtsák vérüket. Biztosan hallottak már pletykákat, szóbeszédeket vagy egyenesen gyermekded meséket egy új világról, egy új belakatlan földrészről. Ezekkel kapcsolatban kutakodtam és az út amire ráléptem igen hosszú és rögös, egyedül talán bejárhatatlan – ahogy beszélt egyre lelkesebbé vált és látszott rajta, hogy szívén viseli a témát. De együtt, mi négyen, a mi tudásunkkal és erőforrásainkkal képesek lehetünk a történelem kerekét egy új és izgalmas irányba forgatni.
Ahogy beszédét befejezte az ifjú Christobal Columbo egy vaskos könyvet helyezett az asztalra, megsárgult lapok lógtak ki belőle, mintha úton útfélen tele tűzdelték volna kiegészítésekkel és bővítményekkel. Pierre DeLuca a Láthatatlan Egyetem professzora nyúlt először a könyv után és szakértő szemmel vizsgálgatni kezdte a rajzokat és a megjegyzéseket.
- Ha mindez igaz amit az úr mond, akkor nem lesz elég a befolyás és a vagyon ehhez a vállalkozáshoz, ehhez olyan emberek kellenek akik képesek a végéig is kitartani.
Nicole Ricci erővel fojtotta el magában a feltörő kalandvágyának izgalmát és megpróbált hideg fejjel gondolkodni, miközben azt latolgatta, hogy a Felfedezők Társasága, hogy nyerhet a legtöbbet egy ilyen vállalkozásból. Felvetésére viszont nem Christobal válaszolt hanem a jobbján eddig csendben szemlélődő Janett Laws kontrázott rá. Miközben beszélt végig forgatta és játszott jobb kezének gyűrűs ujján csillogó arany veretes gyűrűvel amelyen Szófia Leányainak jelképe drágakövekből kirakva csillogott.
- Ezeket az embereket pedig fizetni kell, a hajókat megépíteni, a legénységet pedig kosztolni és kitartani. Remélem abban a vaskos könyvben arra is kitér, hogy ez milyen és mekkora kockázatokkal jár.
A társalgás egészen éjközépig folytatódott, kérdéseken vitáztak, megoldásokon tanakodtak, de egyik fél sem vetette fel, hogy nem érdekelné őket a vállalkozás, hiszen bár mekkora is a kockázat, ha sikerrel járnak sokkal nagyobb az amit nyerhetnek. Itt most nem csak vagyon, de hírnév és presztízst is nyerhetnek, olyan mértékben amit talán remélni sem mertek korábban. Fáradtan de izgatottan tértek aludni, hogy a reggel első sugarával útnak induljanak Théa minden irányába, hiszen rengeteg munka áll előttük és össze kell szedni két maréknyi rátermett hőst akik meg tudják tenni azt amiről mások csak álmodnak.