Ezen poszt alatt írhatjátok meg véleményeteket és élményeiteket a 25. Kalandorkrónikákkal kapcsolatban. Mivel a kaland tudatosan és kifejezetten nyitott végű befejezéssel bír kérjük, hogy írjátok meg, hogy nálatok hogyan alakult a történet, ki volt a hunyó és milyen mélyen kutattátok át Öbölmély városát. A kalandmodul és kiegészítő hétfőre kerül ki, a találkozón készült képeket pedig a hét folyamán folyamatosan rakjuk fel a facebook eseménynél. Köszönjük, hogy eljöttetek és találkozzunk a következő Krónikák.hu-s rendezvényeken, legközelebb a soron következő Regélő Főnixen.
Addig is … A’frad!
Vélemények és Élmények a XXV. Kalandorkrónikákról
Sziasztok!
Nekem, mint mindig, élvezetes volt a mesélés. A Goat riders csapatnak meséltem, és annak ellenére, hogy elég szedett vetett csapatot hoztak, jól éreztük magunkat. Kijöttek a jellem beli eltérések, és nem egyszer a csapat káosz jellemű fle más utakon járt, mint a rend jellemű oldal.
A hejszín jó volt most is. Az ételek megfelelőek, csak a sor hossza volt túl nagy.
A kaland elég szerteágazó volt, és sok lehetőséget biztosított. Ahhoz is, hogy sok mindent kihagyjanak. A csapat a fő vonalat vitte végig, és a végén levadászták a vén halászt is. Sajnos a fináléra, hogy a Ranagol pap hátba támadja őket, nem maradt idő.
Jellemző, hogy rendezvények után fellép a major depresszió néhány tünete egy-két órával a hazaút után. Most sincsen ez másképp, és nem is bánom annyira; ez is egy jel a sok közül, hogy sikerült jól érezni magam.
A helyszín nem ideális, de nem is borzalmas. A tavaszi alkalomhoz képest ráadásul lényegesen gördülékenyebben ment az étkezés, egy kis kreativitással pedig azt is meg tudtuk oldani, hogy hangzavartól mentes ülőhelyünk legyen. Az élményből nem vesz el semmit.
Túlnyomórészt debreceniek által alkotott, mindenki kedvenc Khazsimjával (szombat óta fedőnevén A Szellem) fűszerezett csapatunk (Nomen Dolor) jó hangulatban kezdett a játékba. Ez kitartott a játék közben, azután, a hétvége hátralévő részében is, melyhez nagyon sokban hozzájárult Meran, a mesélőnk. Mind a csapatból, mind a kalandból nagyszerűen felkészült, modultolmácsolása pedig kompatibilis volt velünk, és mindannyiunknak nagyon tetszett, amit csinált. Mind neki, mind a csapatomnak nagyon hálás vagyok az élményért.
A modult egyelőre nem olvastam, a pszi-szemünk (pszemünk?) elé tárt helyszínek, események, NJK-k tetszettek, ez alól pedig a történet sem kivétel. Nem mellesleg a Komattre által komponált zenék is zseniálisak lettek, le a kalappal.
A post-rendezvény szórakozást meg mindig élvezem. Azért – biztos ami biztos -, legközelebb a tubiról beszéljen le valaki.
Köszönöm szépen ismételten a rendezvény és a hétvége megszervezését, a modul megírását, és a lehetőség megteremtését, hogy ilyen élményekkel gazdagodhatunk.
Na sziasztok,
Nagyon vártam a 25. Kalandorkrónikákat és nem kellett csalódjak. Igaz, hogy sajnos nem tartott idén velem a kedves párom hogy Amundnak segítsen és nem maradtam a rendezvény után (hozzá siettem haza :D) de így is teljes élményt kaptam. Meséltem és az áldozataim az Ynevi Kószák csapata volt akik jól hozták a karaktereiket nagyon, ám sokszor külön váltak így sajnos sok energiát kivett belőlem az egész napos külön szál mesélés. A kaland és a kiadvány úgy gondolom nem hibátlan de nagyon jó. Az alap koncepciója a történetnek előremutató de ez a túl sokszálpont egy olyan csapatnál akik minden szálon elindulnak egyszerre az nem biztos, hogy egy napos rendezvényre való 🙂 ám teljes mértékben továbbra is kiállok a mellett, hogy ez jó 🙂 a kiadványt javaslom mindenkinek részletes áttanulmányozásra mert megéri 🙂 köszönöm a szervezést, a csapatomnak a játékot és mindenki másnak is hogy eljött 😉 találkozunk legközelebb!
Sziasztok,
Én is nagyon vártam már a találkozót. Előzetesen is hallottam a Hat Városi projektről Amundtól, ami felkeltette az érdeklődésemet a kyr gyökerű Pyarroni Szövetség tagjáról. Ezt fokozta a hangulatkeltő megfejelve Kommatre zenéjével. A felkészülés alatt folyamatosan hallgattam és a találkozó napján a helyszínfelé azon kaptam magam, hogy 3 szerintem legjobb szám megy shufle-kén a fejemben: Kyr rítus, Rejtélyes Szobrok és a Homályjáró.
Ha már felkészülés: Köszönöm bátyám Novan segítségét akivel több részt is átbeszéltünk ami segített jobban átlátni a szálak futását. Amundnak is aki türelmesen válaszolt a kérdésekre, melynek válaszai csak fejemben lévő világ koherenciáját segítette (pl. Hogy néz ki Chella, hogy járműként tudjon funkcionálni, könyvtárosnő vallása, stb…)
Szerencsésnek mondhatom magam, mivel egy érdekes és jól működő csapatnak mesélhettem le a szerintem nagyszerű Öbölmélyben kalandot. Számomra a rizikót az jelentette, hogy az eleje túlságosan is elhúzódik a városnézéssel, de ezt saját hatáskörömben (Bocsánat Csapat!) rövidre zártam, hogy már csak este értek Equasselbe, így sürgetve őket, akik a Gyöngykeresők után csak az egyetemistákkal mulattak a Sánta Sárkányban.
A másik kockázat amit nem tudtam előre, hogy mit reagálnak a játékosok az emlékezetkiesés, de szerencsére nem voltak paranoiások a jó ötletekkel begyűjtött információkat, pedig annak fogadták el amik.
A fogadóban reggel szerencsére nem váltak szét, hanem miután meghallgatták a mellék(?) küldetéseket, tartották magukat az eredeti megbízásukhoz és Yip Pagával mentek a Temetésre. (Ami előtt Ifotep a Jádeterem többszöri felemlegetésével talán a legnagyobb sebzést okozta a csapatnak 😀 )
A Kegyelttel való beszélgetés során tovább erősödött, hogy a csapat a Homályjáróval nem szimpatizál őt gondolják nagyobb veszélynek a Hat Városban. Már a prológus során örömmel nyugtáztam, hogy a csapatot érdekli Pyarron sorsa és gondolkozni kezdtek azon mi lenne jó a Szövetségnek, több karakter is ott volt Viadomo ostrománál, így tudták mire képes Shamankan, plusz hogy üres Pyarron kincstára. Így újra visszaigazolást nyert, hogy jó közös világban kalandozni és kampányt használni a rendezvényeken.
Capitoleumnál elfogadták Rhina küldetését, szereztek egy papot Quesserthol ura mellé, majd irány a Kúria, ahol vicces szituációt szült, hogy úgy próbálnak behatolni a Matriarcha lakrészébe, hogy nincs közöttük igazi szerencsevadász 🙂 . Az orrvadászokkal szerettem volna kicsit megszorongatni őket, hogy legyen honnan felállniuk, de Krad pap leleményesen csapást varázsolt az épp fűvócsövező fejvadászoknak ami a torkukra akadt….
Alig fértünk bele az időbe, így a végére sikerült Piláccsal találkozniuk, akit ugyan életben szerettek volna hagyni, de azt íjjal, főleg több 6-os kockával nehéz.
A kalandozók kihasználták, hogy a Homályjáró szektája rossz alkupozícióba került (emberáldozás kísérletének vádja), amit arra fordítottak, hogy maradjon a status quo, vagyis a megtűrt státusz.
Számomra nem volt zavaró a több szál, én is azt szeretem, ha több úton mehet a kaland. A hangulatkeltő miatt, pedig amúgy is egy lapozgatós könyv felépítéséhez hasonlítottam a szálak futását, ami a legtöbb esetben a Kúriánál össze is ért.
Nomen Dolor csapatról kicsit külön is:
Jól összeszokott és felkészült csapat jött akik között volt dinamika, beleélték magukat a szerepükbe és frappáns ötleteikkel megoldották az eléjük gördített helyzeteket.
Plusz hozta nekem ezt a 3720-as (poszt 90-es évek) Ynev hangulatot is:
Ahol két lar-dori dzsad az egyik gyökereit keresve Doldzsah pap lett, a másik pedig inkább pyar lett (igaz pyar félvér), de mindketten a Szövetséget szeretnék segíteni.
Egy Uwel hitű wier fejvadászlány aki ki szeretné élni magát mielőtt teljesen betagozódik a testületbe
Egy fél-elf erioni bárd aki leélt már egy életet a szerelmével és annak lelkét keresi aki mint kiderült az előző kalanddal Homokvihar Kamélia…
Végső és nem utolsó sorban egy kyr-vérű Élet, káosz jellemű Krad pap Erigowból aki Morgena vallás feléledését kutatja
Ezúton is köszönöm nektek, nagyban hozzájárultatok, hogy jól szórakozzak a nap folyamán.
Az afteren pedig jó volt többekkel mélyebben beszélgetni egy ital mellett, így kerek lett a nap.
Remélem mihamarabb lesz alkalmam megismételni.
A rendezvények után egy héttel többnyire már lecsengenek az utóhatások. Idén ez másképp alakult, mert egy igazán különleges csapatnak mesélhettem. A Varjak egy dartonita kompánia, zseniális humorral, stílussal, csapatmunkával és kiváló szerepjátékkal. 18 éve nem láttam igazán jó dartonitákat, de ők simán lekörözték az eddigi etalont.
A felkészülésemet nagyban segítették a hangulatos előtörténeteik, a precíz, átlátható és egységes karakterlapjaik, de a legjobb a Varjak Legendáriuma volt. Először megijedtem, hogy 24 oldalas előtörit kaptam, de gyorsan kiderült, hogy valójában 31 oldalnyi infót küldtek, plusz a karakterlapok. Az első oldal után viszont azt kívántam, bárcsak inkább 310 lenne az a 31.
A rendezvényen nagyon gyorsan összhangba kerültünk, szerintem egy egész hétvégén keresztül tudtuk volna játszani a modult. Emiatt kicsit lassan haladtunk néhol, így itt-ott ki kellett vágnom egy-egy részletet, és a történet vége is összecsapottra sikeredett, de a mesélés minden pillanatát élveztem.
A modul és a kiadvány nagyon tetszett! Ritka az, amikor egy modul olvasmányos, Amund viszont kiváló munkát végzett! Átlátható volt, megfelelő mennyiségű információt tartalmazott számomra, és kellemes mértékű mesélői szabadságot hagyott. Mindezeken túl hatalmas élmény volt visszatérni olyan helyszínekre, és találkozni olyan NJK-kal, amiket, akiket 15 évvel ezelőtt találtam ki. Köszönöm Amund!
A helyszín: számomra megfelelő, tiszta, rendezett, valamennyire szeparálódni is lehet és a büfében van kókusztej.
Sziasztok.
Nagyon Nagyon jól éreztük magunkat a csapatom mal. A helyszín is sokkal felkészültebb volt, mint a legutóbbi alkalommal. Mindig volt kaja a hűtőben, a személyzet is rendben volt. Tökéletes volt szerintem. A kaland nagyon izgalmasra sikeredett, talán egyetlen hátránya, hogy talán az idő korlát a lehetőségeket beszukitette. Ha mindent megszokott módon csinálunk ez egy bő ketnapos kaland lett volna. De ennél rosszabbat nem is tudok írni róla. A kiegészítő nagy meglepetés volt, örülünk neki nagyon, köszönjük. Szép és igényes. Nagy öröm számunkra, hogy ilyen lelkes csapat gondozza a már hivatalosan szinte teljesen elveszett hátteret. A mesélőnk A’frad volt. Hát bátran allithatom, hogy minden várakozasomat felül múlta. Kiválóan mesélt. Felkészült a kalandból és a bolond csapatomból is. Kedves, odafigyelő és napestig sorolhatnam még mennyi minden. Nagyszerűen megteremtette az atmoszférat a játékhoz. Keresve sem talahattunk volna jobb mestert erre az alkalomra. Köszönjük a szervezést és várjuk a következő rendezvényt türelmetlenül.
Meono
Ahoy,
nagyon régóta vártam ezt a rendezvényt. Kíváncsi voltam, hogy tetszik a kalandmestereknek és a kalandozóknak a kaland néhány fordulata. A legtöbb kaland olyan kérdéseket tett fel korábban, hogy „kitalálják e azt hogy …” vagy „le tudják e győzni …” esetleg „túlélik e …”. Ezzel a mostani modullal azt a kérdést akartam feltenni, hogy mit csinál a kalandozócsapat, miután végzett a feladatával, milyenek a hétköznapokban, ‘kaland nélkül’ is hősként viselkednek e.
Persze, ha valaki dicső tettekre vágyott, akkor megtalálhatta a számítását, hiszen a kalandok kontinensén mindig van mit csinálni. A Hat Város mindig is közel állt a szívemhez, még a pre-pre-Krónikás időben is szívesen meséltem itt otthoni csapataimnak otthon, de szerintem ez mostmár sokak számára világos/feltűnt. Szerettem volna átadni valamit abból a gyönyörű káoszból ami távolról oly békésnek tűnik. Remélem, hogy sikerült.
Magán a rendezvényen a szervezés mellett főleg a sajtóhibákon dolgoztam, hogy a nap végén már mindenki egy lehetőleg javított könyvet kapjon. Valamennyiben így is eltér a honlapon szereplőtől, de hogyha lesz második kiadás (szeretnénk limitáltabb példányban) akkor az már mindenben megfelel majd a pdfnek. De így is a legközelebb áll a végeredmény ahhoz, amit annak idején az ideális kiegészítőnek gondoltam szeretett szerepjátékunkhoz. Remélem nemcsak sokatok örömére volt, hanem még lesz is sokaknak a jövőben és szívesen tértek vissza, álmodjátok tovább a Bölcső-öböl vidékét.
Amit kihallottam a játékokból úgy tűnt, hogy sokaknak tetszett a kúria és annyiféleképpen oldottátok meg ahány csapat csak volt, meglepetésemre sokan szembeszálltak és legyőzték a Vén Halászt, ami igazán komoly tett, mert kemény ellenfélnek terveztük. Ezúton is köszönöm a tesztcsapatomnak és a szerkesztésben résztvevőknek, hogy ezt így segítettek a valóságba kivonszolni.
Köszönöm a Fekete Határ Szindikátusának a felajánlott ajándékokat, a Hősök Napja, a Regélő Főnix és Hullámkirálynak a segítséget a szervezésben, a Kalandozók.hu, Kardok Ünnepe és Goatriders támogatását is (Pajkos Póni és Local Heroes detto). Nekik is jó szervezést kívánok a következőkben és igyekszem majd jelen lenni, a Dalok Hat Városból is vinni rájuk (pedig már csak 10 db maradt). Még egyszer köszönöm Komattrének az albumot, ami aztán tényleg limitált darabszámban készült el.
Találkozunk legközelebb és addig mindenkinek kellemes ünnepeket.
Sziasztok Kalandozótársak!
Ennyire megkésve még soha nem írtam véleményt egy rendezvényről. A hely fejlődött tavasz óta étkezés terén, a többi tényező pedig adott volt.
Mesélőnk nem más volt mint Rozsomák, aki nem az öreg rutinos km-ek közül való, azonban jól ismeri a rendszert és a szabályokat, valamint a játék hangulatát. Tehát van remény a hobbink továbbélésére. A csapatunk jól teljesített és élveztük a játékot, sőt a történet végére is értünk, ami nem mindig van így. A modul kifejezetten jó és ötletes, valamint nem szokványos. Egy darabig azt hittem arra kell rájönni, hogy mi történt az amnéziás idő alatt. Szerintem ezzel nem voltam egyedül a teremben. Amennyiben emlékezetem nem csal egyetlen opcionális szál maradt csak ki a történetből. A végére még pár apróság. Talán ez volt az első modul amit ismerek, amiben az összes fontos NJK nőnemű. Nem tudom mennyire tudatos döntés és mennyire tisztelgés a gyengébbik nem előtt, de nem is ez a lényeg. A nyeremények színvonalas és egyedi darabjai előtt le a kalappal ( cd, naptár). A következő találkozásig, kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel: Flagellum Dei
Sose volt még ilyen, hogy se nem játszottam se nem meséltem egy rendezvényen amin részt veszek. Tartalékos mesélőként nagyon fura élmény volt úgy készülni a kalnadra hogy tudtam jó eséllyel le sem fogom mesélni. Ezt az egyet pedig sajnáltam mert nagyon éltem a kalandot és szívesen meséltem volna egy jól rátermett csapatnak. No de majd valamikor be lesz pótolva. Cserébe volt alkalmam beszélgetni Gulandróval és Amunddal, sőt még néhány szót Axel Ragaennel is volt szerencsém váltani illetve arra járó mesélőkkel és írókkal is. Kellemesen telt a nap és rettentően jó volt látni élőben a kiegészítőt végre, nagyon szép munka lett, örömmel forgattam azóta is.
Jah és teljesen új az élmény mint egy fura angyal…talán Ranagol angyala…ki tudja 😀