2024.március 2-án került megrendezésre 16. alkalommal a szombathelyi Legendák Szerepjáték Klub szerepjátékos közösség által a Kardok Ünnepe szerepjátékos találkozó a helyi szubkultúrát is nagyban támogató Lvl Up Esport bárban.
A találkozó fő témája a M.A.G.U.S. szerepjáték ETK rendszerében megalkotott és lemesélt kalandmodulja volt, amit anárion írt, mely szokásához híven egy nagy részletességgel és terjedelemmel rendelkező történet. Ezt az elnevezést ő maga aggatta már sokadjára a kalandjára, így mindenképpen érdemesnek tartom itt leírni, hogy a borítón is az áll: „Egy m.a.g.u.s. történet”.
A kaland a Száj Nélküli Szavak címet viseli, és fel nem tüntetett szintre íródott, helyszíne pedig a Quiron-tenger déli partvidéke, ahol sok ismert és nagy nevű városban (többek között Caedonban és Narvanban) is konfrontálódhattak a játékosok a helyi erőkkel, vagy a kaland által eléjük tárt ármánnyal.
A modulíró a rendezvényre egy új típusú karakteralkotást készített, ami az egyszerűséget és a gyorsaságot részesítette előnyben.
Személy szerint nagyon kedvelem ezt a rendezvénysorozatot; egyfajta szertartásos elvonulásnak számít felénk, a messzi keleten. Fél napig tartó utazás után Szombathely minden évben valami egyedi kis fűszerrel ízesíti az ott tartózkodásunkat, és mintha minden alkalommal üzenne nekünk valamit. Emlékszem, hogy első alkalom az újraindulás után voltam a XI. Kardok Ünnepe rendezvényen, és már akkor is elvarázsoltak a sajátosságok és az emberek hozzáállása.
Idén sem volt ez másképpen, mert a már jól összeszokott csapat egy nagyon hosszú és hangulatos kocsiutat tett meg egy nagyon kicsi autóban, ami törhetetlen pajzsként állta a megpróbáltatásokat; átvészeltünk vihart, pesti csúcsforgalmat, melyek előtt, után és között megannyi gyönyörű táj látványa adott megnyugvást. A szállás elfoglalása után – ami már pénteken megtörtént -, azonnal a másnapi rendezvény helyszínére siettünk, hogy odaérjünk az író-olvasó találkozóra. Egy rendkívül érdekes és egyedi könyvbemutatóban lehetett részünk, ami után Kiss Márton fantasy íróval volt alkalmunk beszélni frissen megjelent Kóborló Kardok novelláskötetéről. Kérdéseinkre szívélyesen válaszolt, és üdítő volt hallani ezt az újszerű önkritikát valamint a kiemelten nyers őszinteséget a saját művéről. Sajnálatos módon még nem olvastam korábbi műveit, mert a hosszú út miatt mindig lemaradtunk erről az előrendezvényről, most viszont csapattársaimmal jól lecsaptunk egy könyvre, és dedikáltan be is zsákoltuk azt. Talán írok majd róla egy kritikán, eddig azonban még nem volt alkalmam beleolvasni 🙂
Kellemes beszélgetéseket követően nyugovóra tértünk, hogy időben felkészüljünk a szombati kombatra. Másnap az elsők között érkeztünk, és hamar átjárt bennünket a szeretet és összetartozás érzése, ami minden ilyen alkalommal megtörténik; mindenki mosolyog és izgul, hogy vajon mi is fog történni aznap az asztalnál. A folyamatosan érkező emberek között jó volt régen látott barátokkal és ismerősökkel találkozni, néhány szót váltani – ez persze nem vonhatta el figyelmünket az érdemi részéről a rendezvénynek.
Csapatunk, az Ajtónyitók sokadjára ünnepli a kardokat, és évek óta teszi helyre a környéket. Visszatérésünk oly biztos lábakon áll, mint egy álomkristály. Idén egyenpólókkal is készültünk, hisz mit sem ér a lovag rendes vért nélkül. Koncepciónk szerint ismételten a Bronzbikák nevű lovagrendet alakítottuk, célratörő, egyenes játékra törekedtünk. Kalandmesterünk, MG tökéletesen megértette értékrendünket, melyről napokkal a rendezvény előtt egy tömör ,,BRONZBIKÁK!” üzenettel tájékoztatott bennünket. Történetvezetése és mesélése – ahogyan már megszokhattuk tőle – kimagaslóan sikerült. Apropó, az asztalnál derült ki a tény, hogy MG már mindannyiunknak mesélt korábban, méghozzá ugyan különböző időpontokban és különböző szempontok alapján, de egy kivételével mindannyiunknak első rendezvénymesélője volt.
A csapat tagjai a következők voltak:
Nagy Tibor (Lui) – Uwelita lovag (nem paplovag)
Bicsak Márton (Unity) – Uwelita lovag (nem paplovag)
Nyisztor Anna (Antessa) – Uwelita lovag (nem paplovag)
Dobrán Gergő (Eniel) – Uwelita lovag (nem paplovag)
Nagy Andor (Ishidu) – Uwelita lovag (nem paplovag)
Ebből talán látszódik, mi volt a koncepciónk 😊
A történetről kicsit részletesebben elmondhatom, hogy az első része a helyszíneivel magával ragadott. Jó volt a nagyok játszóterén találni magunkat, és kicsit kalandozni a jó öreg Caedonban. Nem tartom szerencsésnek a rengeteg utazást (mert itt nem sok volt, hanem rengeteg), mert el tudja vonni a figyelmet a lényegről, ami maga a kaland. A második részről összességében elmondható, hogy az ötlet fantasztikus. Nagyon meglepődtem volna, ha nem teljesen ismeretlen lett volna számomra az elképzelés, viszont volt szerencsém egy másik kalandban mesélői oldalról találkozni ezzel a felvetéssel – a félreértések elkerülése végett: ezt nem negatívumként emelem ki, ugyanis abban a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy egy számomra nagyon kedves kaland nagyon jó koncepcióját a korábbi mesélésem után is lejátszhattam. El tudom képzelni, hogy rosszul is elsülhetett volna a dolog, de itt véleményem szerint nem ez történt. Bár őszintén vártam, hogy a tavalyi, vagy a tavaly előtti kaland nyitva hagyott vége most lezáródjon. Sebaj, így várhatom a következő alkalommal is.
Röviden összefoglalva pedig: jó volt a modul.
A feszített tempójú rohanás, egy cséphadaróként pörgő boss és egy hatalmas házrobbanás (ami a megoldást is szolgáltatta végül) után véget ért ez a csodás kaland. Egy kisebb megbeszélést követően elkezdődött az eredményhirdetés. Bevallom, mindig melengeti a keblemet, amikor azt hallom egy szervezőtől, hogy nem szeretné, ha versenyként tekintené a rendezvényre, mert azért vagyunk ott, hogy jól érezzük magunkat. Teljes mértékben egyetértek ezzel a gondolattal. Ha verseny is lett volna, mi úgy éreztük, hogy minden tekintetben megnyertük, és biztos vagyok abban, hogy a másik 11 csapat is ugyanezt érezhette. Sorban kihívásra kerültek a csapatok, mindenki gazdagodott egy aláírt oklevéllel és egy választott könyvajándékkal. A felhozatal fantasztikus volt – még nekem is sikerült olyan dolgot találnom és elhoznom, ami hiányzott a gyűjteményemből. Örülök, hogy ennyi M.A.G.U.S tematikájú kiadvány és felajánlás is érkezett a rajongóktól, és hogy a Delta Vision kiadó is kedvezménnyel támogatta a rendezvényt.
A találkozóhoz kapcsolódik minden évben az utána következő duhajkodás is, aminek sikerült minden elvárásunkat túlszárnyalnia, ugyanis a hely (a szombathelyi LVLUp ESport bár, ami évről évre egyre inkább a szívünkhöz nő) kedveskedett nekünk azzal, hogy a Bronzbikákról elnevezett egyedi koktélt készített, ami pontosan akkorát ütött, mint a csapatból bármelyik karakter. A hatalmas beszélgetéseket, élménybeszámolókat, nevetéseket követően mi is nyugovóra, másnap pedig hazatértünk.
Ezúton szeretném megköszönni WildCatnek a szervezést és anárionnak a kalandot. El kell hogy mondjam, nekem minden tekintetben fontos a munkájuk. Minden évben egyfajta zarándokként utazunk hozzájuk egyre többen és többen, mert adnak valamit, amit csak az ő rendezvényeik adnak. Kitartást kívánok nekik minden megpróbáltatáshoz, és nagyon remélem, hogy még sokáig ihatom a Bronzbikák koktélt és mondhatom el újra és újra hogy a Vérszínhold alatt a legjobb kaland a világon.
Üdvözlet Kalandozók!
Jómagam és a csapatom többi tagja nevében is kijelenthetem,hogy ismét remek és élvezetes napot töltöttünk el. Szombathely eddig is csak jó emlékkel maradt meg bennünk. A helyiség atmoszférája mindig sokat segített ráhangolódni a kalandra. Szuper kalandmestert kaptunk megint,aki nagyszerűen vezetett minket a néha horroros,néha komikus,néha akció filmes modulon. Köszönjük hogy ott lehettünk. Már nagyon várjuk a következőt. 🙂
Líthas! Örvendetes évről-évre újra elzarándokolni Kombathelyre(pun intended) a Kardok ünnepére, ahol az „előnapon” évek óta a szerepjátékos és fantasy éra alkotói közül mindig megörvendeztet minket valaki. Másnap pedig nekivághatunk az Anárion tolla alatt születő újabb sokszínű M.A.G.U.S. történetének, mely minden évben lenyűgöz (bár mivel volt már tisztem mesélőként is résztvenni egyszer, amiért külön köszönet, viszont szerintem lehetnének kicsit rövidebbek).
Kalandmesterünkként idén MG-t kaptuk, akiről nem akarok áradozni, mert mindenki ismeri a nevét, de nem titkoltan ő mesélt nekem először rendezvényen, és ez sokban hozzájárult, hogy rendszeres látogatója lettem ezen eseményeknek.
Köszönet illeti továbbá csapattársaimat, Antessát, Enielt, Ishidut és Luit! Fantasztikus veletek játszani!
Végül pedig WildCatnek szeretném megköszönni áldozatos munkáját, hogy több évtizede foglalkozik közös hobbink fenntartásával és majdnem ugyanennyi ideje rak le nekünk M.A.G.U.S. rendezvényeket is.
Szót kell szenteljek Szombathely legjobb szórakozóhelyének, és rendezvényterének, ahova a Kardok ünnepe is évek óta visszatér: a LvlUp esport barnak, ahol mindig szebben csörögnek a kockáim, sosem maradok szomjan, vagy koffein nélkül, és kis csapatunkról még egy italt is elneveztek! Legközelebb mindenki próbálja ki, hogy egy kicsit Bronzbikának érezhesse magát!
Végezetül pedig még annyit, már most várom a jövő évi Kardok ünnepét!
Ahoy,
nagyon örültem, hogy még befértem az „Akik nem kérdeznek kétszer” csapatba és részt vehettem a rendezvényen. A sorozat, amelynek történetét Anárion az újraindulás óta göngyölíti engem nagyon megfog és érdekel, kíváncsi vagyok a fináléjára. A kísérő anyagok a honlapon (és később a kalandban) esztétikailag nagyon-nagyon közel állnak az én Ynev-képemhez, így jó ott játszani, ahol hasonlóan gondolkodnak.
A pénteki bevezető esemény nagyon tanulságos, eredményes volt: Kiss Márton visszatért és már felfegyverkezve korábbi könyvei ismeretével érdemben is tudtam kérdezni tőle, mielőtt harmadik művét is megvettem természetesen. Nagyon készségesen állt az érdeklődés kereszttüzében és nagyon jó humorú embernek ismerhettük meg. Az új novelláskötetének eddig csak három írását tudtam abszolválni, de legalább kitart a következő könyvéig.
A rendezvény szerintem nagyon jól sikerült. Gratulálok és örülök a sok csapatnak. Kalandmesterünk Sneer volt, akivel legutóbb sajnos elmaradt a közös játék (az én hibámból) de most nagyon bepótoltuk azt hiszem. Hatodik játékosként igyekeztem csendben maradni (szerintem egy sebzést sem dobtam nap közben) és jó volt Zénóval újra és másokkal először játszani hevenyészett kalandozócsapatunkkal.
A kalandot hazaérés után már rögtön meg is olvastam és úgy tapasztaltam, hogy a mesélésben mindent megkaptunk belőle (sőt!), de így is különleges élményt okozott az illusztrációival. Ezúton is gratulálok hozzá Anárionnak mégegyszer.
A csapatunk a középmezőnyben végzett a felsorolás szerint, de a gazdag díjazás és ajándékok esőjében az, hogy ez egy találkozó sokkal jobban érződött, mint a verseny jelleg. Én nagyon várom a következőt. Remélem a csillagok is úgy állnak majd, hogy ott tudok lenni a nagy befejezésen.
Ezúton is köszönöm Wildcatnek nemcsak a szervezést (de nagyrészben azt is) hanem a pénteki meleg fogadtatást, ami jól esik egy hosszú út után és gratulálok, hogy a Kardok Ünnepe még mindig azt jelentheti, mint több évtizede.