Nem emlékszem mikor találkoztunk először és nem az utolsó alkalom él bennem a legerősebben. Epizódok a kettő között. Telefonon beszéltünk, mikor a párom elment munkába és mikor hazaért már megint/ még mindig a kagylón lógtam és csak annyit kérdezett mosolyogva, hogy „Csiri, ugye?”. Mindent értett. Tényleg fagyos reggel a parkolóban, amikor izgatottan vártuk, hogy mindenki befusson és közösen távoli helyekre vágtathassunk kalandozni. Egy szűk budai lakás, amikor megállt a játék 4 órára egy pszi-diszciplína értelmezése miatt és mindenki szó nélkül hagyta. Egy cípóból kanalazott magyaros leves, aminek minden kanálja után mosolygott egyet boldogan. Egyszer egy mesélésemben egy játékostársa levágta a veterán harcos karaktere kezét, azt hitte ezzel megregulázhatja, ő pedig azt monda: „A másik kezemmel felveszem a kardforgató kezemet a foldről és AZZAL rohamozom meg!”
Több felsőoktatási intézményt is elvégzett, rendőrként szolgálta a közrendet, ameddig úgy érezte tiszta szívből és erővel tehet érte, felvételt nyert a MENSA tagjai közé, ahová az emberiség 2%-a tartozik csak kiemelkedő intelligenciája miatt. Műfordítóként szinte olyan gyorsasággal dolgozott, mint ahogyan olvasott, több nyelven is. Itthon a Brandon Sanderson rajongók köszönhetnek neki több remek szövegű könyvet is. Taekwondo harcművészetben kiemelkedett, majd a társastáncok világában előkelő „első táncos”ként több rendezvényre és alkalomra is meghívást kapott. Ekkor a pénzügyi területen kezdett újabb tanulmányokba.
Sok szerepjáték mellett a M.A.G.U.S.-ban is emlékezetes munkásságot tudhat a magáénak. A „Szilánkok egy törött kőtábláról” blogjával közösen, Magyar Gergely révén a Kalandozók.hu oldallal hármasban itthon elsőként alkottunk meg egy szerepjátékos webring szövetséget (melynek keretein belül anyagaink és írásaink párhuzamosan megjelentek az említett felületeken).
Nagyon kiforrott képe volt például Godon társadalmáról és történelméről, Darton ortodox vallásáról, az Abasziszban és azon belül főleg Ifinben fortyogó közhangulat hitbéli vadhajtásairól, amundokról a Taba-el-Ibarában, khálokról Kránban … hogy csak párat említsek meg. Olyan volt vele beszélgetni, mintha egy eleven Summárium II -vel társalogna az ember. Sok írásának olvastam részleteit, amiket sohasem fejezett be végül, de kiemelkedő irodalmi értékkel bírtak még ezek a töredékek is.
Egy saját mikró szerepjátékkal is megmérette magát az lfg.hu-n Avatárok címmel és előkelő helyezést ért el. Egy hosszabb, terjedelmesebb játéka is volt, amely a következő hetekben felkerül majd az oldalra (évekig ígérte, hogy digitálisan is átküldi, de a sok költözés és kezelés miatt végül a nálam lévő fizikai példányt scanneljük be belőle, hogy el ne vesszen).
M.A.G.U.S. játéktechnikában is megmártózott előbb a különböző kiadások kritikusaként fórumokon, majd buzdításunkra az esszéken túl saját cikkekkel, például az illúzionista kapcsán egy akkoriban hiánypótló gondolattal. Sokan használjuk és használják a képzettségpróbáját házi szabályként, sokszor talán nem is tudva kinek köszönhető ez a forradalmi bővítés. Közösen harcoltuk végig a Keleti Legendák kampányt is, amelynek útóéletének építésében kivette a részét egy külön otthoni életút folytatással és az ahhoz készített bloggal, ami a mai napig fontos forrása az Enoszukét érintő anyagainknak.
Sokszor indulhattam el vele közösen egy útra, sétára, beszégetésre, vidéki rendezvényre. Tudjuk, hogy a kalandozótársaink azért értékesek, mert lehet, hogy holnap már nem tarthatnak velünk újra. Hálás vagyok a közös pillanatokért, vitákért, ötletelésekért, felajánlott könyvekért és ajánlásokért. A Mentalista című sorozatról örökre ő fog eszembe jutni, és a Scarlett Johansson rajongása kicsit könnyebbé teszi, hogy megnézzem a színésznő filmjeit (ha kell). Legutóbb megígértem neki, hogy novemberben újra meglátogatom. Betartom és elkísérem az utolsó útjára.
